2011. október 6., csütörtök

1. Királyok 8:54-9:28
A béke (vagy más fordításban: hála) áldozatnak pontos törvényi leírása volt. Ennek a részeként a húst meg kellett enni. Elképzelhetetlen mennyiségnek tűnik a feláldozott állatok száma, viszont feltehetően ezek szolgáltak étkezésül az összegyűlt népnek, akik 2 hétig ott voltak. A 20 város, amit Hírámnak ad feltételezések szerint csak biztosítékként szolgáltak, mivel Hírám sokkal több szolgáltatást (és aranyat) adhatott a templom és a palota építésére, mint amiben megállapodtak. Hírám valószínű ezért is nem problémázott túl sokat. A 2 Krónika alapján ezeket Salamon feltehetően később „visszaváltotta” Hírámtól, rendezve adósságát.

János 4:1-38
 Samária Júdea és Galilea, a déli és az északi országrész között terült el. Amikor Izrael Asszír fogságba került (első elhurcolás), akkor a helyükre mindenféle más népeket telepítettek be. Ezek részben keveredtek Izraellel, megtanulták a zsidó szokásokat, de valójában mindig is ellenségesen bántak a zsidókkal. Jákób forrásáról sehol máshol nem olvasunk a Bibliában. A kút más korabeli feljegyzések alapján kb. 30 m mély lehetett, ásatások egy 40 méternél is mélyebb kutat tártak fel ott, tehát Jézusnak valóban esélye sem lett volna merítő edény nélkül vizet venni. Amikor Jézus felfedi Messiási voltát az asszonynak, azt a „Vagyok” szót használja, amit Isten Mózesnek névként megadott az égő csipkebokornál.

„De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.”
János 4:23

Nincsenek megjegyzések: