2. Királyok 2.
Illés mennybemenetelét jellemzően úgy szokták bemutatni, hogy tüzes szekéren megy fel az égbe. Ha pontosan olvassuk, akkor a tüzes szekér elválasztotta őket, Illés pedig forgószélben ment fel a mennybe. Ő azon kevesek egyike, akik nem láttak halált, úgy kerültek Istenhez (ilyen volt még pl. Énókh is). A megdicsőülés hegyén Mózessel együtt jelenik meg az Úr Jézusnak. A zsidó törvény szerint az elsőszülötteknek járt kettős rész az örökségből. Elizeus amikor a kettős részt kéri valójában azt az óhaját fejezi ki, hogy ő legyen Illés szolgálatának örököse. Illés válaszában ezt az Úrra bízza. Bétel az északi királyság egyik vallási központja volt, itt helyezte el Jeroboám az egyik aranyborjút, amit azért készíttetett, hogy ne Jeruzsálembe menjen a nép Istent imádni. A bételi ifjak esetéről Szabados Ádám barátomtól (Veszprémi Evangéliumi Keresztény Gyülekezet lelkipásztora) olvastam egy nagyon jó magyarázatot, megéri elolvasni: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=3819
János 10:22-42
A templomszentelés ünnepe a Hanuka. Ez nem az építésével van összefüggésben, hanem Makkabeus Júdás Kr. e. 165-ben sikeres felkelése után szentelte újra a templomot, amit a görögök szentségtelenítettek meg. A Hanukát jelenleg december második felében Karácsony előtt ünneplik a zsidók, és nem az Isten által elrendelt ünnepek közé tartozik. Salamon csarnokát a hagyomány Salamon korából származónak tartotta, állítólag tévesen, hiszen az eredeti templomot teljesen lerombolták. Amikor Jézus azt mondja, hogy egyek az Atyával, azt a kifejezést használja, amit a főpapi imájában is, hogy „akarom, hogy ők egyek legyenek”. Ez nem egy személyt jelent, hanem egységet, azonos természetet.
„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”
János 10:27-28
János 10:27-28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése