Ézsaiás 13
Ezzel a fejezettel kezdődik meg a különböző népekkel, dolgokkal kapcsolatos összesen 11 jövendölés sorozata. A „jövendölés” kifejezés először fordul elő Ézsaiás könyvében, és összesen tizennégyszer találjuk meg. Az eredeti szó a legtöbb helyen „teher”-nek van fordítva a Bibliában (pl. 22:25; 46:1-2; Jeremiás 17:21), vannak fordítások (külföldi) amik ezeken a helyeken is azt a szót használják. Ezzel azt akarja kifejezni, hogy ez nem egy esetlegesen bekövetkező jövendölés, hanem egy „teher”, ami mindenféleképpen vár a megadott népre, dologra. Az arab (20. vers; Arábiai) egy Etiópia melletti nép (2 Krónika 21:16), és a fogság előtt íródott könyvek közül csak itt, valamint Jeremiásban egyszer találjuk meg ezt a kifejezést.
Márk 6:30-56
Az apostol kifejezést egyedül itt használja Márk. Az ötezer ember megvendégelése az egyetlen csoda (Jézus feltámadásán kívül), amit mind a négy evangélista feljegyez. Az akkori napidíj 1 dénár volt. Ha ezt ma 5.000 Ft-nak vesszük, akkor egymillió forintról beszélnek a tanítványok. Érdekes, hogy egészen más görög kifejezést használ mind a négy evangélium itt a kosárra (és azt csak ezzel kapcsolatosan használják), mint a négyezer ember megvendégelésénél - ott azt a szót, amit Saul (Pál) menekülésénél Damaszkuszból. Ez itt egy kisméretű vesszőből készült kosárra utal, amit a zsidók pontosan azért hordtak maguknál, hogy az étkezés közben földre esett kenyérdarabkákat ebbe gyűjtsék, a másik helyen egy erősebb nagyobb méretű nádból készültre. Genzáretről nem egyértelmű, hogy város volt, vagy csak a tó északnyugati partján elterülő síkság.
Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"
Márk 6:50b
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése