2012. április 10., kedd

Ézsaiás 6 
Uzziás király Istenfélő király volt, és Kr.e. 740-ben halt meg. Egy bűne miatt leprás lett és maradt is élete végéig. Izráel asszíriai fogságba vitele közel 20 évvel később 722-ben volt, tehát Ézsaiás elhívásakor még megvolt a kettészakadt ország mindkét fele. Érdekes, hogy váltakozva használja az Úrra az „Adonáj” és a „Jahve” kifejezést a fejezetben - utóbbit csupán kétszer, a 4. és 12. versben.  

Márk 1:29-45 
Pál a 1. Korinthusi levélben Péter keresztyén feleségéről beszél, tehát ez megerősíti, hogy házas volt. A fejezet végén olvashatunk Jézus első messiási csodájáról (jeléről), a leprás meggyógyításáról. Habár Mózes törvénye tartalmazta a leprás meggyógyulásával kapcsolatos szabályokat korábban valóban leprás soha nem gyógyult meg Izráelben (Naámánnak egy bőrbetegsége volt, amit ezzel a szóval jelöltek, de nem kifejlődött leprája, mint ennek az embernek - lásd Lukács 5:12). Jézus a törvény szerint is küldi a papokhoz a meggyógyultat valamint „üzen” is nekik ezzel a papok által is messiási jelnek tartott és tanított gyógyítással.  

Szeráfok álltak mellette, … Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! 
Ézsaiás 6:2-3

Nincsenek megjegyzések: