2011. november 11., péntek

2. Királyok 25.
Amennyiben így magában olvassuk a fejezetet, akkor talán nagyon keménynek érezhetnénk, és feltehetnénk a kérdést, hogy miért engedte ezeket Isten. Azonban, ha elolvassuk a prófétákat, akkor láthatjuk, hogy Jeremiás határozottan intenzíven, egyértelműen (nem képekben) hirdette ebben az időben Isten üzenetét, nemcsak Júda, de a környező pogány népek királyainak is. Ezékiel próféta pedig Sedékiás király fogságba vitelét is megprófétálta. Tehát, habár Isten ítélete volt a fogságba vitel, az utolsó pillanatig lehetőségük lett volna a királyoknak Istenhez fordulni, mint ahogyan azt korábbi királyok esetén láttuk is, amire Isten „halasztó hatályú” döntést hozott.

Jakab 4.
Az 5. versben idézett szöveg ismeretlen helyről származik és a „lélek” magyarázata alapján kétféle magyarázata (fordítása) is lehet. Az egyik a teremtéskor belénk lehelt lelket jelenti, ami a bűnbeesés óta irigy, és ellenséges Istennel. A másik lehet az a Szentlélek, ami lakozást vesz bennünk, és ekkor az irigység inkább féltékeny szóval fordítandó (lásd Csia fordítás), azaz a Szentlélek egyedül Isten imádására vágyódik bennünk.

Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.
Jakab 4:7-8

Nincsenek megjegyzések: