2. Királyok 23.
Bétel, ahova a bálványoknak szánt edények hamvai kerültek az északi országrész bálványimádásának egyik központja volt, itt állt azelőtt az egyik aranyborjú. Miután az emberi csontokat is megégette az oltáron, a hely a későbbiekben kultikus használatra alkalmatlanná vált. A bálványok megsemmisítése során a cél mindenhol egy visszafordíthatatlan helyzet kialakítása volt. Érdekes, hogy Jósiás annyi idős volt, amikor meghalt, mint dédapja Ezékiás, amikor megbetegedett – ő azonban kapott még további 15 évet Istentől.
Jakab 2.
A fejezet második fele elég sok vitát váltott ki félreértelmezés miatt. Ráadásul a 18. versben a Károliban fordítási hiba is van – „Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből” helyett a pontos: „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül”. Jakab nem mondja azt, hogy bárki is a cselekedeteiből fog üdvözülni, csupán azt mutatja be, hogy az élő hit megmutatkozik az ember cselekedeteiben is; azaz nem mondhat ellent a cselekedeted a hitednek.
...a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.
Jakab 2:17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése