2012. április 27., péntek

Ézsaiás 22 

Nem egyértelmű, hogy a prófécia a Kr.e. 701-es Szanhérib ostromra akar utalni vagy a későbbi, Kr.e. 588 körüli babilonira. Az Erdő házát (vagy Libánon-erdő palotát) még Salamon építtette, és itt helyeztette el a jórészt nemesfémből készült pajzsokat, fegyvereket. Az udvarmester (Sebna) közvetlen a király utáni pozíció volt rangban.  

Márk 12:1-17 

A zsidó törvény szerint ha egy birtokra senki nem formál igényt, akkor azt gazdátlannak nyilvánítják és bárki igényt tarthat rá. Az adó meg- vagy nem fizetése rómaiaknak az uralkodásuk jogosságának elismerése vagy tagadása volt, tehát itt nem az adó megfizetése volt a fő kérdés. 

„Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" 

Márk 12:10-11

2012. április 26., csütörtök

Ézsaiás 21 

Érdekes az „elesett, elesett” kifejezés, mert Babilon városát Kr.e. 689-ben Szanhérib Asszíria királya földig rombolta, majd az újjáépített várost Kürosz óperzsa király foglalta el Kr.e. 539-ben. Szanhérib valóban elszállíttatta vagy megsemmisíttette az összes istenszobrot. Dúma és Széir Ézsau leszármazottait, Edómot jelölik.  

Márk 11 

A „Hozsánna” héber szó jelentése „ments meg!” Betániában feltehetően Mária, Márta és Lázár házában szállt meg, ami kb. egy óra járásra volt Jeruzsálemtől. Nagy valószínűséggel ide tért vissza akkor is, amikor azt olvassuk, hogy a városon kívül töltötte az éjszakát.

„Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel!” 

Ézsaiás 21:8

2012. április 25., szerda

Ézsaiás 20

(II.) Szargónról csak itt olvashatunk a Bibliában, Kr.e. 721 és 705 között uralkodott. A történet valamikor Kr.e. 710 körül lehetett, amikor a filiszteus Asdód városa fellázadt. Etiópiával kapcsolatos megjegyzést lásd a tegnapiban (19. fejezet).  

Márk 10:32-52 

A pohár kiivása mással együtt egy zsidó kifejezés, ami a másik sorsában való osztozást jelentette. Jakab valóban „kiitta a poharat”, mert mártírhalált halt. A 45. vers Márk evangéliumának egyik kulcsverse, ő úgy mutatja be az Úr Jézust, mint Isten tökéletes szolgáját. Jézus idejében az ősi Jerikó már lakatlan város volt, tőle délre építtetett Nagy Heródes egy új várost. Ez feloldhatja az ellentmondást Márk (és Máté) valamint Lukács között, mert itt Jerikóból kifele menve ül Bartimeus, Lukácsnál viszont érkeztek a városhoz. Nem lehetetlen, hogy a régi és az új várost összekötő szakaszon történt az esemény.  

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." 

Márk 10:45

2012. április 24., kedd

Ézsaiás 19 

Kr.e. 670-ben Asszíria meghódította Egyiptomot. Ha megnézzük Egyiptom térképét, ma is láthatjuk, hogy a Nílus milyen fontos szerepet tölt be: a környezetében vannak a városok, főbb települések. A fejezet második felének jövendölései feltehetően messzebb mutatnak, a mai jövőn is túl - ilyennel találkozunk máshol is az Ószövetségben.  

Márk 10:1-31 

Az Úr Jézus elkezdi szolgálatát Júdában. A vallási vezetők tovább „vizsgáztatják” őt, kérdeznek a tanításával kapcsolatban. A kérdés tárgya azért is érdekes, mert Keresztelő János pontosan a Heródiással kötött házassága miatt szólt Heródesnek, emiatt került börtönbe, majd Heródiás mesterkedésével lett lefejezve. Tehát ebben részükről benne volt annak a lehetősége is, hogy Jézust Jánoshoz hasonló sorsra juttathatják - legalábbis lecsukathatják. A teve és a tű foka hasonlatra sokféle magyarázat létezik, mivel ezt a kifejezést csak ezzel a történettel kapcsolatban találjuk meg a Bibliában, valójában nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez hasonlat volt, vagy a „Tű foka” egy földrajzi hely (hegyszoros, kapu). Tény, hogy abban az időben a legnagyobb szárazföldi állat a teve volt Palesztinában.  

Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." 

Márk 10:27

2012. április 23., hétfő

Ézsaiás 18 

A négy jövendölés után egy ”jaj”. Az itt olvasható Etiópia (Károli: Szerecsenország) nem a mai állam területén volt, hanem attól észak-nyugati irányban, Dél-Egyiptom és Észak-Szudán területén, Asszuán környékén.

Márk 9:30-50 

Az Úr Jézusnak ez az utolsó útja Galileában, ide már nem tér vissza, csak a feltámadása után ide. A kapernaumi „otthon” nagy valószínűséggel Péter háza lehetett. Jézus használja mindkét variációt: „aki nincs ellenünk velünk van” és „aki nincs velem ellenem van”. Fontos megfigyelni, hogy az elsőt mindenhol többes számban használja (van ahol „ellenetek” - „veletek”), a másodikat viszont mindig kizárólag magára vonatkoztatja.  

Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással." 

Márk 9:50

2012. április 22., vasárnap

Ézsaiás 17 

Bár úgy kezdi, hogy a fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen szól, a harmadik versben átköti és már Izráel, az északi országrész ítéletéről beszél.  

Zsoltárok 137-139 

A 137. zsoltár első négy versét énekli meg a Boney M. a Babilon című számában - szó szerint. A zsoltár keletkezési ideje vagy a fogság alatt vagy utána is lehet. A 138. a nyolc dávidi zsoltárgyűjtemény kezdete, ami két dicsérő - az első és az utolsó - imádság között hat imádságot tartalmaz.  

Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. 

Zsoltárok 138:6-7

2012. április 21., szombat

Ézsaiás 16 

Szela az edomiták fővárosa volt, a Holt-tengertől délre egy 1500 méter magas fennsíkra építve. A móábiták a Holt tengert délre megkerülve, ebben az irányban juthattak el Izráel földjére. A bárányok küldése a behódolást jelképezi. Kir-Hareszet valószínűleg azonos Kir-Móábbal, ami Móáb fővárosa lehetett ebben az időben. Hesbón, Szibmá Elálé és Jazér az ország északi részén fekvő városok  

Márk 9:1-29 

Az első vers magyarázata többféle lehet, vonatkozhat az egy héttel későbbi megdicsőülésre de vonatkozhat pl. a Szentlélek kitöltésére is. Bár a történetet három evangélista is leírta, nem tudjuk pontosan hol volt a megdicsőülés hegye. Amikor Péter azt javasolja, hogy építsenek három sátrat, ugyanazt a görög kifejezést találjuk, mint amit a szent sátorra használ Lukács István védőbeszédében. A démoni lélek kiűzésének praktikájához hozzátartozott a lélek nevének megismerése. Ezt a megszállott szavai segítségével ismerték meg a zsidó ördögűzők. Egy néma esetében ez nem volt lehetséges, ezért ez a tett is azok közé tartozik, amit a zsidó írástudók úgy tanítottak, hogy csak a Messiás képes rá.  

És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. 

Márk 9:8

2012. április 20., péntek

Ézsaiás 15 

Móáb a Holt-tenger keleti partján élő nép, amelyik állandó ellensége volt Izráelnek, amelyiknek szól a harmadik jövendölés (teher). Lót és a nagyobbik lányának kapcsolatából származó Móáb volt az ősatyjuk. Cippór Móáb királya kéri fel Bálámot, hogy átkozza meg a Kánaánba érkező Izráel népét. A nevek, amiket olvasunk részben beazonosítható, részben ismeretlen városok, földrajzi helyek nevei.  

Márk 8 

Bár nagyon sok a hasonlóság az ötezer ember megvendégelése és ez az eset között, mégis teljesen egyértelmű, hogy két történetről van szó. A kosárra használt görög kifejezés eltérő, ezért valószínű, hogy itt egy nagyobb kosárról van szó - ilyenben menekült el Saul Damaszkuszból. A farizeusok folytatják a messiási mozgalom vizsgálatát, legutóbb már kérdeztek, most jelt kérnek Jézustól. A vak meggyógyítása - amit csak Márk jegyez fel - páratlan történet Jézus gyógyításai között: sehol nem olvassuk, hogy elsőre ne gyógyult volna meg valaki teljesen. Valós magyarázatot nem találunk rá.

„Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet…, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." 

Márk 8:38

2012. április 19., csütörtök

Ézsaiás 14 

A 12. vers sok Bibliakutatót megoszt. A „fényes hajnalcsillag” kifejezés csak itt fordul elő, a Vulgataban „Lucifer”-ként fordították latinra, és a verset sokan összekapcsolják a Lukács 10:18-al („Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.”), ahol viszont az Úr Jézus úgy tűnik, hogy egy akkori (vagy korábbi) eseményről beszél. A temetést a keleti népeknél még ma is nagyon fontosnak tartják, annak elmaradása szörnyű sorsnak számított. Ebben a fejezetben olvassuk a második jövendölést (terhet - ld. tegnapi bejegyzés), ami a filiszteusok ellen szól.  

Márk 7 

Folytatódik Jézus Messiási „mozgalmának” kivizsgálása, ezért gyűlnek köré a vallási vezetők, és teszik fel a kérdéseiket Jézusnak, aki itt sem a törvény betartása hanem annak sajátos alkalmazása miatt támadja őket. Márk nem zsidóknak írja evangéliumát, itt is látjuk, hogy megmagyarázza a zsidó szokások hátterét, sőt a fejezet végén használt arám szót is. Az Úr (Uram) kifejezés majdnem 250-szer fordul elő az evangéliumokban. Márkban, aki a Isten tökéletes szolgájaként mutatja be Jézust csupán 18-szor olvassuk és ebből csak kétszer találkozunk azzal, hogy valaki így szólította meg Jézust - a második vitatott, az Új fordítás nem is írja bele (9:24) -, ráadásul ezt egy nem zsidó asszony teszi.  

Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 

Ézsaiás 14:1

2012. április 18., szerda

Ézsaiás 13 

Ezzel a fejezettel kezdődik meg a különböző népekkel, dolgokkal kapcsolatos összesen 11 jövendölés sorozata. A „jövendölés” kifejezés először fordul elő Ézsaiás könyvében, és összesen tizennégyszer találjuk meg. Az eredeti szó a legtöbb helyen „teher”-nek van fordítva a Bibliában (pl. 22:25; 46:1-2; Jeremiás 17:21), vannak fordítások (külföldi) amik ezeken a helyeken is azt a szót használják. Ezzel azt akarja kifejezni, hogy ez nem egy esetlegesen bekövetkező jövendölés, hanem egy „teher”, ami mindenféleképpen vár a megadott népre, dologra. Az arab (20. vers; Arábiai) egy Etiópia melletti nép (2 Krónika 21:16), és a fogság előtt íródott könyvek közül csak itt, valamint Jeremiásban egyszer találjuk meg ezt a kifejezést.  

Márk 6:30-56 

Az apostol kifejezést egyedül itt használja Márk. Az ötezer ember megvendégelése az egyetlen csoda (Jézus feltámadásán kívül), amit mind a négy evangélista feljegyez. Az akkori napidíj 1 dénár volt. Ha ezt ma 5.000 Ft-nak vesszük, akkor egymillió forintról beszélnek a tanítványok. Érdekes, hogy egészen más görög kifejezést használ mind a négy evangélium itt a kosárra (és azt csak ezzel kapcsolatosan használják), mint a négyezer ember megvendégelésénél - ott azt a szót, amit Saul (Pál) menekülésénél Damaszkuszból. Ez itt egy kisméretű vesszőből készült kosárra utal, amit a zsidók pontosan azért hordtak maguknál, hogy az étkezés közben földre esett kenyérdarabkákat ebbe gyűjtsék, a másik helyen egy erősebb nagyobb méretű nádból készültre. Genzáretről nem egyértelmű, hogy város volt, vagy csak a tó északnyugati partján elterülő síkság.  

Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" 

Márk 6:50b

2012. április 17., kedd

Ézsaiás 12 

A fejezet gyakorlatilag két rövid dicsőítő zsoltár.  

Márk 6:1-29 

 Máté az ács fiaként Márk viszont az ács, Mária fiaként beszél Jézusról - máshol ezt a kifejezést nem találjuk az ószövetségben. Nincs róla konkrét információnk, de mint az ács elsőszülött fia Jézus maga is végezhette ezt a mesterséget színrelépéséig, ráadásul mivel a hagyományok szerint apja, József korán meghalt, nem lehetetlen, hogy a nyomdokaiba is kellett egy ideig lépjen. Nem egyértelmű, hogy a názáretiek hitetlensége miatt nem tudott vagy nem is akart csodát tenni, Bibliamagyarázók inkább az utóbbi mellett törnek kardot. A második ruha arra szolgált volna, hogy éjszaka, ha szabad ég alatt kell aludni legyen mivel takarózni a hideg éjszakában. Heródes (Antipász) Heródiásnak nemcsak a férje (fél)testvére volt, hanem nagybátyja is. A táncoló lány viszont még Fülöp lánya, Josephus Flavius szerint Salomé - így maradt fenn a hagyományban is.  

Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 

Ézsaiás 12:2

2012. április 16., hétfő

Ézsaiás 11 

Isai, Dávid király apja Betlehemben lakott, ahol később az Úr Jézus megszületett (1. Sám.16:1). A 11. verset többféleképpen is magyarázzák, van aki a fogságból történt visszatérésre érti, vannak magyarázatok, amik Izráel állam újjáalakulására értik, de vannak, akik Krisztus második visszajövetelével hozzák kapcsolatba.  

Márk 5:21-43 

Ezt a történetet is megtaláljuk mindhárom szinoptikus evangéliumban, ráadásul a két történetet így együtt. Ez az egyetlen eset, amikor Jézus akaratán kívül gyógyít meg valakit azáltal, hogy a beteg érinti meg őt - bár az asszonyt a hite gyógyította meg, szükség volt a fizikai érintésre is. A vérfolyásos asszony legnagyobb problémája az lehetett, hogy a zsidó törvények szerint tisztátalannak minősült - már tizenkét éve -, és emiatt nem vehetett részt semmilyen közösségi tevékenységben, társadalmi állapota nem állt távol a leprásétól! Összesen három emberről olvasunk, hogy Jézus feltámasztotta a halálból, Jairus lányát, a naini ifjút és Lázárt. Érdekes, hogy egyik esetben sem kérik erre az Úr Jézust.

Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" 

Márk 5:36

2012. április 15., vasárnap

Ézsaiás 10:20-34 

A 28. verstől az Asszír sereg közeledését írja le látomásban, a városokat írja le sorban Jeruzsálem felé.  

Zsoltárok 135-136 

A 120-134. zarándokénekekkel együtt ez a két zsoltár is része a zsidó liturgiában „Nagy Halleluja” néven emlegetett résznek. Egyértelműen a fogság utáni időszakban keletkezhettek, és nagyban hasonlítanak is egymásra, néhány versük még azonos is. Isten nevére a héber három kifejezést használ: Adon(áj), Jehova és Alohim. Érdekes, hogy a 135. zsoltárban az író végig a Jehova kifejezést használja, a 136. zsoltár viszont azzal kezdi, hogy mind a három nevét felsorolja, az első versben a Jehova, a másodikban az Alohim a harmadikban az Adonáj kifejezést használja. A liturgiában legvalószínűbb, hogy a szólót egy énekvezető vezette, a refrént pedig vagy egy kórus vagy a hallgatóság válaszolta. 

Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. 

Zsoltárok 135:14

2012. április 14., szombat

Ézsaiás 10:1-19 

A 9. versben olvasható nevek városok és erődítmények nevei Izráeltől északra és keletre, amik a Kr.e. 700-as években behódoltak Asszíriának. A szakasz végén olvasható csapás Kr.e. 600 körül érhette el Asszíriát Ninive pusztulásával.  

Márk 5:1-20 

A démonok kiűzése abban az időben a farizeusok körében megszokott dolog volt. Volt egy rituáléja, aminek során a démonűzőnek a megszállott segítségével (rajta keresztül beszélt a démon) meg kellett tudni a démon nevét, majd ennek a használatával tudta kiűzni azt. Esetünkben Jézus ezt a „módszert” alkalmazta. A különlegesség azon kívül, hogy ez korábban másnak nem sikerült talán még az lehetett, hogy nem zsidó, hanem pogányok lakta területen történt mindez - ezt támasztja alá a disznónyáj is, ami a zsidók számára tisztátalan állat volt. A Tízváros szabad városok szövetsége volt a Galileai tenger és a Jordán keleti oldalán.  

Ő azonban … így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled és hogyan könyörült meg rajtad." 

Márk 5:19

2012. április 13., péntek

Ézsaiás 9 

A fejezet elején lévő messiási próféciát Máté írja le, mint amit Jézus betöltött azzal, hogy Názáretből átköltözött Kapernaumba. A 13. versben található „fő-farok, pálma-káka” párosok megtalálhatóak még a 19:15-ben is Egyiptom vezetőire vonatkoztatva.  

Márk 4 

Mivel a víz a hangot kifelé viszi, logikus dolog volt a hajóból szólni a sokasághoz. Érdekes, hogy sehol, egyik evangéliumban máshol sem találkozunk azzal, hogy Jézus aludt volna, kizárólag a tenger lecsendesítésének története kapcsán.  

Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. 

Márk 4:22

2012. április 12., csütörtök

Ézsaiás 8 

Habár itt ugyanaz a héber szó szerepel a prófétaaszonynál, mint Mirjám, Debóra vagy Hulda stb. esetén, vannak, akik úgy vélik, hogy próféta-feleségként is lehet értelmezni a kifejezést, mivel az előbbi esetben mindig megadja a prófétanő nevét is. Ha szó szerint értjük, akkor viszont ez az egyetlen ismert próféták közötti házasság a Bibliában. Saulról olvasunk korábban, hogy halottidézőhöz fordult Sámuel halála után. A 23. (utolsó) vers több fordításban a következő fejezet első verse.  

Márk 3 

A farizeusok folytatták Jézus Messiás voltának megfigyelését. Valójában azonban itt már nem az volt a kérdés, hogy meg tudja-e gyógyítani, hanem, hogy megteszi-e ezt szombaton, ugyanis az általuk felállított szabály, és a hagyományok szerint ezt csak akkor tehette volna meg, ha a beteg életveszélyben van. A Heródes-pártiak gyakorlatilag rajta keresztül a Rómát is támogató befolyásos zsidók voltak. Mindhárom szinoptikus evangélium feljegyzi a tizenkettő nevét, nem egyforma sorrendben, az azonban azonos, hogy Péterrel kezdik és Iskáriótes Júdás van a végén. Úgy tűnik, hogy mindannyian galileaiak voltak, kivéve Júdást, aki „Keriót”-ból származhatott, ami Júdeában van, Jeruzsálemtől kb. 50 kilométerre délre.  

És várom az Urat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. 

Ézsaiás 8:17

2012. április 11., szerda

Ézsaiás 7 

A történet Kr.e. 735 körül, tehát jó tíz évvel Izráel fogságba vitele előtt történt. A füstölgő üszkös fadarab prófécia is lehet egyben, Damaszkuszt (Arám - Szíria fővárosát) pár évvel később, Samáriát jó tíz évvel később rombolták le. A 65 év arra utalhat, hogy 670 körül telepítették be idegen telepesekkel Samáriát, akik vegyes házasságra léptek az el nem hurcolt néppel - az ő utódaik lettek a Samaritánusok. A messiási jóslatban használt „fiatal nő” héber kifejezése ezen kívül még hatszor fordul elő az Ószövetségben, ebből két helyen (Rebeka és Mózes nővére) egyértelmű, hogy házasság előtti lányról szól, a másik négynél nem feltétlen. A Septuagintában fordították a kifejezést szűzzel, ezt vették át az evangélisták. Van, aki azt mondja, hogy az Újszövetség magyarázhatja az Ószövetséget, tehát nem kizárt, hogy a szónak volt egy kifejezetten ilyen jelentése. Az Immánuél héber kifejezés viszont csak itt és a 8:8-ban található meg, ott a jelentésével - „velünk lesz az Isten” - találhatjuk meg az új fordításban, míg a Károli Immánuelt ír ott is.  

Márk 2 

A leprás gyógyulása kapcsán a vallási vezetők elkezdték megvizsgálni Jézus messiási működését, ezért ültek a házban ahol Jézus tanított. Első körben még csak csendben megfigyelhettek („tanakodnak magukban”), de Jézus kijelentése a bűn megbocsátásával kapcsolatban és újabb csodálatos gyógyítása után elkezdtek kérdéseket is feltenni. Ez része volt a nagytanács (Szanhedrin) törvénye szerint egy messiási mozgalom kivizsgálásának. Lévi másik neve Máté, aki egyike a tizenkettőnek, és az evangélium szerzője. Érdekes, hogy a leprás meggyógyítása, a béna meggyógyítása és Lévi elhívása mindhárom szinpotikus evangéliumban szerepel, és sorrendben is így következnek egymás után.  

Ezért maga az Úr fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. 

Ézsaiás 7:14

2012. április 10., kedd

Ézsaiás 6 

Uzziás király Istenfélő király volt, és Kr.e. 740-ben halt meg. Egy bűne miatt leprás lett és maradt is élete végéig. Izráel asszíriai fogságba vitele közel 20 évvel később 722-ben volt, tehát Ézsaiás elhívásakor még megvolt a kettészakadt ország mindkét fele. Érdekes, hogy váltakozva használja az Úrra az „Adonáj” és a „Jahve” kifejezést a fejezetben - utóbbit csupán kétszer, a 4. és 12. versben.  

Márk 1:29-45 

Pál a 1. Korinthusi levélben Péter keresztyén feleségéről beszél, tehát ez megerősíti, hogy házas volt. A fejezet végén olvashatunk Jézus első messiási csodájáról (jeléről), a leprás meggyógyításáról. Habár Mózes törvénye tartalmazta a leprás meggyógyulásával kapcsolatos szabályokat korábban valóban leprás soha nem gyógyult meg Izráelben (Naámánnak egy bőrbetegsége volt, amit ezzel a szóval jelöltek, de nem kifejlődött leprája, mint ennek az embernek - lásd Lukács 5:12). Jézus a törvény szerint is küldi a papokhoz a meggyógyultat valamint „üzen” is nekik ezzel a papok által is messiási jelnek tartott és tanított gyógyítással.  

Szeráfok álltak mellette, … Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! 

Ézsaiás 6:2-3

2012. április 9., hétfő

Ézsaiás 5 

Ez a fejezet zárja a jövendölések első sorozatát. Keletkezésének idejét nehéz behatárolni, mivel az első fejezetben feljegyzett királyok uralkodása több mint száz évet ölel át, és inkább vonatkozhat Ézsaiás teljes szolgálati idejére. Érdekes az első „jaj” (8. vers) témája, mivel Izráel területén földet eladni nem szabadott csak bérelni, azok a mózesi törvény alapján a megadott családok tulajdonát képezték. Ézsaiás könyvében 20 „jaj” van (ebből kettőt magára vonatkoztat), ebben a fejezetben hatot olvashatunk ezek közül.  

Márk 1:1-28 

A könyv szerzőjének tartott János Márkról sokat olvasunk más könyvekben: az Apostolok cselekedeteiben és Pál leveleiben. Édesanyja háza Jeruzsálemben a hívők összejöveteléhez adott otthont, ide ment Péter, amikor a börtönből csodálatos módon kiszabadult. Barnabás és Saul (Pál) magukkal viszik Jeruzsálemből Antiókhiába, majd az első missziós útjukra is, ahonnét azonban visszafordul - emiatt a második missziós út előtt vita majd szakadás támad Pál és Barnabás között - aki egyébként a nagybátyja vagy unokatestvére volt Márknak. Később Pál mellett látjuk Rómában, és találkozunk vele Pál utolsó levelében is (2 Timóteus), ahol kéri Timóteust, hogy hozza magával - feltehetően Rómába. A fiatal Márk egyébként a hagyomány szerint Péter mellett szolgált sokat, a levelében fiaként említi, amit természetesen lelki értelemben kell venni. Sokan vélik úgy, hogy Márk írása az alapja a három szinoptikus evangéliumnak (Máté, Márk, Lukács), ebben az esetben az 50-es években vagy a 60-as évek elején írhatta, a hagyományok szerint Rómában, nem lehetetlen, hogy Péter mártírhalála előtti fogsága idején. Márk a nem zsidóknak írja evangéliumát görögül, a zsidó szokásokat megmagyarázza, megadja az arám szavak értelmezését. Jézust, mint Istennek tökéletes szolgáját mutatja be. Érdekes Bemerítő János működésében, hogy a pogányok zsidó hitre térésében ismert volt a bemerítés, viszont az, hogy egy zsidónak is meg kellene ezt tennie az új volt a számukra. János előtt évszázadokon keresztül (kb. 400 év) nem volt próféta Izráelben, ezért is mehetett ki hozzá annyi ember, még ha több mint 30 km-re (kb. egynapi út) volt is Jeruzsálemtől. 

"Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." 

Márk 1:15

2012. április 8., vasárnap

Ézsaiás 4 

Az első vers néhány fordításban még az előző fejezet vége. A vers magyarázata, hogy a háború, elhurcolás olyan mértékben megtizedeli a férfiakat, hogy sok lesz az özvegy, aki férfi oltalmát keresi. Egyébként a teljes szakasznak két magyarázata is lehet: a fogságból visszatérés megjövendölése és egy távolabbi Messiási prófécia is.  

Zsoltárok 132-134 

Az utolsó három a 15 zarándokénekből. A 133. nem biztos, hogy Dávidé, vannak szövegforrások, amik nem neki tulajdonítják. A 134., ami a dicséret liturgiája, az esti istentiszteletről hazaindulók és a léviták közötti párbeszéd, valószínűleg a fogság után keletkezett.  

Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok! 

Zsoltárok. 134:1a

2012. április 7., szombat

Ézsaiás 3 

Ez a fejezet valószínűleg prófécia a fogságról, ami Izráel népével már meg is történhetett (Kr. e. 720 körül) és megtörténik majd Júda népével is Kr.e. 597 körül.  

Róma 16 

Fébéről nem olvasunk sehol máshol. Egyes kéziratok a 27. vershez hozzáteszik: „A rómaiaknak írva Korinthusból, elküldve Fébé a kenkhreai gyülekezet szolgája által”, tehát valószínű ő vitte el a levelet Rómába. Kenkhrea kikötőváros volt kb. 10 kilométerre Korinthustól. Úgy tűnik Akvilla és Priszcilla ekkor már visszatért Rómába. Nem tudjuk, hol és mikor volt a 7. versben említett két személy „fogolytársai” Pálnak, ezt a kifejezést viszont csak a Kolossé levélben (Arisztarkhosz) és a Filemonhoz írt levélben (Epafrász) találjuk még meg, amik viszont köztudottan közel egy időben Rómából íródott ún „börtönlevelek” voltak. Az itt található köszöntendő nevekkel sehol nem találkozunk máshol. Ebben a levélben olvashatunk konkrétan arról, hogy az akkori szokásoknak megfelelően a levelet Pál diktálta, és Terciusz írta le - ezzel egyébként más levelében is találkozunk. 

 Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen. 

Róma 16:27

2012. április 6., péntek

Ézsaiás 2 

A 2-4. versek szinten szó szerint azonosak Mikeás 4:1-3 versekkel. Ennek a próféciának a beteljesedését többféleképpen is szokták értelmezni. Az „azon a napon” közel negyvenszer fordul elő Ézsaiás könyvében, ebben a fejezetben háromszor is. A Tarsis-hajókról Salamon idejétől olvasunk, tengeri hajók voltak távoli kereskedelmi célok elérésére.  

Róma 15 

Az 1. versben található „gyengeség” kifejezés csak itt fordul elő az Újszövetségben, hasonló kifejezés (gyökere) azonban az előző fejezetben tárgyalt erőtlen - ez a felszólítás is arra vonatkozik, tehát nem bűnökre. A fejezet végén olvasható információk alapján lehet beazonosítani, hogy a levelet a második missziós útja végén írta, az Ap. Csel. 20-ban feljegyzett események ahhoz kötődnek. Az itt leírtak képezik az alapját annak a hagyománynak, hogy Pál amennyiben kiszabadult az első római fogságából, akkor Hispániába mehetett.  

Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. 

Róma 15:4

2012. április 5., csütörtök

Ézsaiás 1 

Habár három helyen is megnevezi magát, manapság sok teológus kétségbe vonja, hogy az egész könyvet Ézsaiás írta volna. A könyvben használt egyes kifejezések (pl. Izráel Szentje) illetve párhuzamok, visszatérő képek azonban sokkal inkább azt támasztják alá, hogy egy szerzőtől származik az egész könyv. Ézsaiás házas volt, két fia volt, és Kr. e. 700 körül élt. Könyvét valószínűleg két részben írta, az elsőt az 1-39. fejezeteket valószínű nem sokkal Kr. e. 700 körül írta, míg a többit 10-15 évvel később. Egy feltételezett zsidó hagyomány szerint Manassé király kettéfűrészeltette Kr.e. 680 körül.  

Róma 14 

Bár Pál nem járt Rómában korábban, Akvillától (aki korábban Rómában élt, és Korinthusban találkozott és dolgozott együtt Pállal) lehetett némi információja, ami alapján a ebben a fejezetben eléggé testreszabott útmutatást ad az étkezéssel kapcsolatban a rómaiaknak.  

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. 

Róma 14:7-8

2012. április 4., szerda

Énekek Éneke 8 

A 6. versben található „ÚR” kifejezés a héber szövegben nem szerepel, egy nagyon erős tűzről van csak szó. Énekek énekében sem az ÚR („Jahve”) sem az Isten kifejezés az nem található meg. A Baal-Hámón ismeretlen hely, csak itt találkozunk vele. Jelentése „a bőség/jólét ura” is lehet.  

Róma 13 

Pál idejében a világi uralkodók pogányok (nem keresztények) voltak, ezért is gondolhatták azt a keresztények, hogy csak Krisztusnak kell engedelmeskedniük. Pál folytatja a gyakorlati útmutatókat.  

Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. 

Róma 13:8

2012. április 3., kedd

Énekek Éneke 6-7 

A 6. fejezet első 3 verse egyes fordításokban az 5. fejezet vége, a 7. fejezet első verse pedig a 6. utolsó verse. Tirca egy kánaáni város volt, a nevének jelentése: öröm, szépség, bár nincs semmilyen feljegyzés arról, hogy miért kapta ezt a nevet. A 7:4 visszatérő kép (ld. 4:5).  

Róma 12 

Ettől a fejezettől Pál az eddig írottak gyakorlati alkalmazásával kezd foglalkozni részletekbe bocsátkozva, az élet valamennyi területére értve. Ne felejtsük, hogy Pál még nem járt Rómában, amikor a levelét írta az ottani keresztényeknek, tehát inkább csak általános dolgokról ír, nem konkrét problémákról, mint azoknak a gyülekezeteknek, ahol járt korábban vagy akár ő alapította.  

A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 

Róma 12:3

2012. április 2., hétfő

Énekek Éneke 5

A 9. vers egy költői fogás, hogy a szerelmes nő leírhassa szerelemese szépségét, egyébként ezt csak itt találjuk meg a könyvben. Érdekes, hogy a 11. versben „hollófeketének” fordított szó azonos a könyv első fejezetében az 5. versben használt kifejezés. Nem lehetetlen ezek szerint, hogy ott is a hajszínére érti, és nem a bőre színére.  

Róma 11 

 Pál először használja a „titok” kifejezést a Római levélben. Ezt a kifejezést az evangéliumokban a mennyek országával kapcsolatban olvashatjuk, Pál viszont több levelében is használja különböző dolgokra, pl. Jézus testet öltésére, halálára, a feltámadásra vagy Krisztus és az egyház kapcsolatára.  

"Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak." Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; 

Róma 11:4-5

2012. április 1., vasárnap

Énekek Éneke 4 

Ebben a fejezetben - először - többször is „húgomnak” szólítja kedvesét. Az ókori Kelet szerelmi költészetében jellemző volt, hogy a szerelmesek testvéreknek szólították egymást, mint az egyik legközelebbi emberi kapcsolat.  

Zsoltár 129-131 

 A zarándokének zsoltárok közül az első kettő valószínű a fogság után született. A 130. zsoltár a korai keresztény liturgia hét bűnbánati zsoltárából a hatodik.  

A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 

Zsolt. 130:1-2

2012. március 31., szombat

Énekek Éneke 3 

Az 5. vers visszatérő refrén, (2:7; 8:4). A 6-11. verseket külső személy mondhatja, nem a szerelmesek. 

Róma 10 

 A 9. versben a keresztyén hit egyik legrégibb hitvallását olvashatjuk.

Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 

Róma 10:9

2012. március 30., péntek

Énekek Éneke 2 

Az első versben szereplő „nárcisz”-nak vagy „rózsának” fordított héber szó csak kétszer fordul elő az Ószövetségben, itt és Ézsaiás 35:1-ben, a liliom viszont több helyen, ebben a könyvben nyolcszor. A 2:7 egy visszatérő vers az Énekek Énekében.  

Róma 9 

Érdekes Pál szeretete a zsidó „testvérei” iránt; az „átok” kifejezés Istentől való örök elszakítást jelent. Ezt a kifejezést találjuk meg még az 1. Kor. 16:22 és a Galata 1:8-9-ben is. Hasonló esettel találkozunk, amikor Mózes inkább saját magát „töröltetné ki” Isten könyvéből Izráel népének elpusztítása helyett az aranyborjú esete kapcsán (2. Mózes 32:32). 

"Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg."

Róma 9:33

2012. március 29., csütörtök

Énekek Éneke 1 

Bár van, aki megkérdőjelezi, és akár több szerzőnek is tulajdonítja, valójában semmi sem bizonyítja, hogy a könyvet ne Salamon írta volna. A Királyok könyvében azt olvassuk, hogy Salamon 1005 éneket írt. Ez lehetett a legnagyszerűbb közülük - hasonló a kifejezés, mint a „királyok királya”, „uraknak ura”. Érdekes, hogy ez az egyike azon Ószövetségi írásoknak, amit az Újszövetség nem említ, idéz. Értelmezése sokféle lehet, jelenleg a legvalószínűbbnek a szó szerintit, a szerelmet a maga természetességében, szépségében és kizárólagosságában leíró költemény-láncolatot tartják. (A feltételezést többek között azzal támasztják alá, hogy ha ez Krisztus és az egyház kapcsolatát példázná, akkor említené vagy idézné az Újszövetség.) A „szerelem”, „szerelmese” kifejezés 32 alkalommal fordul elő ebben a rövid könyvben. Az 1:5-ben „barna” kifejezésnek fordított szó összesen hatszor fordul elő az Ószövetségben - pl. 5:11 -, mindenhol feketének van fordítva (hajra, ló színére vonatkoznak). Tehát sokkal valószínűbb, hogy nem lebarnult, hanem fekete bőrű lányról lehet szó. A 6. versben szereplő ugyanerre utaló szó máshol nem található meg az Ószövetségben.  

Róma 8:26-39 

A 28. versnek különböző kéziratok többféle értelmezést is adnak (ld. pl. Új fordítás jegyzet.). Az „eleve elrendelés” kérdésére sokféle magyarázatot próbálnak adni, keresni; ez talán egyike azoknak a titkoknak, amit majd csak odaát fogunk megtudni. A 38-39. versben a felsorolásban gyakorlatilag minden fel van sorolva, egyedül Isten nem szerepel.  

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 

Róma 8:32

2012. március 28., szerda

Prédikátor 12 

A fejezet eleje lehet metafora, az élet elmúlását ábrázolva, de lehet szó szerinti értelmezése is. Nem egyértelmű, hogy az utolsó 6 verset maga a szerző (a Prédikátor) írta, vagy valaki hozzáfűzte záró gondolatként. 

Róma 8:1-25 

Ez a fejezet a megszentelődés három részes tanítása harmadik része. A fiúságra egy olyan görög szót használ Pál, mi az örökbe fogadottra vonatkozik. A görög és római jogban és gyakorlatban az örökbe fogadott gyerek (de akár felnőttként is történhetett ilyen, lásd Ben Hur c. film/regény) teljes mértékben azonos jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett, mint a saját gyermek.  

Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. 

Róma 8:11

2012. március 27., kedd

Prédikátor 11 

Az új fordításban az első két vers már értelmezése a szövegnek, a Károliban a szó szerinti fordítás található. Az első vers egy szólás lehetett, ami arról szólt, hogy légy vállalkozó szellemű, második versnek azonban megtalálhatjuk másmilyen értelmezését is: ha neked van bőven, akkor adakozz bőven, mert érhetnek csapások, amikor te leszel mások nagylelkűségére szorulva. A 6. versben nem lehetetlen, hogy van egy elég érdekes mondanivaló, összevetve az 5. verssel. Az utolsó két vers sok fordításban már a 12. fejezet első két verse. 

Róma 7 

Ez a fejezet a megszentelődés három részes tanításának második része. Míg az előzőben a bűntől való szabadulásról beszélt, itt a bűn ítélete és a kárhoztatás alól való szabadulásról szól. Az első versből van, aki azt a következtetést vonja le, hogy a római gyülekezet (nagy része) megtért zsidókból állhatott, de lehet, hogy általánosságban, mint törvénytisztelő emberekre gondol Pál.  

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 

Róma 7:22-23

2012. március 26., hétfő

Prédikátor 10 

A második vers az új fordításban már egy kicsit inkább magyarázta, mint a szöveg szó szerinti fordítása, a Károli viszont szó szerint hozza (ott 9:22. vers).  

Róma 6 

Ezt és a következő két fejezetet a megszentelődés tanításaként szokták nyilvántartani. Ebben a fejezetben elmondja, hogy szabadok lehetünk (vagyunk) a bűn fogsága, zsarnoksága alól. Az újszövetségi időkben - és néhány felekezetnél még napjainkban is - a keresztség (bemerítés) rendszerint közvetlen követte a hitre jutást, tehát gyakorlatilag a keresztség kifejezés közel azonos a megtéréssel.  

Egy döglött légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő olaja...

Préd. 10:1

2012. március 25., vasárnap

Prédikátor 9 

A 7-9 versek feltűnően hasonlítanak egy Gilgamesz eposz részletére. Ebből is látszik, hogy az ókori bölcselet is terjedhetett akár az országok között is. A Károli fordítás utolsó három verse az új fordításban átkerült a következő fejezetbe, mivel az újból egy költemény-szakaszhoz tartozik a prózai rész után.  

Zsoltár 126-128 

A három zsoltár a 120-134-ig tartó 15 zarándokének része. Az első inkább a fogság után, a másik kettő pedig inkább előtte keletkezhetett (ha a 127-et valóban Salamon írta, akkor egyértelműen). Mondanivalójában is, a második kettő hasonló: az otthonnal, a családdal kapcsolatos bölcsesség. A 127. zsoltárt sokszor szokták a gyülekezetre is értelmezni.  

Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt; 

Préd. 9:9a

2012. március 24., szombat

Prédikátor 8 

A két utolsó vers a Károliban már a következő fejezetbe került.  

Róma 5

Érdekes megfigyelni a 9 és 10. vers párhuzamát: megigazított - megbékéltetett, az ő vére - Fia halála, meg fog menteni - üdvözíteni fog. Sokaknak az istenképe olyan, hogy Isten az ember ellensége, amikor ez pont fordítva van.  

Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. 

Róma 5:6

2012. március 23., péntek

Prédikátor 7 

Érdekes, hogy a 27. versben „ember”-nek fordított szó héber eredetije önmagában kizárja a női nemet, mivel az „adam” szót használja, azt amit az 1 Mózes elején találunk „ember” és „Ádám” fordításban is. Maga a gondolat megérne egy misét, mit akart itt ezzel kifejezni Salamon, mivel a legtöbb fordításban (és az általam fellelt héber szövegben) az „igazi” szó hiányzik.  

Róma 4 

A Jézus (és Pál) korabeli zsidók Ábrahámot a cselekedetei által megigazult emberként tartották számon, ezért volt Pálnak ez a fejtegetése nagyon különleges, és ellentmondó az akkori tanításokkal. 

…hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. 

Róma 4:24b-25

2012. március 22., csütörtök

Prédikátor 6 

A gazdagság és a tisztesség is hiábavaló, mulandó dolog.  

Róma 3 

Pál a leveleiben 19 alkalommal használja, hogy „tudjuk”, ebből nyolcszor a Római levélben. Az idézetek sokszor nem egyeznek meg szóról szóra az általunk ismert szöveggel, ennek több oka is lehet. Előfordult, hogy valójában csak a tartalmát, általános értelmét szándékozták megismertetni, de az is lehet, hogy mivel ők a Septuagintából (görög nyelvű fordítás) vehették az idézetet, ott más volt a pontos szöveg.  

Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. 

Róma 3:23-24

2012. március 21., szerda

Prédikátor 5 

A két fordítás között verseltolás van, a Károliban a 4:17 az 5:1. A második vers egy szólás. Az 5. versben Isten követére használt szót fordítják angyalnak is, de emberi küldöttként is. Tehát lehet Isten angyala, de lehet egy Isten által küldött ember is (pap, próféta). Az utolsó három vers visszatérő konklúzió, olvashattunk hasonlót a 2. fejezet végén is.  

Róma 2 

Pál a fejezet első felében felsorolja Isten ítéletét meghatározó alapelveket. A második felében ezeket felhasználva párbeszédes formában feltárja zsidó olvasóinak az általuk saját kiváltságuknak tekintett dolgok veszélyeit. A pogány templomokban általában nagyobb mennyiségű kincs halmozódott fel, a 22. versben arra utal, hogy a bálvány lerombolása kapcsán a templom kincseit is elvihették.  

Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? 

Róma 2:4

2012. március 20., kedd

Prédikátor 4 

A 9-12 verseket előszeretettel használják menyegzői prédikációkban.

Róma 1 

A levél egyike azoknak, amit úgy írt Pál, hogy még nem járt a helyszínen. Szerzőjét soha nem kérdőjelezték meg, keletkezési ideje jól behatárolható: a 2 Korinthusi levél után a harmadik missziós út alatt. Mivel a helyszín is elég pontosan megadható, hogy Korinthus vagy a tőle pár kilométerre fekvő Kenkrea, az időpont legvalószínűbb, hogy 57 tavasza, amikor három hónapot ott töltött. Címzett a Rómában lévő gyülekezet, bár nagy a valószínűsége, hogy más gyülekezetekben is olvasták. Pál a tizenhárom leveléből nyolcat hálaadással kezd.

Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel. 

Prédikátor 4:6

2012. március 19., hétfő

Prédikátor 3 

A tizennégy (kétszer hét?) ellentétpárból összesen az első az, amelyik tőlünk független dolog, a többi cselekvést fejez ki. Hogy a kövek szétszórása és összerakása mit keres a sorban, azt sajnos nem sikerült kiderítsem. 

 Apostolok Cselekedetei 28 

A kígyómarás kapcsán Lukács olyan orvosi kifejezést használ a kéz feldagadására, amit máshol sehol nem találunk meg az Újszövetségben. A Publiusz római keresztnév, érdekes, hogy a sziget főemberéről csak ezt jegyzi fel Lukács. A Római levél pár évvel korábban keletkezett (3. missziós út, Korinthus), így a római hívők tudtak már Pálról. Klaudiusz 54-ig volt császár, az őt követő Néró feltehetően visszavonta azt a kiadott rendeletet ami alapján Akvillának és Priszcillának is távoznia kellett, és a zsidók visszatérhettek Rómába. Nem tudjuk pontosan mi történt később Pállal. A leveleiből nagyon valószínűnek tűnik, hogy kiszabadult, és egy negyedik missziós útra indult 62 környékén (Ap. Csel. vége), a hagyomány szerint akár Spanyolországba is eljuthatott, bár erre semmilyen bizonyíték nincs. A hagyomány szerint a 64-es római tűzvészt követő keresztényüldözéssel összefüggésben 65 vagy 68 tavaszán fejezték le Róma mellett. Nem tudni, hogy Lukács esetleg tervezte egy harmadik könyv megírását - a befejezés enged erre következtetni -, vagy akár meg is írta, csak nem maradt fenn a számunkra.  

Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. 

Prédikátorok 3:14

2012. március 18., vasárnap

Prédikátor 2 

A Károliban verseltolás van, az 1:18 már a 2:1. A 8. vers végét „és ami a férfiakat gyönyörködteti: szép nőket.” többféleképpen is fordítják. Az itt található héber szó sehol máshol nincs a Bibliában, jelentésére egy egyiptomi szövegből következtetnek, ahol egy hasonló kifejezést a háremre, az ágyasokra használnak.  

Zsoltár 123-125 

A három zsoltár a 15 zarándokének része. Énekelhették őket menet (zarándoklat) közben, de az elnevezésből - grádicsok éneke - azt is feltételezik, hogy a templom lépcsőin felfelé haladva is énekelhették. A 123 és 124 lehet, hogy eredetileg egy volt, a 125. pedig nagyon valószínű, hogy a fogság után keletkezett.  

Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal. 

Zsoltár 123:3 (Károli)

2012. március 17., szombat

Prédikátor 1 

Szerzője minden bizonnyal Salamon lehetett, mint ahogyan az első versben megnevezi magát, bár vannak akik kétségbe vonják, és azt mondják, hogy lehetett Dávid „leszármazottja” is. A hiábavalóság (heh’vel) kifejezés az egész Ószövetségben 73-szor fordul elő, ebből több, mint a fele (38) alkalommal a Prédikátor könyvében. A „nagy hiábavalóság” szó szerint a „hiábavalóság hiábavalósága”. Hasonlóan érdekes, hogy Istenre kizárólag az „Elohim” kifejezést használja (mint pl. 1. Mózes 1:1) - ezt negyvenszer -, a „Jahvét” viszont sohasem.  

Apostolok Cselekedetei 27 

Két éves cézáreai fogsága alatt Lukács valószínűleg nem volt Pállal, most azonban újból csatlakozott hozzá és csapatához, hogy Rómába kísérje. Arisztarkhosz már Efézusban is ott volt Pál mellett, majd a harmadik útról Korinthusból is együtt jött Pállal Jeruzsálembe. Később a Kolossé és a Filemonhoz írt levélben találkozunk vele, amik nagyjából egy időben íródhattak Rómában. A „böjt” az engesztelés napja (Yom-kippur) mozgó ünnep (mint a Húsvét) és szeptember második felére vagy október elejére esik. A rómaiak a széljárások és viharok miatt szeptember 15-e után a hajózást veszélyesnek tartották. A mentőcsónakot akkor a hajó mögött vontatták kötélen, mivel azonban felmerült annak a veszélye, hogy a hullámokban a hajónak csapódik, ezért kellett a fedélzetre emelni. A hajó utasainak száma a korhoz képest nem volt kiemelkedően magas, olvashatunk abból az időből 600 főt befogadni képes hajóról is. Korábban is találkoztunk azzal, hogy a foglyot őrző katona az életével fizethetett a fogoly megszökéséért, a százados fellépése így saját magára nézve is komoly kockázattal járt.  

Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 

Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni. 

Prédikátorok 1:14-15

2012. március 16., péntek

Jób 41-42 

 Az itt olvasható leírás alapján elég nehéz a leviatánt krokodilnak képzelni. A 42:7-8 versekben négyszer mondja Isten Jóbról, hogy az „én szolgám”. Ezt csak a vele különleges kapcsolatban álló, hű emberekről olvashatjuk, összesen tíz emberről. Érdekes, hogy van közöttük egy, aki nem zsidó: Nabukodonozor király.  

Apostolok Cselekedetei 26 

Pál megtérésének története közel azonos a korábban leírtakkal. Érdekes viszont, hogy az arábiai tartózkodását, amit egyedül a a Galata levélben olvashatunk itt sem említi meg, pedig ez akár több év is lehet. Bizonyságtételének végén kiderül, hogy bár enyhébb fogságban volt, mégis bilincsben tartották fogva Pált.  

"Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül." 

Apostolok Cselekedetei 26:29

2012. március 15., csütörtök

Jób 40 

A 25. verstől a Károli már átteszi a 41. fejezetbe. A két bemutatott állat beazonosítása elég nehéz. Az új fordítás elég önkényesen nevezi vízilónak és krokodilnak (a legújabb revízió már a Károliban használt kifejezéseket hozza), mivel sokkal valószínűbb, hogy nem ezek voltak. Az első (Károli: behemót) jelentése: „igazi vadállat”, ami nagy szárazföldi állatra vonatkozik. A „merev farok” miatt azonban sem a víziló sem az elefánt nem stimmel. A második (Károli: leviathán) jelentése: „nagy tengeri állat”, a 41. fejezetben leírt információk alapján azonban ez sem lehetett a krokodil. Ennek a két állatnak a bemutatása sokkal inkább egyezik ma egyes dinoszauruszokról alkotott képpel, ezért is van az a feltételezés, hogy Jób élhetett Nóé korában, amikor az emberek között élhettek a hüllők dinoszaurusz méretűre nőtt példányai. Leviatánnal találkozunk még Jób elején és a Zsoltárokban is egyszer.  

Apostolok Cselekedetei 25 

Fesztusz Kr.u. 59/60-ban lett helytartó. A feljegyzések alapján egy az elődjét és utódját messze felülmúlóan bölcs és tisztességes vezető volt. Két évvel később hivatalában érte a halál. Mint római polgárnak, Pálnak joga volt visszautasítani, hogy helyi tartományi bíróság elé álljon, és joga volt kérni, hogy ügyét egy római bíróság döntse el. Agrippa (II. Heródes Agrippa), aki az utolsó a Heródes dinasztiában, a Galileai-tengertől északra és északkeletre fekvő területek felett uralkodott, és ekkor 30 év körüli lehetett. Berniké a testvére volt, Druzillához, Félix feleségéhez hasonlóan, bár ebben az időben gyakorlatilag feleségeként élt vele.  

Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. 

Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem teszem. 

Jób. 40:4-5

2012. március 14., szerda

Jób 39 

A Károliban verscsúszás van, a fejezet nyolc verssel hosszabb - 3 az előzőből, 5 a következőből. A bivalyt - más fordításban bölény, vagy „aurochs” ami egy őskori ökörfajta - az ószövetségi világ legnagyobb és legerősebb szárazföldi állatának tartották az elefánt és az orrszarvú után. Érdekes, hogy a felsorolt állatok közül egyedül a ló háziállat.  

Apostolok Cselekedetei 24 

Cézárea 95 kilométerre van Jeruzsálemtől. Akkora volt a zsidók gyűlölete, hogy még erre is képesek voltak, pedig a kétnapi járóutat feltehetően gyalog kellett megtenniük. Pál nem hízeleg Félixnek, ahogyan Tertellusz teszi, hanem a tényekre hagyatkozik. Druzilla Félix második felesége volt, I. Heródes Agrippa király lánya, aki a feljegyzések alapján közös fiúkkal együtt a Vezúv kitörésekor halt meg Pompejiben.  

Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.

Apostolok Cselekedetei 24:16

2012. március 13., kedd

Jób 38: 16-41 

A 36. vers értelmezése ismeretlen. Próbálják többféleképpen fordítani, de ez egyike azoknak a költői kifejezéseknek Jób könyvében, ami nehezen fordítható, értelme nem ismert napjainkban. Az Új fordítás 39-41. versei a Károliban a következő fejezet első három verse.

Apostolok Cselekedetei 23 

A főpapnak történt beszólása utáni védekezést többféleképpen magyarázzák. Lehet, hogy valóban nem ismerte fel, hogy a főpap elnököl - nem volt feltétlen kötelező -, lehet, hogy iróniából mondta, mert egy főpap nem tenne ilyet, viszont az is lehet, hogy nem ismerte el Anániást törvényes főpapnak. Már láthattuk és még fogunk találkozni olyan helyzettel, amikor különleges, erőt igénylő alkalmakkor Isten (vagy angyala) Pált erősíti. Az ezredes Félixnek írt levelében kicsit csúsztat, mivel amikor Pált kiszabadította a tömegből, még nem tudta, hogy római, csak amikor a vallatás kapcsán Pál ezt tudatta a századossal. Félix eredetileg felszabadított rabszolga volt, aki testvérével magas pozíciót töltött be a római kormányzásban. Hogy a negyven fogadalmat tett összeesküvővel mi lett, nem tudjuk (lehet, hogy éhhalálban haltak meg… vagy szomjan…). 

A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: "Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!"

Apostolok Cselekedetei 23:11

2012. március 12., hétfő

Jób 38:1-15

Az Úr (Jahve) kifejezés a fejezet elején azonos azokkal, amiket a könyv elején találunk, viszont a könyvben azóta csak a 12. fejezetben található meg egyszer. Ez az a neve Istennek, amit Mózesnek jelentett ki. A 2. Mózes 6:3-ban azt olvassuk, hogy Ábrahám és Izsák előtt úgy volt ismert, mint Mindenható (Saddaj), de az Úr (Jahve) nem volt ismert előttük. Jób és barátai beszédében végig a Saddaj nevet olvashatjuk, (kivéve 12:9), itt viszont a Jahvet. Ez valószínű azzal magyarázható, hogy a történet idejében a Saddaj nevet használták Istenre, a feljegyzéskor viszont a Jahvét.

Apostolok Cselekedetei 22

Pál beszéde - amit valószínű nem héber, hanem arámi nyelven mondott el - során érdekes, hogy semmin nem akadtak ki, csak akkor, amikor arról beszél, hogy a pogányokhoz küldte őt Isten. Pált Filippiben „csak” megvesszőzték, itt azonban korbáccsal történt volna a vallatás. Ez ellen Pál időben felszólal, itt nem ítélet nélküli fenyítés volt: római polgárt nem vallathattak ezzel a módszerrel.  

Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.

Apostolok Cselekedetei 22:16

2012. március 11., vasárnap

Jób 37 

Elíhú negyedik és egyben utolsó beszédének a második része.

Zsoltár 120-122

A 120. a 15 egymást követő zarándokénekből az első. Ezeket a zsoltárokat a felvonulásokkor és Jeruzsálembe zarándoklat közben mondhatták-énekelhették, de a liturgia része is lehetett. Szerzőik és keletkezésük ideje ismeretlen.  

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. 

Uram, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! 

Zsoltár 120:1-2

2012. március 10., szombat

Jób 36 

Két fejezeten keresztül Elíhú negyedik beszédét olvashatjuk, amiben többnyire Jóbhoz szól. 

Apostolok Cselekedetei 21 

Itt találkozunk újból azzal a Fülöppel, aki az etióp főemberrel találkozott a Gázába vezető úton. Utána ő Cézáreába ment - itt fogadja most Pált a házában. Eddig Lukács tényszerűen írja le, hogy többször kap Pál kijelentést arra, hogy Jeruzsálemben fogság vár rá, a 12. versben azonban már ő is csatlakozik azokhoz, akik megpróbálják lebeszélni úticéljáról. Jakab, akiről itt olvasunk az Úr Jézus (fél)testvére, a levél szerzője. A Pál elleni támadás azért átlátszó, mert ha Trofimosz bement volna a templomba, akkor őt kellett volna büntetni, mivel faragott kőfelirat hívta fel a figyelmet arra, hogy nem zsidó nem léphet be! Bár az új fordítás úgy fordítja, hogy héber nyelven szólt hozzájuk (Károli: zsidó nyelven), sokkal valószínűbb, hogy a nép körében akkor használt arámi nyelven beszélhetett ekkor Pál. 

Milyen hatalmas az Isten! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas, erős szívű. 

Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? 

Jób 36:5, 22

2012. március 9., péntek

Jób 35 

Elíhú harmadik beszédét Jóbhoz intézi. Elíhú szerint nem várhatjuk el Istentől, hogy igazoljon bennünket, ha közben azt sugalljuk, hogy Istent nem érdekli, hogy igazak vagyunk-e. A 15. vers második részének jelentése bizonytalan, többféleképpen is próbálják visszaadni a különböző fordítások.

Apostolok Cselekedetei 20

 Lukács, az író újból csatlakozik Pálékhoz. A görögországi három havi tartózkodás valószínűleg Korinthus lehetett, és a feltételezések szerint ekkor és innét írta Pál a Római levelet. Ha ez igaz, akkor Pál egy adománnyal indult Jeruzsálembe, és akkor a 4. versben felsoroltak az adomány elkísérésére jelölt személyek is lehettek a különböző gyülekezetekből. Itt Timóteus a kommentárok szerint "az” a Timóteus, akit Pál Lisztrában vett magához, mivel a szomszédos városbeli derbéi Gájusszal együtt van említve. A 7. versben egyértelműen az Úrvacsoráról van szó. Milétosz kb. 50 km-re, egy napi járóföldre volt Efézustól.

„Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem veszi tekintetbe. Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.” 

Jób. 35:13-14

2012. március 8., csütörtök

Jób 34

Elihú második beszéde három részre osztható: először a három baráthoz szól, utána Jóbhoz, majd önmagához. Bár úgy tűnik, el volt telve saját bölcsességével mégis egyértelmű, hogy Isten küldötte volt.  

Apostolok Cselekedetei 19 

Nem lehetetlen, hogy az efézusi tanítványok Apollóstól hallottak János keresztségéről, mivel korábban Apollósnak is hiányosak voltak az ismeretei. Pál továbbra is azt a gyakorlatot folytatja, hogy előbb a zsidókhoz megy, és csak azután, ha ők nem fogadják be az evangéliumot megy a pogányokhoz. Thesszalonikában három hét után „feladta”, itt három hónapon keresztül győzködte a zsidókat. Szkéva lehet, hogy rokonságban állt a jeruzsálemi főpapi családdal, de sokkal valószínűbb, hogy csak „önjelölt” főpap volt. Abban az időben egy ezüstpénz egynapi munkabérnek felelt meg. Ennek megfelelően mai pénzben kifejezve több százmillió forintra tehető az elégetett könyvek értéke. (5.000 Ft-os napidíj esetén 250 millió forint!) Az Efézusi Atemisz-templom az ókori világ hét csodájának egyike volt. A városi jegyző volt a legfontosabb helyi tisztviselő, egyben a város és a római hatalom közti közvetítő is.  

Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. 

 Jób. 34:12

2012. március 7., szerda

Jób 33 

Elihú Jóbhoz fordul és azt teszi, amit egyetlen barát sem: nevén szólítja! A fejezetben mondandóját ugyanazzal kezdi, amivel fejezi: „ha tudsz, cáfolj meg”. Sokszor idézi Jóbot, még ha nem is szó szerint, van, hogy az érveinek egyszerűen a lényegét emeli ki. 

Apostolok Cselekedetei 18 

A fejezet több olyan információt tartalmaz, ami segít időben elhelyezni az eseményeket. Klaudiusz 41 és 54 között volt császár. Gallió viszont, akiről egyébként fennmaradt, hogy kivételesen becsületes és higgadt személy volt, 51 és 52 között volt Akhája helytartója - ez a kettő jól egybeesik, az utóbbi pedig egész pontosan behatárolja az időt. Nem egyértelmű, hogy Kenkreában Akvilla (nyelvtani szempontból inkább rá vonatkozna) vagy Pál nyíratta meg a fejét. Komolyabb veszedelemből való megszabadulás kapcsán előfordult ideig tartó nazíreusi fogadalom, nem lehetetlen, hogy most is erről volt szó. A nyiratkozás a fogadalom végét, leteltét jelentette. Cézáreából nem lehetetlen, hogy „felment” a jeruzsálemi gyülekezetet köszönteni, és onnét tért haza Antiókhiába. A 23. vers a harmadik missziós út kezdetét írja le.  

Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked… 

Apostolok Cselekedetei 18:9-10

2012. március 6., kedd

Jób 32 

Búz földje állítólag keleten egy sivatagos terület volt. Elíhú nevével csak Jób könyvében találkozunk, nem tudunk róla többet. Négy költői beszédét - ami az ötödik verssel kezdődik egy prózai bevezetés előzi meg, amit a szerző írt. Két helyen olvasunk a „lélekről”, ami a pontos fordításban „szellem”, tehát nem az emberi lélek. Elíhú Jób bírálatához jórészt azokat a dolgokat használja fel, amiket Jób mondott.  

Apostolok Cselekedetei 17 

Pálék Filippiből elindulva a Via Egnatia nevű jelentős kereskedelmi úton haladtak. Ennek érdekessége, hogy legalább 50 kilométerenként város volt található rajta, ez a távolság pedig egy nap alatt kényelmesen megtehető volt. Thesszalonika ekkor egy kb. 200.000 fős, Debrecen méretű város volt jelentős zsidó kolóniával. Athén Kr. e. ötödik században élte fénykorát, de még Pál idejében is híres egyetemet tartott fenn. A két filozófia dióhéjban: az epikureus szerint a legfőbb jó a boldogság és az érzékiséget magasztalta, a sztoikus viszont a vágyak visszafogását hírdette. Az Areopágosz korábban a várost kormányzó tanács gyülekezőhelye volt, Pál idejére az itt összegyűlő tanács már csak vallási és erkölcsi kérdésekben vitázott. Más görög feljegyzések is megerősítk, hogy „ismeretlen istennek” szóló oltárok voltak Athénban. A görögök számára a lélek halhatatlansága elfogadható volt, a feltámadás azonban nem. Dionizioszról és Damariszról csak itt olvasunk a Bibliában - habár a hagyomány az előbbiről azt tartja, hogy később Athén püspöke lett.  

A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 

Apostolok Cselekedetei 17:30

2012. március 5., hétfő

Jób 31:13-40 

Jób utolsó beszédei - már csak rövid bűnbánó kijelentéseket fog tenni ezután. Négy szakasznyi tagadást és az azokat lezáró átkokat olvashatunk. Panaszainak és érveinek a végére ér, tagadja a barátai által felhozott összes vádat és mint végig itt is hangsúlyozza Isten iránti hűségét.  

Apostolok Cselekedetei 16 

 Mivel most Pál gyalog indult Antiókhiából, a városokat ellentétes sorrendben járja be, mint első missziós útján. Timóteus apjára vonatkozó kijelentések azt sugallják, hogy a judaizmusra nem tért át és valószínű Krisztusban sem hitt. Macedónia nagy lépés volt a missióban, mert az már Európához tartozott. A 10. verstől Lukács többes szám első személyre vált, sugallva azt, hogy Tróászban ő is csatlakozott Pálék csoportjához. Ez a 20. verstől újból visszaváltozik, és majd csak a 20. fejezettől ír újból „mi” változatban Lukács. Ahol olyan kevés zsidó élt, mint pl. Filippiben, nem épült zsinagóga, és jellemző volt, hogy a szabad ég alatt egy folyó mellett jöttek össze a zsidók imádkozni (bár az új fordítás kicsit másképp fordítja, a 137. Zsoltár is erről szólhat). A lányban meglévő jövendőmondó lélek a görögben egyértelműen démoni (püthon) lelket jelent, ezért zavarhatta Pált. Egy fogoly megszökése esetén az őr az életével fizethetett - ezt látjuk a 12. fejezetben Péter esetében is. Római polgár tárgyalás nélküli bárminemű fenyítése törvénybe ütközött. Itt csak a rehabilitációra használta Pál római polgárjogát, később fogja „megelőzésképpen” is. A fejezetben a MBT fordításban van egy nyomdahiba: a 31. vers száma lemaradt.  

"Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" 

Apostolok Cselekedetei 16:31

2012. március 4., vasárnap

Jób 31:1-12 

A fejezet Jób három részen keresztül tartó összegzésének a tetőzése, ártatlanságának kijelentése. A fejezetben végig olvashatunk (majd) egy állítást és egy hozzá kapcsolódó átkot, büntetést. Itt például az 5-7 versek után a 8. majd a 9. után a 10. vers. 

Zsoltár 119:145-176 

Az utolsó négy nyolcverses szakaszokból álló rész, amelyek továbbra is a héber ábécét egy-egy betűjével kezdődnek. A zsoltár vége felé közeledve egyre hangsúlyosabbá válik a szabadításért való könyörgés.  

Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm. 

Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem! 

Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról. 

Zsoltár 119:174-176

2012. március 3., szombat

Elnézést, hogy kimaradt majdnem egy hétnyi anyag. Sok problémával küzdöttem többek között egészségügyivel. Próbáltam pótolni, de nem sikerült, ezért most úgy döntöttem, hogy átmenetileg kihagyom őket, és inkább az aktuálissal foglalkozom, majd szép lassan pótolom őket. 

Jób 30 

Az előző részben említett áldások és tisztesség bemutatásának ellentéteként Jób a szenvedést és a megvetettségét említi, aminek részese volt. A fejezet végén olvasható állapota miatti siránkozása azt mutatja, hogy még mindig nem tudott megbékélni helyzetével.  

Apostolok Cselekedetei 15 

Nagyon valószínű erről a jeruzsálemi útjáról ír Pál a Galata levél első fejezete végén is. Érdekes, hogy a Ciprusi látogatás óta kettőjük említésekor Pál neve szerepel elől, itt viszont újból Barnabásé. Jakab, akiről itt olvasunk az Úr Jézus (fél)testvére volt, az apostoli levél szerzője, aki fontos tisztséget töltött be a jeruzsálemi gyülekezetben. Érdekes, hogy beszédében Péter héber nevét használja (Simon). Idézete Ámósz próféta könyvéből származik - ha nem is szó szerint. A négy utasításról azt tartották, hogy azt Isten még a mózesi törvény előtt is elvárta az emberektől. A megfulladt állat és a vér fogyasztása összefügg: a fulladással elhullott állatban benne marad a vére. Márk - az evangélium írója - és Barnabás itt szerepelnek utoljára az Apostolok cselekedeteiben, Pál viszont a leveleiben említi Márkot, akivel később nemhogy rendezni tudták kapcsolatukat, hanem kifejezetten barátjának tekintette.  

Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők." 

Apostolok Cselekedetei 15:11

2012. március 2., péntek

Jób 29  
A fejezet felépítése a következőkre bontható: áldás (2-6. vers), tisztesség (7-11. vers), jó cselekedetek (12-17. vers), áldás (18-20. vers), tisztesség (21-25. vers). A jó cselekedetek erős ellentétben állnak Elifáz 22. fejezetben felsorolt vádjaival. 


Apostolok Cselekedetei 14

2012. március 1., csütörtök

Jób 27-28 


Apostolok Cselekedetei 13

2012. február 29., szerda

Jób 26 

Apostolok Cselekedetei 12

2012. február 28., kedd

Jób 25

Apostolok Cselekedetei 11

2012. február 27., hétfő

Jób 24  

Apostolok Cselekedetei 10

2012. február 26., vasárnap

Jób 23 

Második védekezésével - 9. fejezet - ellentétben Jób most biztos abban, ha Isten elé tudna járulni és ő meghallgatná, akkor felmentené.  

Zsoltár 119:97-144 

A hat versszak nyolc-nyolc verse a héberben azonos betűvel kezdődik. A 121-128 versszak ismét egy szabadulásért való ima - ilyen volt a 81-88. szakasz is.  

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. 

Zsoltár 119:105

2012. február 25., szombat

Jób 22 

Itt kezdődik a harmadik beszédciklus, ami jóval rövidebb, mint az előzők, és Cófár egyáltalán nem is szólal meg. Egyre durvább vádakat vágnak Jób fejéhez, már nyoma sincs a vigasztaló beszédnek: teljesen biztosak abban, hogy Jób a bűnei miatt szenved.

Apostolok Cselekedetei 9:23-43 

Nem egyértelmű, hogy a 22. és 23. vers között telt el hosszabb idő (három év) vagy a 25. és a 26. vers között, de a Galata levélből az derül ki, hogy Damaszkuszból elment Arábiába, onnét visszatért Damaszkuszba, majd csak ezután ment fel Jeruzsálembe. Mind a két variáció lehetséges, azaz, hogy a szökése után ment Arábiába, de az is, hogy három év múlva, amikor visszatért akarták megölni. Nagyon valószínű, hogy amikor Jeruzsálembe ment, csak Péter tartózkodott a tizenegy (tizenkettő?) közül a városban. Barnabással találkoztunk már (és fogunk még: későbbi missziós munkatársa), József volt az eredeti neve, Ciprusi származású volt, őróla olvassuk, hogy eladta a földjét; egyébként az evangéliumot író (János) Márk unokatestvére (vagy nagybátyja - előbbi valószínűbb). Dorkász feltámasztásával kapcsolatban érdekes, hogy Péter mind a három alkalommal ott volt, amikor Jézus valakit feltámasztott. Ebből kettő nyilvános volt (naini ifjú és Lázár), de Jairus lánya esetén csak a három „kiemelt” tanítvány, Péter Jakab és János lehetett bent. Érdekes még, hogy Péter egy tímárnál szállt meg. A tímár megölt vagy elhullott állatok bőrét dolgozta fel, így a zsidó törvény alapján tisztátalan dolgokkal került kapcsolatba és ezért a zsidók közül sokan megvetették őket. Péter döntése már az első lépés a zsidó előítéletek elutasítására. (Egyébként az egész Bibliában sehol máshol nem olvasunk tímárról.)

Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott. 

Apostolok Cselekedetei 9:31

2012. február 24., péntek

Jób 21

Jób kitart amellett, hogy a tapasztalat éppen a fordítottját mutatja, mint amit a barátai mondanak.  

Apostolok Cselekedetei 9:1-22

Damaszkusz Jeruzsálemtől kb. 240 km-re fekszik, az út négy-hat nap közötti időt vehetett igénybe. Damaszkusz kívül esett már Palesztina területén, egy fontos kereskedelmi központ volt, nagyon sok karavánút innét indult ki és elég sok zsidó lakott benne. Itt is találkozunk a dupla megszólítással: Saul, Saul. Hasonló van még Izsák feláldozásánál (Ábrahám! Ábrahám), vagy az égő csipkebokornál (Mózes! Mózes), vagy amikor Sámuelt szólítja meg az Úr (Sámeul, Sámuel), de ide sorolhatjuk Jézus kiáltását is a kereszten: Én Istenem, én Istenem… A név ismétlése fontos esemény kapcsán felhívó, sürgető céllal történik. A római kori Damaszkusz úgy nézett ki, hogy a keleti kaputól egy egyenes utca szelte ketté - ez volt az Egyenes utca. Anániással csak itt találkozunk - meg a 22. fejezetben, ahol Pál elmondja megtérésének történetét. Gyakori név volt, Szafira férjét, aki Péter lábainál halt meg valamint a könyv végén Pált kihallgató főpapot is így hívták.  

Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. 

Apostolok Cselekedetei 9:22

2012. február 23., csütörtök

Jób 20 

Cófár személyes sértésnek veszi Jób szavait és egy újabb költeményt olvashatunk a gonoszok sorsáról a barátok berögződött elképzelései szerint. Mint költeményben sokszor itt is találkozunk olyan kifejezésekkel, szóképekkel, amiknek az értelmezése, fordítása nehéz, többféle is lehet. Bildádhoz hasonlóan, Cófár is teljesen meg van győződve saját igazáról.

Apostolok Cselekedetei 8:26-40

A Jeruzsálemből Gázába vezető út kb. 80 km hosszú. A kandaké valójában az uralkodó király anyjának a címe volt, ő látta el a király világi kötelességeit, mert a királyt ehhez túl szentnek tartották. Abban az időben szokásos gyakorlat volt, hogy ha nem felolvastak valakinek akkor saját magának is hangosan olvasta a szöveget. Azótosz (Asdód) ősi filiszteus város volt, 95 km-re Cézáreától, ami viszont az akkori római helytartók főhadiszállása volt. Érdekes, hogy Fülöp egy rövid samáriai tartózkodás után elvégzi ezt a küldetését, majd Cézáreába megy, ahol valószínű le is telepszik. Legközelebb kb. húsz év múlva találkozunk vele ugyanott: Pál Jeruzsálembe menet nála száll meg (21:8).

Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.

Apostolok Cselekedetei 8:35

2012. február 22., szerda

Jób 19 

Az egyik legismertebb és legtöbbet idézett vers található meg ebben a szakaszban. A 25. versben a megváltót „védelmezővel” is lehet fordítani, és itt Jób egyértelműen Istenre gondol - habár az újszövetségi hívők ezt Jézusra vetítik, mint Megváltónkra. Érdekes a 26. vers: az új fordításban „testemben”, a Károliban „testem nélkül” - és az új fordítás revíziója is „testem nélkül” - a szöveg alapján tulajdonképpen mindkét fordítás lehetséges. A 18. vers érdekes még, egy patriarchális társadalomban a legnagyobb sértés, ha már a kisgyermekek is megvetnek egy idős embert.

Apostolok Cselekedetei 8:1-25 

A Jézus által adott missziós küldetés beteljesedése nem az apostolok vagy a hívők akaratából indult el, hanem attól teljesen függetlenül. István után Fülöp a második az a hét görög zsidó közül, akiket kiválasztottak az asztalok körüli szolgálatra és olvasunk még róla. A kéziratokból nem egyértelmű, hogy Samária városába, a fővárosba (mai Nablusz) vagy Samária egyik városába ment Fülöp.  

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben (vagy testem nélkül) meglátom az Istent.

Jób. 19:25-26

2012. február 21., kedd

Jób 18 

Bildád továbbra is meg van győződve, hogy igaz nem szenvedhet, a gonoszok viszont elnyerik büntetésüket még itt a földön.

Apostolok Cselekedetei 7:30-60 

István kimondatlanul is párhuzamot állít Mózes és Jézus között: Izráel népe akkor elutasította Mózest, ahogyan István napjaiban Jézust. A Galata és a Zsidókhoz írt levél is említi a törvény átvételekor angyalok jelenlétét a Sínai-hegyen, bár erről Mózes könyve nem beszél. A beszédből látszik, hogy István tanult ember volt, nagyon sok helyről idéz, Mózes öt könyvén kívül prófétáktól is. Érdekes, hogy nem is sokkal korábban Jézust még át kellett adniuk a rómaiaknak, hogy kivégezhessék, Istvánt viszont halálra kövezhették. Ez feltehetően azért lehetett, mert itt a vád a templom megszentségtelenítése („ellene mondott”) volt, amiben a rómaiak szabad kezet adtak a zsidóknak. Lukács érdekesen mutatja be Sault a könyvében, ő ugyebár az, akinek a másik neve Pál volt, és még sokat fogunk vele találkozni.

Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll.

Apostolok Cselekedetei 7:55

2012. február 20., hétfő

Jób 17

A Károli és az Új fordítás között van egy verscsúszás, a 17:1 a Károliban a 16:23, ennek megfelelően ott a 17. fejezet csak 15 versből áll. Az 5. vers egy szólás lehet, aminek a fordítása elég nehéz. A legújabb fordítás így hozza: „Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai:”

Apostolok Cselekedetei 7:1-29

 Ha elkezdjük összevetni István beszédét az Ószövetségben olvasható információkkal, első olvasatra elég sok eltérést tapasztalhatunk. Mózes könyvében úgy olvassuk, hogy Ábrámot Háránban hívta ki Isten a családjából - bár Nehémiásnál olvasunk olyat, hogy a Káldeus Úr városából hozta ki Isten Ábrámot. Ha csak azután ment tovább Ábrám Háránból, hogy meghalt az apja, akkor nem 70 éves volt Táré, amikor Ábrám született, hanem 130. Mózes könyvében nem 75 hanem 70 főből állt Jákób családja, akik Egyiptomba mentek - nem lehetetlen, hogy itt Józsefet és családját is beleszámolják. Ezeket az eltéréseket van aki az Ószövetség pontosításaként, magyarázataként tartja számon, viszont az sem lehetetlen, hogy pusztán István értelmezéséből származnak. Az eltérések István mondanivalója szempontjából azonban semmiképpen nem sarkalatosak.

Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. … Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, … hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?

Jób 17:11-15

2012. február 19., vasárnap

Jób 16 

Jób úgy tekinti magát, mint Isten célpontját, és úgy érzi nem fog elég hosszú ideig élni a földön ahhoz, hogy barátai előtt bebizonyosodjon ártatlansága. Istenbe vetett bizalma azonban töretlen, a Sátán továbbra is vesztésre áll a fogadásban.

Zsoltár 119:49-96 

A szakasz hat nyolcverses részből áll. A héberben mindegyik rész nyolc-nyolc verse azonos betűvel kezdődik. A 73-80 versek érdekessége, hogy koncentrikus szerkezetű, a 73-80, 74-79, 75-78 és a 76-77 versek tartoznak össze tartalmilag.

Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!

Zsoltár 119:62, 64

2012. február 18., szombat

Jób 15 

 Elifáz háromszor szólal meg, ez a második. Továbbra is Jóbot okolja a helyzetéért.  

Apostolok Cselekedetei 6 

Az előző fejezet és ez között hosszabb idő is eltelhetett. Érdekes, hogy a kiválasztott hét férfi mind görög nevet visel - a „görög” zsidók közül jött a panasz -, valamint, hogy csak kettejükkel találkozunk a későbbiekben, Istvánnal és Fülöppel. A prozelita megnevezést a pogányok közül zsidó hitre tért emberekre használták. Érdekes, hogy Nikoláosz (a prozelita) pont abból a városból származott, ahol az első legnagyobb gyülekezet jön lérte Jeruzsálem után, és itt nevezték először a Jézusban hívőket keresztyéneknek. Szabadosok a felszabadított rabszolgák voltak.  

Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, 

Apostolok Cselekedetei 6:7

2012. február 17., péntek

Jób 14 

A 3. versben a Szeptuaginta a Vulgáta és még más fordítás is az „engem” helyett egyes szám harmadik személyt, „őt” fordít. Érdekes, hogy a Károliban és az Új fordításban is „engem” van.  

Apostolok Cselekedetei 5:17-42 

Róma megfosztotta Annást főpapi tisztségétől és vejét Kajafást ismerték el főpapként. A zsidók szerint viszont aki egyszer főpap lett, a tisztségét élete végéig viselte, tehát ők Annást tekintették annak. Nem tudjuk, itt kettejük közül melyikről van szó. Az Úr angyalával ötszöt találkozunk az Apostolok Cselekedeteiben - itt először. Gamáliel az akkori leghíresebb tanító volt, Saul (Pál) is nála tanult. Teudásról semmilyen más feljegyzés nincs, a galileai Júdás - akinek a felkelése nem Jézus születésekor történt összeírás idejében volt, hanem egy kb. 10 évvel későbbiben - zsidó történetírói feljegyzések alapján a római adófizetés ellen lázadt fel, és valószínű az ő mozgalma élt tovább a zelóták pártjában; az egyik tanítvány, Simon is zelóta volt. A megveretés nagyon valószínű, hogy az „egy híján negyven botütés”-t jelentette.  

A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, … őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon… 

Apostolok Cselekedetei 5:30-31

2012. február 16., csütörtök

Jób 13 

A 23. versben a három leggyakrabban használt héber szót találjuk a gonosz gondolatokra és cselekedetekre (bűn, vétek, hitszegés). Hasonlóan együtt találjuk ezeket 2 Mózes 34-ben és Ézsaiás 59-ben is.

Apostolok Cselekedetei 5:1-16 

Anániás és Szafira bűne nem az volt, hogy megtartottak maguknak a pénzből, hanem, hogy úgy tüntették fel, mintha mindet odaadták volna. Azt, hogy az Isten törvénye elleni bűn büntetése ennyire kemény: azonnali halál volt, megtaláljuk az Ószövetségben is, például Áron két fia, Nádáb és Abihú vagy a frigyládát megérintő Uzza esetében. A 11. versben találjuk először az Apostolok Cselekedeteiben a gyülekezet kifejezést. A görög ekklézsia szót ebben az időben politikai és egyéb, pl. népgyűlések megnevezésére is használták (pl. 19:32-ben is), a Szeptuagintában viszont a vallási csoportként összegyűlt Izráel népére vonatkozott. Itt olvasunk először arról, hogy nők is csatlakoztak a hívőkhöz - nem mintha eddig nem lettek volna hívő nők, csak feljegyzést nem találunk.

Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. 

Apostolok Cselekedetei 5:14