2. Királyok 9.
Az előző fejezetben Hazáélt kente fel Elizeus, ebben Jéhút, akit szintén Illésnek kellett volna felkennie (ld. 1. Kir. 19:16). Látszik, hogy mennyire megvetették a prófétákat, amikor „bolond”-ként beszélnek a prófétatanítványról. Jéhú nevével találkozhattunk korábban, de az próféta volt. Jósáfát pedig, akinek a fiaként van megjelölve nem azonos a korábbi júdai királlyal – mielőtt valakit megzavarna. Az ifjú próféta pontosan elmondja Jéhúnak a feladatát, amit ő hűen végre is hajt annak tudatában, hogy az Úr ítéletét teljesíti be. Zimri, akire Jezábel utal kb. 45 évvel korábban gyilkossággal szerezte meg a trónt Izráelben – és mindössze hét napig uralkodott. És mielőtt elkezdenénk örülni, hogy végre egy jó király Izráelben, aki hallgat Istenre, jön a következő fejezet…
János 14.
Ebben a fejezetben olvassuk a hatodik „én vagyok a …” mondást. Ennek az öt fejezetnek a középpontjában a szeretet tanítása van. János evangéliumában az első 12 fejezetben 12-szer találjuk meg a „szeretet” kifejezést. Itt az öt fejezetben több mint harmincszor, ebből ebben a fejezetben tízszer..
„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
János 14:27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése