2. Krónika 17-18.
Jósáfát uralkodásának kezdetéről nem olvasunk a Királyok könyvében, ott ebben az időszakban Illéssel foglalkozik sokat az író. A 18:2-ben olvasható „arra bíztatta” (Károli: rávette) kifejezés a héberben jellemzően a bűnre csábítással kapcsolatban fordul elő. Ennek alapján tisztább lesz a kép, hogy Jéhú miért feddi majd meg ezért a tettéért Jósáfátot. A 18:3-40 közötti szakasz megint egy az egyben megegyezik a Királyok könyvében található szöveggel.
Jelenések 14.
A Sion hegyét Jeruzsálemmel szokás azonosítani. Hogy ez itt a mennyei vagy a földi Jeruzsálem, nem egyértelmű. A 144 ezer a 7. fejezetben olvasható 12 ezer törzsenként (Dán nélkül, Manasséval kiegészülve). A szüzesség - nem szennyezték be magukat nőkkel - feltehetőleg lelki értelemben értendő: hűek maradtak Istenhez. Hét boldogmondás van a Jelenések könyvében, a 13. versben van a második - az 1. fejezetben volt az első. Az aratás lehet ítélet, de lehet a hívők összegyűjtése is.
„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket".
„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket".
Jelenések 14:13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése