2011. december 2., péntek

1. Krónika 23.
Ezt a történetet sem találjuk meg máshol a Bibliában, bár a nemzetségtáblázat egy része – ha nem is pontosan így – Mózes 2. és 4. könyvében is fel lett jegyezve. Nem tudjuk, hogy a krónikás egy másik könyvből másol ki szó szerint (mint ahogy a Sámuel könyvéből teszi) vagy több forrásból saját maga írja meg a történetet. Érdekes, hogy összesen öt személy, Ábrahám, Izsák, Dávid, Jójádá főpap (ő rejtegette, tanította, majd tette királlyá Jóást) és Jób esetében olvassuk csak, hogy megöregedve halt meg „betelve az élettel”. Mint látjuk itt is népszámlálást tart Dávid a Léviták körében, ez viszont annak érdekében történt, hogy mindenkit megfelelően tudjanak Isten szolgálatába beállítani.

Jelenések 1.
Nos itt elég nagy bajban leszek a „kiegészítéssel”, mert a könyv végén azt olvassuk, hogy „Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben;”. Tehát: beszéljünk inkább az időjárásról… :-)
Bár van, aki vitatja János apostol szerzőségét, a legtöbb korabeli író Zebedeus fiának, Jakab testvérének tulajdonítja a könyvet. Érdekes, hogy míg az evangéliumában és a három levelében nem találjuk meg a nevét, a Jelenések könyvében háromszor is néven nevezi magát. A könyvet Patmosz szigetén írta és legnagyobb valószínűséggel a 90-es évek elején.

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
Jelenések 1:7

Nincsenek megjegyzések: