1. Krónika 15.
Dávid megemlékezik Mózes utasításairól. A tábor indulásakor Isten utasítása szerint a Szent sátrat és a teljes felszerelést be kellett csomagolni, a ládát pedig le kellett fedni kárpittal! Érdekes, hogy ábrázolásokon a ládát szoktuk látni a tetővel, kérúbokkal „csupaszon”, de még úgy ábrázolni, hogy le lenne egy kárpittal takarva nem láttam. Pedig valószínű, hogy így szállították, amikor átkeltek a Jordánon, vagy amikor körbejárták Jerikót. Hogy Dávid betartotta-e ezt a szabályt is, nem lehet tudni – valószínűleg nem. Lévi fiai Kehát, Merári és Gérson voltak. A következő hármas Elicáfán, Hebrón és Uzziél Kéhát nemzetségéből valók voltak. Valószínű azért vannak ők kiemelve, mert az előírás szerint Kéhát fiainak volt a feladata a láda (és a többi felszerelés) hordozása. Sámuel könyve az előkészületekről egyáltalán nem számol be, a láda elviteléről is kicsit másképp, tehát ezt a szakaszt is máshonnan vehette az író.
1. János 2.
A „tud”, „ismer” ige János első levelében több, mint 40-szer fordul elő. Az akkor terjedőben lévő gnoszticizmus hirdetői azt állították, hogy különleges tudásuk, ismeretük van Istenről, ami másoknak nincs meg. János azt hangsúlyozza, hogy az üdvösséghez szükséges minden tudás, ismeret a rendelkezésünkre áll. A 7. versben hivatkozott „új parancsolatot” János evangéliumában találjuk meg, az utolsó vacsorai történetben. Itt és a 2. levelében is erre utalhat, ez viszont azt erősíti, hogy ezeket az evangéliuma után írta meg. Ugyanerre utalhat a 12-14. versekben található „írok”-„írtam” is.
A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1. János 2:17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése