2. Királyok 1.
A Királyok két könyve eredetileg egy volt, azt a Szeptuaginta - az Ószövetség görög fordítása - osztotta először ketté. Ennek megfelelően szerző, keletkezés tekintetében a szeptember 28-i kommentben található információ. Baalzebúb Dágón mellett a második legnagyobb kánaáni istenség volt. Dágón imádásának központja Babilóniában, Baalzebúbnak Ekrónban volt. Ekrón kb. Jeruzsálemmel egy magasságban, nyugatra, a Földközi-tenger felé helyezkedik el a filiszteusok földjén. Illés elég sokat járt ahhoz Akházia apjánál, hogy a személyleírásból ráismerjen. Amikor a Lukács evangéliumában a samáriaiak nem akarnak szállást adni Jézusnak, a tanítványai égből jövő tűzzel akarnak bosszút állni - ahogyan Illés tette. Ekkor erre az esetre gondolhattak, ami a két 50 fős csapattal történt. A fejezet végén kis kavarodás van: azonos nevű király van mindkét országrészben: Jórám! A júdai király Jósafát fia, az izraeli király pedig Aháb fia, tehát Akházia öccse. Ráadásul úgy néz ki, hogy Júdában Jósáfát és a fia együtt uralkodtak kb. 5 éven keresztül ebben az időszakban.
János 10:1-21
Két „én vagyok” mondást is találunk ebben a szakaszban: „én vagyok az ajtó” és „én vagyok a jó pásztor”. Az „Én vagyok”-kal Jézus Istenségét jelenti ki. A két nyáj-egy akol kijelentésével Jézus előre utal arra, hogy a pogányok között is van népe, a megváltás nem a zsidóknak szól kizárólagosan.
Jézus tehát így szólt hozzájuk: … „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”
János 10:11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése