2011. október 7., péntek

1. Királyok 10.
Sába történészek szerint a mostani Jemen területén volt. Királynőjét Máté és Lukács Dél királynőjeként említi, és Ninive megtért népe mellett pozitív példaként hozza fel. A Korán is leírja ezt a történetet, azzal a kiegészítéssel, hogy Sába királynője elhagyta pogány hitét és egyistenhívővé lett. Ha az első felét elfogadjuk, akkor viszont valószínű - és ezt erősítik az Úr Jézus szavai - Izrael Istenét imádta Salamonnal való találkozása után. Etióp hagyományok szerint Etiópia királyai Salamonnak és Sába királynőjének közös leszármazottjai, de azt, hogy lettek volna közös leszármazottaik semmi nem támasztja alá.

János 4:39-54
A zsidók általában a Jordán keleti oldalán közlekedtek Júdea és Galilea között, mert kb. 3 napig tartott az út Samárián keresztül, de a Samáriaiak nem adtak szállást zsidóknak. Ezért különleges dolog, hogy az Úr Jézust meghívják magukhoz, és a szövegből úgy tűnik, a tanítványai is vele maradtak két napig Samáriában. A kapernaumi tisztviselő fiának meggyógyítása valószínű nem a második csoda volt, amit Jézus tett, feltehetően inkább a második jel, amit Galileában, szülőföldjén tett annak érdekében, hogy felismerjék, hogy ő a Messiás.

„Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.”
 János 4:42

Nincsenek megjegyzések: