2011. november 1., kedd

2. Királyok 15.

Azarjá 52 évnyi uralkodás a második leghosszabb idő a királyok között (Manassé uralkodott 55 évig – rá kb. 100 évvel) Azarjá poklossága uralkodásának utolsó tíz évére esett. A Krónikák könyvéből tudjuk, hogy bement az Úr házába italáldozatot bemutatni, amihez nem lett volna joga. Amikor erre a bűnére figyelmeztették a papok mérges lett, és ekkor az Úr verte meg poklossággal. Míg Júdában Ataljá királynő uralkodása után visszaállt Dávid leszármazottainak uralkodása, Izráelben teljes anarchia uralkodott a trónon. Júdában Jótám uralkodását Azarjá poklosságától számítják itt, így tíz éves átfedés van az uralkodásukban.

János 17.

Máté és Márk 3-3, Lukács hét alkalmat jegyez fel, amikor Jézus imádkozott. János egyszer sem ír erről – viszont ő jegyzi le az Úr Jézus főpapi imáját az utolsó vacsora lezárásaképpen. János jellemzően (mennyei) Atyaként ír Istenről, ahogyan itt az Úr Jézus az imádságát kezdi. Érdekes, hogy ilyen szóösszetételben, hogy Szent Atyám egyedül itt fordul elő az egész Bibliában.

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

János 17:3

2011. október 31., hétfő

2. Királyok 13-14.

Több, mint negyven év telt el azóta, hogy Elizeusról olvastunk – Jéhút kenette fel királynak akkor. Ebben az időben 80 éves lehetett már. Jóás nem volt túl lelkes a kapott feladat kapcsán, valószínűleg tisztában volt, hogy hadereje nem kimagasló, ráadásul Elizeus, akinek nagy szerepe volt Izráel korábbi győzelmeiben halálán volt. A megemlített feltámadás a harmadik és egyben utolsó eset az Ószövetségben. II. Jeroboám uralkodása alatt volt próféta Ámósz és Hóseás, akiknek a prófétai könyveit olvashatjuk is. Az elmúlt időszakban (kb. 70-80 év) Amacjá uralkodásáig nem háborúzott egymással a két országrész. A hadüzenet okát nem tudjuk pontosan, lehetett egy elutasított házassági szövetség.

János 16.

A fejezet továbbra is az utolsó vacsorán elhangzottakat írja le. A 7. versben a Pártfogó – más fordításban Vígasztaló – egyértelműen a Szentlélekre utal. Azt olvassuk, hogy a Szentlélek (az igazság Lelke) Jézust fogja dicsőíteni. Soha sehol nem olvassuk, hogy akár az Úr Jézus, akár valamelyik apostol arra szólítana fel, hogy imádjuk vagy dicsőítsük a Szentlelket!

Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."

 János 16:33

2011. október 30., vasárnap

2. Királyok 11-12.

A 2 fejezet Júda királyságával foglalkozik. Ataljá az egyedüli női uralkodó Júdában – Izráelben nem is volt nő a trónon – és mivel Jórám felesége volt, nem leszármazottja Dávidnak. Terve tulajdonképpen Dávid házának kiírtására irányult, ezt akadályozta meg Isten azzal, hogy Jóást megmenteti. Érdekes, hogy összeesküvéssel kerül trónra, mégis mindenki örül. Az áldozóhalmokon nem bálványokat imádtak, hanem az Urat, viszont ezek eredetileg pogány istenek áldozóhelyei voltak, amiket le kellett volna rombolni, mégsem számított akkora bűnnek, mint Izráelben az aranyborjúk imádása. A templom ekkor kb. 125 éves volt, ami a természetes romlás mellett Ataljá idejében teljesen el lett hanyagolva, aki az Úr házára szentelt pénzt Baalra költötte.

Zsoltárok 90-91.

A 90. zsoltár valószínűleg a pusztai vándorlás végefelé íródhatott. Érdekes a hetvenes szám, amivel elég sokszor találkozunk a Bibliában. Ebből néhány: Jákób egész háza népe hetven ember volt, amikor Egyiptomba mentek. Amikor Mózesnek túl nehézzé vált a nép vezetése Isten hetven vénnek adott a Mózesben lévő lélekből. Hetven évig tartott a babilóniai fogság a templom lerombolása után. A 91. zsoltár szerzője és keletkezési ideje ismeretlen. A 11 és 12. versét idézi a Sátán Jézusnak, amikor megkísérti a pusztában.

„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!”

Zsoltárok 90:14

2011. október 29., szombat

2. Királyok 10.

Jéhú Isten ítéletének végrehajtása közben kicsit túllépi feladatát: nem csak Akháb leszármazottait hanem a bizalmas embereit és papjait is kiírtja. Ennek már inkább politikai okai lehettek. Ezért a vérontásért később az Úr megbüntette, ezt Hóseás prófétánál olvassuk (1:4). Ahazjá Aháb veje volt, tehát az ő házához tartozott. Jehonádáb Rékáb fia egy eléggé konzervatív mozgalom vezére volt. Ellenezték Baál imádását, nem ittak bort és „jövevényként” éltek Kánaán földjén is: sátorban laktak és nem műveltek földet. Követőivel még 200 évvel később Jeremiás korában is találkozunk (ld. Jeremiás 35), ott részletesebben olvashatunk róluk. Érdekes, hogy bár az összes egyéb bálványt, sőt a papjait is kiírtja Jéhú, az aranyborjútól, amihez hasonlót már a Sínai hegy lábánál öntöttek nem tud elszakadni (a Biblia minden esetben ezt érti Jeroboám bűne alatt).

János 15.

Az utolsó, hetedik „én vagyok a …” mondással kezdődik a fejezet. A szőlőtő az Ószövetségben többször is megjelenik, mint Izráel képe (Zsolt. 80:9; Ézs. 5:7; Jer. 2:21), ezért érdekes, hogy Jézus magáról azt mondja, hogy ő az igazi szőlőtő. Jellemzően a tanítványok döntötték el, hogy melyik rabbihoz akarnak csatlakozni, Jézus azonban azt mondja nekik, hogy az ő esetében ez fordítva volt: „én választottalak titeket”. Ebben a fejezetben is sokszor, kilenc alkalommal találjuk meg a szeretet szót.

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.”

János 15:9

2011. október 28., péntek

2. Királyok 9.

Az előző fejezetben Hazáélt kente fel Elizeus, ebben Jéhút, akit szintén Illésnek kellett volna felkennie (ld. 1. Kir. 19:16). Látszik, hogy mennyire megvetették a prófétákat, amikor „bolond”-ként beszélnek a prófétatanítványról. Jéhú nevével találkozhattunk korábban, de az próféta volt. Jósáfát pedig, akinek a fiaként van megjelölve nem azonos a korábbi júdai királlyal – mielőtt valakit megzavarna. Az ifjú próféta pontosan elmondja Jéhúnak a feladatát, amit ő hűen végre is hajt annak tudatában, hogy az Úr ítéletét teljesíti be. Zimri, akire Jezábel utal kb. 45 évvel korábban gyilkossággal szerezte meg a trónt Izráelben – és mindössze hét napig uralkodott. És mielőtt elkezdenénk örülni, hogy végre egy jó király Izráelben, aki hallgat Istenre, jön a következő fejezet…

János 14.

Ebben a fejezetben olvassuk a hatodik „én vagyok a …” mondást. Ennek az öt fejezetnek a középpontjában a szeretet tanítása van. János evangéliumában az első 12 fejezetben 12-szer találjuk meg a „szeretet” kifejezést. Itt az öt fejezetben több mint harmincszor, ebből ebben a fejezetben tízszer..

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”

János 14:27

2011. október 27., csütörtök

2. Királyok 8.

Az asszony története két szempontból is érdekes. Az egyik, hogy valószínű az eset pár fejezettel korábban történt, nagyon valószínű a 4. fejezetben leírt éhínség idején, de biztos, hogy Naamán meggyógyítása előtt. Géházi a királynál van, amit a kapzsisága miatt kapott bélpoklossága miatt nem tehetett volna. A másik érdekesség, hogy bár asszonyként említi minden fordítás, nagyon valószínű, hogy megözvegyült, és bejött az, hogy a fia miatt maradhatott meg az öröksége. A király döntése mögött semmilyen törvényi előírás nem volt, tisztán kegyelem. Az asszony engedelmeskedett Istennek (Elizeus utasítása alapján), Isten pedig megáldotta az engedelmességét. A 2. Királyok 1-ben Izráel királya pogány istenhez küldi az embereit betegsége kapcsán, itt pedig pont fordítva: egy pogány király Izráel Istenéhez. Isten Illésnek adta a feladatot, hogy felkenje Hazáélt Arám királyává, amit most Elizeus készül végrehajtani. Elizeus próféciája nem szentesíti sem a gyilkosságát sem az Izráellel szembeni kegyetlenkedéseit Hazáélnek, aki közel 40 évig uralkodott ezután.

János 13.

János számol be a legrészletesebben az „utolsó vacsoráról”. Öt fejezeten keresztül olvashatjuk az ott történteket és elhangzottakat, de nem olvasunk az Úrvacsoráról. Ezt az magyarázhatja, hogy János szándéka minden valószínűség szerint a szinoptikusok kiegészítése volt, így inkább olyan dolgokról írt, amikről ők nem – itt például a lábmosásról. A 19. versben Jézus újból kijelenti, hogy „én vagyok” – ahogyan Isten mutatkozott be Mózesnek. Mind a négy evangélium leírja, hogy Jézus tudta, hogy Júdás, aki ott ül közöttük elárulja őt. Ez abból a szempontból fontos, hogy egyértelműen láthassuk, az Úr Jézus a kezében tartotta az eseményeket, nem tőle függetlenül történtek a dolgok. Hasonlóan mind a négyen leírják, hogy Jézus figyelmezteti Pétert, hogy meg fogja őt tagadni. (Azt viszont már csak János írja le, hogy ezt Jézus a feltámadása után rendezi Péterrel – de ez majd később.)

Jézus így szólt: „… Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”

János 13:34

2011. október 26., szerda

2. Királyok 7.

Az egy szeá liszt kb. 5 kg-nak felel meg. Az Elizeus szerinti ára még mindig kb. duplája volt mint normál helyzetben, viszont összehasonlíthatatlan az előző fejezetben olvasott szamárfej vagy galambtrágya árához képest. A történet végig Elizeus szavahihetőségét hangsúlyozza. Próféciájának beteljesülése Izráelt arra kellett volna indítsa, hogy visszatérjen Istenhez.

János 12:20-50

János szóhasználatában a „megrendült a lelkem” ugyanazt a haláltusát jelenti, mint a másik három evangéliumban a Gecsemáné kertben elhangzott ima. János a Gecsemáné kertben történt haláltusát nem írja le, pedig Máté és Márk szerint ott volt a három kiválasztott tanítvány között. Itt Isten a mennyből válaszolt, ott Lukács szerint egy angyal erősítette Jézust. Talán itt olvasunk egyedül arról, hogy sok vezető (főember) hitt Jézusban, a vallási vezetés (farizeusok) azonban olyan hatalmat gyakorolt a kiközösítés lehetőségével, hogy ezt nem merték kockáztatni a hitük nyilvános felvállalásával.

Jézus így válaszolt nekik: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

János 12:26

2011. október 25., kedd

2. Királyok 6.

A fejsze feje, mivel vasból készült abban az időben komoly értéket képviselt. A kölcsön kérőnek rabszolgaként kellett volna ledolgoznia az értékét. Arám az észak-keleti szomszédja volt Izráelnek. A támadás inkább volt portyázó határvillongás, mint a teljes ország leigázására irányuló hadművelet. A katonák foglyul ejtése nem Izráel vitézségén múlt, ezért sem engedte Elizeus, hogy levágják őket. A 23. és a 24. fejezet között valószínű hosszabb idő telt el, bár Bibliamagyarázók szerint Benhadad volt az előző támadáskor is Arám királya.

János 12:1-19

Mind a négy evangélista beszámol egy asszonyról, aki megkente Jézust egy drága kenettel. Máté és Márk megnevezi, hogy Betániában, a leprás (valószínűleg abból gyógyult) Simon házában történt, de nem nevezi meg az asszonyt. Náluk Jézus fejét keni meg, és hasonlóan nem sokkal elfogatása előtt történik az esemény. Lukács szintén megnevezi Simont, aki farizeus, viszont egy bűnös asszonyról ír, aki Jézus lábát keni meg. Ő viszont jóval korábbi időpontra teszi az eseményt. Hogy a négy azonos-e vagy kettő, esetleg három különböző eseményről van szó, nem tudjuk. Érdekes, hogy János olyan apróságot is feljegyez, ami csak jelenlévőnek maradhatott meg, hogy „a ház megtelt a kenet illatával”.

„Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!"

János 12:13

2011. október 24., hétfő

2. Királyok 5.

A Naamán bélpoklosságára használt héber szót nem csak a leprára hanem egyéb esetleg gyógyíthatatlan bőrbetegségre is használták; és sokkal valószínűbb, hogy ez volt a betegsége, mint a lepra. A magával vitt ezüst és arany hatalmas mennyiség és érték volt. Korábban olvashatjuk, hogy Omri, Izráel királya két tálentum ezüstért vette meg Samária hegyét, ahol felépítette a várost. A hatszáz arany kb. 70 kg-nak felel meg. Az ókorban azt gondolták, hogy egy istenséget csak a hozzá tartozó föld területén lehet imádni, ezért kért Naamán földet Elizeustól. Rimmón – Hadadként vagy Baálként is ismert – szíriai istenség volt. Elizeus finoman elhárítja és Isten döntésére bízza a választ Naamán ezirányú kérésével kapcsolatban.

János 11:33-57

Az előző szakaszban találtunk egy újabb „én vagyok” mondást. A zsidók közül sokan hittek abban, hogy a lélek a halál után három napig még a test közelében marad, tehát a negyedik nap már eléggé esélytelennek tűnt Lázár feltámadására. Nem lehetetlen, hogy Jézus ezért várta ki a két napot, miután a hírt megkapta. Jézus tevékenységével kapcsolatban Lázáron kívül összesen két további embert feltámasztásáról olvasunk: Jairus leányáról és a naini ifjúról. Ez tehát nem tartozott a „mindennapi” jelek közé, mint a gyógyítások. Betániában még két fontos esemény történt: innét indult az Úr Jézus, amikor virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, majd miután feltámadt, innét vitetett fel a mennybe a tanítványok szeme láttára.

Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?"

János 11:40

2011. október 23., vasárnap

2. Királyok 4.

Az adósság szolgasággal történő kiváltása a mózesi törvény része volt, bár úgy néz ki voltak túlkapások. Súnem a Kármel hegyvonulat keleti lábánál fekszik, Issakár nemzetségéhez tartozó területen. Az Ószövetségben sehol máshol nem olvassuk, hogy egy prófétát szentnek nevezzenek. Valószínűleg nagyobb korkülönbség lehetett az asszony és a férje között, és amennyiben nem születik utód, a család neve kihal, a vagyonuk másokra száll, az asszonyra meg sokéves bizonytalan özvegység vár támasz nélkül. Elizeus a pálcájának nem varázserőt tulajdonított, csupán úgy használhatta, mint Illés a palástját vagy mint ahogyan Pál kendőit és kötényeit is használták Efézusban gyógyításra. A gyermek feltámasztása a második eset a Bibliában (előző Illés volt), és még egy eset kivételével talán nincs is több az Ószövetségben.

Zsoltárok 89.

A Zsoltár vagy az ország kettészakadása vagy az északi országrész, Izráel fogságba vitele körül (után) keletkezhetett. Előbbi esetben Salamon kortársa lehetett az ezráhi Étán, utóbbi esetben nem tudjuk ki volt. Ez az egy zsoltár kötődik a nevéhez, ezután viszont már nem is olvasunk Étánról a Bibliában. A 11. versben olvasható Rahabnak semmi köze a Jerikói Ráhábhoz. Rahab a tenger mélységeinek mítikus szörnye, van aki a Leviatánnal azonosítja, de az sem lehetetlen, hogy a cethallal azonos.

Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!

Zsoltárok 89:16

2011. október 22., szombat

2. Királyok 3.

Itt látjuk, hogy Jósáfát és a fia együtt uralkodtak 3 éven keresztül Júdában, ugyanis az előző fejezetben azt olvastuk, hogy Jórám (Izráel) Jórám (Júda) király uralkodása ideje alatt lett király. Jeroboám vétke - amire elég sok utalást találunk - a két aranyborjú imádásának bevezetése volt. Móáb a Holt tenger szélességében, attól keletre helyezkedik el. Edóm - tőle délre - Júda fennhatósága alá tartozott, nem is királya volt csak helytartója. Móábnak északon komoly erődítményei voltak, Izraelnek ahhoz, hogy hátba támadhassa Edóm felől kellett megközelítse - emiatt kereste meg Júda királyát szövetségesnek. A történet végén Móáb királyának tettével kapcsolatos reakciót kétféleképpen is fordítják. Az egyik, amit itt olvashatunk, a másik: „Nagy volt a felháborodás Izráel ellen” (Júda népe között). Köztudomású volt a zsidók között, hogy Izráelben gyakorolták a gyermekáldozatot, ezt az Isten előtt utálatos kánaáni szokást, és emiatt is lehetett a felháborodás - akár az Izráeliek ellen is.

János 11:1-32

Lázárral egyedül itt (11-12. fejezet) találkozunk az evangéliumokban. A Lázár névvel is összesen még egyszer, Lukács evangéliumában: Jézus a példázatában a gazdag ember mellett Lázárnak nevezi a koldust, akik meghalnak. Jézus a Jordánon túl lehetett - ha a 10. fejezet folytatása a történet -, ahova legalább egy nap volt az út Betániából, tehát amikor az üzenet megérkezik Jézushoz, ő már tudja, hogy Lázár meghalt: két napig maradt ott, egy napig ment Betániába - Lázár pedig negyedik napja halott volt, amikor odaért. Viszont azt is tudta, hogy fel fogja őt támasztani…

Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"

János 11:25-26

2011. október 21., péntek

2. Királyok 2.

Illés mennybemenetelét jellemzően úgy szokták bemutatni, hogy tüzes szekéren megy fel az égbe. Ha pontosan olvassuk, akkor a tüzes szekér elválasztotta őket, Illés pedig forgószélben ment fel a mennybe. Ő azon kevesek egyike, akik nem láttak halált, úgy kerültek Istenhez (ilyen volt még pl. Énókh is). A megdicsőülés hegyén Mózessel együtt jelenik meg az Úr Jézusnak. A zsidó törvény szerint az elsőszülötteknek járt kettős rész az örökségből. Elizeus amikor a kettős részt kéri valójában azt az óhaját fejezi ki, hogy ő legyen Illés szolgálatának örököse. Illés válaszában ezt az Úrra bízza. Bétel az északi királyság egyik vallási központja volt, itt helyezte el Jeroboám az egyik aranyborjút, amit azért készíttetett, hogy ne Jeruzsálembe menjen a nép Istent imádni. A bételi ifjak esetéről Szabados Ádám barátomtól (Veszprémi Evangéliumi Keresztény Gyülekezet lelkipásztora) olvastam egy nagyon jó magyarázatot, megéri elolvasni: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=3819

János 10:22-42

A templomszentelés ünnepe a Hanuka. Ez nem az építésével van összefüggésben, hanem Makkabeus Júdás Kr. e. 165-ben sikeres felkelése után szentelte újra a templomot, amit a görögök szentségtelenítettek meg. A Hanukát jelenleg december második felében Karácsony előtt ünneplik a zsidók, és nem az Isten által elrendelt ünnepek közé tartozik. Salamon csarnokát a hagyomány Salamon korából származónak tartotta, állítólag tévesen, hiszen az eredeti templomot teljesen lerombolták. Amikor Jézus azt mondja, hogy egyek az Atyával, azt a kifejezést használja, amit a főpapi imájában is, hogy „akarom, hogy ők egyek legyenek”. Ez nem egy személyt jelent, hanem egységet, azonos természetet.

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”
János 10:27-28

2011. október 20., csütörtök

2. Királyok 1.

A Királyok két könyve eredetileg egy volt, azt a Szeptuaginta - az Ószövetség görög fordítása - osztotta először ketté. Ennek megfelelően szerző, keletkezés tekintetében a szeptember 28-i kommentben található információ. Baalzebúb Dágón mellett a második legnagyobb kánaáni istenség volt. Dágón imádásának központja Babilóniában, Baalzebúbnak Ekrónban volt. Ekrón kb. Jeruzsálemmel egy magasságban, nyugatra, a Földközi-tenger felé helyezkedik el a filiszteusok földjén. Illés elég sokat járt ahhoz Akházia apjánál, hogy a személyleírásból ráismerjen. Amikor a Lukács evangéliumában a samáriaiak nem akarnak szállást adni Jézusnak, a tanítványai égből jövő tűzzel akarnak bosszút állni - ahogyan Illés tette. Ekkor erre az esetre gondolhattak, ami a két 50 fős csapattal történt. A fejezet végén kis kavarodás van: azonos nevű király van mindkét országrészben: Jórám! A júdai király Jósafát fia, az izraeli király pedig Aháb fia, tehát Akházia öccse. Ráadásul úgy néz ki, hogy Júdában Jósáfát és a fia együtt uralkodtak kb. 5 éven keresztül ebben az időszakban.

János 10:1-21

Két „én vagyok” mondást is találunk ebben a szakaszban: „én vagyok az ajtó” és „én vagyok a jó pásztor”. Az „Én vagyok”-kal Jézus Istenségét jelenti ki. A két nyáj-egy akol kijelentésével Jézus előre utal arra, hogy a pogányok között is van népe, a megváltás nem a zsidóknak szól kizárólagosan.

Jézus tehát így szólt hozzájuk: … „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”

János 10:11

2011. október 19., szerda

1. Királyok 22.

Itt nem olvassuk, de Jósáfát veje volt Ahábnak, feltehetően ezért is ment el vele a harcba. A 2. Krónika feljegyzi, hogy hazaérve ezért egy próféta (Jéhu) meg is feddi. A Károliban Mikeásként olvasható Mikájehú nem azonos a könyvet is írt prófétával (ő Ezékiás korában élt), valójában csak ennél a történetnél találkozunk vele. Samáriai ásatásokon valóban találtak Aháb korából való épületeken elefántcsont díszítéseket. Ez azt engedi feltételezni, hogy Aháb idejében is eléggé jó gazdasági helyzetben volt Izrael. Jósáfát uralkodásának első három évében még az apja, Ásza is élt, de a lábára megbetegedett, és nem tudott uralkodni. A 25 évbe bele kell ezt számolni, az Aháb uralkodásának 4. éve viszont Ásza halála időpontjának tűnik, amikor Jósáfát önállóan kezdett uralkodni.

János 9:24-41

A meggyógyult ember érvelésében is látjuk, hogy bár nyitotta meg az Úr Jézus vakok szemeit, soha korábban nem történt olyan, hogy vakon született gyógyult volna meg. Volt aki azt tartotta, hogy a vakon születés a szülők bűne miatt történhetett csak, ezért mondják a farizeusok, hogy „mindenestől bűnben született”. A magyar nyelvben nagyon nehéz lefordítani, de hatalmas különbség van a vakon született 36. versben és 38. versben használt „Uram” szava között. Az első az ismeretlen úriember, férfi megszólítása (angolul: Sir), a második a Mesternek és Istennek kijáró Úr (angolul: Lord) kifejezés. Érdekes belegondolni, hogy a meggyógyított férfi nem látta korábban Jézust, csak hallotta, hogy mások így nevezték őt! Most a templomban is Jézus szólítja meg őt, azért nem tudja kivel beszél.

Erre ő így válaszolt: „… Egyet tudok: bár vak voltam, most látok."

János 9:25

2011. október 18., kedd

1. Királyok 21.

 A kánaáni és föníciai uralkodóknak természetes volt, hogy erőszakkal megszerezzenek valamit, amit megkívántak, ezt Izráelben a királytörvény nem engedte meg. Érdekes, hogy Jézabel szidóni létére ismerte a zsidó szokásokat, sőt még a törvényt is, miszerint főben járó bűnhöz legalább két tanu kellett. A 2. Királyokból az derül ki, hogy nem csak Nábótot, hanem a fiait is megölték, hogy örökös se maradjon. A törvényesnek tűnő eljárás adott jogot a királynak az örökös nélkül maradt terület birtokba vételére. A bűnbánat miatt Isten az ítéletet elhalasztotta, de el nem törölte.

János 9:1-23

A vakok szemeinek megnyitását már Ézsaiás is Messiási jelként írja le. Az eset különlegessége a vakon születés, amihez még a mai orvostudomány is úgy áll hozzá, hogy nagyon kicsi az esély a látás visszanyerésére ahhoz képest, mint aki később vakul meg. Érdekes, hogy halott feltámadásáról olvasunk az Ószövetségben, de arról, hogy vak visszanyerje a szeme látását, arról nem. A kiközösítés elég komoly következménnyel járt, mert akár a teljes megélhetésüket, egzisztenciájukat is elveszíthették ezzel.

Jézus így válaszolt: „Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok."

János 9:4-5

2011. október 17., hétfő

1. Királyok 20.

Jeroboám esetéhez hasonlóan nem tudjuk ki volt pontosan az a próféta illetve az Isten embere, aki Ahábhoz jön. A prófétatanítvány valószínű, hogy nem egy próféta követője volt (mint Elizeus Illésnek) hanem olyan vallási közösség tagja lehetett, akik a prófétálást gyakorolták. Az egy tálentum ezüstöt, amit a prófétatanítvány említ egy katonának szinte esélytelen lett volna kifizetni, ennek megfelelően, ha igaz lett volna a történet, a katona az életével fizetett volna. Az eset hasonlít Nátán és Dávid esetéhez, ahol szintén a másik féllel mondatja ki a próféta a saját ítéletét.

János 8:37-59

Kétféleképpen is értelmezik azt, amikor a 41. versben a paráznaságból születésről szólnak a zsidók. Az egyik, hogy emlékeztetni akarják Jézust az emberileg nehezen magyarázható fogantatására, viszont sokkal valószínűbb, hogy a paráznaság alatt a bálványimádást értik, azaz azt állítják, hogy ők mindig is hűségesek voltak Istenhez. Amikor Samaritánusnak mondják, annak is lehet két jelentése: utalhat megintcsak a megkérdőjelezett származására, de jelentheti azt is, hogy nem tartja be a zsidó vallási előírásokat. Az utolsó előtti versben  újból találunk egy kijelentést Jézustól: „én vagyok” - ezzel Istennel teszi magát egyenlővé, aki így mutatkozott be Mózesnek, valójában ezért akarják ekkor megkövezni.

„Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.”

János 8:51

2011. október 16., vasárnap

1. Királyok 19.

Beérseba Júda legdélibb városa, a Negevi sivatag északi részén a Holt tenger és a Földközi tenger között. A Hóreb hegyét általában a Sínai heggyel azonosítják, ahol Isten szerződést kötött Izrael népével. Ez Beérsebától kb. 400 km-re délre van. Isten kérdését sokan azzal magyarázzák, hogy Illés nem az ő utasítására, hanem elkeseredettségében ment a Hórebhez. Ábél-mehóla, Elizeus származási helye a Jordán nyugati partján van, a Sós tenger és a Galileai tó között kb. középen. A tizenkét iga ökör feltehetően tizenkét szántó embert (szolgáját) jelenti, akik vele együtt dolgoztak, és nem azt, hogy egy eke elé volt befogva a tizenkét pár ökör.

Zsoltárok 87-88.

A 87. Zsoltár keletkezését egyesek Ézsaiás és Mikeás idejére teszik, de vannak, akik szerint a fogság után íródott. A zsoltár elég nehezen értelmezhető, feltehetően párhuzamban áll azzal az ézsaiási próféciával, amiben azt olvassuk, hogy az Úr a Sionnál tart majd ítéletet az összes nép felett (Ézs. 2:2-5).

A 88. Zsoltár szerzője az ezráhi Hémán több személy is lehet, de nagy valószínűséggel egy, a Dávid és Salamon korában élő személyről van szó, akiről azt olvassuk, hogy még nála is bölcsebb volt Salamon (1. Kir. 5:11). Ennek megfelelően a zsoltár is valamikor Dávid idejében keletkezhetett.

„Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre!”

Zsoltárok 88:2-3

2011. október 15., szombat

1. Királyok 18.

A szárazság három és fél évig tartott. Dávid idejében is olvastunk egy három évig tartó éhínségről, Dávid azonban ekkor az Úrhoz fordult. Ahábot az éhínség nem indította bűnbánatra, bár érdekes, hogy Illés tettét sem akadályozta a Kármel hegyen. A Kármel hegy a Földközi-tenger partjánál van, a Galileai tó magasságában, és majdnem merőleges a tengerre. Amikor Illés gúnyolódik Baal papjaival istenük kapcsán, a „félrement” kifejezés mai szóhasználat szerint „vécén ül” lehetne. Illés tizenkét követ vesz. Habár a nép két részre szakadt, ezzel fel kívánja hívni a figyelmet Izrael egységére, és hogy ez a jelenlegi állapot csak politikai megosztottság. Illés a Baal papok lemészárlásával a Mózesi törvény szerinti ítéletet hajtja végre rajtuk.

János 8:1-36

Az előző fejezet utolsó verse és az 1-11. versek majdnem minden korai kéziratból hiányzik, ettől azonban maga a történet hiteles lehet. Általában jogosan teszik fel a kérdést: a férfi hol volt? Sokan vélni tudják, hogy Jézus mit írt a földre, erről azonban sehol semmilyen feljegyzést vagy utalást nem találunk. A 12. versben találjuk a második „Én vagyok…” mondását Jézusnak (ld. okt. 12-i bejegyzés).

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

János 8:12

2011. október 14., péntek

1. Királyok 17.

Gileád a Jordán jobb oldalán terül el, a Galileai és a Sós tenger között. Tisbe település pontos helye viszont ismeretlen. Az eső, a termékenység alapfeltételének megvonása azért volt komoly fricska, mert Baalt, akit Izrael abban az időben istenként tisztelt a termékenység istenének tartották. A szidóni Sarepta észak-nyugatra, a Földközi tenger mellett lehetett. Azért is érdekes, hogy ide küldi Isten Illést, mert ez a terület Aháb - aki elől bujdosott - apósának, Jézabel királyné apjának a fennhatósága alá tartozott! Nem tudjuk mi lehetett a bűne az özvegyasszonynak, amire utal a fia halálakor, azt viszont igen, hogy ez az első feljegyzés halott feltámadásáról a Bibliában (nem számoltam meg pontosan, de az biztos, hogy 10 alatt van az összes).

János 7:31-53

Többször is olvasunk „főpapokról” a farizeusok mellett. Főpap viszont csak egy valaki lehetett egy időben. Van aki azt mondja, hogy ezek a papságban töltöttek be vezető szerepet (tehát főbb-papok voltak), de van egy másik verzió is, miszerint a rómaiak számos főpapot megfosztottak a tisztségétől (leváltottak), akik viszont a címüket tiszteletből megtarthatták. Nikodémus érvelésére a feldühödött farizeusok olyat mondtak, ami nem is volt igaz: Jónás prófétáról konkrétan tudjuk, hogy Galileából származott. Két korai kézirat alapján azonban úgy is értelmezhető ez a mondat, hogy: „…Galileából nem támad(hat) a Próféta” - tehát itt a Messiásra is utalhattak.

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"

János 7:37

2011. október 13., csütörtök

1. Királyok 16.

Samária, ami a későbbiekben az északi országrész fővárosa lett, a Jordán és a Földközi tenger között kb. középen van. A hely völgyekkel körülvéve ideális helynek tűnhetett egy elég nehezen bevehető város megépítésére, tehát valószínű stratégiai célok vezették őket a kiválasztásban. Etbaal, Jezábel apja pap-király volt, Baal bálványisten papja. A vele való rokonság ezért is minősült még gonoszabbnak, mint Jeroboám vétke. Habár Jerikó nem volt lakatlan (ld. szept. 13-i bejegyzés) várfalainak romja emlékként kellett volna megmaradjon Izráel népének, hogy Kánaán földjét kegyelemből kapta meg Istentől. Emiatt is sújthatta Józsué átka Hiélt.

János 7:1-30

Ez már a harmadik fejezet, ami „ezután” meghatározással kezdődik; az idő nincs pontosan meghatározva. A lombsátor ünnep azonos a sátoros ünneppel, ami az egyik legnagyobb ünnep volt (a páska mellett) az aratás végén, amikor a pusztai vándorlásra emlékezett Izrael népe egy héten keresztül. Jézus akkor lépett színre, amikor az ünnep közepén voltak („a hét fele elmúlt”). Feltehetően ekkor voltak a legtöbben a templom udvarán, ekkor érhetett el Jézus üzenete a legtöbb emberhez. Érdekes, hogy itt még azt olvassuk, hogy a testvérei (József és Mária gyermekei) nem hittek benne. Az apostoli levelek írói közül azonban Jakab szinte biztos, Júdás pedig nagyon valószínű, hogy Jézus testvérei voltak.

„Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak.”

János 7:6

2011. október 12., szerda

1. Királyok 15.

Ha csak folyamatosan olvassuk, kicsit zavaros a leírás. A közepén előbb olvasunk Baasáról, Izrael királyáról, minthogy olvasnánk arról, hogy Nádábot, aki Jeroboámot követte a trónon megölte volna, és a helyébe lépne. A két országrész - és királyok - közötti háborúskodást nem konkrét folyamatos harcként kell értelmezni, inkább csak folyamatos ellenséges viszonyként. Ászá lábának megbetegedéséről a Krónikák könyvében is csak annyit olvasunk - és ez ugyebár nem az a bizonyos Júda királyainak történetéről szóló könyv!!! -, hogy nem az Úrhoz, hanem orvosokhoz fordult. Itt feltehetően nem mai értelemben vett orvosról lehet szó, hanem valamilyen varázslóról.

János 6:35-71

Az olvasott szakasz az Úr Jézus hét „Én vagyok” kijelentése közül az elsővel kezdődik. Mind a hetet János evangéliumában találjuk. A „Vagyok” azt a nevet visszhangozza, amivel Isten bemutatkozott Mózesnek az égő csipkebokornál. Jézus ezzel a hét „Én vagyok” kijelentéssel Isteni voltát hangsúlyozza. Az amikor a teste evéséről és a vére ivásáról beszél nem hozható összefüggésbe az Úrvacsorával, mert az nem adhat üdvösséget valamint az abból való kimaradás nem zár ki az üdvösségből. Júdás Iskáriótes melléknevének jelentése egyes értelmezés szerint: Kerijjótból való. Ez a település Júdeában található, Júdás volt az egyedüli a tizenkettőből, aki nem galileai volt.

„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”

János 6:35

2011. október 11., kedd

1. Királyok 14.

Jeroboám tettei úgy jelennek meg a későbbi királyok életében, mint példák: ugyanazt cselekedte mint Jeroboám, nem tágított Jeroboám vétkeitől stb. Viszont ugyanígy találunk utalást arra, hogy hasonlóan írtotta ki az Úr néhány király házanépét, mint Jeroboámét. Ő volt az első király, aki bevezette a nyílt bálványimádást és elfordította a nép szívét az Úrtól. Az Izráel királyainak a történetéről szóló könyv, hasonlóan a később olvasható Júda királyainak történetéről szóló könyvvel a szerző idejében még fellelhető iratok voltak, és némely tekintetben alapul vagy segítségül szolgálhattak számára. Nem tévesztendők össze a Krónikák könyvével, az jóval később, Kr. e. 500 körül íródott.

Roboám esetében kiemeli a ige a „férfiparáznákat”. Ezeknek a feladata nem a nők szexuális igényeinek kielégítése volt még csak nem is homoszexuálisak voltak, hanem a kánaáni istenek imádásának rituális szokásait vették át ezzel, amire még Mózes is figyelmeztetett, hogy ne tegyék.

János 6:1-34

Jézus csodái közül ez az egyetlen, amit mind a négy evangélista feljegyez. A tó túlsó partján a keleti oldalt kell érteni. Egy dénár kb. egy napi bér volt, tehát a kétszáz dénár kb. 7,5-8 havi bérnek felel meg; ez mai pénzben kifejezve milliós nagyságrend! A Máté külön kiemeli, hogy az 5.000 ember csak a férfiak száma volt, a nők és gyermekek ezen felül! A tengeren a 25-30 futamnyi kb. 5-6 km, ami az út felét jelenthette körülbelül, Márk úgy is írja, hogy a tó közepén jártak.

Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött."

János 6:29

2011. október 10., hétfő

1. Királyok 13.

Hogy ki volt az Isten embere (próféta), nem tudjuk. Az általa említett Jósiás kb. 300 évvel később került hatalomra Júdában és Isten szerint élő király volt. A magaslatok papjainak megáldozása képletes, mivel a környéken lévő sírokba Jósiás idejéig temetett papok csontjait égetteti el majd az oltáron, tehát nem szó szerinti emberáldozat történik. Isten emberének az esete - átverése és halála - eléggé érthetetlennek tűnik. Egy jó magyarázatot találtam rá: Isten Jeroboámot figyelmeztette, hogy nagyon komolyan kell(ene) vennie Isten szavát. Sem esetleges éhsége, sem az öreg próféta hazugsága nem magyarázat arra, hogy másként járjon el, mint ahogyan azt Istentől személyesen kapta utasításban - és amit elmondott Jeroboámnak is. Az oroszlán tette, hogy nem támadt a szamárra és nem marcangolta szét a holttestet, a szamár tette, hogy nem szaladt el bizonyítéka, hogy különleges dolog, isteni ítélet történt. Ennek a híre elterjedt, Jeroboám viselkedésére azonban nem volt hatással.

János 5:16-47

Valószínűleg nem ez volt az első (és tudjuk, hogy több is volt), amikor az Úr Jézus szombaton gyógyított. Érdekes, hogy a zsidók vádjára az Úr Jézus nekik mondja el ezt az önmagát feltáró evangélizációt. Tehát itt nem a rá kíváncsi, benne hinni akaró néphez beszél, hanem az őt üldöző, támadó emberekhez. Az egyik legcsodálatosabb evangélizációs igét itt olvassuk:

„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”

János 5:24

2011. október 9., vasárnap

1. Királyok 12.

Rövid időn belül másodszor találkozunk olyannal, hogy egy épp hatalmon lévő személy rossz tanácsot fogad meg, mert az Úr így rendeli el. Az előző Absalon volt, aki a kettős szerepet játszó Húsaj tanácsát fogadta el Ahitófelé helyett. Roboám ekkor 41 éves volt, az „ifjak” vele hasonló korúak lehettek. A Roboám válaszára adott reakció ugyanaz a szöveg, mint amit Absalon lázadása után a benjámini Seba mond (ld. 2. Sám 20:1). A 22. versben olvasható Semajá próféta volt, és volt egy könyve is, amiben leírta Roboám uralkodását. Ez a Krónikák könyvének keletkezésekor még megvolt (Kr. e. 5. század). Az ország kettészakadása után Izráel 20 királya mind gonosz volt, egyik sem követte az Urat. Júda királyai között volt ilyen is és olyan is.

Zsoltárok 85-86.

A 85. zsoltár egy közösségi ima. Keletkezése nagy valószínűséggel a fogságból visszatérés után, Aggeus próféta idejére tehető (Kr. e. 520-540). A 86. zsoltár egyike azoknak, amiknek az elején bár ott van, hogy Dávid zsoltára, mégsem biztos, hogy ő írta. Semmilyen konkrét eseményhez nem köthető, keletkezési ideje is teljesen ismeretlen.

„Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet.”

Zsoltárok 86:11

2011. október 8., szombat

1. Királyok 11.

Biztos, hogy voltak Salamonnak olyan házasságai, amiket politikai okokból kötött, de valószínű nem véletlenül tette bele Isten a királytörvénybe, hogy „Ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon”. A bálványok között megtaláljuk azt a Molokot, aminek gyermekáldozatokat is bemutattak, és amire Isten a törvények adásakor felhívta a figyelmet, hogy „Magzatodat ne add oda, hogy elégessék a Moloknak.” Aki ezt megtette, azt meg kellett kövezni. Jósiás király korában rombolták csak szét Molok gyermekáldozati oltárait. István a védőbeszédében (Ap. Csel.) is megemlíti „Molok sátorát” az izrael által követett bálványok között. 

Izrael a gibeóniakkal kötött megállapodás miatt mindig kettéosztott volt földrajzilag: északon 10 törzs, középen a gibeóniak, délen Júda és Simeon. Jelen esetben a déli két törzset egyként kezeli a próféta. 

János 5:1-15

A történetet egyedül János írja le. Akik az evangélium keletkezését  Kr. u. 70. (Jeruzsálem lerombolása) előttire teszik, a 2. versben szereplő „van” kifejezés miatt gondolják azt. Lehet, hogy János korábbi feljegyzéseiből állította össze evangéliumát, ezért ez nem feltétlen bizonyíték az evangélium keletkezési idejére (amit 85-90 közöttre tesznek a legtöbben). Az Úr Jézus gyógyításainak jellemzője az volt, hogy szóban vagy ráutaló magatartással kérték, emellett hite volt a gyógyulni akarónak. Itt egyiket sem látjuk, Jézus mégis gyógyít! Amit a farizeusok mondanak az embernek a szombatra hivatkozva, az nem a Mózesi törvény része, hanem azon plusz szabályoknak, amiket ők tettek hozzá a törvényhez.

„És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, ha az én utamon jársz, és azt teszed, amit én helyesnek látok, és ha megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan tette azt szolgám, Dávid, akkor veled leszek…”

1. Királyok 11:38

2011. október 7., péntek

1. Királyok 10.

Sába történészek szerint a mostani Jemen területén volt. Királynőjét Máté és Lukács Dél királynőjeként említi, és Ninive megtért népe mellett pozitív példaként hozza fel. A Korán is leírja ezt a történetet, azzal a kiegészítéssel, hogy Sába királynője elhagyta pogány hitét és egyistenhívővé lett. Ha az első felét elfogadjuk, akkor viszont valószínű - és ezt erősítik az Úr Jézus szavai - Izrael Istenét imádta Salamonnal való találkozása után. Etióp hagyományok szerint Etiópia királyai Salamonnak és Sába királynőjének közös leszármazottjai, de azt, hogy lettek volna közös leszármazottaik semmi nem támasztja alá.

János 4:39-54

A zsidók általában a Jordán keleti oldalán közlekedtek Júdea és Galilea között, mert kb. 3 napig tartott az út Samárián keresztül, de a Samáriaiak nem adtak szállást zsidóknak. Ezért különleges dolog, hogy az Úr Jézust meghívják magukhoz, és a szövegből úgy tűnik, a tanítványai is vele maradtak két napig Samáriában. A kapernaumi tisztviselő fiának meggyógyítása valószínű nem a második csoda volt, amit Jézus tett, feltehetően inkább a második jel, amit Galileában, szülőföldjén tett annak érdekében, hogy felismerjék, hogy ő a Messiás.

„Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.”

 János 4:42

2011. október 6., csütörtök

1. Királyok 8:54-9:28

A béke (vagy más fordításban: hála) áldozatnak pontos törvényi leírása volt. Ennek a részeként a húst meg kellett enni. Elképzelhetetlen mennyiségnek tűnik a feláldozott állatok száma, viszont feltehetően ezek szolgáltak étkezésül az összegyűlt népnek, akik 2 hétig ott voltak. A 20 város, amit Hírámnak ad feltételezések szerint csak biztosítékként szolgáltak, mivel Hírám sokkal több szolgáltatást (és aranyat) adhatott a templom és a palota építésére, mint amiben megállapodtak. Hírám valószínű ezért is nem problémázott túl sokat. A 2 Krónika alapján ezeket Salamon feltehetően később „visszaváltotta” Hírámtól, rendezve adósságát.

János 4:1-38

 Samária Júdea és Galilea, a déli és az északi országrész között terült el. Amikor Izrael Asszír fogságba került (első elhurcolás), akkor a helyükre mindenféle más népeket telepítettek be. Ezek részben keveredtek Izraellel, megtanulták a zsidó szokásokat, de valójában mindig is ellenségesen bántak a zsidókkal. Jákób forrásáról sehol máshol nem olvasunk a Bibliában. A kút más korabeli feljegyzések alapján kb. 30 m mély lehetett, ásatások egy 40 méternél is mélyebb kutat tártak fel ott, tehát Jézusnak valóban esélye sem lett volna merítő edény nélkül vizet venni. Amikor Jézus felfedi Messiási voltát az asszonynak, azt a „Vagyok” szót használja, amit Isten Mózesnek névként megadott az égő csipkebokornál.

„De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.”

János 4:23

2011. október 5., szerda

1. Királyok 8:1-53

Az ünnep feltehetően a Sátrak vagy más néven Sátoros Ünnep lehetett, ami egy hétig tartott, és a pusztai vándorlásra emlékeztek vele. Érdekes, hogy a leírásból úgy tűnik, mintha a frigyláda és a szent sátor (kijelentés sátra) egy helyen lett volna, pedig az előbbi Jeruzsálemben volt, a sátor meg Gibeónban volt felállítva. A ládában eredetileg több minden kellett volna, hogy legyen (mannából „minta”, Áron kihajtott vesszeje), eddigre viszont feltehetően csak a két kőtábla volt. A láda a templom pusztulásakor tűnt el, nem tudni hova. Egyes feltételezések szerint Jeremiás rejtette el vagy Babilonba került, és ott veszett nyoma, de hallottam olyat is, hogy Etiópiában rejtegetik mind a mai napig. (Steven Spielberg szerint, miután Indiana Jones megtalálta, egy hatalmas raktár mélyére került egy faládában, ld. Elveszett frigyláda fosztogatói  c. film.)

János 3.

Két oka lehetett, hogy Nikodémus éjjel ment Jézushoz: vagy nem akarta, hogy a többi zsidó tudjon róla vagy hosszabban akart beszélni Jézussal, és azt napközben a tömeg miatt nem tehette. Nikodémussal csak János evangéliumában találkozunk, a 7. fejezetben még, azután a végén, Jézus temetésénél. Nem egyértelmű, hogy megértette-e az Úr Jézust, vagy csak az Isten által elküldött nagy tanítót tisztelte benne.

Ebben a fejezetben háromszor is olvassuk, hogy „Bizony, bizony…” Ezt kizárólag János evangéliumában olvassuk, összesen 25 alkalommal mondja Jézus, szó szerint „ámen, ámen” ami igenlést és kívánást is jelent, és mindig követi a „mondom néked/néktek”.

A pusztában Mózes által készített rézkígyó különlegessége az volt, hogy nem kellett semmit tenniük, csak hinni, hogyha felnéz rá, akkor meggyógyul a kígyómarásból, amit Isten ítéletként küldött rájuk. Ez a Mózes által készített eredeti rézkígyó sajnos Izráel népére elég jellemzően bálványimádat tárgya lett. Nehustánnak nevezték és tömjéneztek neki, Ezékiás király törette össze királysága elején.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

János 3:16

2011. október 4., kedd

1. Királyok 7.

Salamon először az Úrnak építette meg a házát, azután kezdett csak el foglalkozni a saját házával. Palotája nem került be a világ csodái közé, a leírásból elég nehéz elképzelni, egy makett képet < itt > találtam róla. Érdekes az a rövid beszúrás, hogy a rézből készült edényeket „méretlen hagyta”. Ez Salamon roppant gazdagságát jelzi: a rézzel nem kellett elszámolni, a felhasznált mennyiséget nem kérte számon Salamon a mestereken.

János 2.

A kánai menyegzőt csak János írja le. János egyszer sem „csoda”-ként jellemzi az Úr Jézus természetfeletti tetteit, minden alkalommal a „jel” kifejezést használja - Jézus jeleket mutatott be a zsidóknak, hogy észrevegyék, ő az Isten Fia. A templom megtisztítását a szinoptikusok a Virágvasárnapi eseményhez kötik. Nem tudjuk, hogy ez esetleg többször előfordult-e, valószínűbb, hogy János nem feltétlen időrendben írja le a történteket, ez okozza az eltérést. Ezt a templomot kb. Kr.e. 20-ban kezdték el építeni, és valójában több, mint 80 évig építették. A kifejezés úgy lenne pontos: „46 éve épül”. Ennek megfelelően az esemény Kr. u. 26 körül történhetett. (Ez nem mond ellent annak, hogy az Úr Jézus 30 éves volt szolgálata kezdetén, inkább azt erősíti, hogy Kr. e. 3-4 körül született.)

„Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” János 2:11

2011. október 3., hétfő

1. Királyok 6.

A templom méretei pontosan kétszeresei voltak a Szent Sátornak. Ott is kocka alakú és fele akkora volt a Szentek Szentje mint a Szentély. A templomban a Szentek Szentje kb. 9x9x9 m volt, a Szentély pedig 9x18 m és 13,5 m magas volt. A templom a Mórijjá hegyén épült, ahol Ábrahámnak fel kellett volna áldoznia Izsákot illetve ahol Dávid a népszámlálás utáni dögvész végén oltárt állított az Úrnak (Arauná vagy Ornán szérűjén). Ez a templom közel 400 évig állt, és a Júdai királyság babiloni fogságba vitelekor Kr. e. 586-ban semmisült meg. Érdekes, hogy a kerúbokról igazán semmilyen leírást nem találunk a Bibliában. Annyit tudhatunk, hogy szárnya, lába, keze, feje és meghatározó arca volt - abból akár több is! Istent, a Seregek Urát többször is mutatják be úgy, mint aki kerúbon vagy közöttük ül vagy trónol. Amikor Ádámot és Évát kiűzik az Édenből, akkor is kerúbokat állíttat Isten az élet fájához vezető útra őrizőként. Neten nagyon összevissza képeket találtam, ha valaki tud valami közelebbit, köszönettel veszem!

János 1:19-51

(Bocsánat, nem figyeltem, és szombaton végigolvastam a részt, és már kommentáltam ezt a szakaszt. Most kiegészítem…)

Az arám Kéfás görögül Péter és mindkettő azt jelenti, hogy kőszikla. Érdekes, hogy pont neki adta Jézus ezt a nevet, mert az evangéliumokból azt láthatjuk, hogy egy, a pillanatok hatása alatt cselekvő, hirtelen, mondhatni kiszámíthatatlan egyéniség volt. Názáret az Ószövetségben sehol nincs megemlítve, tehát nem egy ősi, hanem egy eldugott, lenézett város ahol Jézus felnő, ahonnét származik (Názáreti Jézus). Nátánaélt itt az elején, majd a végén említi meg János. Közben mi történt vele, nem tudjuk, sehol máshol nem találkozunk a személyével. (szombatról másolva) A fejezetben egy vers-ugrás van a Károli és az Új fordíts között, az Új fordítás a Károli 38-39. versét egynek veszi, és így összesen csak 51 versből áll.

„Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”
János 1:29

2011. október 2., vasárnap

1. Királyok 5.

Akik Károliból olvassák, azok tegnap 14 verssel többet olvastak - az Új fordítás a 4. fejezetet a 20. versnél befejezi, és a 21-33. versek az 5. fejezetben vannak már. (Lehet, hogy ezt kellene írni az útmutatóban is.) Az ország ebben az időben akkora volt, mint amit Isten Ábrahámnak ígért. Hírám azelőtt az első volt, aki elismerte Dávidot, amikor Izráel is királyává kente és Jeruzsálembe költözött.

Zsoltárok 83-84.

A 83. a 11 Ászáfi zsoltárgyűjtemény utolsó zsoltára. Valamikor a kettészakadt ország idejében íródhatott Kr.e. 930 és 750 között. Kóráh fiai - a 84. szerzői - Lévi családjából származtak és Dávid nevezte ki őket a templomi liturgiai szolgálatra. 11 zsoltáruk van a Zsoltárok könyvében - Ászáfnak egyébként van még egy, az 50. Zsoltár. Keletkezési ideje ismeretlen, de feltehetően hasonlóan a kettészakadás utáni időben írták.

„Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.”

Zsolt. 84:5-6