2012. január 31., kedd

Eszter 6

A királynak felolvasott történet kb. öt évvel korábban történt. Érdekes a párhuzam, ahogyan Hámán nem mondta el, hogy melyik népet akarta elpusztítani, most a király nem mondja meg előre, kire is gondol. A király öltözetét hordani nagy jelentőséggel bírt abban az időben, mert amellett, hogy kifejezte a viselő tiszteletét a király felé, azt is kifejezte, hogy ő viszont részesül az öltözet tulajdonosának hatalmából. A történetnek ez a fejezet a fordulópontja, ezt is kifejezi az a nagyon erős a kontraszt, ami Hámán két hazaérkezése között van.

Máté 23

Ortodox zsidó szokása volt az vizet egy ruhán keresztül megszűrni, nehogy egy szúnyog, ami tisztátalan állat volt belekerüljön az ivóvizébe. Ábel meggyilkolása az 1. Mózes elején van, Zakariásé pedig a 2. Krónika végén. A héber kánon szerint az Ószövetséget a Krónikák két könyve zárja le, nem pedig Malakiás próféta. Jézus ezzel a két személlyel valószínűleg a teljes Ószövetségre akart utalni. A tyúk nem rohangál a csibék után, hanem leül, és megvárja, amíg azok a szárnya alá gyűlnek. Tehát csak akkor kerülnek oda a csibék, ha ők is akarják.

Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Máté 23:12

2012. január 30., hétfő

Eszter 5

Az aranypálca (valószínű jogar-szerű) kinyújtása a kegyelem felajánlása volt a király részéről, a megérintésével kellett jelezni, hogy azt el is fogadja a másik fél. Hogy Eszter miért nem mondta el a kérését sem ott, sem az első lakomán nem tudni pontosan. Van, aki írói fogásnak tekinti a feszültség fokozásához illetve, hogy a következő fejezet története bekerülhessen előtte, de sokkal valószínűbb, hogy a legmegfelelőbb hangulatot és időpontot akarta Eszter kivárni. Az ötven könyök magas fa közel 25 méter. Feltehetően azért akart Hámán ilyen magas fát, hogy messziről látható legyen, hogyan jár az, aki vele szembeszegül.

Máté 22

A példázatban a meghívottak különleges helyzetére való tekintettel feltételezik, hogy a menyegzői ruha biztosítása a házigazda feladata volt, így a felvételének, hordásának visszautasítása szándékos sértés lehetett a meghívó felé. A farizeusok általában nacionalisták voltak, tehát szerintük Istennek kellett volna inkább odaadni azt a pénzt, amit a rómaiaknak adó gyanánt beszedtek. A Heródes-párti „szekciójuk” viszont támogatta Heródes Róma által biztosított hatalmát, és jogosnak tartották az adófizetést. Ha Jézus „nem”-et mond, ők jelentik fel, ha „igen”-t akkor meg a farizeusok sütik rá a nemzetéhez hűtlen áruló bélyeget.

Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat."

Máté 22:37-38

2012. január 29., vasárnap

Eszter 4

Hérodotosz feljegyzése is megerősíti azt, hogy abban az időben, aki hívatlanul a király elé járult, halállal lakolt, kivéve, ha a király azonnal megkegyelmezett neki. Mordokaj biztos benne, hogy Isten meg fogja menteni a népét, azonban a mindenhatóságát nem feltétlen csodákkal gyakorolja, hanem megfelelő időben megfelelő helyre állított emberekkel. A böjt jellemzően együtt járt az imádkozással, itt azonban az író úgy néz ki, mintha szándékosan kerülné a direkt utalást Istenre, habár egyértelműen láthatjuk, hogy Ő irányítja az eseményeket: „a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre” (honnan, ha nem Istentől),”Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Ő helyezett oda).

Zsoltár 113-115

A 113-118. zsoltárok egy szakaszt alkotnak. Ezeket nagy vallási ünnepeken énekelték a liturgiához. Például Páska ünnepkor étkezés előtt énekelték az első kettőt, étkezés után pedig a maradék négyet. A 113. elején lévő háromszori ismétlés elterjedt liturgiai hagyomány volt - bár ezt ne akarjuk a Szentháromsághoz kötni, mert akkor még az nem volt kijelentve. A 114. Zsoltár nem sokkal az ország kettészakadása után íródhatott. Az egyik legtökéletesebben megírt éneknek tartják a zsoltárok között. A 115. zsoltár a második templom felszentelése alkalmából íródhatott Ezsdrás idejében.

Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét!

Zsoltár 113:2-3

2012. január 28., szombat

Eszter 3

Az előző fejezet és e között kb. négy év is eltelhetett. Nem tudjuk pontosan, hogy az „agági” jelző mit jelentett, de a legvalószínűbb, hogy Amálék királyára Agágra utalhat. Amálék volt az, aki megtámadta Izráelt az egyiptomi kivonulás után (ez volt az, amikor Józsué vezetésével harcoltak, Mózes felemelt kezét pedig Áron és Húr tartotta), és akiket Saulnak teljesen ki kellett volna irtani kb. ötszáz évvel ez előtt. Hámán „csúsztat”, mert Izráel népe a fogságban nem volt engedetlen a király törvényeivel szemben, ráadásul nem is nevezi meg a népet. A felajánlott összeg - más feljegyzések alapján - az akkori perzsa birodalom éves bevételének kétharmadát is kitehette.

Máté 21:23-46

Valójában az ok, amiért Jézust a hatalma felől kérdezik a fő papok és a vének, az előző szakaszban olvasható templom megtisztítása volt. Ez nemcsak a tekintélyüknek a semmibe vétele volt, hanem a gazdasági érdekeiket is sérthette. Csapdába akarták csalni Jézust, hogy esetleg, mint Róma hatalmát fenyegető lázadóként keverhessék gyanúba.

„Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.”

Máté 21:42b

2012. január 27., péntek

Eszter 2

A király lecsillapodásának ideje akár egy-két év is lehetett (közben elkezdődött a perzsa-görög háború is). A lakoma a harmadik-negyedik évben volt és Eszter egy év szépítkezés után a hetedik évben jut be a királyhoz. Nem valószínű, hogy Mordokaj volt, akit elhurcoltak Jeruzsálemből, mert az kb. száz évvel ezelőtt történt. A Károli a következő verset úgy kezdi „akit” - és ez sokkal valószínűbb, hogy a felsorolásból olvasható dédapjára, Kisre vonatkozó információ. Később a történet szempontjából fontos lehet, hogy benjámini származású volt. Eszter a nagybátyja lánya, tehát az unokatestvére volt, habár nagyon valószínű, hogy nagyobb korkülönbség volt kettejük között.

Máté 21:1-22

A felső ruhák leterítésével találkozunk már az Ószövetségben: királynak kijáró tiszteletet fejezett ki. A „Hozsánna” szó szerinti héber jelentése „Segíts meg!”. Három evangéliumban (Lukács kivételével) és kizárólag Jézus jeruzsálemi bevonulásával kapcsolatban találjuk meg ezt a kifejezést. Betániában lakott Márta, Mária és a feltámasztott Lázár, nem lehetetlen - sőt más evangéliumok alapján valószínű -, hogy náluk töltötte az éjszakát.

Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban."

Máté 21:9

2012. január 26., csütörtök

Eszter 1 

A könyv szerzőjét nem ismerjük, a feltételezettek között van Ezsdrás, Nehémiás, Márdokeus és maga Eszter királyné is. Egy biztos, hogy zsidó származású volt. Valamikor nem sokkal az események történte után íródhatott, Kr. e. 460 körül, Ezsdrás hazatérése előtt. Különlegessége, hogy Isten neve semmilyen formában nem található meg benne, bár egyértelmű utalásokat tesz arra, hogy Ő irányítja az eseményeket. A szerző fő célja az lehetett, hogy bemutassa a púrim ünnepének eredetét. Az apokrif iratokban találhatunk egy „előszót” (17 vers) és a végén egy betoldást (11 vers) is. Ahasvérós király, aki Dárius fia volt, Kr.e. 486-465 között uralkodott. Súsán vára a négy főváros egyike volt, a perzsa királyok téli tartózkodási helye; Dániel és Nehémiás is megfordult itt. A 483-482-ben rendezett lakoma a hossza miatt sokkal inkább egy tanácskozás lehetett, nem elképzelhetetlen, hogy a 482-479-ig tartó görögországi hadjárat megszervezése - Hérodotosz is említ egy hasonló gyűlést írásaiban. (Csak egy apró érdekesség: ennek a hadjáratnak a része a marathóni csata.)  

Máté 20 

Ezt a történetet csak Máté jegyezte fel. Érdekessége, hogy csak az első csoporttal állapodik meg a gazda, a többi alku nélkül megy dolgozni, nem tudva mennyit fog kapni. Az egy dénár a szokásos napi bér volt abban az időben, az esti fizetés a napszámossal pedig mózesi törvény volt. Rövid időn belül harmadszor olvassuk, hogy Jézus a haláláról beszél. Eddig csak arról szólt, hogy meg kell halnia, itt a módját is megadja. Azért „adták át a pogányoknak”, mert a zsidók legfeljebb megkövezhették volna. Zebedeus két fia Jakab és János voltak.  

„…az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." 

Máté 20:28

2012. január 25., szerda

Nehémiás 13

Mivel nem mond többet Tóbiásról, feltételezhetjük, hogy ő az az ammóni, aki Szanballattal együtt elég sok bajt okozott a fal építésének kezdetekor - ez utóbbival is találkozunk még a fejezetben. Nehémiás tizenkét év után tér vissza Perzsiába a királyhoz, de csak egy rövid időre, utáni újból Jeruzsálembe megy. Érdekes, hogy a raktárak felügyelői: egy pap, egy lévita, egy írnok és egy magas rangú világi ember - minden terület képviseltette magát. A zsidók a babilóniakhoz hasonlóan a naplementétől számították a következő napot. Ezért kellett már péntek este bezárni a kapukat.

Máté 19

Az előző fejezetben volt olvasható a negyedik tanítás. A válással kapcsolatban két tanítás volt abban az időben a mózesi törvény értelmezése kapcsán. Az egyik kizárólag a házasságtörés esetére engedte a válást, a másik bármilyen, a férj "kedvére nem való" dolog esetén. Jézus - miután megmagyarázza Isten eredeti szándékát - az előbbi tanítás mellett foglal állást. Máshol is találunk ajánlást a házasság nélküli életre, viszont sehol sem jelzi ezt egy felsőbbrendű állapotnak. Ebben a fejezetben találkozunk Máténál először az „örök élet” kifejezéssel. Ezt általában szinonimaként kezelték a „bemenni az Isten/mennyek országába” vagy „üdvözülés” kifejezéssekkel. A teve volt abban az időben a legnagyobb testű állat Palesztinában. A tű fokával kapcsolatban két magyarázat él a köztudatban: a szó szerinti vagy egy földrajzi hely, ami vagy egy hegyszorost vagy egy szűk kis városkaput jelent, ahol csak a terheitől megszabadítva, nagy üggyel-bajjal lehetett a tevét átvinni.

De Jézus ezt mondta: "Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa."

Máté 19:14

2012. január 24., kedd

Nehémiás 12

Dávid idejében hozták létre a 24 papi család (ház) rendszerét, akik egymást váltották a szolgálatban. Ezeket olvashattuk az 1-7. versekben 22-ről, majd a 12-21. versekben újból; ebből azonban egy kimaradt valamiért: Hattús. Okát nem tudjuk. A váltás eredetileg lehetett akár havi is, ekkor kétévente került sor minden családra, de lehetett kéthetenkénti is, ahogyan az az Újszövetség korában volt.

Máté 18

Az összesen négy esetből itt olvasunk másodszor a gyehenna tüzéről, ami a Jeruzsálemtől délre fekvő mély szakadék „Hinnom völgye” (gi Hinnom) szóból származik - lásd január 7. komment. A „gyülekezet” (ekklézsia) kifejezés két helyen található csak az evangéliumokban; itt és korábban a 16:18-ban „egyház”-ként fordítva, mindkettő alatt a helyi közösséget kell érteni. A pogány a nem zsidót jelentette, a vámszedő pedig egyike volt annak, akit kötelezően kiközösítettek maguk közül a zsidók. A két szolga tartozása közötti különbség kb. 1,2 milliószoros volt. A száz dénár kb. 3 havi bérnek felelt meg, a tízezer tálentum kb. 300.000 évi átlagfizetésnek, tehát az kifizethetetlen összeg volt!

Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."

Máté 18:20

2012. január 23., hétfő

Nehémiás 11

Josephus Flavius szerint, mivel korábban kevesen laktak a városban Nehémiás olyan szinten támogatta Jeruzsálem benépesítését, hogy a költözőknek saját költségén építtetett házakat. Ez még így sem volt könnyű, mert a költözőknek ott kellett hagyniuk egzisztenciájukat vagy akár az ősi örökségüket (föld) is. A lista mutat átfedést az 1 Krónika 9-ben található Jeruzsálem lakóinak listájával, bár nem teljesen azonos.

Máté 17

A megdicsőülés hegyének sokan a Tábor-hegyet tartják, de több okból kifolyólag sokkal valószínűbb, hogy a Cézárea Filippi közelében található Hermon hegy lehetett. Bár mindhárom szinoptikus feljegyzi a történetet, a helyszínt azonban egyik sem. A Péter által említett sátor lehetett a szent sátorra utalás, de van olyan magyarázat, miszerint csupán a két nagy ószövetségi személy tartózkodását meghosszabbító szálláshelyet akart készíteni. Egy a lényeg: egyik megoldás sem illeszkedett Jézus földi működésébe.

Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!"

Máté 17:5

2012. január 22., vasárnap

Nehémiás 10

A hetedik esztendő törvényét egészen idáig nem tartotta be Izráel népe. Ettől kezdve azonban feltehetően igen, mert római feljegyzések arról tanúskodnak, hogy lustáknak tartották a zsidókat a hetedik év megtartása miatt, Tacitus szerint a zsidókat „a hanyagság élvezete vezette, hogy a hetedik évet a tétlenségnek szenteljék”.

Zsoltár 110-112

Az 1. Mózes és a Zsidókhoz írt levél kivételével csak itt, a 110. Zsoltárban olvashatunk Melkisédekről. A zsoltárt Jézusról szóló próféciának tartják, bár egyes értelmezés szerint írhatta fia, Salamon koronázására is. Melkisédek eredetileg Sálem - egyes értelmezések szerint Jeruzsálem - királya volt, Dávid városa pedig Jeruzsálem volt. A 111-112. Zsoltár valószínűleg összetartozik, a 112. az előző kiegészítése. Egy szerzőtől származhat a fogság utáni időből. Érdekességük, hogy az eredeti héberben minden egyes félsor az ábécé egy soron következő betűjét használja.

A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad.

Zsoltár 111:10

2012. január 21., szombat

Nehémiás 9

A 78. zsoltár stílusához hasonlít a visszaemlékező összefoglalás. Összefoglalja gyakorlatilag Mózes első könyvétől az akkori időkig eltelt eseményeket.

Máté 16

Cézárea Filippi kifejezetten pogány városnak számított abban az időben, ahol Pán görög istennek szentélye is állt, sőt eredetileg az ő nevét is viselte a város (Pánea). A Krisztus (vagy Messiás) cím Jézus idejében kicsit keveredett a politikai és főleg nacionalista értelemmel is, sokan a földi elnyomásból megszabadítót vártak a személyében. Jézus talán ezért is tiltja meg, hogy másoknak elmondják, mert félreérthették volna, és lázadónak tarthatták volna. Két, többféleképpen magyarázott dolgot találhatunk még itt. „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat”. A van, aki Péterre érti (a nevének a jelentése: Kőszikla”), van magyarázat, miszerint a kőszikla Jézus és van magyarázat, miszerint erre a vallomásra építi fel Jézus az egyházát. A másik az utolsó vers, amiben viszont vagy az egy héttel későbbi, a megdicsőülés hegyén bekövetkező eseményre utalhat - ezt tartják valószínűbbnek -, vagy a feltámadása utáni eseményre.

Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.

Máté 16:25

2012. január 20., péntek

Nehémiás 8

Ebből a fejezetből válik egyértelművé, hogy Nehémiás és Ezsdrás kortársak voltak. Ezsdrás 13 évvel korábban érkezett haza, mégis csak ebben illetve majd a 12. fejezetben találkozunk a személyével. Bár pontos információnk nincs arról, hogy mit értettek a „törvény” könyve alatt, sokan úgy vélik, hogy Ezsdrás a teljes Tórát, azaz Mózes öt könyvét hazavihette magával. Mindenesetre a második és harmadik vagy ötödik könyv benne kellett, hogy legyen. Józsúé Kr.e. 1250 körül élt, ez a történet pedig Kr.e. 445 körülre tehető, tehát az itt olvasható információ alapján majdnem nyolc évszázadon keresztül nem tartották meg a sátoros ünnepet.

Máté 15

A babiloni fogságból hazatérés után kezdték a rabbik felállítani a saját szabályaikat, amik nagyrészt a mózesi törvény magyarázatából, alkalmazásából álltak. Ez Jézus korában még csak szóbeli hagyomány volt (ősök hagyománya), Kr.u. 200 körül azonban mindezt írásba is foglalták, ez a Misna. Az Újszövetség idejében nem volt olyan közigazgatási egység, amit Kánaánnak neveztek volna, az itt olvasható nőt egyesek föníciainak mások pogánynak azaz nem zsidó származásúnak vélnek. Magadán vidékét a Károli Magdalának fordítja, és Magdalai Mária vagy Mária Magdaléna otthona lehetett itt. Ő egyike volt annak, aki Jézus sírjához kiment, sőt az evangéliumok alapján ő találkozott és beszélt a feltámadt Jézussal először.

Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert."

Máté 15:11

2012. január 19., csütörtök

Nehémiás 7:39-72

A lista folytatódik, és továbbra is tulajdonképpen az Ezsdrás könyvében leírtakkal azonos. Érdekes, hogy papok és a léviták számában már sokkal kevesebb eltérés van, a teljes létszám pedig azonos mindkét könyvben. Az új fordításból kimaradt a Károli fordítás 68. verse, ahol a lovak és öszvérek számát adták meg – ez az Ezsdrásban is szerepel mindkét fordításban. Oka az lehet, hogy ez a vers bár a Vatikáni és Sínai kódexben valamint a legtöbb angol és német fordításban ott van, a Leningrádi kódexben, ami a jelenleg ismert legrégebbi teljes héber nyelvű szövege az Ószövetségnek nem szerepel.

Máté 14

Az itt olvasható Heródes a betlehemi gyerekgyilkos Nagy Heródes egyik fia, Heródiás pedig az unokája volt. Ő már korábban is vérfertőző kapcsolatban élt a nagybátyjával Fülöppel, akitől a lánya volt. A lány nevét a Biblia nem jegyzi fel, Josephus Flaviustól maradt fenn a Salome név. Az ötezer ember megvendégelése az egyetlen olyan csoda (jel), amit mind a négy evangélista leírt. A létszám hatalmas, annak a fényében, hogy pl. Kapernaum teljes lakossága abban az időben két-háromezer ember volt! János szerint az esemény után az emberek királlyá akarták tenni Jézust, nem lehetetlen, hogy ezért „kényszerítette” a tanítványait hogy nagyon gyorsan hagyják el a helyszínt. Máténál csak itt és a Gecsemánei kertben olvasunk arról, hogy Jézus egyedül imádkozott. (Még egyszer olvassuk, hogy a kisgyerekekért imádkozott, de az nyilvános volt.) A negyedik éjszakai őrségváltás már hajnalban volt, 3-6 óra közötti időt jelöli.

Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"

Máté 14:27

2012. január 18., szerda

Nehémiás 7:1-38

Hanáni feltehetően az első fejezetben található személlyel azonos, aki a hírt is hozta Nehémiásnak a falak állapotáról. A származási lista tulajdonképpen azonos az Ezsdrás könyvébel leírtakkal, mégis a számoknak viszont csak kb. a fele azonos teljesen. Mivel a nagyságrend nagyjából azonos (25 ezer fő) és az eltérések elég érdekesek, feltételezhetően a számok írásmódjából adódó elírási, másolási hiba történhetett.

Máté 13:31-58

A hét példázatból hat a „Hasonló a mennyek országa”-val kezdődik. Ókori szokás volt a vagyont, kincset veszély (háború) esetén elásni a földbe. A földben talált kincs az akkori törvények alapján a föld tulajdonosát illette. A tanítás végén újból megtaláljuk a „Jézus elmondta ezeket …, továbbment onnan.” szöveget. A fejezet végén olvashatjuk Jézus (fél)testvéreinek a nevét. Ezek közül Jakab és Júdás leveleit olvashatjuk az apostoli levelek között. Ekkor József a feltételezések szerint már nem élt. Máté végig hangsúlyozza a csodák (jelek) és a hit közötti szoros összefüggést.

Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, … hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által.

Máté 13:34-35

2012. január 17., kedd

Nehémiás 6

Abban az időben a levelet feltekerték és lepecsételték, hogy a tartalmát csak a címzett ismerhesse meg. A nyílt levéllel Szanballat célja az lehetett, hogy a rágalma elterjedjen. A templom belsejébe kizárólag pap léphetett be. Nehémiás ebből is érezhette, hogy valami nem stimmel Semajával. Kr. e. 445-ben lett kész a fal, és habár kisebb lett a fal kerülete a kevesebb, mint 2 hónap alatti újjáépítés nagyon rövid időnek számított akkor is. Mivel Josephus Flavius szerint több, mint két évig tartott a falak újjáépítése itt valószínű azt az állapotot vették, amikor a kapuk zárható állapotba kerültek, és a falak megvédték már a várost egy esetleges támadástól.

Máté 13:1-30

A Máté által feljegyzett 5 tanításból ez a harmadik, és az egyetlen, amikor nem a tanítványaihoz, hanem a sokasághoz beszél - viszont példázatokban. Ez viszont azon ritka esetek egyike, amikor Jézus értelmezi a példázatait, még ha a tanítványoknak is teszi. Példázatokat csak a szinoptikusokban olvasunk, János evangéliumában nem.

Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.

Máté 13:19

2012. január 16., hétfő

Nehémiás 5

A rabszolgaság törvénye a mózesi törvények része volt. Eszerint a zsidóknak hét év után fel kellett szabadítani a zsidó rabszolgát és tilos volt zsidó rabszolgát más néphez (pogányokhoz) eladni. Itt olvassuk először, hogy Nehémiást a király helytartóvá nevezte ki. A helytartónak hivatalosan nem járt semmi extra, de szokás szerint ki jobban ki kevésbé külön megadóztatta a népet. Nehémiás ezt a szokást nem követte, sőt fordítva, ő látta el élelemmel az embereit.

Máté 12

Az idegen szántóföldjén áthaladva a kalász kézzel tépése a mózesi törvény szerint megengedett volt, viszont sarlóval már nem szabadott vágni. Ha csak tépték, és nem sarlóval vágták, akkor az nem minősült aratásnak, amit viszont szombati napon valóban nem szabadott. Dávid Saul elől való menekülése legelején evett a szent kenyerekből Nóbban, aminek a következménye az lett, hogy Saul felkoncoltatta szinte az egész papi várost. A szombati napon gyógyítás tiltása nem a mózesi törvényből volt, kizárólag a rabbik szabályozták így. Ezzel Jézust az akkori vallási hatalommal szembesítették. Az itt olvasható ézsaiási idézet a leghosszabb idézet Máté evangéliumában. A Lélek káromlása vagy a Szentlélek ellen szólás megbocsáthatatlanságát azzal magyarázzák, hogy ezzel a tettel a Sátánnak tulajdonítják a Jézus Istenségét bizonyító csodákat, ezzel tagadva isteni voltát.

"Íme, az én szolgám, … megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet."

Máté 12:18-20

2012. január 15., vasárnap

Nehémiás 4

A Károli fordítás első hat verse az Új fordítás 3. fejezetébe került át. Mivel az 5. fejezet megint szinkronban van, a Károli 4. fejezete 6 verssel hosszabb. A perzsa helytartók közötti vita elég gyakori volt. Ezt megpróbálták vagy a diplomácia eszközeivel megoldani - a királytól kértek utasítást -, de ha ez az egyik félnek nem tetszett könnyen fegyveres összecsapás lehetett a vége. A munka komolyságát jelezte, hogy nem napnyugtáig dolgoztak, hanem a csillagok feljöveteléig.

Zsoltár 108-109

A 108. zsoltár azonos az 57:8-12 és 60:7-14 verseivel. Témájában a 101-110-ig tartó zsoltársorozatban a 103. zsoltárhoz tartozik. Azon kívül, hogy Dávidénak tulajdonítják - mint a két másikat, amivel azonos - mást nem tudunk róla. Érdekes a 9. vers képe: Gileád a Jordán keleti partvidéke, Manassé mindkét oldalon kapott területet. Efraim (József fia) Ráhel fiainak törzseit képviselte - később északi királyság - Júda pedig Lea fiait délen. A kép azt mutatta be, hogy Istené az egész terület Jordán keleti partján is, északon és délen is. A 109. zsoltár témájában kicsit hasonlít a 35. zsoltárhoz, bár itt nincs szó szerinti egyezés, mindkettő Istentől kér ítéletet egy hamis vád kapcsán.

De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!

Zsoltár 109:21

2012. január 14., szombat

Nehémiás 3

Ebben a fejezetben találjuk meg Jeruzsálem legpontosabb térképészeti leírását. A leírás a város északkeleti sarkától indul (juhok kapuja) és az óramutató járásával ellentétes irányban írja le körben a városfalat és a kapukat. Tíz kaput nevez meg, ezek jellemzően a használatukkal kapcsolatos neveket kapták. A Juh-kapu Betesda mellett volt, az Újszövetségben is találkozunk vele, sőt még napjainkban is tartanak rendszeresen ennek környékén juhvásárt. Nem minden falszakasz és épület lett egyformán lerombolva, így a helyreállítás során is látunk olyat, hogy egyes családok nagyobb szakaszokat kaptak - itt feltehetően kevésbé sérült a fal -, mások kisebbeket, de lehet hogy ott akár teljesen is le volt rombolva a fal. Összesen egy helyen találunk utalást arra, hogy nők is dolgoztak a fal újjáépítésén, ami viszont például a görögöknek Athén újjáépítésénél természetes dolog volt.

Máté 11

Érdekes, hogy Keresztelő János is elbizonytalanodik. Hónapok óta börtönben van, valószínű nem erre számított a Messiástól. A 12. vers értelmezése elég nehéz. Ha ebben az olvasatban vesszük az értelmet, akkor az oda tartozók üldöztetésére utalhat, az „erőszakot szenved” azonban fordítható úgy is, hogy „erőszakosan (hatalmas erővel) tör utat magának”. János legfeljebb Illés próféta feladatainak ellátásában azonosulhat vele, semmiféleképpen nem jelentheti bármilyen reinkarnációját.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Máté 11:28

2012. január 13., péntek

Nehémiás 2

Amikor Nehémiás visszatért, akkor már állt az újjáépített templom. Ezsdrással ellentétben Nehémiás fegyveres kísérettel tért haza Palesztínába, mivel hivatalos helytartónak lett kinevezve. Szanballatról más feljegyzések alapján azt feltételezhetjük, hogy Samária helytartója volt, ezért is zavarhatta őt egy új helytartó érkezése. Nehémiás Jeruzsálem déli oldalán járja be a falakat. A várost jellemzően a sokkal sebezhetőbb északi oldalról támadták, ott valószínűleg teljesen le volt rombolva a város fala.

Máté 10

Az öt nagy tanítói beszédből ez a második, amit a „tanítványok kiküldése” néven is ismerünk. A tizenkét tanítvány felsorolásával kezdődik, és az „Amikor Jézus bevégezte … továbbment onnan” szöveggel zárul le. A samaritánusok egy keveredett nép volt, az északi országrész fogságba vitele után (Kr. e. 700 körül) telepítették be erre a területre őket, azután keveredtek a hátramaradt zsidókkal. Jézus idejében ádáz gyűlölet élt a két nép között. A kereszt felvétele itt nem Jézus kereszthalálára utal, hanem egy képi kifejezés, mely a Jézus iránti teljes elkötelezettséget jelenti, beleértve akár a kivégzés felvállalását is.

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.”

Máté 10:32

2012. január 12., csütörtök

Nehémiás 1

Ezsdrás és Nehémiás könyvét nagyon sokáig (Kr.u. 2-3 század) egy könyvként kezelték. A könyv keletkezését Ezsdrásé után 10 évvel, kb. Kr. e. 430-ra teszik. Nehémiás 13 évvel Ezsdrás után érkezik Jeruzsálembe, bár egyes kutatók ezt a 20. század elején talált papiruszok alapján fordítva is elképzelhetőnek tartják. Ők Ezsdrást nem I. hanem II. Artahsasztá (Artaxerxes) király idejére teszik, ekkor azonban Ezsdrás több mint 40 évvel később jött volna, ami viszont a szövegekben található eseményeket teszi nehezen magyarázhatóvá. Ez a könyv végig héber nyelven íródott. Susán vára (Eszter könyve történetének is a helyszíne) a perzsa birodalom négy fővárosának egyike, a királyok téli tartózkodási helye volt, Hanáni pedig nem lehetetlen, hogy Nehémiás testvére volt. Jeruzsálem állapotával kapcsolatos bánata sokkal valószínűbb, hogy az Ezsdrásban leírt események miatt volt, miszerint az újjáépítés hosszabb időre megakadt, leállt, mint a Nabukodneccar által a fogságba vitelkor történt pusztítás. A pohárnok szó szerinti jelentése „aki a királynak inni ad”, feladata pedig a bor kiválasztása és biztonsági előkóstolása volt. Ez az egyik legbizalmasabb pozíciók egyike volt abban az időben, érdekes, hogy erre egy leigázott, idegen nép tagja volt érdemes.

Máté 9

A „maga városában” történt gyógyításához Márk megnevezi a helyszínt is (Kapernaum), és Lukáccsal együtt a tető-megbontós történetként jegyzi fel. Ha a történet Máténál időrendi sorrendben van, akkor itt ő még nem is volt jelen, tehát ő is csak elmondásból ismerheti. Márk és Lukács Léviként említi őt. A bort kecskebőrből készült tömlőkbe tették, ami a bor erjedésével során képes volt tágulni. A kitágult régi tömlő azonban ebben az esetben szétrepedt. Márk és Lukács feljegyzi a főember nevét is (Jairus), akinek lánya egyike volt annak a három embernek, akiket Jézus a földi szolgálata alatt feltámasztott. Érdekes, hogy talán ezt tartanánk az egyik legmeghatározóbb jelnek, mégis a következő kettő, a vakok és a néma meggyógyítása voltak a messiási jelek, amikről Ézsaiás is prófétált. Halottat támasztott fel Illés és Elizeus is.

Jézus pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ... Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."

Máté 9:12-13

2012. január 11., szerda

Ezsdrás 10

A görög törvények szerint a felbontott házasságból származó gyerek az apánál maradt. A babiloni törvény szerint az elvált (elbocsátott) asszony kapta meg az általa szült gyermekeket, egy újabb házassággal azonban meg kellett várnia a gyerekek felnövekedését. Itt az elbocsátáskor a gyerekeket is elküldték az asszonyokkal, ami így nem tért el az akkor uralkodó birodalomban érvényes szokástól sem. Mivel ekkor elég kis területen laktak a fogságból visszatértek, a legtávolabbi lakos is maximum 80 kilométerre volt Jeruzsálemtől. Ez három napon belül megtehető távolság volt, feltehetően ezért volt így kitűzve a találkozó napja. Az utolsó mondat ilyen fordítása is létezik: „És gyermekeikkel együtt küldték el őket.”

Máté 8

A leprás szó görög megfelelőjét többféle bőrbetegségre is használták, tehát ezt a beteget nem feltétlen az általunk használt értelemben kell tekinteni. Amikor a tíz valóban leprást gyógyítja meg Jézus, azok messzebb megállnak tőle, a valóban ebben a betegségben szenvedők nem jöhettek közel más emberekhez. Mózes törvénye alapján a papoknak kellett áldásukat adni arra, hogy egy bőrbetegségből kigyógyult valaki, ezért küldte őt (is) Jézus a papokhoz. A százados ugyanazokat a szavakat használja, mint Keresztelő János a „nem vagyok méltó” során. Galileában nagyszámú pogány lakosság élt, a disznónyáj valószínű hozzájuk tartozott. Az itt leírt történetek mindegyikét megtaláljuk másik evangéliumban is.

 

De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában;

Máté 8:11

2012. január 10., kedd

Ezsdrás 9

A felsorolt nyolcból már csak három, az ammóniak, móábiak és az egyiptomiak éltek ebben az időben Palesztinában. Gyász, szomorúság vagy bűnbánat kapcsán a ruha megszaggatása szokás volt, viszont azt, hogy mellette tépte a haját és szakállát egyedül itt olvassuk a Bibliában. Az esti áldozat (délután három óra) volt a bűnvallás és az imádat ideje is. Péter és János is ebben az időben mentek a templomba, amikor meggyógyították a sántát. Ezsdráséhoz hasonló közbenjáró imádságot olvashatunk még Nehémiásnál (9:6-25) illetve Dánielnél (9:4-19) is.

Máté 7

A Hegyi beszéd lezáró részében olvasható szoros kapu elég ismert kép, bár csak Máté és Lukács ír róla. A „nevedben prófétáltunk” itt inkább az Istentől jövő üzenet átadására utal, nem feltétlen jövendölésre. A Mátéban megtalálható mind az öt tanítás nagyjából ezekkel a szavakkal fejeződik be: „amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket…”. Az álmélkodás oka az is lehetett, hogy abban az időben a törvény tanítói más rabbikat is idéztek tanításuk alátámasztása érdekében, Jézus azonban kizárólag az Ószövetségből (akkor: írások) idézett, a többi saját tanítása volt.

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."

Máté 7:12

2012. január 9., hétfő

Ezsdrás 8

A 2. versben olvasható Dániel semmiféleképpen nem lehetett a prófétai könyv szerzője, mivel ő kb. 100 évvel korábban élt. Hasonlóan Zekarjá (Károli: Zakariás) sem, mivel a próféta az első hazatéréskor jöhetett már el - az 5. fejezetben olvastunk róla. A megadott számok inkább tűnnek kerekítettnek, mint pontosnak - két kivételtől eltekintve. Ezsdrással tehát kb. 1500 férfi, 40 lévita és 220 templomszolga tért vissza Palesztinába. A férfiakhoz hozzá lehet még számolni a családot is (21. vers utal rá), tehát nem elképzelhetetlen, hogy több (3-5 de akár 10) ezres létszámban is voltak. Itt is látjuk, hogy a templomszolgáknak, akik a templom körül a nem igazán irigyelt munkát végezték nem vágytak annyira a hazatérésre.

Máté 6

Érdekes, hogy az adakozást és a böjtöt azonos kategóriában kezeli, mindkettő esetén azt olvashatjuk, hogy a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." A „belső szoba” a görögben tároló helyiséget jelent. Ennek a különlegessége az volt, hogy a legtöbb többi helyiségtől eltérően ennek mindig volt ajtaja, amit be lehetett zárni. A „Miatyánkot” Lukács jegyezte fel még az evangéliumában, egy sokkal rövidebb változatban.

„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.”

 Máté 6:33

2012. január 8., vasárnap

Ezsdrás 7

Amennyiben Artahsasztá (Artaxerxes) király azonos a történelemben feljegyzett Kr. e.465 és 425 között uralkodott I. Artaxerxésszel, akkor a két fejezet között kb. 60 év ugrás van időben. Ez egyébként nem kizátr, mert őt egy nagyon jószívű uralkodóként jegyezték fel, így az Ezsdrásban és Nehémiásban róla kialakítható kép a történelmivel azonos. A levél itt is arámi nyelven került be a héber szövegbe, feltehetően az eredeti feljegyzésből. Ezsdrás kb. 13 évvel korábban tér vissza Palesztinába (a Folyamon túlra), mint Nehémiás . A 28. versben olvasunk először a könyvben Ezsdrásra vonatkozóan egyes szám első személyben való utalást, ez is erősíti a könyv szerzőségét.

Zsoltár 107

A zsoltár liturgiai használatra készülhetett, az egyik évenkénti ünnepre. Értelmezésében elég nagy eltérések vannak, ez viszont behatárolhatja a keletkezési idejét is. Pl. a 3. vers utalhat a babiloni fogságból való visszatérésre, akkor persze az után íródott. Stílusában, nyelvezetében nagyon hasonlít a 105 és 106. zsoltárra, ezért feltételezhető hogy a háromnak azonos a szerzője, nem kizárt, hogy akár trilógiát is alkottak.

Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az ÚR kegyelmes tetteit!

Zsoltár 107:43

2012. január 7., szombat

Ezsdrás 6

Ahmetá, ahol az iratot megtalálták, a perzsa birodalom négy fővárosának egyike volt, a mai iráni Hamadan város helyén volt. A Bibliában csak itt találkozunk vele, apokrif iratokban (Judit, Makkabeusok könyve) találkozhatunk még vele. A megtalált irat szövege itt is arámi nyelven, valószínűleg az eredeti feljegyzésből lett bemásolva a könyvbe (ami amúgy héberül íródott). Dárius kérése nem volt szokatlan, a királyért való imádkozás a napi zsinagógabeli istentisztelet része volt, Pál valószínűleg ezért írja Timóteusnak is hogy ezt a keresztyének is tegyék meg. Salamon hét évig építette a templomot, most - bár előzetes helyreállítási munkák is voltak már, és a második templom valamivel kisebb is volt Salamonénál - kb. négy év alatt elkészült a templom amit végül Kr. u. 70-ben romboltak le, azaz közel hatszáz évig állt.

Máté 5:21-48

Itt találkozunk először a gyehenna kifejezéssel. Ez a Jeruzsálemtől délre fekvő mély szakadék „Hinnom völgye” (gi Hinnom) szóból származik. Itt áldozták fel fiaikat a Moloknak, majd Jósiás tette tisztátalanná a területet. Egyfajta városi szeméttelep lett belőle, ami lassú tűzzel egyfolytában égett, így vált a végső büntetés helyének jelképévé. Római katona joga volt bárkit kényszeríteni arra, hogy a felszerelését helyette vagy bármely más általa megjelölt dolgot vigyen, de legfeljebb egy mérfölden keresztül volt erre bárki köteles. (Simont is így kötelezték Jézus keresztjének a hordozására.) Azt, hogy „gyűlöld ellenségedet” ezt sehol máshol nem olvassuk a Bibliában, valószínű, hogy inkább a kor zsidó etikájának elfogadott része volt.

Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."

Máté 5:48

2012. január 6., péntek

Ezsdrás 5

Az itt hivatkozott próféciákat olvashatjuk az Ószövetség végén: Malakiás előtti két próféciai könyv, Kr. e. 520 környékén íródtak. Ők rázták fel a népet, hogy folytassák a templom építését. A levél, amit Dáriusnak írtak itt is az eredeti arámi nyelven került be a szövegbe; feltehetően egy az egyben másolt anyag. Izráelnek egy nagy királya alatt Salamont értik, aki hét éven keresztül építette az eredeti templomot. Érdekes, hogy bár most is feljelentő levél megy a királyhoz, az építkezés mégsem áll le közben úgy mint korábban.

Máté 5:1-20

Máté öt nagy tanítói beszédet tartalmaz, abból ez az első. Érdekes, hogy az ötből négy esetében - itt is - úgy olvassuk, hogy a tanítványokat tanítja az Úr Jézus. Itt a tanítás lezárása árulkodik arról, hogy nem csak a tizenkettő lehetett jelen, hanem vagy egy bővebb hallgatói kör vagy bár a tizenkettőnek szólt a tanítás, de mellettük a sokaság is hallgatta Jézust. Abban is megoszlanak a vélemények, hogy ez valóban így egyszerre hangzott-e el, vagy Máté több prédikációból rakta össze egy tanítássá, ráadásul a pontos helyszínt sem tudjuk. Az akkori időben palesztínában használt só nagyrészt a Holt-tengerből származott. Ha túl szennyezett volt, akkor fordulhatott elő, hogy elveszítette az ízét. A „törvény” és a „próféták tanításai” alatt az akkor rendelkezésre álló összes Ószövetségi iratot kell érteni.

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Máté 5:16

2012. január 5., csütörtök

Ezsdrás 4

Júda és Benjámin - korábban Júdaként találkoztunk velük -, azt a népet értheti az író, akiket a babiloniak vittek fogságba a déli országrészről. Itt az ellenségei alatt a később samaritánusokként nevezett népcsoportot kell érteni, akiket Samária területére korábban betelepítettek. Bár a könyv héberül íródott, az itt olvasható két levél szövege arámi nyelven lett „bemásolva” feltehetően az eredetiről. „A palota sójával sózunk” kifejezés utalhat arra, hogy az egyiptomiakhoz hasonlóan a perzsák is állami monopóliummá tették a só kitermelését. A Folyam alatt a Jordánt kell érteni, és a „Folyamon túl” pedig Perzsiából nézve Palesztina, azaz a Jordán és a Földközi-tenger közötti terület.

Máté 4

A három „Ha Isten Fia vagy” kifejezésben nem annak megkérdőjelezését kell érteni, hanem pontosabb fordításban: „Mivel Isten Fia vagy”. Ez sokkal komolyabbá teszi a kísértést, mert a kért dolog végrehajtása nem arra szolgált volna, hogy bizonyítsa valakinek, hogy Ő Isten Fia, hanem, hogy használja fel természetfeletti képességeit saját szükségleteinek kielégítésére vagy csodálók szerzésére illetve az utolsónál: egyezzen ki a Sátánnal. A „templom párkánya” feltehetően az udvar dél-keleti oldalán lévő meredek támfal tetejére épített teraszos rész, tehát maga az ott tartózkodás nem keltett feltűnést. Jézus nyilvános szolgálatát ugyanazokkal a szavakkal kezdi, mint amit Keresztelő János hirdetett. A 23. versben láthatjuk Jézus életének hármas szolgálatát: tanított, hirdette az evangéliumot (megtérésre hívott) és gyógyított. A Jordánon túlról itt pontosan a fordítottját jelenti, mint Ezsdrás könyvében!

Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében.

Máté 4:23

2012. január 4., szerda

Ezsdrás 3

Az év hetedik hónapja volt a legszentebb a zsidók számára, eredetileg négy ünnep is volt ebben a hónapban. Jésúa és Zerubbábel (Zorobábel) nevét többször fogjuk együtt látni, de az első kivételével mindig Zerubbábel kerül előre. Ő Júda ekkori helytartója, Dávid leszármazottja, az utolsó előtti király, Jójákin unkokája volt, nevét megtaláljuk Máté nemzetségtáblázatában. A felépülő templomot második vagy zorobábeli templomként is szokták nevezni. Jésúa papi származású volt, Haggeus főpapként említi. Salamon is az év második hónapjában (április-május) kezdett neki az első templom építésének. Korábban a léviták 25 éves korban kellett szolgálatba álljanak, itt 20 évről olvasunk. Feltehetően az alacsony számuk miatt kellett levinni a korhatárt.

Máté 3

Keresztelő János nagyjából egyidős volt Jézussal. A „mennyek országa” kifejezés csak Máté evangéliumában fordul elő, ott 36-szor. A többi evangélista az „Isten országa” kifejezést használja, Máté ezt csak hat alkalommal, Lukács viszont például 31-szer. A pusztában lakó emberektől nem állt távol az az étrend, amit Jánosról is olvasunk, a sáska ráadásul a tiszta (kóser) eledelek közé is tartozott. A Jordán Jeruzsálemhez legközelebb eső pontja 32 kilométerre van, tehát akik kimentek Jánoshoz nemcsak egy rövid sétát tettek, hanem céltudatosan egész napos utat felvállalva tették. Érdekes, hogy sehol nem olvasunk az Újszövetségben arról, hogy pontosan mit is jelentett a megkeresztelés / megkeresztelkedés fizikailag. Egy biztos: ketten voltak (tehát magadat nem tudtad megkeresztelni), és be kellett menni a vízbe hozzá. De hogy ott mi történt (megmártózás, locsolás, mosakodás), sehol nincs leírva.

"Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!"

Máté 3:2

2012. január 3., kedd

Ezsdrás 2:36-70

A papok 4289-en voltak, ez azonos a Nehémiásban feljegyzett adattal. A léviták feladata templomi szolgálat alantasabb része volt, ezért nem lehetetlen, hogy inkább maradtak Babilonban - ezért ilyen alacsony a számuk. A teljes létszám szintén azonos a Nehémiásban feljegyzettel, viszont több mint tízezerrel több, mint ami a leírt adatokból kijön. A különbség lehet, hogy a nők és gyermekek száma, de van aki szerint a felsorolásban csak Júda és Benjámin törzse szerepel, a maradék pedig a többi nemzetségből származó emberek.

Máté 2

Jézus születésével kapcsolatban a bölcsek látogatását jegyzi fel, akik a királyt jöttek imádni. Ez a történet nagy valószínűséggel nem Jézus születésekor történt, hanem már fél-másfél éves korában valamikor. Házhoz érkeznek, nem istállóhoz és Heródes a csillag megjelenéséből kalkulálva a két évnél fiatalabb fiúkat öleti meg. Így a történetbe belefér még a Lukács által leírt templomi bemutatás, feltételezve, hogy onnét előbb még Betlehembe tértek vissza. Názáret neve az Ószövetségben nem fordul elő. Amire Máté utalhat, a szó jelentése: „sarj”, „hajtás” illetve Jézus idejében a szó szinonimája, ami a „megvetett” volt. Ilyen vonatkozásban már olvashatunk próféciát az eljövendő Messiásról.

Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt."

Máté 2:6

2012. január 2., hétfő

Ezsdrás 2:1-35

A 2. versben szereplő Nehemjá (Károli: Nehémiás) nem azonos a Nehémiás könyvbeli Hakaljá fiával. Az itt felsorolt visszatérők közel huszonötezren voltak - a papok és léviták nélkül. Az utolsóként megemlített „szenááiak” vannak a legtöbben. A név jelentéséből is következhet, hogy nem konkrét nemzetséget vagy családot, hanem „alacsony származású embereket” jelöltek meg ebben a csoportban. A számok több helyen eltérnek a Nehémiásnál olvashatóval bár nagyságrendben azonosak. Az eltérés jellemzően a számok írásmódjából adódó másolási hiba lehetőségével magyarázható.

Máté 1.

Máté szerzőségét nem igazán vonják kétségbe az evangélium kapcsán. Az ötvenes évek végén, írhatta evangéliumát görög nyelven, a legelfogadottabb nézet szerint másodikként, Márk után. Máté (a többi evangéliumban Lévi) vámszedő volt, majd Jézus hívására egyike lett a tizenkettő tanítványnak. Célja a zsidóknak úgy bemutatni Jézust, mint királyt, a megígért Messiást, aki beteljesítette az ószövetségi próféciákat. Kilenc helyen olvassuk, hogy valami azért történt, hogy „beteljesedjenek az írások”, és be is idézi az oda vonatkozó próféciát. Jézus származását Ábrahámtól vezeti le, Dávidtól a királyi örökösödési vonalat követi Józsefig, Mária férjéig. Ennek megfelelően nem a Máriához érkező angyali üzenetet jegyzi fel, mint Lukács, hanem József a történet szereplője, akinek az Úr angyala kijelenti a Jézus születésével kapcsolatos titkot. A nemzetségtáblában két érdekesség van. Van benne négy asszony is, akik közül legalább három (Betsabé származása kérdéses) egyértelműen nem zsidó származású. A másik, hogy nem mindenkit sorol fel, ha a neveket a Krónikák könyvével összevetjük, kiderül, hogy két személy között akár több nemzedék ugrás is van (pl. Jórám - Uzziás). Ebben a fejezetben olvashatjuk az első beteljesedett próféciai idézetet.

Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Máté 1:22

2012. január 1., vasárnap

Ezsdrás 1.

Habár Ezsdrás könyve azokkal a versekkel kezdődik, mint amivel a Krónikák befejeződik, nagyon valószínű, hogy Ezsdrás (és Nehémiás) íródott hamarabb - a héber kánonban az Ószövetség utolsó könyve a Krónikák volt. Ezsdrás és Nehémiás könyvét a héber hagyományban egyetlen tekercsre írták, azaz egy könyv volt sokáig (még a Szeptuagintában és a Vulgátában is), csak a 15. századtól kezdték két külön könyvként kezelni. Szerzőjük nagyon valószínű, hogy azonos a 2 Krónikákkal, és feltehetően Ezsdrás maga. Keletkezésük Kr. e. 450 és 430 közöttre tehető. A történet Kr. e. 539-538 körül kezdődik, Jeremiás 70 évnyi fogságról prédikált. Círus rendelete itt héber nyelven olvasható, ugyanez a szöveg a 6. fejezetben arámi nyelven került bele a könyvbe.

Zsoltár 106.

Ez a zsoltár a 101-109. közötti szakasz két középső zsoltárának másodikja. Míg az előző Izráel megváltásának történetét mondja el, ez a lázadás történetét. A fogságból visszatérés után íródhatott, szerzője egy lévita lehetett. Az első és az utolsó két vers szerkesztői betoldásnak tűnik, mint ahogyan ezt több zsoltárnál is megtalálhatjuk. Dátán és Abirám a Kórah fiainak lázadásában vett részt (4. Mózes 16). Valószínű azért csak őket említi (és Kórahot nem), mert Kórah Lévita volt, ők viszont Rúben nemzetségéből származtak és úgy akartak papságot kapni. Róluk egyébként itt olvasunk utoljára a Bibliában. Egyiptomra itt is találhatunk utalást, mint Hám földjére.

Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!

Zsoltár 106:47