2. Krónika 21.
Jórámról, Júda királyáról a Királyok könyve csak nagyon röviden beszél - azt viszont nagyjából egy az egyben itt is megtaláljuk az 5-10. versekben. A riválisok kiírtása inkább az északi királyság, Izráel gyakorlatába illik. Az „izráeli vezető emberek” feltehetően júdabeli előljárók voltak, akik nem fogadtak el egy olyan királyt, akinek Aháb (Izráel akkori királya) lánya volt a felesége. Edóm Júda dél-keleti szomszédja volt, a mai Jordánia déli részén, Libna pedig egy város volt a nyugati oldalon, a filiszteusok határa mentén. Illésről a Krónikákban összesen ezt a pár sort olvassuk; amit viszont nem olvasunk máshol. A krónikás emeli csak ki, hogy nem a királyi sírba temették, a Királyok könyve úgy írja, hogy „ősei mellé”. A Krónikák könyvének írásakor fontos volt kiemelni az olvasók számára, hogy egy ennyire gonosz királyt nem Dávid mellé temettek.
Jelenések 15.
Mózes énekét, amit a Vörös-tengeren való átkelés után énekelt, a zsinagógákban szabbat estéjén énekeltek a zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelve. A Bárány éneke egy zsoltári idézet is lehet, bár egy az egyben ezzel a szöveggel nem találjuk meg a Zsoltárok könyvében.
"Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.”
Jelenések 15:3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése