Ezsdrás 10
A görög törvények szerint a felbontott házasságból származó gyerek az apánál maradt. A babiloni törvény szerint az elvált (elbocsátott) asszony kapta meg az általa szült gyermekeket, egy újabb házassággal azonban meg kellett várnia a gyerekek felnövekedését. Itt az elbocsátáskor a gyerekeket is elküldték az asszonyokkal, ami így nem tért el az akkor uralkodó birodalomban érvényes szokástól sem. Mivel ekkor elég kis területen laktak a fogságból visszatértek, a legtávolabbi lakos is maximum 80 kilométerre volt Jeruzsálemtől. Ez három napon belül megtehető távolság volt, feltehetően ezért volt így kitűzve a találkozó napja. Az utolsó mondat ilyen fordítása is létezik: „És gyermekeikkel együtt küldték el őket.”
Máté 8
A leprás szó görög megfelelőjét többféle bőrbetegségre is használták, tehát ezt a beteget nem feltétlen az általunk használt értelemben kell tekinteni. Amikor a tíz valóban leprást gyógyítja meg Jézus, azok messzebb megállnak tőle, a valóban ebben a betegségben szenvedők nem jöhettek közel más emberekhez. Mózes törvénye alapján a papoknak kellett áldásukat adni arra, hogy egy bőrbetegségből kigyógyult valaki, ezért küldte őt (is) Jézus a papokhoz. A százados ugyanazokat a szavakat használja, mint Keresztelő János a „nem vagyok méltó” során. Galileában nagyszámú pogány lakosság élt, a disznónyáj valószínű hozzájuk tartozott. Az itt leírt történetek mindegyikét megtaláljuk másik evangéliumban is.
De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában;
Máté 8:11
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése