2012. március 30., péntek

Énekek Éneke 2 

Az első versben szereplő „nárcisz”-nak vagy „rózsának” fordított héber szó csak kétszer fordul elő az Ószövetségben, itt és Ézsaiás 35:1-ben, a liliom viszont több helyen, ebben a könyvben nyolcszor. A 2:7 egy visszatérő vers az Énekek Énekében.  

Róma 9 

Érdekes Pál szeretete a zsidó „testvérei” iránt; az „átok” kifejezés Istentől való örök elszakítást jelent. Ezt a kifejezést találjuk meg még az 1. Kor. 16:22 és a Galata 1:8-9-ben is. Hasonló esettel találkozunk, amikor Mózes inkább saját magát „töröltetné ki” Isten könyvéből Izráel népének elpusztítása helyett az aranyborjú esete kapcsán (2. Mózes 32:32). 

"Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg."

Róma 9:33

2012. március 29., csütörtök

Énekek Éneke 1 

Bár van, aki megkérdőjelezi, és akár több szerzőnek is tulajdonítja, valójában semmi sem bizonyítja, hogy a könyvet ne Salamon írta volna. A Királyok könyvében azt olvassuk, hogy Salamon 1005 éneket írt. Ez lehetett a legnagyszerűbb közülük - hasonló a kifejezés, mint a „királyok királya”, „uraknak ura”. Érdekes, hogy ez az egyike azon Ószövetségi írásoknak, amit az Újszövetség nem említ, idéz. Értelmezése sokféle lehet, jelenleg a legvalószínűbbnek a szó szerintit, a szerelmet a maga természetességében, szépségében és kizárólagosságában leíró költemény-láncolatot tartják. (A feltételezést többek között azzal támasztják alá, hogy ha ez Krisztus és az egyház kapcsolatát példázná, akkor említené vagy idézné az Újszövetség.) A „szerelem”, „szerelmese” kifejezés 32 alkalommal fordul elő ebben a rövid könyvben. Az 1:5-ben „barna” kifejezésnek fordított szó összesen hatszor fordul elő az Ószövetségben - pl. 5:11 -, mindenhol feketének van fordítva (hajra, ló színére vonatkoznak). Tehát sokkal valószínűbb, hogy nem lebarnult, hanem fekete bőrű lányról lehet szó. A 6. versben szereplő ugyanerre utaló szó máshol nem található meg az Ószövetségben.  

Róma 8:26-39 

A 28. versnek különböző kéziratok többféle értelmezést is adnak (ld. pl. Új fordítás jegyzet.). Az „eleve elrendelés” kérdésére sokféle magyarázatot próbálnak adni, keresni; ez talán egyike azoknak a titkoknak, amit majd csak odaát fogunk megtudni. A 38-39. versben a felsorolásban gyakorlatilag minden fel van sorolva, egyedül Isten nem szerepel.  

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 

Róma 8:32

2012. március 28., szerda

Prédikátor 12 

A fejezet eleje lehet metafora, az élet elmúlását ábrázolva, de lehet szó szerinti értelmezése is. Nem egyértelmű, hogy az utolsó 6 verset maga a szerző (a Prédikátor) írta, vagy valaki hozzáfűzte záró gondolatként. 

Róma 8:1-25 

Ez a fejezet a megszentelődés három részes tanítása harmadik része. A fiúságra egy olyan görög szót használ Pál, mi az örökbe fogadottra vonatkozik. A görög és római jogban és gyakorlatban az örökbe fogadott gyerek (de akár felnőttként is történhetett ilyen, lásd Ben Hur c. film/regény) teljes mértékben azonos jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett, mint a saját gyermek.  

Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. 

Róma 8:11

2012. március 27., kedd

Prédikátor 11 

Az új fordításban az első két vers már értelmezése a szövegnek, a Károliban a szó szerinti fordítás található. Az első vers egy szólás lehetett, ami arról szólt, hogy légy vállalkozó szellemű, második versnek azonban megtalálhatjuk másmilyen értelmezését is: ha neked van bőven, akkor adakozz bőven, mert érhetnek csapások, amikor te leszel mások nagylelkűségére szorulva. A 6. versben nem lehetetlen, hogy van egy elég érdekes mondanivaló, összevetve az 5. verssel. Az utolsó két vers sok fordításban már a 12. fejezet első két verse. 

Róma 7 

Ez a fejezet a megszentelődés három részes tanításának második része. Míg az előzőben a bűntől való szabadulásról beszélt, itt a bűn ítélete és a kárhoztatás alól való szabadulásról szól. Az első versből van, aki azt a következtetést vonja le, hogy a római gyülekezet (nagy része) megtért zsidókból állhatott, de lehet, hogy általánosságban, mint törvénytisztelő emberekre gondol Pál.  

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 

Róma 7:22-23

2012. március 26., hétfő

Prédikátor 10 

A második vers az új fordításban már egy kicsit inkább magyarázta, mint a szöveg szó szerinti fordítása, a Károli viszont szó szerint hozza (ott 9:22. vers).  

Róma 6 

Ezt és a következő két fejezetet a megszentelődés tanításaként szokták nyilvántartani. Ebben a fejezetben elmondja, hogy szabadok lehetünk (vagyunk) a bűn fogsága, zsarnoksága alól. Az újszövetségi időkben - és néhány felekezetnél még napjainkban is - a keresztség (bemerítés) rendszerint közvetlen követte a hitre jutást, tehát gyakorlatilag a keresztség kifejezés közel azonos a megtéréssel.  

Egy döglött légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő olaja...

Préd. 10:1

2012. március 25., vasárnap

Prédikátor 9 

A 7-9 versek feltűnően hasonlítanak egy Gilgamesz eposz részletére. Ebből is látszik, hogy az ókori bölcselet is terjedhetett akár az országok között is. A Károli fordítás utolsó három verse az új fordításban átkerült a következő fejezetbe, mivel az újból egy költemény-szakaszhoz tartozik a prózai rész után.  

Zsoltár 126-128 

A három zsoltár a 120-134-ig tartó 15 zarándokének része. Az első inkább a fogság után, a másik kettő pedig inkább előtte keletkezhetett (ha a 127-et valóban Salamon írta, akkor egyértelműen). Mondanivalójában is, a második kettő hasonló: az otthonnal, a családdal kapcsolatos bölcsesség. A 127. zsoltárt sokszor szokták a gyülekezetre is értelmezni.  

Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt; 

Préd. 9:9a

2012. március 24., szombat

Prédikátor 8 

A két utolsó vers a Károliban már a következő fejezetbe került.  

Róma 5

Érdekes megfigyelni a 9 és 10. vers párhuzamát: megigazított - megbékéltetett, az ő vére - Fia halála, meg fog menteni - üdvözíteni fog. Sokaknak az istenképe olyan, hogy Isten az ember ellensége, amikor ez pont fordítva van.  

Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. 

Róma 5:6

2012. március 23., péntek

Prédikátor 7 

Érdekes, hogy a 27. versben „ember”-nek fordított szó héber eredetije önmagában kizárja a női nemet, mivel az „adam” szót használja, azt amit az 1 Mózes elején találunk „ember” és „Ádám” fordításban is. Maga a gondolat megérne egy misét, mit akart itt ezzel kifejezni Salamon, mivel a legtöbb fordításban (és az általam fellelt héber szövegben) az „igazi” szó hiányzik.  

Róma 4 

A Jézus (és Pál) korabeli zsidók Ábrahámot a cselekedetei által megigazult emberként tartották számon, ezért volt Pálnak ez a fejtegetése nagyon különleges, és ellentmondó az akkori tanításokkal. 

…hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. 

Róma 4:24b-25

2012. március 22., csütörtök

Prédikátor 6 

A gazdagság és a tisztesség is hiábavaló, mulandó dolog.  

Róma 3 

Pál a leveleiben 19 alkalommal használja, hogy „tudjuk”, ebből nyolcszor a Római levélben. Az idézetek sokszor nem egyeznek meg szóról szóra az általunk ismert szöveggel, ennek több oka is lehet. Előfordult, hogy valójában csak a tartalmát, általános értelmét szándékozták megismertetni, de az is lehet, hogy mivel ők a Septuagintából (görög nyelvű fordítás) vehették az idézetet, ott más volt a pontos szöveg.  

Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. 

Róma 3:23-24

2012. március 21., szerda

Prédikátor 5 

A két fordítás között verseltolás van, a Károliban a 4:17 az 5:1. A második vers egy szólás. Az 5. versben Isten követére használt szót fordítják angyalnak is, de emberi küldöttként is. Tehát lehet Isten angyala, de lehet egy Isten által küldött ember is (pap, próféta). Az utolsó három vers visszatérő konklúzió, olvashattunk hasonlót a 2. fejezet végén is.  

Róma 2 

Pál a fejezet első felében felsorolja Isten ítéletét meghatározó alapelveket. A második felében ezeket felhasználva párbeszédes formában feltárja zsidó olvasóinak az általuk saját kiváltságuknak tekintett dolgok veszélyeit. A pogány templomokban általában nagyobb mennyiségű kincs halmozódott fel, a 22. versben arra utal, hogy a bálvány lerombolása kapcsán a templom kincseit is elvihették.  

Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? 

Róma 2:4

2012. március 20., kedd

Prédikátor 4 

A 9-12 verseket előszeretettel használják menyegzői prédikációkban.

Róma 1 

A levél egyike azoknak, amit úgy írt Pál, hogy még nem járt a helyszínen. Szerzőjét soha nem kérdőjelezték meg, keletkezési ideje jól behatárolható: a 2 Korinthusi levél után a harmadik missziós út alatt. Mivel a helyszín is elég pontosan megadható, hogy Korinthus vagy a tőle pár kilométerre fekvő Kenkrea, az időpont legvalószínűbb, hogy 57 tavasza, amikor három hónapot ott töltött. Címzett a Rómában lévő gyülekezet, bár nagy a valószínűsége, hogy más gyülekezetekben is olvasták. Pál a tizenhárom leveléből nyolcat hálaadással kezd.

Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel. 

Prédikátor 4:6

2012. március 19., hétfő

Prédikátor 3 

A tizennégy (kétszer hét?) ellentétpárból összesen az első az, amelyik tőlünk független dolog, a többi cselekvést fejez ki. Hogy a kövek szétszórása és összerakása mit keres a sorban, azt sajnos nem sikerült kiderítsem. 

 Apostolok Cselekedetei 28 

A kígyómarás kapcsán Lukács olyan orvosi kifejezést használ a kéz feldagadására, amit máshol sehol nem találunk meg az Újszövetségben. A Publiusz római keresztnév, érdekes, hogy a sziget főemberéről csak ezt jegyzi fel Lukács. A Római levél pár évvel korábban keletkezett (3. missziós út, Korinthus), így a római hívők tudtak már Pálról. Klaudiusz 54-ig volt császár, az őt követő Néró feltehetően visszavonta azt a kiadott rendeletet ami alapján Akvillának és Priszcillának is távoznia kellett, és a zsidók visszatérhettek Rómába. Nem tudjuk pontosan mi történt később Pállal. A leveleiből nagyon valószínűnek tűnik, hogy kiszabadult, és egy negyedik missziós útra indult 62 környékén (Ap. Csel. vége), a hagyomány szerint akár Spanyolországba is eljuthatott, bár erre semmilyen bizonyíték nincs. A hagyomány szerint a 64-es római tűzvészt követő keresztényüldözéssel összefüggésben 65 vagy 68 tavaszán fejezték le Róma mellett. Nem tudni, hogy Lukács esetleg tervezte egy harmadik könyv megírását - a befejezés enged erre következtetni -, vagy akár meg is írta, csak nem maradt fenn a számunkra.  

Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. 

Prédikátorok 3:14

2012. március 18., vasárnap

Prédikátor 2 

A Károliban verseltolás van, az 1:18 már a 2:1. A 8. vers végét „és ami a férfiakat gyönyörködteti: szép nőket.” többféleképpen is fordítják. Az itt található héber szó sehol máshol nincs a Bibliában, jelentésére egy egyiptomi szövegből következtetnek, ahol egy hasonló kifejezést a háremre, az ágyasokra használnak.  

Zsoltár 123-125 

A három zsoltár a 15 zarándokének része. Énekelhették őket menet (zarándoklat) közben, de az elnevezésből - grádicsok éneke - azt is feltételezik, hogy a templom lépcsőin felfelé haladva is énekelhették. A 123 és 124 lehet, hogy eredetileg egy volt, a 125. pedig nagyon valószínű, hogy a fogság után keletkezett.  

Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal. 

Zsoltár 123:3 (Károli)

2012. március 17., szombat

Prédikátor 1 

Szerzője minden bizonnyal Salamon lehetett, mint ahogyan az első versben megnevezi magát, bár vannak akik kétségbe vonják, és azt mondják, hogy lehetett Dávid „leszármazottja” is. A hiábavalóság (heh’vel) kifejezés az egész Ószövetségben 73-szor fordul elő, ebből több, mint a fele (38) alkalommal a Prédikátor könyvében. A „nagy hiábavalóság” szó szerint a „hiábavalóság hiábavalósága”. Hasonlóan érdekes, hogy Istenre kizárólag az „Elohim” kifejezést használja (mint pl. 1. Mózes 1:1) - ezt negyvenszer -, a „Jahvét” viszont sohasem.  

Apostolok Cselekedetei 27 

Két éves cézáreai fogsága alatt Lukács valószínűleg nem volt Pállal, most azonban újból csatlakozott hozzá és csapatához, hogy Rómába kísérje. Arisztarkhosz már Efézusban is ott volt Pál mellett, majd a harmadik útról Korinthusból is együtt jött Pállal Jeruzsálembe. Később a Kolossé és a Filemonhoz írt levélben találkozunk vele, amik nagyjából egy időben íródhattak Rómában. A „böjt” az engesztelés napja (Yom-kippur) mozgó ünnep (mint a Húsvét) és szeptember második felére vagy október elejére esik. A rómaiak a széljárások és viharok miatt szeptember 15-e után a hajózást veszélyesnek tartották. A mentőcsónakot akkor a hajó mögött vontatták kötélen, mivel azonban felmerült annak a veszélye, hogy a hullámokban a hajónak csapódik, ezért kellett a fedélzetre emelni. A hajó utasainak száma a korhoz képest nem volt kiemelkedően magas, olvashatunk abból az időből 600 főt befogadni képes hajóról is. Korábban is találkoztunk azzal, hogy a foglyot őrző katona az életével fizethetett a fogoly megszökéséért, a százados fellépése így saját magára nézve is komoly kockázattal járt.  

Láttam, hogy mindaz, amit véghez visznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 

Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni. 

Prédikátorok 1:14-15

2012. március 16., péntek

Jób 41-42 

 Az itt olvasható leírás alapján elég nehéz a leviatánt krokodilnak képzelni. A 42:7-8 versekben négyszer mondja Isten Jóbról, hogy az „én szolgám”. Ezt csak a vele különleges kapcsolatban álló, hű emberekről olvashatjuk, összesen tíz emberről. Érdekes, hogy van közöttük egy, aki nem zsidó: Nabukodonozor király.  

Apostolok Cselekedetei 26 

Pál megtérésének története közel azonos a korábban leírtakkal. Érdekes viszont, hogy az arábiai tartózkodását, amit egyedül a a Galata levélben olvashatunk itt sem említi meg, pedig ez akár több év is lehet. Bizonyságtételének végén kiderül, hogy bár enyhébb fogságban volt, mégis bilincsben tartották fogva Pált.  

"Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül." 

Apostolok Cselekedetei 26:29

2012. március 15., csütörtök

Jób 40 

A 25. verstől a Károli már átteszi a 41. fejezetbe. A két bemutatott állat beazonosítása elég nehéz. Az új fordítás elég önkényesen nevezi vízilónak és krokodilnak (a legújabb revízió már a Károliban használt kifejezéseket hozza), mivel sokkal valószínűbb, hogy nem ezek voltak. Az első (Károli: behemót) jelentése: „igazi vadállat”, ami nagy szárazföldi állatra vonatkozik. A „merev farok” miatt azonban sem a víziló sem az elefánt nem stimmel. A második (Károli: leviathán) jelentése: „nagy tengeri állat”, a 41. fejezetben leírt információk alapján azonban ez sem lehetett a krokodil. Ennek a két állatnak a bemutatása sokkal inkább egyezik ma egyes dinoszauruszokról alkotott képpel, ezért is van az a feltételezés, hogy Jób élhetett Nóé korában, amikor az emberek között élhettek a hüllők dinoszaurusz méretűre nőtt példányai. Leviatánnal találkozunk még Jób elején és a Zsoltárokban is egyszer.  

Apostolok Cselekedetei 25 

Fesztusz Kr.u. 59/60-ban lett helytartó. A feljegyzések alapján egy az elődjét és utódját messze felülmúlóan bölcs és tisztességes vezető volt. Két évvel később hivatalában érte a halál. Mint római polgárnak, Pálnak joga volt visszautasítani, hogy helyi tartományi bíróság elé álljon, és joga volt kérni, hogy ügyét egy római bíróság döntse el. Agrippa (II. Heródes Agrippa), aki az utolsó a Heródes dinasztiában, a Galileai-tengertől északra és északkeletre fekvő területek felett uralkodott, és ekkor 30 év körüli lehetett. Berniké a testvére volt, Druzillához, Félix feleségéhez hasonlóan, bár ebben az időben gyakorlatilag feleségeként élt vele.  

Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. 

Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem teszem. 

Jób. 40:4-5

2012. március 14., szerda

Jób 39 

A Károliban verscsúszás van, a fejezet nyolc verssel hosszabb - 3 az előzőből, 5 a következőből. A bivalyt - más fordításban bölény, vagy „aurochs” ami egy őskori ökörfajta - az ószövetségi világ legnagyobb és legerősebb szárazföldi állatának tartották az elefánt és az orrszarvú után. Érdekes, hogy a felsorolt állatok közül egyedül a ló háziállat.  

Apostolok Cselekedetei 24 

Cézárea 95 kilométerre van Jeruzsálemtől. Akkora volt a zsidók gyűlölete, hogy még erre is képesek voltak, pedig a kétnapi járóutat feltehetően gyalog kellett megtenniük. Pál nem hízeleg Félixnek, ahogyan Tertellusz teszi, hanem a tényekre hagyatkozik. Druzilla Félix második felesége volt, I. Heródes Agrippa király lánya, aki a feljegyzések alapján közös fiúkkal együtt a Vezúv kitörésekor halt meg Pompejiben.  

Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt.

Apostolok Cselekedetei 24:16

2012. március 13., kedd

Jób 38: 16-41 

A 36. vers értelmezése ismeretlen. Próbálják többféleképpen fordítani, de ez egyike azoknak a költői kifejezéseknek Jób könyvében, ami nehezen fordítható, értelme nem ismert napjainkban. Az Új fordítás 39-41. versei a Károliban a következő fejezet első három verse.

Apostolok Cselekedetei 23 

A főpapnak történt beszólása utáni védekezést többféleképpen magyarázzák. Lehet, hogy valóban nem ismerte fel, hogy a főpap elnököl - nem volt feltétlen kötelező -, lehet, hogy iróniából mondta, mert egy főpap nem tenne ilyet, viszont az is lehet, hogy nem ismerte el Anániást törvényes főpapnak. Már láthattuk és még fogunk találkozni olyan helyzettel, amikor különleges, erőt igénylő alkalmakkor Isten (vagy angyala) Pált erősíti. Az ezredes Félixnek írt levelében kicsit csúsztat, mivel amikor Pált kiszabadította a tömegből, még nem tudta, hogy római, csak amikor a vallatás kapcsán Pál ezt tudatta a századossal. Félix eredetileg felszabadított rabszolga volt, aki testvérével magas pozíciót töltött be a római kormányzásban. Hogy a negyven fogadalmat tett összeesküvővel mi lett, nem tudjuk (lehet, hogy éhhalálban haltak meg… vagy szomjan…). 

A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: "Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!"

Apostolok Cselekedetei 23:11

2012. március 12., hétfő

Jób 38:1-15

Az Úr (Jahve) kifejezés a fejezet elején azonos azokkal, amiket a könyv elején találunk, viszont a könyvben azóta csak a 12. fejezetben található meg egyszer. Ez az a neve Istennek, amit Mózesnek jelentett ki. A 2. Mózes 6:3-ban azt olvassuk, hogy Ábrahám és Izsák előtt úgy volt ismert, mint Mindenható (Saddaj), de az Úr (Jahve) nem volt ismert előttük. Jób és barátai beszédében végig a Saddaj nevet olvashatjuk, (kivéve 12:9), itt viszont a Jahvet. Ez valószínű azzal magyarázható, hogy a történet idejében a Saddaj nevet használták Istenre, a feljegyzéskor viszont a Jahvét.

Apostolok Cselekedetei 22

Pál beszéde - amit valószínű nem héber, hanem arámi nyelven mondott el - során érdekes, hogy semmin nem akadtak ki, csak akkor, amikor arról beszél, hogy a pogányokhoz küldte őt Isten. Pált Filippiben „csak” megvesszőzték, itt azonban korbáccsal történt volna a vallatás. Ez ellen Pál időben felszólal, itt nem ítélet nélküli fenyítés volt: római polgárt nem vallathattak ezzel a módszerrel.  

Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.

Apostolok Cselekedetei 22:16

2012. március 11., vasárnap

Jób 37 

Elíhú negyedik és egyben utolsó beszédének a második része.

Zsoltár 120-122

A 120. a 15 egymást követő zarándokénekből az első. Ezeket a zsoltárokat a felvonulásokkor és Jeruzsálembe zarándoklat közben mondhatták-énekelhették, de a liturgia része is lehetett. Szerzőik és keletkezésük ideje ismeretlen.  

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. 

Uram, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! 

Zsoltár 120:1-2

2012. március 10., szombat

Jób 36 

Két fejezeten keresztül Elíhú negyedik beszédét olvashatjuk, amiben többnyire Jóbhoz szól. 

Apostolok Cselekedetei 21 

Itt találkozunk újból azzal a Fülöppel, aki az etióp főemberrel találkozott a Gázába vezető úton. Utána ő Cézáreába ment - itt fogadja most Pált a házában. Eddig Lukács tényszerűen írja le, hogy többször kap Pál kijelentést arra, hogy Jeruzsálemben fogság vár rá, a 12. versben azonban már ő is csatlakozik azokhoz, akik megpróbálják lebeszélni úticéljáról. Jakab, akiről itt olvasunk az Úr Jézus (fél)testvére, a levél szerzője. A Pál elleni támadás azért átlátszó, mert ha Trofimosz bement volna a templomba, akkor őt kellett volna büntetni, mivel faragott kőfelirat hívta fel a figyelmet arra, hogy nem zsidó nem léphet be! Bár az új fordítás úgy fordítja, hogy héber nyelven szólt hozzájuk (Károli: zsidó nyelven), sokkal valószínűbb, hogy a nép körében akkor használt arámi nyelven beszélhetett ekkor Pál. 

Milyen hatalmas az Isten! Mégsem vet meg senkit. Hatalmas, erős szívű. 

Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? 

Jób 36:5, 22

2012. március 9., péntek

Jób 35 

Elíhú harmadik beszédét Jóbhoz intézi. Elíhú szerint nem várhatjuk el Istentől, hogy igazoljon bennünket, ha közben azt sugalljuk, hogy Istent nem érdekli, hogy igazak vagyunk-e. A 15. vers második részének jelentése bizonytalan, többféleképpen is próbálják visszaadni a különböző fordítások.

Apostolok Cselekedetei 20

 Lukács, az író újból csatlakozik Pálékhoz. A görögországi három havi tartózkodás valószínűleg Korinthus lehetett, és a feltételezések szerint ekkor és innét írta Pál a Római levelet. Ha ez igaz, akkor Pál egy adománnyal indult Jeruzsálembe, és akkor a 4. versben felsoroltak az adomány elkísérésére jelölt személyek is lehettek a különböző gyülekezetekből. Itt Timóteus a kommentárok szerint "az” a Timóteus, akit Pál Lisztrában vett magához, mivel a szomszédos városbeli derbéi Gájusszal együtt van említve. A 7. versben egyértelműen az Úrvacsoráról van szó. Milétosz kb. 50 km-re, egy napi járóföldre volt Efézustól.

„Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem veszi tekintetbe. Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.” 

Jób. 35:13-14

2012. március 8., csütörtök

Jób 34

Elihú második beszéde három részre osztható: először a három baráthoz szól, utána Jóbhoz, majd önmagához. Bár úgy tűnik, el volt telve saját bölcsességével mégis egyértelmű, hogy Isten küldötte volt.  

Apostolok Cselekedetei 19 

Nem lehetetlen, hogy az efézusi tanítványok Apollóstól hallottak János keresztségéről, mivel korábban Apollósnak is hiányosak voltak az ismeretei. Pál továbbra is azt a gyakorlatot folytatja, hogy előbb a zsidókhoz megy, és csak azután, ha ők nem fogadják be az evangéliumot megy a pogányokhoz. Thesszalonikában három hét után „feladta”, itt három hónapon keresztül győzködte a zsidókat. Szkéva lehet, hogy rokonságban állt a jeruzsálemi főpapi családdal, de sokkal valószínűbb, hogy csak „önjelölt” főpap volt. Abban az időben egy ezüstpénz egynapi munkabérnek felelt meg. Ennek megfelelően mai pénzben kifejezve több százmillió forintra tehető az elégetett könyvek értéke. (5.000 Ft-os napidíj esetén 250 millió forint!) Az Efézusi Atemisz-templom az ókori világ hét csodájának egyike volt. A városi jegyző volt a legfontosabb helyi tisztviselő, egyben a város és a római hatalom közti közvetítő is.  

Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. 

 Jób. 34:12

2012. március 7., szerda

Jób 33 

Elihú Jóbhoz fordul és azt teszi, amit egyetlen barát sem: nevén szólítja! A fejezetben mondandóját ugyanazzal kezdi, amivel fejezi: „ha tudsz, cáfolj meg”. Sokszor idézi Jóbot, még ha nem is szó szerint, van, hogy az érveinek egyszerűen a lényegét emeli ki. 

Apostolok Cselekedetei 18 

A fejezet több olyan információt tartalmaz, ami segít időben elhelyezni az eseményeket. Klaudiusz 41 és 54 között volt császár. Gallió viszont, akiről egyébként fennmaradt, hogy kivételesen becsületes és higgadt személy volt, 51 és 52 között volt Akhája helytartója - ez a kettő jól egybeesik, az utóbbi pedig egész pontosan behatárolja az időt. Nem egyértelmű, hogy Kenkreában Akvilla (nyelvtani szempontból inkább rá vonatkozna) vagy Pál nyíratta meg a fejét. Komolyabb veszedelemből való megszabadulás kapcsán előfordult ideig tartó nazíreusi fogadalom, nem lehetetlen, hogy most is erről volt szó. A nyiratkozás a fogadalom végét, leteltét jelentette. Cézáreából nem lehetetlen, hogy „felment” a jeruzsálemi gyülekezetet köszönteni, és onnét tért haza Antiókhiába. A 23. vers a harmadik missziós út kezdetét írja le.  

Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked… 

Apostolok Cselekedetei 18:9-10

2012. március 6., kedd

Jób 32 

Búz földje állítólag keleten egy sivatagos terület volt. Elíhú nevével csak Jób könyvében találkozunk, nem tudunk róla többet. Négy költői beszédét - ami az ötödik verssel kezdődik egy prózai bevezetés előzi meg, amit a szerző írt. Két helyen olvasunk a „lélekről”, ami a pontos fordításban „szellem”, tehát nem az emberi lélek. Elíhú Jób bírálatához jórészt azokat a dolgokat használja fel, amiket Jób mondott.  

Apostolok Cselekedetei 17 

Pálék Filippiből elindulva a Via Egnatia nevű jelentős kereskedelmi úton haladtak. Ennek érdekessége, hogy legalább 50 kilométerenként város volt található rajta, ez a távolság pedig egy nap alatt kényelmesen megtehető volt. Thesszalonika ekkor egy kb. 200.000 fős, Debrecen méretű város volt jelentős zsidó kolóniával. Athén Kr. e. ötödik században élte fénykorát, de még Pál idejében is híres egyetemet tartott fenn. A két filozófia dióhéjban: az epikureus szerint a legfőbb jó a boldogság és az érzékiséget magasztalta, a sztoikus viszont a vágyak visszafogását hírdette. Az Areopágosz korábban a várost kormányzó tanács gyülekezőhelye volt, Pál idejére az itt összegyűlő tanács már csak vallási és erkölcsi kérdésekben vitázott. Más görög feljegyzések is megerősítk, hogy „ismeretlen istennek” szóló oltárok voltak Athénban. A görögök számára a lélek halhatatlansága elfogadható volt, a feltámadás azonban nem. Dionizioszról és Damariszról csak itt olvasunk a Bibliában - habár a hagyomány az előbbiről azt tartja, hogy később Athén püspöke lett.  

A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 

Apostolok Cselekedetei 17:30

2012. március 5., hétfő

Jób 31:13-40 

Jób utolsó beszédei - már csak rövid bűnbánó kijelentéseket fog tenni ezután. Négy szakasznyi tagadást és az azokat lezáró átkokat olvashatunk. Panaszainak és érveinek a végére ér, tagadja a barátai által felhozott összes vádat és mint végig itt is hangsúlyozza Isten iránti hűségét.  

Apostolok Cselekedetei 16 

 Mivel most Pál gyalog indult Antiókhiából, a városokat ellentétes sorrendben járja be, mint első missziós útján. Timóteus apjára vonatkozó kijelentések azt sugallják, hogy a judaizmusra nem tért át és valószínű Krisztusban sem hitt. Macedónia nagy lépés volt a missióban, mert az már Európához tartozott. A 10. verstől Lukács többes szám első személyre vált, sugallva azt, hogy Tróászban ő is csatlakozott Pálék csoportjához. Ez a 20. verstől újból visszaváltozik, és majd csak a 20. fejezettől ír újból „mi” változatban Lukács. Ahol olyan kevés zsidó élt, mint pl. Filippiben, nem épült zsinagóga, és jellemző volt, hogy a szabad ég alatt egy folyó mellett jöttek össze a zsidók imádkozni (bár az új fordítás kicsit másképp fordítja, a 137. Zsoltár is erről szólhat). A lányban meglévő jövendőmondó lélek a görögben egyértelműen démoni (püthon) lelket jelent, ezért zavarhatta Pált. Egy fogoly megszökése esetén az őr az életével fizethetett - ezt látjuk a 12. fejezetben Péter esetében is. Római polgár tárgyalás nélküli bárminemű fenyítése törvénybe ütközött. Itt csak a rehabilitációra használta Pál római polgárjogát, később fogja „megelőzésképpen” is. A fejezetben a MBT fordításban van egy nyomdahiba: a 31. vers száma lemaradt.  

"Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" 

Apostolok Cselekedetei 16:31

2012. március 4., vasárnap

Jób 31:1-12 

A fejezet Jób három részen keresztül tartó összegzésének a tetőzése, ártatlanságának kijelentése. A fejezetben végig olvashatunk (majd) egy állítást és egy hozzá kapcsolódó átkot, büntetést. Itt például az 5-7 versek után a 8. majd a 9. után a 10. vers. 

Zsoltár 119:145-176 

Az utolsó négy nyolcverses szakaszokból álló rész, amelyek továbbra is a héber ábécét egy-egy betűjével kezdődnek. A zsoltár vége felé közeledve egyre hangsúlyosabbá válik a szabadításért való könyörgés.  

Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm. 

Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem! 

Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról. 

Zsoltár 119:174-176

2012. március 3., szombat

Elnézést, hogy kimaradt majdnem egy hétnyi anyag. Sok problémával küzdöttem többek között egészségügyivel. Próbáltam pótolni, de nem sikerült, ezért most úgy döntöttem, hogy átmenetileg kihagyom őket, és inkább az aktuálissal foglalkozom, majd szép lassan pótolom őket. 

Jób 30 

Az előző részben említett áldások és tisztesség bemutatásának ellentéteként Jób a szenvedést és a megvetettségét említi, aminek részese volt. A fejezet végén olvasható állapota miatti siránkozása azt mutatja, hogy még mindig nem tudott megbékélni helyzetével.  

Apostolok Cselekedetei 15 

Nagyon valószínű erről a jeruzsálemi útjáról ír Pál a Galata levél első fejezete végén is. Érdekes, hogy a Ciprusi látogatás óta kettőjük említésekor Pál neve szerepel elől, itt viszont újból Barnabásé. Jakab, akiről itt olvasunk az Úr Jézus (fél)testvére volt, az apostoli levél szerzője, aki fontos tisztséget töltött be a jeruzsálemi gyülekezetben. Érdekes, hogy beszédében Péter héber nevét használja (Simon). Idézete Ámósz próféta könyvéből származik - ha nem is szó szerint. A négy utasításról azt tartották, hogy azt Isten még a mózesi törvény előtt is elvárta az emberektől. A megfulladt állat és a vér fogyasztása összefügg: a fulladással elhullott állatban benne marad a vére. Márk - az evangélium írója - és Barnabás itt szerepelnek utoljára az Apostolok cselekedeteiben, Pál viszont a leveleiben említi Márkot, akivel később nemhogy rendezni tudták kapcsolatukat, hanem kifejezetten barátjának tekintette.  

Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők." 

Apostolok Cselekedetei 15:11

2012. március 2., péntek

Jób 29  
A fejezet felépítése a következőkre bontható: áldás (2-6. vers), tisztesség (7-11. vers), jó cselekedetek (12-17. vers), áldás (18-20. vers), tisztesség (21-25. vers). A jó cselekedetek erős ellentétben állnak Elifáz 22. fejezetben felsorolt vádjaival. 


Apostolok Cselekedetei 14

2012. március 1., csütörtök

Jób 27-28 


Apostolok Cselekedetei 13

2012. február 29., szerda

Jób 26 

Apostolok Cselekedetei 12

2012. február 28., kedd

Jób 25

Apostolok Cselekedetei 11

2012. február 27., hétfő

Jób 24  

Apostolok Cselekedetei 10