2. Királyok 17.
A fejezet közepe egy teológiai összefoglalást ad arról, hogy mi volt az oka Izráel fogságba vitelének. A helyükre telepített vegyes nép később samaritánusok néven lett ismert. Bár logikus magyarázata is volt az oroszlánok elszaporodásának, ők mégis ezt egyfajta isten-ítéletnek tekintették. Idővel elutasították a többistenhitet és Mózes tanításait követték, habár sohasem lettek zsidóvá és elég komoly volt az ellenségeskedés közöttük. Jézus bizonyságot tett egy samáriabeli asszonynak, aminek a hatására sokan hittek benne. Később Fülöp végzett komoly és eredményes missziós munkát közöttük.
János 19:1-27
Két alkalommal olvassuk a Bibliában ezt a kijelentést: „Íme, az ember”. Először a bűnbeeséskor Isten mondja, most pedig, amikor elérkezett az az ember, aki az ádámi bűntől való szabadulás lehetőségét hozta Pilátus szájából hangzik el. Jézus utolsó szavaiban Pilátusnak nem Júdásra utal („aki engem átadott neked, nagyobb a bűne."), hanem Kajafás főpapra, aki átadta őt Pilátusnak abból a célból, hogy az arra jogosult személy a halálos ítéletet kimondja. A keresztfa többféle alakú lehetett (T,X,Y,I), nem tudjuk, hogy a hagyományban megmaradt formájú volt-e valójában. Az viszont nagyon valószínű, hogy nem az egész keresztet kellett vinnie, hanem csak legfeljebb a keresztgerendát. Egy megkorbácsolt, fáradt embernek még ez is sok lehetett (Máté és Márk feljegyzi, hogy egy Simon nevű emberrel vitették a keresztjét).
Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
János. 19:19
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése