1. Királyok 20.
Jeroboám esetéhez hasonlóan nem tudjuk ki volt pontosan az a próféta illetve az Isten embere, aki Ahábhoz jön. A prófétatanítvány valószínű, hogy nem egy próféta követője volt (mint Elizeus Illésnek) hanem olyan vallási közösség tagja lehetett, akik a prófétálást gyakorolták. Az egy tálentum ezüstöt, amit a prófétatanítvány említ egy katonának szinte esélytelen lett volna kifizetni, ennek megfelelően, ha igaz lett volna a történet, a katona az életével fizetett volna. Az eset hasonlít Nátán és Dávid esetéhez, ahol szintén a másik féllel mondatja ki a próféta a saját ítéletét.
János 8:37-59
Kétféleképpen is értelmezik azt, amikor a 41. versben a paráznaságból születésről szólnak a zsidók. Az egyik, hogy emlékeztetni akarják Jézust az emberileg nehezen magyarázható fogantatására, viszont sokkal valószínűbb, hogy a paráznaság alatt a bálványimádást értik, azaz azt állítják, hogy ők mindig is hűségesek voltak Istenhez. Amikor Samaritánusnak mondják, annak is lehet két jelentése: utalhat megintcsak a megkérdőjelezett származására, de jelentheti azt is, hogy nem tartja be a zsidó vallási előírásokat. Az utolsó előtti versben újból találunk egy kijelentést Jézustól: „én vagyok” - ezzel Istennel teszi magát egyenlővé, aki így mutatkozott be Mózesnek, valójában ezért akarják ekkor megkövezni.
„Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.”
János 8:51
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése