Ennek, az előző fejezetben kezdődött és összesen 9 fejezeten keresztül tartó nemzetségtáblázatnak az is lehetett az értelme, hogy bemutassák a folytonosságot a fogságból visszatért nép és múlt között. Ha átnézzük, találhatunk a nevek írásmódja között illetve néha a rokoni viszonyok között is eltérést a más könyvekben olvasottakhoz képest, de ezek nem relevánsak. Lehet elírás, lehet elnagyolás, a lényegen nem változtat. Ebben a fejezetben igaz, hogy Izráel fiaival kezdi, de valójában a cél, hogy elérkezzen Dávidhoz. Érdekes, hogy az 1. Sámuel szerint Dávidnak hét bátyja volt, itt viszont ő van hetedik gyereknek megjelölve. Ennek két oka is lehet: vagy volt egy bátyja, akinek nem volt leszármazottja egyáltalán, de valószínűbb – ami több helyen is megtalálható a Bibliában, hogy a hetes szám (illetve annak többszöröse) legyen az eredmény, ami a tökéletességét jelöli.
Zsoltárok 94-95.
A fogság utáni időben a templomi liturgiában meg volt adva, hogy melyik nap melyik zsoltárt énekelték. A 94. volt az ötödik napon, ami a mai csütörtöknek felel meg. A zsoltár abban különleges, hogy nem egy király vagy pap hangján szólal meg, hanem az elnyomott népén. A 95. zsoltár viszont egy pap vagy lévita szerzeménye lehet. A Meriba és Massza az a hely volt, ahol Mózes először fakasztott vizet a sziklából a pusztai vándorlás kezdetén. A 7. vers végét és a 8. vers elejét a Zsidókhoz írt levél szerzője is idézi.
Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
Zsoltárok 95:1-2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése