2. Királyok 3.
Itt látjuk, hogy Jósáfát és a fia együtt uralkodtak 3 éven keresztül Júdában, ugyanis az előző fejezetben azt olvastuk, hogy Jórám (Izráel) Jórám (Júda) király uralkodása ideje alatt lett király. Jeroboám vétke - amire elég sok utalást találunk - a két aranyborjú imádásának bevezetése volt. Móáb a Holt tenger szélességében, attól keletre helyezkedik el. Edóm - tőle délre - Júda fennhatósága alá tartozott, nem is királya volt csak helytartója. Móábnak északon komoly erődítményei voltak, Izraelnek ahhoz, hogy hátba támadhassa Edóm felől kellett megközelítse - emiatt kereste meg Júda királyát szövetségesnek. A történet végén Móáb királyának tettével kapcsolatos reakciót kétféleképpen is fordítják. Az egyik, amit itt olvashatunk, a másik: „Nagy volt a felháborodás Izráel ellen” (Júda népe között). Köztudomású volt a zsidók között, hogy Izráelben gyakorolták a gyermekáldozatot, ezt az Isten előtt utálatos kánaáni szokást, és emiatt is lehetett a felháborodás - akár az Izráeliek ellen is.
János 11:1-32
Lázárral egyedül itt (11-12. fejezet) találkozunk az evangéliumokban. A Lázár névvel is összesen még egyszer, Lukács evangéliumában: Jézus a példázatában a gazdag ember mellett Lázárnak nevezi a koldust, akik meghalnak. Jézus a Jordánon túl lehetett - ha a 10. fejezet folytatása a történet -, ahova legalább egy nap volt az út Betániából, tehát amikor az üzenet megérkezik Jézushoz, ő már tudja, hogy Lázár meghalt: két napig maradt ott, egy napig ment Betániába - Lázár pedig negyedik napja halott volt, amikor odaért. Viszont azt is tudta, hogy fel fogja őt támasztani…
Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
János 11:25-26
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése