Ézsaiás 7
A történet Kr.e. 735 körül, tehát jó tíz évvel Izráel fogságba vitele előtt történt. A füstölgő üszkös fadarab prófécia is lehet egyben, Damaszkuszt (Arám - Szíria fővárosát) pár évvel később, Samáriát jó tíz évvel később rombolták le. A 65 év arra utalhat, hogy 670 körül telepítették be idegen telepesekkel Samáriát, akik vegyes házasságra léptek az el nem hurcolt néppel - az ő utódaik lettek a Samaritánusok. A messiási jóslatban használt „fiatal nő” héber kifejezése ezen kívül még hatszor fordul elő az Ószövetségben, ebből két helyen (Rebeka és Mózes nővére) egyértelmű, hogy házasság előtti lányról szól, a másik négynél nem feltétlen. A Septuagintában fordították a kifejezést szűzzel, ezt vették át az evangélisták. Van, aki azt mondja, hogy az Újszövetség magyarázhatja az Ószövetséget, tehát nem kizárt, hogy a szónak volt egy kifejezetten ilyen jelentése. Az Immánuél héber kifejezés viszont csak itt és a 8:8-ban található meg, ott a jelentésével - „velünk lesz az Isten” - találhatjuk meg az új fordításban, míg a Károli Immánuelt ír ott is.
Márk 2
A leprás gyógyulása kapcsán a vallási vezetők elkezdték megvizsgálni Jézus messiási működését, ezért ültek a házban ahol Jézus tanított. Első körben még csak csendben megfigyelhettek („tanakodnak magukban”), de Jézus kijelentése a bűn megbocsátásával kapcsolatban és újabb csodálatos gyógyítása után elkezdtek kérdéseket is feltenni. Ez része volt a nagytanács (Szanhedrin) törvénye szerint egy messiási mozgalom kivizsgálásának. Lévi másik neve Máté, aki egyike a tizenkettőnek, és az evangélium szerzője. Érdekes, hogy a leprás meggyógyítása, a béna meggyógyítása és Lévi elhívása mindhárom szinpotikus evangéliumban szerepel, és sorrendben is így következnek egymás után.
Ezért maga az Úr fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el.
Ézsaiás 7:14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése