2. Királyok 11-12.
A 2 fejezet Júda királyságával foglalkozik. Ataljá az egyedüli női uralkodó Júdában – Izráelben nem is volt nő a trónon – és mivel Jórám felesége volt, nem leszármazottja Dávidnak. Terve tulajdonképpen Dávid házának kiírtására irányult, ezt akadályozta meg Isten azzal, hogy Jóást megmenteti. Érdekes, hogy összeesküvéssel kerül trónra, mégis mindenki örül. Az áldozóhalmokon nem bálványokat imádtak, hanem az Urat, viszont ezek eredetileg pogány istenek áldozóhelyei voltak, amiket le kellett volna rombolni, mégsem számított akkora bűnnek, mint Izráelben az aranyborjúk imádása. A templom ekkor kb. 125 éves volt, ami a természetes romlás mellett Ataljá idejében teljesen el lett hanyagolva, aki az Úr házára szentelt pénzt Baalra költötte.
Zsoltárok 90-91.
A 90. zsoltár valószínűleg a pusztai vándorlás végefelé íródhatott. Érdekes a hetvenes szám, amivel elég sokszor találkozunk a Bibliában. Ebből néhány: Jákób egész háza népe hetven ember volt, amikor Egyiptomba mentek. Amikor Mózesnek túl nehézzé vált a nép vezetése Isten hetven vénnek adott a Mózesben lévő lélekből. Hetven évig tartott a babilóniai fogság a templom lerombolása után. A 91. zsoltár szerzője és keletkezési ideje ismeretlen. A 11 és 12. versét idézi a Sátán Jézusnak, amikor megkísérti a pusztában.
„Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!”
Zsoltárok 90:14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése