2012. január 25., szerda

Nehémiás 13
Mivel nem mond többet Tóbiásról, feltételezhetjük, hogy ő az az ammóni, aki Szanballattal együtt elég sok bajt okozott a fal építésének kezdetekor - ez utóbbival is találkozunk még a fejezetben. Nehémiás tizenkét év után tér vissza Perzsiába a királyhoz, de csak egy rövid időre, utáni újból Jeruzsálembe megy. Érdekes, hogy a raktárak felügyelői: egy pap, egy lévita, egy írnok és egy magas rangú világi ember - minden terület képviseltette magát. A zsidók a babilóniakhoz hasonlóan a naplementétől számították a következő napot. Ezért kellett már péntek este bezárni a kapukat.

Máté 19
Az előző fejezetben volt olvasható a negyedik tanítás. A válással kapcsolatban két tanítás volt abban az időben a mózesi törvény értelmezése kapcsán. Az egyik kizárólag a házasságtörés esetére engedte a válást, a másik bármilyen, a férj "kedvére nem való" dolog esetén. Jézus - miután megmagyarázza Isten eredeti szándékát - az előbbi tanítás mellett foglal állást. Máshol is találunk ajánlást a házasság nélküli életre, viszont sehol sem jelzi ezt egy felsőbbrendű állapotnak. Ebben a fejezetben találkozunk Máténál először az „örök élet” kifejezéssel. Ezt általában szinonimaként kezelték a „bemenni az Isten/mennyek országába” vagy „üdvözülés” kifejezéssekkel. A teve volt abban az időben a legnagyobb testű állat Palesztinában. A tű fokával kapcsolatban két magyarázat él a köztudatban: a szó szerinti vagy egy földrajzi hely, ami vagy egy hegyszorost vagy egy szűk kis városkaput jelent, ahol csak a terheitől megszabadítva, nagy üggyel-bajjal lehetett a tevét átvinni.

De Jézus ezt mondta: "Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa."
Máté 19:14

Nincsenek megjegyzések: