2012. január 28., szombat

Eszter 3
Az előző fejezet és e között kb. négy év is eltelhetett. Nem tudjuk pontosan, hogy az „agági” jelző mit jelentett, de a legvalószínűbb, hogy Amálék királyára Agágra utalhat. Amálék volt az, aki megtámadta Izráelt az egyiptomi kivonulás után (ez volt az, amikor Józsué vezetésével harcoltak, Mózes felemelt kezét pedig Áron és Húr tartotta), és akiket Saulnak teljesen ki kellett volna irtani kb. ötszáz évvel ez előtt. Hámán „csúsztat”, mert Izráel népe a fogságban nem volt engedetlen a király törvényeivel szemben, ráadásul nem is nevezi meg a népet. A felajánlott összeg - más feljegyzések alapján - az akkori perzsa birodalom éves bevételének kétharmadát is kitehette.

Máté 21:23-46
Valójában az ok, amiért Jézust a hatalma felől kérdezik a fő papok és a vének, az előző szakaszban olvasható templom megtisztítása volt. Ez nemcsak a tekintélyüknek a semmibe vétele volt, hanem a gazdasági érdekeiket is sérthette. Csapdába akarták csalni Jézust, hogy esetleg, mint Róma hatalmát fenyegető lázadóként keverhessék gyanúba.

„Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.”
Máté 21:42b

Nincsenek megjegyzések: