2011. december 31., szombat

2. Krónika 36.

Jósiás után már nem volt olyan király, aki Istennek tetsző életet élt volna. Neki viszont három fia is trónra került: Jóáház, rögtön utána, Eljákim, akinek a nevét Jójákimra változtatták és Cidkijjá (Károli: Sedékiás), akit a krónikás itt Jójákim fiaként jelöl meg, de a Királyok könyve és Jeremiás könyve is Jósiás fiaként említ, és Ő volt az utolsó király. Jeruzsálem eleste, Júda fogságba vitele Kr. e. 587-586 körül lehetett. A Királyok könyve sokkal bővebben, két fejezetben tárgyalja ezt a témát, a Krónikák könyve viszont megemlíti a végén a hazatérést is Círus idejében.

Jelenések 22.

Dániel próféciájával ellentétben ezt nem kellett (szabadott) lepecsételni. Két - hatodik és hetedik - boldogmondást találunk ebben a részben, és háromszor olvashatjuk, hogy „eljövök hamar” - amit az elején a filadelfiai gyülekezet angyalának írt üzenetben is megtalálunk. A végén lévő figyelmeztetés (ne tegyél hozzá - ne vegyél el ebből a könyvből) hasonló Mózes figyelmeztetésére a törvénnyel kapcsolatban. Ezt egyébként sokan előszeretettel de tévesen a teljes Bibliára vonatkoztatják, viszont itt a Jelenések könyvéről szól.

"Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Jelenések 22:20-21

KEGYELEMBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

2011. december 30., péntek

2. Krónika 35.

Ennek a fejezetnek témájából keveset olvashatunk a Királyok könyvéből. Ezékiás páskájával ellentétben ezt a megadott időpontban végezték, az első hónapban. A páskát Jósiás uralkodásának ugyanabban az évében tartották, amikor megtalálták a törvénykönyvet, valószínű utána. Nem tudjuk pontosan, mi volt a frigyládával, de nem lehetetlen, hogy a léviták korábban elvitték a templomból nehogy Manassé és Ámon idejében áldozatul essen vagy megszentségtelenítsék. A Királyok könyvéből nem derül ki, hogy Nékó eredetileg nem is Jósiás ellen indult, hanem feltehetően Babilónia ellen. Jósiás valamilyen szinten szövetséges volt Babilóniával, halála viszont a krónikás szerint egyértelműen Isten elleni engedetlenség miatt következett be. Jeremiás siratódala nem azonos a fennmaradt Jeremiás Siralmaival.

Jelenések 21:9-27

Az új Jeruzsálemmel kapcsolatban a 12-es számot találjuk meg szinte mindig, a 144 könyök (sing) is a 12 négyzete. A négy égtáj felé néző három-három kapu hasonlít a táborozás rendjéhez a pusztai vándorlás során, ott is három-három törzs táborozott a négy égtáj irányában (ld. 4. Mózes 2). A város méretarányai megfelelnek a szent sátor és a templom Szentek Szentjéhez - az is kocka alakú volt. A 12 drágakőből 6 elnevezése teljesen azonos a főpap ruhájához tartozó hósenben lévő kövekéhez, amikbe a Izráel fiainak a nevei voltak bevésve. Nem lehetetlen, hogy a többi hat is azonos, csak a megnevezése a fordításban vagy a két nyelvben más.

Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni.

 Jelenések 21:23

2011. december 29., csütörtök

2. Krónika 34.

Az olvasható történet nem tartalmaz újabb információt a Királyok könyvében feljegyzettekhez képest, sőt sokszor szó szerint azonos vele. A különbség annyi, hogy a Királyok könyve egyfajta tematika alapján, míg a Krónikák könyve időrendi sorrendben írja le a történteket. Jósiás volt az a király, aki a legnagyobb „takarítást” végezte a bálványimádás terén.

Jelenések 21:1-8

Két érdekes dolgot is találhatunk ebben a rövid szakaszban. A Biblia úgy kezdődik, hogy tenger borította az egész Földet, valamint az első nagy ítélet is víz által történt az özönvíz során. Itt az első ég és első föld elmúlása mellett a tengert emeli ki még az ige. A tengerrel többször is találkozunk: innét jön fel a fenevad valamint a Halál és a Pokol mellett a tenger adja ki a halottait. A másik: a könyv elején a hét gyülekezetnek írt levél mindegyikének a végén ott van, hogy „aki győz” - ezt most itt újból megtaláljuk.

„Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük.”

Jelenések 21:3

2011. december 28., szerda

2. Krónika 33.

A fejezet eleje (1-9) és vége (20-25) megegyezik a Királyok könyvében leírtakkal. Manassé uralkodott Júdában a leghosszabb ideig. A Krónikák írója jellemzően áldásként mutatja be a hosszú életet, uralkodást. Amennyiben a Királyok könyvével azonosan, kizárólag a rossz dolgait jegyezte volna fel, elég komoly ellentmondásban lett volna. Így viszont más feljegyzések felhasználásának köszönhetően a Krónikákból mi is megtudhatjuk, hogy Manassé élete végén az Úrhoz fordult. Fiáról, Ámónról nagyjából ennyit jegyez fel a Királyok könyve is.

Jelenések 20.

A zsidó időszámítás, ami szerintük a teremtéstől indul 5771. évet ír jelenleg. Érdekes belegondolni, hogy jelenleg nagyjából a hatodik évezredünket éljük, és itt egy ezer évig tartó időszakról olvasunk. Ismerve azt, hogy a számoknak jelentése és jelentősége van a Bibliában (a 6 az emberrel kapcsolatos, a 7 pedig a teljességé), sokan magyarázzák úgy, hogy feltehetően az utolsó évezredét éli a föld. Persze a mi számításaink egyáltalán nem pontosak, tehát senki ne gondolja, hogy még van 229 év, ráadásul az itt olvasható ezer esztendő sem biztos, hogy szó szerint értendő. Érdekes megfigyelni, hogy bár az embereket a cselekedeteik szerint ítélik meg, a tűz tavába vettetés viszont kizárólag az Élet könyvében való szereplés függvénye.

Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.

Jelenések 20:15

2011. december 27., kedd

2. Krónika 32.

A témát megtaláljuk a Királyok könyvében, de egészen más információkat kapunk a két helyen. Ott például feljegyezték, hogy száznyolcvanötezer ember halt meg Szanhérib táborában, valamint hogy Ezékiás halálos betegségben szenvedett, de könyörgésére az Úr tizenöt évvel meghosszabbította az életét. Hasonlóan kicsit többet olvasunk a babiloni vezető emberek látogatásáról, amikor Ezékiás eldicsekedett a dolgaival.

Zsoltárok 105.

A királyok idejében keletkezhetett a zsoltár, amit valamelyik nagy ünnep alkalmából szerezhettek, énekelhettek. Hasonló történeti megemlékezést olvashatunk a 78. és majd a 106. zsoltárban is. Hám Nóé egyik fia volt, Ábrahám viszont Sémtől származik, ezért is emelheti ki, hogy Hám - és talán pontosabban fia, Kús - országában tartózkodtak. A zsoltár elején és végén lévő „halleluja”-t nem lehetetlen, hogy a zsoltórok könyvének szerkesztői tették hozzá, a 104. zsoltárhoz hasonlóan.

Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire.

Zsolt. 105:4-5

2011. december 26., hétfő

2. Krónika 31.

Az első versről találunk utalást a Királyok könyvében, a többiről azonban nem olvashatunk. A Krónikák írójának valószínűleg az is lehetett a célja, hogy a hazatért nép körében felhívja a figyelmet a léviták szolgálatának biztosítására az adakozással. A törvény szerint a távol lakóknak nem kellett magát a tizedet hozni, hanem hozhatták annak értékét is és az áldozatra szánt dolgokat megvásárolhatták a helyszínen is.

János 1:1-18

János evangéliuma jóval később íródott, mint a másik három. Egyik célja az lehetett, hogy kiegészítse azokat, másik pedig, hogy az Úr Jézust Isten Fiaként mutassa be ezzel bizonyítva isteni voltát. János 45-ször használja evangéliumában az „élet” szót, ebből 17-szer „örök élet” formájában. Az életet, mint Krisztus ajándékát illetve mint magát Krisztus mutatja be.

Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.

János 1:16

2011. december 25., vasárnap

2. Krónika 30.

A Királyok könyve is elég nagy terjedelemben tárgyalja Ezékiás életét, de a két könyv között kevés az átfedés, az ebben a fejezetben olvasható eseményt nem említi. Ezékiás király uralkodásának hetedik évében került az északi országrész Izráel Asszír fogságba, a páskát ez után tartották meg. A páska egyike volt a három zarándok ünnepnek, amikor meg kellett jelenni a templomnál. A páskát az első hónapban kellett volna megtartani, valószínű Ezékiás nem akart még egy teljes évet várni. Salamon óta több mint 200 év telt el.

Lukács 2:1-38.

Augustus az első római császár volt, és 45 éven keresztül uralkodott. Cirénius Kr.e. 6-4 között és Kr. u. 6-9 között volt helytartó. Ez a népszámlálás az első időszakára eshetett - tehát itt is azt láthatjuk, hogy időszámításunk kb. 5 évvel el van csúszva. Mivel a 12 év feletti nők után fejadót kellett fizetni, így természetes volt, hogy Mária is elment a kb. 3 napos útra lévő Betlehembe. Állítólag azért nem kaptak helyet fogadóban, mert az akkori hagyomány szerint a fogadóban szülő nőről (és gyermekéről) a fogadósnak kellett gondoskodnia az asszony tisztulásáig - ez fiú esetében 40 nap volt. A hely állítólag egy barlang volt, amit istálló céljára is használtak. A (görög) Krisztus és a (héber) Messiás szó ugyanazt jelenti: „a Felkent”. Az elsőszülött gyermeket a páska törvénye szerint meg kellett váltani, viszont az elsőszülöttnek az Urat kellett - volna - szolgálni. Isten azonban úgy döntött, hogy a lévitákat választotta ki arra, hogy helyettük tegyék ezt meg. Egészen a pünkösdig a Szentlélek nem lakozott az emberben, csak rajta, úgy ahogyan Simeon esetében is olvassuk. Annán kívül még olvasunk prófétaasszonyról a Bibliában, pl. Mirjám, Debóra, Hulda. A tegnap és a ma olvasott események úgy hozhatók össze, hogy a templomban történt látogatás után feltehetően még Betlehembe tértek vissza (ez pár órányi út volt), és csak Egyiptomból mentek Názáretbe.

"Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

Lukács 2:10-11

2011. december 24., szombat

2. Krónika 29.

Ezékiással kapcsolatban teljesen más információkat olvashatunk a Királyok könyvében. Ott a hadviseléseiről olvashatunk, míg itt a krónikás sokkal fontosabbnak tartja a vallási oldal, az Úr tiszteletének helyreállításával kapcsolatos információk feljegyzését. Érdekes belegondolni, hogy egy olyan gonosz embernek a fiáról, mint Áház azt jegyzi fel a Biblia (ezt itt is és a Királyok könyvében is), hogy az Úr útján járt „…egészen úgy, ahogyan tett az őse, Dávid.” Ezt egyébként kevés királyról olvashatjuk.

Máté 1:18-2:12

József, ha nem titkon akarta volna elbocsátani Máriát, az annyit jelentett volna, hogy Máriát megkövezik a Mózesi törvény alapján. Jézus a Józsué név görög alakja, jelentése: „az Úr megszabadít”.Fontos volt József számára a névvel kapcsolatos utasítás, mert az elsőszülöttet általában az apáról vagy valamelyik közeli rokonról nevezték el. Heródes bölcsei által idézett Mikeási prófécia kb. 700 évvel korábban lett feljegyezve. Máté az Úr Jézust mint királyt mutatja be evangéliumában, valószínű ezért jegyzi fel a bölcsek látogatását, akik a zsidók akkor született királyát keresik. A bölcsek látogatása nem az újszülött gyermeknél volt az istállóban, hanem feltehetően hónapokkal akár egy évvel később is lehetett egy házban, ahol laktak. (Heródes is a két évnél fiatalabb gyermekeket öleti meg.) A hagyománnyal ellentétben a Biblia arról sem ír, hogy hányan voltak, valószínű, hogy a hozott ajándékok száma miatt alakult ki a hármas szám. Az meg már csak apróság, hogy mindez Kr. e. 4 előtt történt esemény, mivel Heródes Kr. e. 4-ben halt meg. A fontos azonban nem ez, hanem az, hogy ma ünnepelhetjük, hogy Ő testet öltve megszületett, hogy meghaljon értünk és ezáltal nekünk örök életünk lehessen!

Áldott, Békés Ünneplést kívánok mindannyiunknak!

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

János 1:14

2011. december 23., péntek

2. Krónika 27-28.

A Krónikák könyve sokkal bővebben foglalkozik Júda királyaival a Királyok könyvével szemben. A hangúly azon van, hogy bemutassa mindazt az ítéletet, ami az Istent elhagyó királyok miatt érte a népet. Érdekes, hogy négy Istenfélő, jó király után jön Áház. Vita van a „fiai” kérdésben (akit vagy akiket feláldozott), mivel a Királyok könyve egyes számban írja, bár vannak olyan kéziratok, ahol ott is többes szám van. Az akkori kánaáni szokás az elsőszülött fiú feláldozása volt, tehát feltételezhetőbb az egyes szám. Érdekes, hogy Isten még Egyiptomban kihangsúlyozza a páska törvényében, hogy ember esetén az elsőszülöttet meg kellett váltani - mint most látjuk: szemben a kánaáni szokással. Ebben a két fejezetben egy-két versben találunk azonosságot a Királyok könyvével, egyébként azonban sokkal több információt ad az eseményekről.

Jelenések 19.

A Halleluja kifejezés összesen négy alkalommal és csak itt a Jelenések könyvében található meg a Bibliában. Két héber szóból tevődik össze, jelentése: dicsérjétek az Urat. Ebben a formájában 26 alkalommal találjuk meg a Zsoltárokban és egy-egy alkalommal Ézsaiás és Jeremiás könyvében. Ebben a fejezetben találjuk meg a negyedik boldogmondást a hétből.

„Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt…” Jelenések 19:6-7

2011. december 22., csütörtök

2. Krónika 25-26.

Itt a Krónikákban sokkal bővebben olvashatunk Amacjáról, mint a Királyok könyvében. Jóással folytatott háborúja viszont - szinte - szó szerint azonos. Óbéd-Édóm és a fiai őrizték a templom kincstárát, azokat az értékeket, amiket nem a templomban tároltak. Uzijjáról csak annyit olvashattuk a Királyok könyvében, hogy az Úr megverte és poklos lett, az okot itt láthatjuk. Kb. 10 évig élhetett Uzijjá poklosan halála előtt. Ézsaiás, Ámóc fia, akire utal az író és akinek a próféciai könyvét olvashatjuk a Bibliában Uzijjá idejében kezdett prófétálni, és még jó 50 évvel később Ezékiás, Uzijjá dédunokája idejében is prófétált.

Jelenések 18.

A 9. verstől stílusban erős hasonlóságot találhatunk az Ezékiel könyvében leírt Tíruszt sirató énekkel. A 12-13. versben felsorolt árukból 15-öt megtalálunk Ezékiel könyvében is.

Az Istent kereste Zekarjá idejében, aki istenfélelemre tanította, és amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten.

2 Krónika 26:5

2011. december 21., szerda

2. Krónika 23-24.

Témájában ugyanazt dolgozza fel, mint a Királyok könyve, viszont elég sok kiegészítés, hozzáfűzés található. Ami érdekes, hogy Jójádá ugyanazt a Lévi törzsét hívja fegyveres segítségül, mint akik Mózes mellé álltak, amikor a pusztában a nép az aranyborjú imádása után „elvadult” (ld. 2. Mózes 32:25-től). Jóás a legfiatalabb király, Jósiás 8 éves volt, Manassé 12 amikor trónra lépett. A feltehetően régensi szerepet ellátó Jójádá a negyedik személy akiről azt olvassuk a Bibliában, hogy „betelve az élettel” halt meg öregen.

Jelenések 17.

A hét hegyről sokan gondolják, hogy Rómára utalhat, ami hét dombon épült településnek a szövetségéből jött létre. A római írók sokszor utaltak Rómára, mint a hét dombon álló városra. Hogy valóban erről lenne szó, nem tudjuk.

„A Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek".

Jelenések 17:14

2011. december 20., kedd

2. Krónika 22.

Kicsit más szemszögből, de gyakorlatilag ugyanazt az információt olvashatjuk itt, mint a Királyok könyvében. Egyetlen érdekes dolog van: az, hogy Ahazjá 42 éves lett volna feltehetően egy másolási hiba - vagy a krónikás írta el, vagy későbbi hiba, ugyanis a 40 éves korában elhunyt Jórám helyébe lépett fia nehezen lehetett ennyi. A Királyok könyve azt mondja, hogy 22 éves volt, ez sokkal valószínűbb. Ataljá az egyetlen női uralkodó Júdában (Izráelben nem is volt), és az egyedüli, aki nem Dávid ágából származott.

Jelenések 16.

A 15. versben olvassuk a harmadik boldogmondást. Harmagedón vagy Har Mageddon, Meggidó hegye - egyes magyarázatok szerint. Mások szerint ez nem egy földrajzilag meghatározható hely, inkább a Sátán Istentől elszenvedett végső vereségének a jelképes helye.

"Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét".

Jelenések 16:15

2011. december 19., hétfő

2. Krónika 21.

Jórámról, Júda királyáról a Királyok könyve csak nagyon röviden beszél - azt viszont nagyjából egy az egyben itt is megtaláljuk az 5-10. versekben. A riválisok kiírtása inkább az északi királyság, Izráel gyakorlatába illik. Az „izráeli vezető emberek” feltehetően júdabeli előljárók voltak, akik nem fogadtak el egy olyan királyt, akinek Aháb (Izráel akkori királya) lánya volt a felesége. Edóm Júda dél-keleti szomszédja volt, a mai Jordánia déli részén, Libna pedig egy város volt a nyugati oldalon, a filiszteusok határa mentén. Illésről a Krónikákban összesen ezt a pár sort olvassuk; amit viszont nem olvasunk máshol. A krónikás emeli csak ki, hogy nem a királyi sírba temették, a Királyok könyve úgy írja, hogy „ősei mellé”. A Krónikák könyvének írásakor fontos volt kiemelni az olvasók számára, hogy egy ennyire gonosz királyt nem Dávid mellé temettek.

Jelenések 15.

Mózes énekét, amit a Vörös-tengeren való átkelés után énekelt, a zsinagógákban szabbat estéjén énekeltek a zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelve. A Bárány éneke egy zsoltári idézet is lehet, bár egy az egyben ezzel a szöveggel nem találjuk meg a Zsoltárok könyvében.

"Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.”

Jelenések 15:3

2011. december 18., vasárnap

2. Krónika 19-20.

Ezt a történetet nem olvassuk a Királyok könyvében. Jéhú apja, Hanáni ugyanígy figyelmeztette Jósáfát apját Ászát, mint ahogyan most azt Jéhú tette. Mindketten elfogadták a látnokok (próféták) figyelmeztetését, bár Jósáfát a végén újból beleesett ugyanabba a hibába: szövetkezett Izráel bálványimádó királyával. Érdekes Jósáfát jogi reformja (bírák állítása) annak a tükrében, hogy Jósáfát nevének a jelentése: „az Úr ítél’. Az esetet talán azért is emelte ki az író, mert a fogságból hazatérők hasonló társadalmi rendszert alakítottak ki bírákkal. Ennek a történetnek a feljegyzése azt legitimizálhatta, erősíthette.

Zsoltárok 104.

Himnusz a teremtőhöz - a teremtett világ csodálatosságáról. Nem tudjuk ki volt a szerző, a keletkezéséről is csak feltételezések vannak, hogy a fogság előtti időszakban lehetett. A teremtés mind a hat napjának eseménye megtalálható benne. Az első és utolsó versben található keretet (Áldjad lelkem az Urat) valószínűleg a Zsoltárok könyvének szerkesztői tették hozzá.

Ne féljetek, és ne rettegjetek…, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. … Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR.

2. Krónika 20:15-17

2011. december 17., szombat

2. Krónika 17-18.

Jósáfát uralkodásának kezdetéről nem olvasunk a Királyok könyvében, ott ebben az időszakban Illéssel foglalkozik sokat az író. A 18:2-ben olvasható „arra bíztatta” (Károli: rávette) kifejezés a héberben jellemzően a bűnre csábítással kapcsolatban fordul elő. Ennek alapján tisztább lesz a kép, hogy Jéhú miért feddi majd meg ezért a tettéért Jósáfátot. A 18:3-40 közötti szakasz megint egy az egyben megegyezik a Királyok könyvében található szöveggel.

Jelenések 14.

A Sion hegyét Jeruzsálemmel szokás azonosítani. Hogy ez itt a mennyei vagy a földi Jeruzsálem, nem egyértelmű. A 144 ezer a 7. fejezetben olvasható 12 ezer törzsenként (Dán nélkül, Manasséval kiegészülve). A szüzesség - nem szennyezték be magukat nőkkel - feltehetőleg lelki értelemben értendő: hűek maradtak Istenhez. Hét boldogmondás van a Jelenések könyvében, a 13. versben van a második - az 1. fejezetben volt az első. Az aratás lehet ítélet, de lehet a hívők összegyűjtése is.

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket".

Jelenések 14:13

2011. december 16., péntek

2. Krónika 15-16.

A 15. fejezet nagy része más forrásból van, a Királyok könyvében nem olvashatunk róla. A 16. fejezetben érdekes, hogy bizonyos dolgok azonosak, bizonyosakat azonban, mintha továbbra is „csúsztatna” a Krónikák írója. Azt olvassuk, hogy „ezüstöt és aranyat hozott ki az Úr házából”, mintha ez egy része lenne csak annak, ami ott volt, míg a Királyok könyvéből azt tudjuk meg, hogy a templom kincstárában megmaradt aranyat és ezüstöt küldi el Benhadadhoz. Az idő meghatározásánál van egy kicsi számtani prücök: Baasá Aszá uralkodásának 3. évében lépett trónra és 24 évig uralkodott. Ergo Aszá uralkodásának 35. évében már nem élt! Nagyon valószínű, hogy itt nem Aszá uralkodásának kezdetétől számol az író, hanem a királyság kettészakadásától. Ez a 35. év akkor Aszá uralkodásának 15. éve körül lehetett.

Jelenések 13.

A tengerből, a földből feljövő fenevadat és a sárkányt a gonosz háromságának megnyilvánulásaként tartják számon. Az első fenevadnál erő alárendeltséget mutathat, hogy azt olvassuk többször, hogy „adatott” - passzív alakban, tehát valakitől kapta. A fejezet végén lévő 666-os számot sokan próbálták már megfejteni. Mivel a görög nyelvben minden betűnek számértéke is van, ezt nevek alapján személyekkel is próbálták azonosítani. A legismertebb közülük talán Néró császár.

Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.

2. Krónika 16:9

2011. december 15., csütörtök

2. Krónika 13-14.

Abijjáról feleennyit sem jegyzett fel a Királyok könyve, és nem a jó királyok közé sorolja. Itt inkább a pozitív oldalát láthatjuk; nem lehetetlen, hogy az élete végére fordult el Istentől - amit a krónikás elhallgat. A háborúban résztvevők száma azt sugallja, hogy nem egy egyszerű összezördülésről volt szó, hanem totális háborúról a két országrész között. Ászáról a Királyok könyve is hasonlóan ír, bár az itt leírtakról nem olvashatunk benne.

Jelenések 12.

Ebben a fejezetben egy kicsit mintha keveredne a múlt és a jövő. Az asszony által szült fiúgyermeket a kommentárok a Messiással, Jézussal azonosítják, azt pedig, hogy a sárkány fel akarta falni Heródes tettével, amikor elrendelte Betlehemben és a környékén a gyermekek megölését. Újból megjelenik a 3,5 év (1260 nap), és az „ideig, időkig és idő feléig” szöveget is magyarázzák 2+1+fél évvel, azaz itt is a 3,5 évet látjuk. Hogy ez tényleges év, vagy akár évezredről van szó, nem tudjuk.

Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: "Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé,”

Jelenések 12:10a

2011. december 14., szerda

2. Krónika 11-12.

A 11. első négy versét megtaláljuk a Királyok könyvében, azonban Roboám uralkodásáról valamint az itt olvasható „népvándorlásról” ott nem találunk feljegyzést. A 12. fejezetben Sisák hadjáratánál is találunk azonosságot a Királyok könyvével, de a Krónikák sokkal több információt ad Roboámról. Ez azzal magyarázható, hogy az író Dávid király leszármazottait részesíti előnyben. Mahalat az unokatestvére volt, Abihail pedig elméletileg egy generációval felette: dédnagyapja unokája, talán egy későn született gyerek. Bár az sem lehetetlen, hogy amint Maaká nem lánya volt Absalonnak, hanem unokája a lányán keresztül, itt is ilyen formában kell értelmezni a „lánya” kifejezést. A 12. végén megint találunk két forrásmegjelölést, ami ilyen néven nem maradt fenn a számunkra.

Jelenések 11.

A negyvenkét hónap és az ezerkétszázhatvan nap egyaránt 3,5 évet jelölnek; együtt pedig hét évet, ami a teljesség száma a Bibliában. Ezt az időszakot sokan a „nagy nyomorúság” két felének magyarázzák, a két tanút pedig Mózesnek és Illésnek. A halott eltemetésének megtagadása a Közel-Keleten az egyik legnagyobb sértésnek számít.

Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.

Jelenések 11:17

2011. december 13., kedd

2. Krónika 9-10.

A 9. fejezet jó része megtalálható - némely versek szó szerint - a Királyok könyvében. Egy helyen érdekes, hogy a Királyok könyve a harci kocsik számát adja meg, itt pedig az istállók befogadóképességét olvashatjuk - ezért lett az ezernégyszázból négyezer. A krónikák írója nem jegyzi fel Salamon bálványozását, csak a pozitív oldalt mutatja be - Dávid életéhez hasonlóan. A fejezet végén felsorol jónéhány forrást, amik közül ilyen néven nem maradt fenn egyik sem. A 10. fejezet (szinte) szó szerint azonos az 1. Királyok 12 elejével. Az eltérések egy-egy szó beszúrásából vagy a fordításból adódnak.

Jelenések 10.

Egy prófécia lepecsételése azt jelentette, hogy mindaddig nem lehetett a tartalmát nyilvánosságra hozni, amíg ahhoz a kinyilatkoztató hozzá nem járult. A Jelenések könyve végén János azt az utasítást kapja, hogy „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit”, azaz hozd nyilvánosságra. A könyv megevésével és nagyon hasonló tapasztalatokkal Ezékiel próféta könyvében is találkozunk, érdekes a párhuzam a kettő között.

Áldott legyen Istened, az ÚR … Mivel Istened szereti Izráelt, és fenn akarja tartani örökké,

2. Krónika 9:8

2011. december 12., hétfő

2. Krónika 7-8.

A két fejezet tartalmilag sokban egyezik a Királyok könyvével, van viszont olyan, amit csak itt olvasunk, és van, amit kihagy az író, szó szerint csupán 6 vers (7:21-22; 8:1 és 7-8-9) egyezik. A krónikás többször hozza párhuzamba a templomot a szent sátorral. Itt az áldozatot megemésztő égből jövő tűz azonos a szent sátor felszentelésekor olvasható eseménnyel (3. Mózes 9:23-24), ami viszont a Királyok könyvében nincs benne. A 8:2-ben olvasható 20 város tekintetében ellentmondás feszül a Királyok könyvével: ott Salamon adta ezeket Hírámnak. Van egy feltételezés azonban, hogy ezek egyfajta kölcsönként vagy biztosítékként szolgálhattak, és amikor Salamon rendezte az adósságát Hírámnak, akkor visszakapta. Az egyik ügyletet olvassuk ott, a másodikat itt.

Jelenések 9.

Számomra nagyon érdekes volt a fejezet elolvasása után két kommentár átolvasása - amik egymásnak homlokegyenesen ellentétes magyarázatokat adtak az itt leírtakra. Egy dologban egyeztek, hogy az első versben leírt csillag valami egészen más, mint a harmadik angyal trombitálásánál leeső égő csillag. Az ott egy kozmikus katasztrófára utalhat, ez itt inkább Isten követére, vagy magára a Sátánra, tehát valaki személyre. Ami talán érdekes lehet, hogy Istennek pontos menetrendje van az apokalipszisre, arra nincs befolyással semmi.

Megjelent az ÚR Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: ... Kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, azért itt lesz a nevem örökké, itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor.

2. Krónika 7:12, 16

2011. december 11., vasárnap

2. Krónika 5-6.

Az 5:2-6:39 versekig szó szerint azonos az 1. Királyok 8:1-50. versekkel, kivéve, hogy a krónikás az 5:11 és 13. valamint a 6:13 és 14. versek között beszúr egy szövegrészt, magyarázatot - valahonnan. Ezek a részek azok, amik az alapját adják annak a feltételezésnek, hogy a Krónikák könyve jórészt valamilyen más korábbi iratokból összeállított (másolt) történeti könyv. Ez persze egyáltalán nem kisebbíti a jelentőségét, mert nagyon sok olyan információ fennmaradt általa, ami az Ószövetségben egyébként nem található meg, mivel a többi könyv, amiből merít nem maradt meg a történelem során. Isten így gondoskodott arról, hogy ezekről tudomásunk legyen.

Zsoltárok 103.

Egyike Dávid több, mint 70 zsoltárainak. Nem tudjuk pontosan mikor, milyen alkalomból írta ezt a dicsőítő himnuszt. Érdekessége, hogy azok közé a zsoltárok közé tartozik, amiknek a hosszát (versek számát) a héber abc 22 betűje határozza meg. Ilyen még pl. a 33., 34. és 109. zsoltárok. Nagyon érdekes a 12. vers példája: az északi pont és a déli pont távolságát meg tudjuk határozni. A keletet a nyugattól képtelenség…

„Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.”

Zsoltárok 103:11-12

2011. december 10., szombat

2. Krónika 3-4.

Mórijjá földjéről vagy hegyéről egyedül itt és Ábrahám történetében olvasunk az egész Bibliában. A templom építésének leírása bizonyos dolgokban eltér a Királyok könyvében feljegyzettektől. Ott pl. az Egyiptomból való kivonuláshoz képest adja meg az időt az író, itt Salamon uralkodásának a kezdetétől. A Szentek Szentje egy kocka alakú helyiség volt. Érdekes, hogy a Jelenések könyvében az új Jeruzsálemről is azt olvassuk, hogy „hossza, szélessége és magassága egyenlő”. Mivel a templom méretarányaiban hasonlított a Szent sátorhoz, ez nem lehet véletlen. A 4. fejezetben már találunk szakaszokat, amik szó szerint egyeznek a Királyok könyvével, de úgy néz ki nem csak azt használta az író forrásként.

Jelenések 8.

A trombiták csapásai súlyosabbak az előzőleg olvasott pecsétekénél, de enyhébbek, mint a poharak kiöntései lesznek. Egyes csapásokban az egyiptomi csapásokkal vélhetünk párhuzamot felfedezni (jégeső, tengerek vérré válnak, sötétség).

És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé.

Jelenések 8:4

2011. december 9., péntek

2. Krónika 1-2.

A Krónikák két könyve eredetileg - a Sámuel és a Királyok két-két könyvéhez hasonlóan - egy volt. Szerző és keletkezési idő tekintetében tehát ott található információ (november 12). Ebben a két fejezetben nem találunk szó szerinti azonosságot a Királyok könyvével, habár tartalmit igen. Ezt az magyarázza, hogy vagy átfogalmazta a Királyok könyvében találtakat, vagy más forrást használt fel szó szerint. Bizonyos dolgokat kihagy, másokat kiemel, úgy néz ki, hogy fő célja a templom építésével kapcsolatos információk rögzítése volt.

Jelenések 7.

Megint egy olyan prófécia (nagy nyomorúság), aminek a beteljesedését elég sokféleképpen magyarázzák - én nem is szeretném. Érdekes viszont a tizenkét törzs felsorolása. Júda, bár Lea negyedik gyereke, mégis legelőre kerül, valószínű mert az ő törzséből származott a Messiás. Bekerül József mellett egyik fia, Manassé, a másik, Efraim kimarad. És kimarad a sorból Dán törzse. Ennek két magyarázatát is adják: ez az a törzs, amelyik már nagyon korán elhajlott a bálványimádás felé, a másik, hogy a hagyomány szerint ebből a törzsből származik majd az antikrisztus.

Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.

 Jelenések 7:12

2011. december 8., csütörtök

1. Krónika 29.

A 29. fejezetben leírtakat így nem találjuk meg máshol a Bibliában. A templomra felajánlások gyűjtése hasonlít a Szent sátor készítésekor történtre, ott is felhívásra, de szabad akaratból történt a felajánlás a nép részéről. A 7. versben olvasható dárik egy perzsa - a szövegkörnyezet miatt feltehetően - arany pénz, 8,4g súlynak felel meg. Az érdekessége az, hogy ez a babiloni fogságból való visszatérés után volt forgalomban Palesztinában - ami Dávidhoz képest nem stimmel, a könyv írásakor viszont egy korszerű értékmérő lehetett az olvasók számára. Salamon felkenésével kapcsolatban: a „másodszor” szó a Szeptuagintában (az Ószövetség Kr. e. 3. században készült görög fordítása; jellemzően a további fordítások alapja) nem szerepel, ez egy utólagos beszúrás lehet. Egyébként a többszöri felkenés nem volt egyedi, Saul és Dávid esetében is megtörtént.

Jelenések 6.

Van, aki a lovakat, mint szimbólumokat Zakariás próféciájával hozza párhuzamba. Ahány Bibliakutató-magyarázó, annyiféle magyarázatot olvasni, hallani ezekről. Szerintem a legpontosabb válasz: nem tudjuk pontosan, mi mit jelképez, és főleg nem, hogy mikor teljesednek be.

Tied, Uram, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van!

1. Krónika 29:11

2011. december 7., szerda

1. Krónika 28.

Ezt a leírást nem találjuk meg máshol a Bibliában. A királyság átadása leírásának körülményei árulkodnak arról, hogy a krónikás célja, hogy Dávid és háza uralkodásának pozitív oldalát mutassa be; nem beszél sem Dávid időskori problémáiról, sem a trón körüli viszályról vagy Dávid tanácsairól Salamonnak, hogy hogyan számoljon le korábbi ellenségeivel. Kihangsúlyozza viszont, hogy mind Dávidot, mind Salamont az Úr választotta királyságra. A templom terveivel kapcsolatban Mózessel von párhuzamot - ahogyan Mózes megkapta Istentől a Szent sátor és tartozékai készítésének tervét, úgy kapta meg Dávid a templom tervrajzait.

Jelenések 5.

A Jelenések könyve a Bárány kifejezésre egy különleges szót használ, ami 28-szor fordul elő ebben a könyvben, de csak egy helyen az Újszövetség többi könyvében - az is Jánosnál, az evangéliumában, amikor Péternek azt mondja Jézus, hogy "Legeltesd az én bárányaimat!" (első válasz). A bárány, mint bűnért való áldozat és győztes hódító egy képben jelenik meg. A „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer” biztos, hogy nem konkrét szám, hanem egy költői kifejezés a hatalmas, megszámlálhatatlan tömegre. Az „a mennyben és a földön, a föld alatt (és a tengerben)” kétszer is előfordul. Van aki ebben a világegyetem hármas felosztását látja, sokkal valószínűbb azonban, hogy szintén költői kép és a teljes világegyetemre utal - beleértve a mennyet is.

"A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!"

Jelenések 5:13

2011. december 6., kedd

1. Krónika 27.

A hadsereg vezetőinek listájában szereplő neveket megtaláljuk máshol is, de ilyen formában nem. Érdekes hogy rögtön az elsőről azt jegyzi fel a krónikás, hogy Pérecnek a leszármazottja, akit a kánaáni Támár szűlt Júdának, aki nem akarta hozzáadni harmadik fiát, miután az első kettő meghalt. Támár és Pérec (Fáresz néven) szerepel Jézus nemzetségtáblázatában is Máté evangéliumában. A fejezet végén megint láthatjuk, hogy Dávid körül voltak tanácsadók, sőt egyiküket a király barátjaként említi a Krónikák könyve.

Jelenések 4.

A 4. fejezettől a Jelenések harmadik szakaszába lépünk. Innét a fejezet végéig a jövőbeli eseményeket olvashatjuk. Hogy ebből mi valósult meg János ideje óta, és mi az, ami még előttünk áll, ez vita tárgya - nem tudjuk. János sok mindent úgy ír le, ahogyan ő akkor el tudta képzelni. A látott dolgokról lehet, hogy számunkra egész más jutna már eszünkbe, ezért sem lehet sok mindent beazonosítani.

"Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett"

Jelenések 4:11

2011. december 5., hétfő

1. Krónika 26.

Az ajtónállók névsorát több helyen is megtaláljuk (1. Krónikák, Ezsdrás, Nehémiás), azonban ez a legteljesebb névsor közülük. Ott van közöttük Óbéd-Edóm, akinél három hónapig volt a frigyláda Dávid idejében, mielőtt Jeruzsálembe vitték volna.

Jelenések 3.

Érdekes összevetni a három város jellegzetességét és a mondanivalót. Szárdisz egy 450 m magas természetes fellegvár volt - „eljövök, mint a tolvaj és nem tudod melyik órában”, azaz nem lehetsz biztonságban, csak mert úgy gondolod, hogy meg tudod magad védeni. Filadelfia könnyen megközelíthető kereskedelmi város volt - „nyitott ajtót adtam eléd”, lehetőség az evangélium terjesztésére. Laodícea messze földön híres volt bankjairól textiliparáról és gazdagságáról, „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire, de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult...”, figyelmeztet arra, hogy nem a földi gazdagsággal kell foglalkozni.

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.

Jelenések 3:20

2011. december 4., vasárnap

1. Krónika 25.

Talán könnyen átsiklunk felette, de Dávid többször is kérte a katonai vezetői, a hozzá legközelebb állók tanácsait, akár vallási kérdésekben is. Ez mutatja, hogy Dávid nem egy diktatórikus uralkodást folytatott, hanem inkább volt jellemző rá az, hogy megtanácskozta másokkal az országot érintő döntéseket. Az éneklők között több ismerős nevet olvashatunk, akiket megtalálunk zsoltárok szerzőiként is. Ezt a felsorolást sem találjuk meg így máshol a Bibliában.

Zsoltárok 101-102.

A 101. Zsoltárt Dávid a hagyomány szerint Salamon számára írhatta koronázásakor. Ez a zsoltár nyitja meg a következő tíz zsoltárból álló szakaszt, aminek egy nagyon érdekes koncentrikus felépítése van: a 101 és a 110, a 102 és a 109 és így tovább tartoznak össze tematikailag. Ezek közül ez és a 110. a királyi zsoltárok. A 102. zsoltár egyedülálló abban, hogy bármilyen cím vagy szerző megjelölése helyett az élethelyzetet határozza meg, amikor a zsoltár olvasandó. Ez és a 109. zsoltár személyes imádságok.

Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, Uram! Ügyelni akarok a tökéletes útra.

Zsolt. 101:1-2a

2011. december 3., szombat

1. Krónika 24.

Egy újabb szakasz, amit csak itt a Krónikákban találunk meg. Érdekes, hogy ezt a beosztási rendet követték még az Újszövetség korában is, Zakariás, Keresztelő János apja a nyolcadik, Abijjá csoportjához tartozott. Valószínűleg 2 hetes időszakokban váltotta egymást a 24 csoport az év folyamán. A kumrámi barlangokból előkerült Holt-tengeri tekercseken öt csoport nevét is megtalálták.

Jelenések 2.

János nagyon sok időt töltött Efézusban, onnét száműzték Pátmosz szigetére, és végül oda is tért vissza halála előtt. Efézus ebben az időben egy nagyon fontos kikötőváros volt. Ezzel a gyülekezettel kezdi hét levelének megírását, majd egy - nem szabályos - kör mentén, jobbra haladva (az óra járásával megegyezően) címzi a többi hat gyülekezetnek a leveleket. Egyesek szerint a levelek, és főleg a jellemzések az egyháztörténet útját vetíti előre, mások a különféle gyülekezetek lehetséges jellemző sajátosságait olvassák ki a levelekből, és vannak akik egyszerűen csak az akkori helyi gyülekezetek állapotának leírását. Mind a hét levél szerkezete egyforma: dicséret, panasz, felhívás. Ebben a fejezetben két helyen olvasunk a Nikolaitákról. Nem sokat tudunk róluk, sehol máshol nem találhatjuk meg a Bibliában, valószínűleg a szabadosság elvét valló szekta volt.

Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.

Jelenések 2:17

2011. december 2., péntek

1. Krónika 23.

Ezt a történetet sem találjuk meg máshol a Bibliában, bár a nemzetségtáblázat egy része – ha nem is pontosan így – Mózes 2. és 4. könyvében is fel lett jegyezve. Nem tudjuk, hogy a krónikás egy másik könyvből másol ki szó szerint (mint ahogy a Sámuel könyvéből teszi) vagy több forrásból saját maga írja meg a történetet. Érdekes, hogy összesen öt személy, Ábrahám, Izsák, Dávid, Jójádá főpap (ő rejtegette, tanította, majd tette királlyá Jóást) és Jób esetében olvassuk csak, hogy megöregedve halt meg „betelve az élettel”. Mint látjuk itt is népszámlálást tart Dávid a Léviták körében, ez viszont annak érdekében történt, hogy mindenkit megfelelően tudjanak Isten szolgálatába beállítani.

Jelenések 1.

Nos itt elég nagy bajban leszek a „kiegészítéssel”, mert a könyv végén azt olvassuk, hogy „Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben;”. Tehát: beszéljünk inkább az időjárásról… :-)

Bár van, aki vitatja János apostol szerzőségét, a legtöbb korabeli író Zebedeus fiának, Jakab testvérének tulajdonítja a könyvet. Érdekes, hogy míg az evangéliumában és a három levelében nem találjuk meg a nevét, a Jelenések könyvében háromszor is néven nevezi magát. A könyvet Patmosz szigetén írta és legnagyobb valószínűséggel a 90-es évek elején.

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Jelenések 1:7

2011. december 1., csütörtök

1. Krónika 22.

Az ebben a fejezetben leírtak nem találhatók meg Sámuel könyvében, tehát más forrásból merít az író. Salamon neve valószínű a shalom - béke, békesség - kifejezésből származhat, mint a nyugalom embere. Az arany mennyisége 5.000, az ezüsté 50.000 tonna. Csak, hogy érzékeljük, a mennyiséget, a tavalyi évben kb. 2500 tonna aranyat bányásztak ki az egész világon; az USA aranykészlete kb. 8.000 tonna, Németországé kb. 3.400 tonna, Svájcé pedig csak 1.000 tonna körül van – tehát a Dávid által a templom építésére szánt arany mennyisége rengeteg volt!

Júdás levele

Az író személyével kapcsolatban több Júdás is felmerül, de a legvalószínűbb hogy az Úr Jézus féltestvére lehetett. Abban a korban az volt a szokás, hogy az apja nevével azonosította magát valaki; ha itt testvérére, Jakabra hivatkozik, akkor az egy jól ismert személy lehetett – ilyen volt Jézus másik féltestvére, a Jakab levél szerzője, a jeruzsálemi gyülekezet kimagasló személye. Keletkezésére vagy 67-70 közötti időszakot feltételezik, vagy a 80-as évek körül. Idéz két apokrif iratból, ami nem került be a szentírásba, viszont abban az időben a zsidó hagyományok közé tartoztak.

Az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.

Júdás 1:25

2011. november 30., szerda

1. Krónika 21.

Ezt a történetet a Sámuel könyvének írója a könyv legvégére tette, habár időben valószínű nem oda illett. A krónikás valószínű más feljegyzéseket is felhasznált, vannak versek, amik szó szerint azonosak de olyan információkról is olvashatunk, amiről a Sámuelben nem. Önmagában a népszámlálás nem lett volna bűn, itt azonban valószínű Dávid azt szerette volna megtudni, hogy milyen haderőre számíthat, és nem Istenben bízott, hanem a rendelkezésére álló haderőben. A népszámlálás végeredményében eltérés van a két könyvben, ennek az okát legfeljebb találgathatjuk (más források ezt erősítették meg; egyes népcsoportok be- vagy nem számítása; másolási hiba), egyértelmű magyarázata nincs.

3. János

Vannak, akik a vitatott könyvek közé sorolják, mások egyértelműen Jánosnak tulajdonítják ezt a levelet. A szerző a 2. Jánoshoz hasonlóan mutatkozik be, a presbiterként. Gájusz egy elég gyakori név volt, ezen kívül négy helyen találkozunk a Bibliában. Az Ap.Csel-ben egy macedóniairól és egy derbéiről olvasunk. A Római levél végén Pál mint vendéglátóját említi, ahol a gyülekezet is volt. Ezt a levelet a legtöbb Bibliakutató szerint Korinthusból írta Pál. A Korinthusiakhoz írt levélben is említ egy ottani Gájuszt, ez azonos lehet az előbbivel. Amennyiben valamelyik korábban említett Gájusz a János levelének címzettje, akkor ő a legvalószínűbb, de erre semmi egyéb bizonyítékunk nincs. A másik két névvel (Diotrefész és Demetriosz) nem találkozunk máshol a Bibliában, nem tudunk róluk semmi többet. A levelet egyébként Efézusból, az előzőekkel hasonlóan 85 és 90 között, az evangélium után de a Jelenések előtt írhatta János.

Dávid ezt felelte Gádnak: ... Inkább essem az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalma.

1. Krónika 21:13

2011. november 29., kedd

1. Krónika 20.

Az író kihagyja a Krónikákból Dávid paráznaságát Betsabéval. Rabbá elfoglalását – ami a jelenlegi Amman helyén állt a Holt tenger északi csücskétől észak-keletre a mai Jordániában - is kicsit másképp jegyzi fel, lehet, hogy nem (csak) Sámuel könyvéből merít. Ezután szintén kimarad Absalon és Símei lázadása, a krónikás inkább csak Dávid hódításait és győzelmeit jegyzi fel.

2. János.

Bár ezzel a levéllel kapcsolatban a külső bizonyíték elég kevés, ezt a levél rövidségének tulajdonítják sokan. Van, aki az első levél részeként említi. A levél egyes verseinek azonosságai az 1. levélben találtakkal azt erősítik, hogy ezt a levelet is János írta. A kiválasztott asszony vagy egy ismeretlen asszony vagy egy helyi gyülekezet jelképes megszólítása, a gyermekei pedig ennek megfelelően vagy a családja, vagy a gyülekezet tagjai - ez vonatkozik az első és az utolsó versre is. Ezt a rövid, személyes hangú levelet valószínű az elsővel körülbelül egy időben 80-95 között írta valamikor.

Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igaz szeretettel.

2. János 1:3

2011. november 28., hétfő

1. Krónika 19.

A fejezet újból szinte egy az egyben a Sámuel könyvéből van – néhány pontosítással kiegészítve. Itt sem találunk utalást arra, hogy ebben az időben Jerikó csak egy falu vagy körülkerítetlen város volt, mivel azt kb. száz évvel később Aháb építette újra.

1. János 5.

A megjegyzés részben a 7. vers kiegészítése csak 16. század utáni iratokban van benne, a Károli fordítás tartalmazza, az Új viszont ezért nem. Már a mózesi törvény is „két vagy három tanú” bizonyságtételét írta elő. Jézus szolgálatának kezdete a bemerítkezése volt (víz), életének vége pedig a kereszthalál (vér). A Lélek bizonyságtétele alatt Isten írott igéjét érthetjük. Az „ez a három egy” pedig a három bizonyságtételre értendő.

Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.

1. János 5:12

2011. november 27., vasárnap

1. Krónika 18.

A fejezet szó szerint azonos a Sámuel könyvében feljegyzettekkel – kivéve három dolgot. Nem említi a moábiak megharmadolását, hétezer lovast említ hétszáz helyett és a Sós-völgybeli győzelem dicsőségét átengedi Abisajnak. Az elsőnél valószínű nem akarja, hogy bármilyen felesleges kegyetlenkedés árnyékot vessen Dávid alakjára, a második valószínű egy egyszerű elírás (szám), a harmadik pedig valószínű egy más forrásból vett információ, miszerint a Sós-völgyi csata hadvezére Abisaj volt személyesen. Ez persze nem jelent ellentmondást, mert általában a királyok győzelmének szokták tekinteni azokat is, amikben esetleg személyesen nem vesznek részt, de a seregük, élén egyik hadvezérükkel győzedelmeskedik. Sámuel írója a királyt említi, a Krónikáké a hadvezért.

Zsoltárok 98-100.

Ez a három a 93-100. zsoltárokig tartó sorozat részei. Feltehetően egy nagy vallási ünnep liturgiájához szerezték templomi személyek még a fogságba vitel előtt. A 98. Zsoltár három verszekból áll, 1-3, 4-6 és 7-9. A 99. Zsoltár két fő egységet alkot, aminek a végét refrén zárja le, az 5 és 9. versben. A 100. Zsoltár a sorozat lezárásaként egy hálaadó zsoltár.

Magasztaljátok Istenünket, az URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk! … Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Zsolt. 99:9; 100:5

2011. november 26., szombat

1. Krónika 17.

A fejezet szinte egy az egyben – sok helyen szó szerint - azonos Sámuel könyvével, új információt nem tartalmaz. A Krónikák később jegyzi fel két helyen is, hogy azért nem építhetett Dávid templomot az Úrnak, mert túl sok vér tapadt a kezéhez. Vehetjük ezt egyébként úgy is, hogy Dávidnak más feladata volt: ő erősítette meg a királyságot, emiatt azonban elég sok háborút kellett vívjon.

1. János 4.

Ebben a 21 versben több, mint harmincszor fordul elő a szeretet szó vagy valamilyen ragozott alakja. Érdekes, hogy az evangéliumában János rendszeresen úgy említi magát, mint „a tanítvány akit Jézus szeretett”. Fennmaradt legenda szerint amikor már nagyon öreg volt, egyre csak ezt ismételgette: „Gyermekeim, szeressétek egymást! Aki ezt teszi, megtette, amit tennie kellett”.

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.

1. János 4:9

2011. november 25., péntek

1. Krónika 16.

Az első három vers úgy tűnik Sámuel könyvéből van, az utána következő pár azonban nem. A 105. Zsoltárt egy az egyben így olvashatjuk, a másik két idézet minimális eltéréssel (ami lehet fordításbeli különbség is) azonos. A fejezet vége szintén valahonnét más forrásból van. Érdekes, hogy Salamon templomának felépítéséig kettéválik a frigyláda és a Szent sátor helye. Az utóbbi Gibeónban volt felállítva az áldozóhalmon, míg a ládát Jeruzsálemben egy külön sátorba helyeztette el Dávid. Óbéd-Edóm lehet, hogy azonos azzal, akinél a frigyláda volt három hónapig, de sehol nem találunk egyértelmű utalást erre.

1. János 3.

Első olvasatra a 6. vers enyhe ellentmondásban van az előző fejezet első két versével. János azonban itt nem egyes elkövetett bűnökről beszél - erről szól a 2:1-2 -, hanem inkább egy folyamatos, jellemző viselkedésről.

Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.

1. János 3:23

2011. november 24., csütörtök

1. Krónika 15.

Dávid megemlékezik Mózes utasításairól. A tábor indulásakor Isten utasítása szerint a Szent sátrat és a teljes felszerelést be kellett csomagolni, a ládát pedig le kellett fedni kárpittal! Érdekes, hogy ábrázolásokon a ládát szoktuk látni a tetővel, kérúbokkal „csupaszon”, de még úgy ábrázolni, hogy le lenne egy kárpittal takarva nem láttam. Pedig valószínű, hogy így szállították, amikor átkeltek a Jordánon, vagy amikor körbejárták Jerikót. Hogy Dávid betartotta-e ezt a szabályt is, nem lehet tudni – valószínűleg nem. Lévi fiai Kehát, Merári és Gérson voltak. A következő hármas Elicáfán, Hebrón és Uzziél Kéhát nemzetségéből valók voltak. Valószínű azért vannak ők kiemelve, mert az előírás szerint Kéhát fiainak volt a feladata a láda (és a többi felszerelés) hordozása. Sámuel könyve az előkészületekről egyáltalán nem számol be, a láda elviteléről is kicsit másképp, tehát ezt a szakaszt is máshonnan vehette az író.

1. János 2.

A „tud”, „ismer” ige János első levelében több, mint 40-szer fordul elő. Az akkor terjedőben lévő gnoszticizmus hirdetői azt állították, hogy különleges tudásuk, ismeretük van Istenről, ami másoknak nincs meg. János azt hangsúlyozza, hogy az üdvösséghez szükséges minden tudás, ismeret a rendelkezésünkre áll. A 7. versben hivatkozott „új parancsolatot” János evangéliumában találjuk meg, az utolsó vacsorai történetben. Itt és a 2. levelében is erre utalhat, ez viszont azt erősíti, hogy ezeket az evangéliuma után írta meg. Ugyanerre utalhat a 12-14. versekben található „írok”-„írtam” is.

A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

1. János 2:17

2011. november 23., szerda

1. Krónika 13-14.

 A 13:5-től elég érdekes az eddig olvasottakhoz képest. Tulajdonképpen nem ad új információt a Sámuel könyvében leírtakhoz képest, mégse szó szerint veszi át, mint ahogyan azt korábban láttuk. Vagy más, általunk nem ismert iratot használ, vagy egyszerűen átfogalmazta a szöveget. A láda kocsin való szállítása egyáltalán nem felelt meg Isten utasításának, azt a filiszteusok használták, amikor visszaküldték egyszer korábban. Obed-Edom lehet, hogy azonos a 15. fejezetben Léviták között felsorolttal. Ebben az helyesen járt el Dávid, hogy nála helyezte el a ládát, aminek a felügyelete, csomagolása, szállítása a Léviták dolga volt eredetileg. A 14. fejezet azonos a Sámuel könyvében leírtakkal, bár ott a láda elhozatala előtt szerepel. Dávid Jeruzsálemben született fiai között van két név, ami nem szerepel Sámuelben, ebből Elpelet nevét nem találtam sehol máshol, Nógah viszont szerepel Dávid nemzetségtáblázatánál az 1. Krónikák 3-ban.

1. János 1.

Az evangéliumhoz hasonlóan, ahol János nevét nem találhatjuk meg, a levélben sem szerepel sehol, hogy János írta volna, viszont már az elején kijelenti, hogy a szerző Jézus életének szemtanúja volt. Nagyon korán, a 2. század második felében többen is idéznek belőle, mint János leveléből, tehát a „külső bizonyíték” erős. Nem tudjuk pontosan ki(k)nek írta, de a levél stílusából és mondanivalójából feltételezhető, hogy az apostol idős korában, a gnoszticizmus elterjedése valamint az evangéliuma után, valamikor 80-95 között írhatta meg leveleit. Az első levél stílusában, de sokszor szövegében is nagyon sok hasonlóságot mutat az evangéliummal.

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

1. János 1:7

2011. november 22., kedd

1. Krónika 12.

A fejezetben feljegyzett dolgok ilyen módon máshol nem találhatók meg a Bibliában, tehát teljesen új információkat is tartalmaznak. Valószínű, hogy más, a Bibliában nem szereplő könyvekből merített a krónikás. Ha összeszámoljuk, a Hebronban összegyűlt harcosok 340.800 főt számlálnak. Vannak, akik azt mondják, hogy itt valójában csak a parancsnokok gyűltek Dávidhoz (összességében ők is több ezer főt jelenthettek) és az általuk képviselt harcosok számát olvassuk itt, ők azonban személyesen nem voltak jelen.

2. Péter 3.

Ebben a fejezetben két dolgot is találunk, ami „belső bizonyíték”; ez a második levele valamint megemlíti Pált, mint szeretett testvérét. Péter és Pál a rendelkezésünkre álló információk alapján nagyon jó barátok voltak, annak ellenére, hogy korábban Antiókhiában nézeteltérésbe keveredtek a zsidó szokások betartása kapcsán (ld. Galata 2:11-től). Az sem lehetetlen, hogy a levél írásának idejében mindketten Rómában tartózkodtak.

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.

2. Péter 3:9

2011. november 21., hétfő

1. Krónika 11.

Az első három vers szinte egy az egyben Sámuel könyvéből van. Az fejezet többi része azonban más forrást is felhasznál, mert például Sámuel nem említi, hogy Joáb így vált volna fővezérré. A 10. verstől leírtak Sámuel könyvében Dávid életének a végére kerültek. Itt feltehetően Dávid támogatottságát akarja kihangsúlyozni az író, azért tette ide, ráadásul más forrásokat is felhasználhatott, mivel kicsit bővebb, mint a Sámuelben lévő. A 11. versben szereplő háromszázas szám a Sámuelben nyolcszáz. Bibliakutatók nagy része másolási hibának véli az eltérést viszont az sincs kizárva, hogy több forrás is rendelkezésére állt a Krónikák írójának, ahol viszont a 300 szerepelt. Túlzott jelentősége nincs, a lényeg, hogy Dávidot támogató nagy vitéz volt.

2. Péter 2.

Több, mint tíz újszövetségi könyv ír arról, hogy hamis tanítók vagy hamis próféták jönnek Jézus után, akik már abban az időben akár jelen is voltak a hívők között. A bűnbe esett angyalokkal kapcsolatban két kérdés is felmerül: mikor estek bűnbe és miért vannak egyesek őrizetben, míg többen a Sátánt szolgálhatják? Az első kérdésre a válasz, hogy feltehetően Ádám és Éva bűnbeesése előtt, az utóbbira a Biblia nem ad magyarázatot. Lót esetét a Károli talán kicsit jobban fordítja: „elvetemültek kicsapongó viselkedése” helyett „istentelenek fajtalanságban való forgolódása”. Ez talán jobban kifejezi, miért is lehetett Lót az egyetlen igaz ember Sodomában.

Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből.

2. Péter 2:9

2011. november 20., vasárnap

1. Krónika 9-10.

Érdekes, hogy a 9:35-44 versek teljesen azonosak a 8:29-38 versekkel. Ezzel viszont vége is a nemzetségtáblázatoknak. Nem lehetetlen, hogy azért van kétszer, mert a 8. fejezetben oda illett - Benjámin nemzetségéhez -, itt pedig ezzel vezette fel az író Saul király történetét. A 10. fejezet szinte teljesen azonos Sámuel első könyvének végével. Ne felejtsük azonban, hogy Sámuel két könyve akkor egy volt, tehát valójában Sámuel könyvének közepéből emeli ki a történetet a krónikás. Apróbb eltérések fellelhetők, amik arra utalnak, hogy nem kizárólag Sámuel könyvéből van a történet.

Zsoltárok 96-97.

A 96. Zsoltárt az 1. Krónika 16. szerint Ászáf zsoltára, amit Dávid énekelt akkor, amikor a frigyládát Jeruzsálembe hozatta és ott egy sátorban helyezte el. A 97. Zsoltárról semmit nem tudunk sem szerző sem keletkezési idő tekintetében.

Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!

Zsoltár 96:7-8

2011. november 19., szombat

1. Krónika 8.

A visszatérés Benjámin nemzetségére és annak bővebb kifejtése az első király Saul miatt lehet, aki Benjámin nemzetségéből való volt. Az ország kettészakadásakor Júdáról és Izráelről szoktunk beszélni, de Júdához tartozott még Simeon nemzetsége és Benjámin egy része is. A Jónátán fiaként megemlített Meribbaal feltehetően azonos Méfibósettel (akit Dávid vesz maga mellé), mert ő volt az apja Míkának a 2. Sámeul alapján.

2. Péter 1.

Péter 2. levelét a második század fordulójáig nem Péternek tulajdonították. Ennek megfelelően a „külső” bizonyítékok (egyéb korabeli iratokban fellelhető idézetek, utalások) elég gyengék. Annál erősebbek a „belső”, a levélben szereplő bizonyítékok. Mivel a hamisítvány kérdését elég sok Bibliakutató elveti, így a végkövetkeztetés, hogy nagyon valószínű, hogy Péter írta. Rögtön az első fejezetben közelgő haláláról ír (ami 67-68-ban mártírhalál volt), ezért 64-66-ra teszik a keletkezési idejét, a címzetteket pedig az első levélben megjelölt ázsiai gyülekezeteknek, magánszemélyeknek. A szent hegy, amire az 1. fejezet vége felé utal, a megdicsőülés hegye volt, ahol hárman, Péter Jakab és János látták az Úr Jézust elváltozni.

Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.

2. Péter 1:3

2011. november 18., péntek

1. Krónika 7.

Aki emlékszik, hogy volt egy ügy Mózes idejében, amikor a lányok örökösödési lehetőségéről döntöttek, nos az a 15. versben olvasható Celofhád lányainak az ügye volt. Ekkor módosították úgy a törvényt, hogy amennyiben fiúörökös nélkül hal meg valaki, a lányok is örökölhetnek és csak utána jön a nem egyenes ági öröklés. Amennyiben a 25. versben lévő Refah Efraim unokája, akkor Efraim (aki József fia volt) és Józsué, Mózes utódja között tíz nemzedék van. Ez kb. megfelel a 430 éves egyiptomi tartózkodásnak.

1. Péter 5.

A levél szerzőjével kapcsolatos „belső” bizonyítékok közé tartozik az második vers. Jézus Péter „rehabilitálásakor” mindháromszor hasonlót tesz hozzá: „Legeltesd az én juhaimat!” Most Péter adja tovább ezt. Szilvánusz lehetett aki elvitte, sőt valószínűleg ő is jegyezte le ezt a levelet. Nevével ezen kívül még háromszor találkozunk a Bibliában,  Pál leveleiben, ahol mindhárom esetben Timóteus mellett a munkatársaként nevezi meg.

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.

1. Péter 5:7

2011. november 17., csütörtök

1. Krónika 6.

Az énekesek felsorolását Hémánnal kezdi. Mivel Kórah Kehát unokája volt, nem lehetetlen, hogy ez az a Hémán, akinek a 88. zsoltárt tulajdonítják. Ászáfot (vagy fiait, mint énekeseket) megemlíti Ezsdrás és Nehémiás is. Érdekes, hogy az 50. Zsoltár valamint a 73-83. Zsoltárok egymás után Ászáf zsoltárai. Mérári fia Étán pedig a 89. Zsoltár jegyzője. Lévi törzse nem kapott úgy területet Kánaán földjén, mint a többi tizenkét törzs. Ők a papi szolgálatot látták el, ezért kaptak szinte minden nemzetség területén városokat.

1. Péter 4.

A 6. versben olvasott holtaknak hirdetett evangéliumnak nincs köze az előző fejezet 19-20. versben olvasottakhoz, itt egyszerűen arról ír Péter, hogy azok az emberek már meghaltak, akiknek azelőtt az evangélium hirdettetett. Halál után már nincs lehetőség a megtérésre, tehát a meghaltnak evangéliumot hirdetni semmi értelme nincs.

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.

1. Péter 4:10

2011. november 16., szerda

1. Krónika 5.

Ráhel halála után nem sokkal történt, hogy Rúben Ráhel szolgálójával, Bilhával hált, aki egyébként Dánt és Naftálit szülte Izráelnek. A kettős rész olyan formán került Józsefhez, hogy Izráel Egyiptomban a saját fiaivá fogadta József két fiát Efraimot és Manassét, akik ugyanannyi örökséghez jutottak, mint József testvérei. Ebben a fejezetben a nemzetségtáblázatok tartalmából - katonai címek, csaták leírása - úgy tűnik, hogy azokat egy katonai összeírásból meríthette a Krónikák írója.

1. Péter 3.

„Ugyanígy” – úgy, mint az előző fejezetben minden ember a hatóságnak, vagy a szolgák az uraiknak. Az „engedelmeskedjen” ugyanazzal a görög szóval is van kifejezve, mint az előző részben a hatóság esetében. A 19-20. versnek többféle magyarázata is létezik; valójában azonban sehol nem találkozunk hasonló szöveggel, így pontosan nem lehet tudni, mire utal itt Péter (Krisztus prédikálása a börtönben lévő lelkeknek).

Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.

1. Péter 3:9

2011. november 15., kedd

1. Krónika 4.

Habár nem sűrűn, de előfordul máshol is, hogy a nemzetségtáblázatot egy rövid történeti jegyzettel szakítják meg – úgy, ahogyan ebben a fejezetben kétszer is megtaláljuk. Jabécról semmi többet nem olvasunk a Bibliában, Isten viszont fontosnak tartotta, hogy feljegyzésre kerüljön ez a rövid történet. Jabéc nevének a jelentése: fájdalom. A Károli Jábésnak írja a nevet, de semmi köze sincs a Jábés-Gileádhoz, amiről a Bírákban illetve Sámuel könyvében olvasunk.

1. Péter 2.

Az itt használt sarokkő kifejezésnek három értelmezése is van. Egyik egy olyan, sarkon lévő kő, ami két falat köt össze - ez a kép a zsidó és nem zsidó hívők összekötését jelentheti. Lehet olyan kőként értelmezni, ami a zárókő egy boltív tetején - ez tartja össze a boltívet, a kész művet. A harmadik értelmezés szerint „sisakkő”, ami a piramis zárócsúcsa, ami a legmagasabb helyet foglalja el és egyben egyetlen ilyen formájú köve az egész építménynek.

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

1. Péter 2:9

2011. november 14., hétfő

1. Krónika 3.

A krónikás Dávid nemzetségének kiemelt helyet biztosít. Érdekes, hogy a Jeruzsálemben született fiai között kétszer találunk Elefelet nevűt, míg később majd az egyiket Elpelet néven említi. Sámuel könyvében a kilenc helyett viszont csak hetet találunk meg, de ne feledjük, hogy a Krónikák írójának más könyvek, feljegyzések is rendelkezésére álltak, nem csak azok, amelyek most nekünk a Bibliában.

1. Péter 1.

Az, hogy a levelet Péter írta eléggé általánosan elfogadott, pusztán egy érv lehetne ellene: az hogy a nyelvezete nagyon kifinomult. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a levél feltehetően jó 30 évvel az Úr Jézus halála után íródhatott (64-65-ben), addigra Péter szerezhetett olyan gyakorlatot a beszédben, ami magyarázhatja az amúgy tanulatlan személy ilyen jó nyelvhasználatát. Péter második levelében írja is, hogy az már a második, tehát mindenféleképpen kellett egy előzőnek lennie. A levélből egyébként kiderül, hogy szerzője személyesen találkozott Jézussal, és nagyon sok eseménynek szemtanúja volt - ez pedig Péter szerzőségét erősíti. Érdekes, hogy a levél elején felsorolt területek erős átfedést mutatnak azokkal, akik az Apostolok Cselekedetei szerint pünkösdkor jelen voltak és akikhez Péter szólt.

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.

1. Péter 1:5

2011. november 13., vasárnap

1. Krónika 2.

Ennek, az előző fejezetben kezdődött és összesen 9 fejezeten keresztül tartó nemzetségtáblázatnak az is lehetett az értelme, hogy bemutassák a folytonosságot a fogságból visszatért nép és múlt között. Ha átnézzük, találhatunk a nevek írásmódja között illetve néha a rokoni viszonyok között is eltérést a más könyvekben olvasottakhoz képest, de ezek nem relevánsak. Lehet elírás, lehet elnagyolás, a lényegen nem változtat. Ebben a fejezetben igaz, hogy Izráel fiaival kezdi, de valójában a cél, hogy elérkezzen Dávidhoz. Érdekes, hogy az 1. Sámuel szerint Dávidnak hét bátyja volt, itt viszont ő van hetedik gyereknek megjelölve. Ennek két oka is lehet: vagy volt egy bátyja, akinek nem volt leszármazottja egyáltalán, de valószínűbb – ami több helyen is megtalálható a Bibliában, hogy a hetes szám (illetve annak többszöröse) legyen az eredmény, ami a tökéletességét jelöli.

Zsoltárok 94-95.

A fogság utáni időben a templomi liturgiában meg volt adva, hogy melyik nap melyik zsoltárt énekelték. A 94. volt az ötödik napon, ami a mai csütörtöknek felel meg. A zsoltár abban különleges, hogy nem egy király vagy pap hangján szólal meg, hanem az elnyomott népén. A 95. zsoltár viszont egy pap vagy lévita szerzeménye lehet. A Meriba és Massza az a hely volt, ahol Mózes először fakasztott vizet a sziklából a pusztai vándorlás kezdetén. A 7. vers végét és a 8. vers elejét a Zsidókhoz írt levél szerzője is idézi.

Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!

Zsoltárok 95:1-2

2011. november 12., szombat

1. Krónika 1.

A Krónikák két könyve hasonlóan Sámuel és a Királyok könyveihez, eredetileg egy volt. Ez a könyv feltehetően az időben utolsónak íródott könyv, kb. Kr. előtt 400-450 között, Malakiás után vagy azzal egy időben. Szerzőjének Ezsdrást tartották, de erre nincs semmilyen belső bizonyíték, és a külső bizonyítékok is gyengék. A szerző sok anyagot felhasznált forrásként, hivatkozik sok olyan könyvre is, aminek a sorsáról nem tudunk azóta. Célja egy olyan könyv összeállítása lehetett, amiből a fogságból hazatért nép átfogó képet kaphat a teremtéstől a babilóni fogságba vitelig.

Jakab 5.

Jóbról és könyvéről egyedül itt olvasunk a Bibliában, az 1. Korintusi levélben pedig Pál egy verset idézet a könyvéből úgy ,hogy nem jelöli meg a helyet. Ez itt azt támasztja alá, hogy Jób nem egy kitalált személy, könyve nem egy költemény, hanem valós személy valós történetéről szól. Jakab idejében az olaj a legismertebb gyógyszerek egyike volt, tehát ő valószínűbb, hogy a gyógyító hatására utal, semmint egy vallási ceremóniára, habár az Úr gyógyító ereje ebben az esetben is szükséges.

Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.

Jakab 5:8

2011. november 11., péntek

2. Királyok 25.

Amennyiben így magában olvassuk a fejezetet, akkor talán nagyon keménynek érezhetnénk, és feltehetnénk a kérdést, hogy miért engedte ezeket Isten. Azonban, ha elolvassuk a prófétákat, akkor láthatjuk, hogy Jeremiás határozottan intenzíven, egyértelműen (nem képekben) hirdette ebben az időben Isten üzenetét, nemcsak Júda, de a környező pogány népek királyainak is. Ezékiel próféta pedig Sedékiás király fogságba vitelét is megprófétálta. Tehát, habár Isten ítélete volt a fogságba vitel, az utolsó pillanatig lehetőségük lett volna a királyoknak Istenhez fordulni, mint ahogyan azt korábbi királyok esetén láttuk is, amire Isten „halasztó hatályú” döntést hozott.

Jakab 4.

Az 5. versben idézett szöveg ismeretlen helyről származik és a „lélek” magyarázata alapján kétféle magyarázata (fordítása) is lehet. Az egyik a teremtéskor belénk lehelt lelket jelenti, ami a bűnbeesés óta irigy, és ellenséges Istennel. A másik lehet az a Szentlélek, ami lakozást vesz bennünk, és ekkor az irigység inkább féltékeny szóval fordítandó (lásd Csia fordítás), azaz a Szentlélek egyedül Isten imádására vágyódik bennünk.

Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.

Jakab 4:7-8

2011. november 10., csütörtök

2. Királyok 24.

Nabukodonozor a Földközi tenger keleti partjának teljes meghódítására indult babilóni feljegyzések szerint. Nékó fáraó legyőzése után folytatta hadjáratát Jeruzsálem ellen. Ez az esemény kb. Kr. e. 600 körül történt. Ekkor vihették fogságba Dánielt és barátait is. Az utolsó király, Mattanjá nevének jelentése „Jahve ajándéka”, a babilóni királytól kapott Cidkijjá viszont „Jahve igazsága”. Nabukodonozor ezzel talán azt akarta kifejezni, hogy fellépése Isten ítélete alapján igazságos volt.

Jakab 3.

Az 1. Mózes elején olvassuk, hogy amikor Isten az embert teremtette, akkor a „képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (Szentháromság miatt a többes szám) teremtette. Erre hivatkozik ebben a részben Jakab.

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.

Jakab 3:17

2011. november 9., szerda

2. Királyok 23.

Bétel, ahova a bálványoknak szánt edények hamvai kerültek az északi országrész bálványimádásának egyik központja volt, itt állt azelőtt az egyik aranyborjú. Miután az emberi csontokat is megégette az oltáron, a hely a későbbiekben kultikus használatra alkalmatlanná vált. A bálványok megsemmisítése során a cél mindenhol egy visszafordíthatatlan helyzet kialakítása volt. Érdekes, hogy Jósiás annyi idős volt, amikor meghalt, mint dédapja Ezékiás, amikor megbetegedett – ő azonban kapott még további 15 évet Istentől.

Jakab 2.

A fejezet második fele elég sok vitát váltott ki félreértelmezés miatt. Ráadásul a 18. versben a Károliban fordítási hiba is van – „Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből” helyett a pontos: „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül”. Jakab nem mondja azt, hogy bárki is a cselekedeteiből fog üdvözülni, csupán azt mutatja be, hogy az élő hit megmutatkozik az ember cselekedeteiben is; azaz nem mondhat ellent a cselekedeted a hitednek.

...a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.

Jakab 2:17

2011. november 8., kedd

2. Királyok 22.

A királytörvény alapján a király feladata lett, hogy „írassa le magának e törvény másolatát” és „legyen az nála, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni Istenét, az Urat”. Ezt Dávid óta nem olvastuk senkinél, tehát a megtalált törvénykönyv valószínű nem Jósiás apja vagy nagyapja idejében tűnt el, hanem akár már 300 éve porosodott. Nem egyértelmű, hogy Mózes teljes 5 könyvéről, a Tóráról van szó vagy csak annak kivonatáról, ami a törvényt tartalmazta (ld. 5 Mózes 31:24). Hulda nem az egyedüli prófétanő a Bibliában. Mirjám, Áron nővére, Debóra a bírák idejében valamint Nóadjá Nehémiás idejében is prófétanőként van megemlítve (bár ő inkább jövendőmondó lehetett, nem Isten prófétája), de a Lukács evangélium elején Anna is prófétanő, aki a templomban szolgált. Hogy miért hozzá és nem Jeremiáshoz vagy Zofóniás mentek, akik akkor próféták voltak, nem tudjuk pontosan, lehet, hogy ő lakott Jeruzsálemben akkor.

Jakab 1.

A levél legnagyobb valószínűséggel Kr. u. 45-50 között íródhatott - ebben az esetben az elsőként vagy másodikként íródott könyv az Újszövetségben -, bár vannak, akik a 60-as évekre teszik. Zebedeus fia, Jakab, az apostol 44-ben meghalt, így ő nem írhatta, ráadásul a szerző egyszerűen Jakabnak nevezi magát, tehát nem jelöli meg származását (ismert ember lehetett) és nem nevezi magát apostolnak. Művelt, nagy tudású embernek kellett lennie, aki kiválóan ismerte a görög nyelvet. A legvalószínűbb, hogy Jézus féltestvére írta, aki a legidősebb lehetett Jézus után. Ez a Jakab a jeruzsálemi zsinaton is ott volt - valószínű a vezetője is volt -, és Pál a Galata levélben apostolként említi (1:19), valamint harmadik missziós útjáról hazaérkezve is találkozik vele. Jakab Kr. u. 62-ben halt mártírhalált (J. Flavius). A 12. vers boldog-mondása erősen hasonlít a Hegyi beszédben elhangzotthoz; a levélben több helyen is találunk merítést a Hegyi beszéd tanításából.

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.

Jakab 1:12

2011. november 7., hétfő

2. Királyok 21.

Helyesbítés: november 4-én Aházzal kapcsolatban azt írtam, hogy ő volt az egyedüli király, akiről olvassuk, hogy feláldozta Moloknak a fiát. Manassé volt a másik…

Manassé Ezékiás betegsége után született, és ő uralkodott a leghosszabb ideig a királyok közül, bár ebből tíz évet együtt uralkodott apjával. A Manassé által kiontott ártatlan vér között tartják számon Ézsaiás prófétát, akit a hagyományok szerint kettéfűrészeltetett. Érdekes, hogy a Királyok könyve nem jegyzi fel Manassé fogságba esését, szabadulását és megtérését Istenhez, erről majd a 2 Krónikák végén olvasunk. Fia Ámon rövid uralkodása alatt visszaállította a bálványimádást a templomban. A számokból kiderül, hogy mindössze tizenhat éves volt, amikor Jósiás, a fia született.

János 21.

Azt, hogy Péter megtagadja Jézust, mind a négy evangélista feljegyezte. Azt, hogy Péter ezt rendezte Jézussal, azt csak János írja meg. Érdekes, hogy a 9. versben szereplő „parázs” szó a görögben ugyanaz a kifejezés, mint a 18:18-ban a „tűz”, amik körül álltak, ahol Péter megtagadta Jézust. A görög nyelv három szót használ a szeretetre. Ebből az legmagasabb az agapé, a felebaráti, önzetlen, önfeláldozó szeretet (isteni szeretetként is szoktuk azonosítani) a másik a filia a baráti, emberi szeretet, van fordító, aki a „kedvel” szót használja rá. (A harmadik az érosz, a testi szeretetre használt kifejezés.) A három kérdésben és a válaszokban szereplő „szeretet” szó a görögben különbözik egymástól. Jézus az első kettőnél az agapét használja kérdésében, Péter a filia szóval válaszol, mintha úgy válaszolna, hogy „Uram, te tudod, hogy én csak ezzel a szeretettel tudlak szeretni téged”. A harmadik kérdésben Jézus is a filia szót használja - ezért szomorodik el Péter, mert Jézust lejjebb viszi a mércét és mintha azt kérdezné: „Péter, te kedvelsz egyáltalán engem?”

Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele.

János 21:24

2011. november 6., vasárnap

2. Királyok 20.

Ezékiás betegségekor 37-38 éves volt. A fejezet első négy versét szó szerint megtaláljuk Ézsaiás 38:1-4 versekben, a többi részét ha nem is szó szerint a 38 és 39. fejezetben. Az, hogy Ézsaiás préselt fügét hozat a kelevényekre, nem jelenti azt, hogy Ezékiást nem Isten gyógyította volna meg. Ézsaiás jóslata a babilóniai fogságról több mint 100 évvel annak bekövetkezése előtt azért is érdekes, mert abban az időben még Asszíria jelentette a világhatalmat – Izráel ekkor az ő fogságukban volt.

Zsoltárok 92-93.

A fogság utáni időben a templomi liturgiában meg volt adva, hogy melyik nap melyik zsoltárt énekelték. A 93. volt a hatodik napra, péntekre, a 92. pedig a hetedik, szombati napra. Szerzői és pontos keletkezési idejei is ismeretlenek, bár valószínű a fogság előtti időszakban íródhattak.

Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel.

Zsoltárok 92:2-3

2011. november 5., szombat

2. Királyok 19.

Ézsaiás – akinek a prófétai könyvét megtaláljuk a Bibliában - már jó 50 éve, Ezékiás dédapja, Uzijjá uralkodása óta próféta volt Júdában, de a Királyok könyvében ez az első hely, ahol találkozunk a személyével.

János 20.

A hét első napja vasárnap – nem hétfő! A sír elől a kő Jézus feltámadása után lett elhengerítve azért, hogy egyértelmű legyen a feltámadás ténye. A „másik tanítvány” személyében János magáról ír. Amit Péter és János látott az azt jelentette, hogy nem sírrablás történt, mert akkor a leplekkel együtt vitték volna el a testet, nem pedig szép rendben összegöngyölítve hagyják ott – amire logikusan idejük sem lett volna. Érdekes, amikor Jézus figyelmezteti Máriát, hogy ne érintse meg. Ennek a pontos magyarázatát nem tudjuk, de érdekes, hogy egyedül Máté és ő is csak egyszer ír arról, hogy Jézust a feltámadása után megérintették („megragadták a lábát”). Még Tamásról sem olvassuk, hogy megérintette volna!

Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."

János 20:29

2011. november 4., péntek

2. Királyok 18.

Ezékiás az egyetlen király, akiről úgy beszél a Biblia, hogy egészen olyan volt, mint Dávid. Egyedül itt olvasunk arról, hogy még megvolt a Mózes által készített rézkígyó, ami több, mint 500 éves volt ekkor (Kr.e. 700 körül járunk). Ezékiás volt, aki eltávolította az Úr imádására használt magaslatokat, amiken korábban pogány isteneknek áldoztak. Érdekes, hogy ez a király annak az Aháznak a fia, aki talán a leggonoszabb júdai király volt; róla olvassuk egyedül, hogy feláldozta Moloknak az egyik fiát.

János 19:28-42

Az ecet valójában egy olcsó bor lehetett, az egyszerű közemberek itala. A lábszárcsontok eltörésével a keresztre feszített halálát lehetett meggyorsítani. János stílusából ítélve valószínű ő volt a bizonyságtevő szemtanú, akiről ír. Arimátiai József a nagytanács tagja volt, és nem értett egyet velük Jézus elitélésében. A test levételére engedélyt kellett szerezni, különben megtörténhetett volna, hogy az elítéltet halála előtt elvigye a barátja, rokona. Máshol olvassuk, hogy Pilátus elküldött valakit, hogy megbizonyosodjon, hogy valóban meghalt Jézus. A Nikodémus által hozott kenet mennyisége királyok temetésén használtnak volt megfelelő. Az új sírról máshol azt olvassuk, hogy Arimátiai József saját sírja volt.

Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: "Elvégeztetett!" És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

János 19:30

2011. november 3., csütörtök

2. Királyok 17.

A fejezet közepe egy teológiai összefoglalást ad arról, hogy mi volt az oka Izráel fogságba vitelének. A helyükre telepített vegyes nép később samaritánusok néven lett ismert. Bár logikus magyarázata is volt az oroszlánok elszaporodásának, ők mégis ezt egyfajta isten-ítéletnek tekintették. Idővel elutasították a többistenhitet és Mózes tanításait követték, habár sohasem lettek zsidóvá és elég komoly volt az ellenségeskedés közöttük. Jézus bizonyságot tett egy samáriabeli asszonynak, aminek a hatására sokan hittek benne. Később Fülöp végzett komoly és eredményes missziós munkát közöttük.

János 19:1-27

Két alkalommal olvassuk a Bibliában ezt a kijelentést: „Íme, az ember”. Először a bűnbeeséskor Isten mondja, most pedig, amikor elérkezett az az ember, aki az ádámi bűntől való szabadulás lehetőségét hozta Pilátus szájából hangzik el. Jézus utolsó szavaiban Pilátusnak nem Júdásra utal („aki engem átadott neked, nagyobb a bűne."), hanem Kajafás főpapra, aki átadta őt Pilátusnak abból a célból, hogy az arra jogosult személy a halálos ítéletet kimondja. A keresztfa többféle alakú lehetett (T,X,Y,I), nem tudjuk, hogy a hagyományban megmaradt formájú volt-e valójában. Az viszont nagyon valószínű, hogy nem az egész keresztet kellett vinnie, hanem csak legfeljebb a keresztgerendát. Egy megkorbácsolt, fáradt embernek még ez is sok lehetett (Máté és Márk feljegyzi, hogy egy Simon nevű emberrel vitették a keresztjét).

Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

János. 19:19