1. Királyok 22.
Itt nem olvassuk, de Jósáfát veje volt Ahábnak, feltehetően ezért is ment el vele a harcba. A 2. Krónika feljegyzi, hogy hazaérve ezért egy próféta (Jéhu) meg is feddi. A Károliban Mikeásként olvasható Mikájehú nem azonos a könyvet is írt prófétával (ő Ezékiás korában élt), valójában csak ennél a történetnél találkozunk vele. Samáriai ásatásokon valóban találtak Aháb korából való épületeken elefántcsont díszítéseket. Ez azt engedi feltételezni, hogy Aháb idejében is eléggé jó gazdasági helyzetben volt Izrael. Jósáfát uralkodásának első három évében még az apja, Ásza is élt, de a lábára megbetegedett, és nem tudott uralkodni. A 25 évbe bele kell ezt számolni, az Aháb uralkodásának 4. éve viszont Ásza halála időpontjának tűnik, amikor Jósáfát önállóan kezdett uralkodni.
János 9:24-41
A meggyógyult ember érvelésében is látjuk, hogy bár nyitotta meg az Úr Jézus vakok szemeit, soha korábban nem történt olyan, hogy vakon született gyógyult volna meg. Volt aki azt tartotta, hogy a vakon születés a szülők bűne miatt történhetett csak, ezért mondják a farizeusok, hogy „mindenestől bűnben született”. A magyar nyelvben nagyon nehéz lefordítani, de hatalmas különbség van a vakon született 36. versben és 38. versben használt „Uram” szava között. Az első az ismeretlen úriember, férfi megszólítása (angolul: Sir), a második a Mesternek és Istennek kijáró Úr (angolul: Lord) kifejezés. Érdekes belegondolni, hogy a meggyógyított férfi nem látta korábban Jézust, csak hallotta, hogy mások így nevezték őt! Most a templomban is Jézus szólítja meg őt, azért nem tudja kivel beszél.
Erre ő így válaszolt: „… Egyet tudok: bár vak voltam, most látok."
János 9:25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése