2012. február 26., vasárnap

Jób 23 

Második védekezésével - 9. fejezet - ellentétben Jób most biztos abban, ha Isten elé tudna járulni és ő meghallgatná, akkor felmentené.  

Zsoltár 119:97-144 

A hat versszak nyolc-nyolc verse a héberben azonos betűvel kezdődik. A 121-128 versszak ismét egy szabadulásért való ima - ilyen volt a 81-88. szakasz is.  

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. 

Zsoltár 119:105

2012. február 25., szombat

Jób 22 

Itt kezdődik a harmadik beszédciklus, ami jóval rövidebb, mint az előzők, és Cófár egyáltalán nem is szólal meg. Egyre durvább vádakat vágnak Jób fejéhez, már nyoma sincs a vigasztaló beszédnek: teljesen biztosak abban, hogy Jób a bűnei miatt szenved.

Apostolok Cselekedetei 9:23-43 

Nem egyértelmű, hogy a 22. és 23. vers között telt el hosszabb idő (három év) vagy a 25. és a 26. vers között, de a Galata levélből az derül ki, hogy Damaszkuszból elment Arábiába, onnét visszatért Damaszkuszba, majd csak ezután ment fel Jeruzsálembe. Mind a két variáció lehetséges, azaz, hogy a szökése után ment Arábiába, de az is, hogy három év múlva, amikor visszatért akarták megölni. Nagyon valószínű, hogy amikor Jeruzsálembe ment, csak Péter tartózkodott a tizenegy (tizenkettő?) közül a városban. Barnabással találkoztunk már (és fogunk még: későbbi missziós munkatársa), József volt az eredeti neve, Ciprusi származású volt, őróla olvassuk, hogy eladta a földjét; egyébként az evangéliumot író (János) Márk unokatestvére (vagy nagybátyja - előbbi valószínűbb). Dorkász feltámasztásával kapcsolatban érdekes, hogy Péter mind a három alkalommal ott volt, amikor Jézus valakit feltámasztott. Ebből kettő nyilvános volt (naini ifjú és Lázár), de Jairus lánya esetén csak a három „kiemelt” tanítvány, Péter Jakab és János lehetett bent. Érdekes még, hogy Péter egy tímárnál szállt meg. A tímár megölt vagy elhullott állatok bőrét dolgozta fel, így a zsidó törvény alapján tisztátalan dolgokkal került kapcsolatba és ezért a zsidók közül sokan megvetették őket. Péter döntése már az első lépés a zsidó előítéletek elutasítására. (Egyébként az egész Bibliában sehol máshol nem olvasunk tímárról.)

Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott. 

Apostolok Cselekedetei 9:31

2012. február 24., péntek

Jób 21

Jób kitart amellett, hogy a tapasztalat éppen a fordítottját mutatja, mint amit a barátai mondanak.  

Apostolok Cselekedetei 9:1-22

Damaszkusz Jeruzsálemtől kb. 240 km-re fekszik, az út négy-hat nap közötti időt vehetett igénybe. Damaszkusz kívül esett már Palesztina területén, egy fontos kereskedelmi központ volt, nagyon sok karavánút innét indult ki és elég sok zsidó lakott benne. Itt is találkozunk a dupla megszólítással: Saul, Saul. Hasonló van még Izsák feláldozásánál (Ábrahám! Ábrahám), vagy az égő csipkebokornál (Mózes! Mózes), vagy amikor Sámuelt szólítja meg az Úr (Sámeul, Sámuel), de ide sorolhatjuk Jézus kiáltását is a kereszten: Én Istenem, én Istenem… A név ismétlése fontos esemény kapcsán felhívó, sürgető céllal történik. A római kori Damaszkusz úgy nézett ki, hogy a keleti kaputól egy egyenes utca szelte ketté - ez volt az Egyenes utca. Anániással csak itt találkozunk - meg a 22. fejezetben, ahol Pál elmondja megtérésének történetét. Gyakori név volt, Szafira férjét, aki Péter lábainál halt meg valamint a könyv végén Pált kihallgató főpapot is így hívták.  

Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. 

Apostolok Cselekedetei 9:22

2012. február 23., csütörtök

Jób 20 

Cófár személyes sértésnek veszi Jób szavait és egy újabb költeményt olvashatunk a gonoszok sorsáról a barátok berögződött elképzelései szerint. Mint költeményben sokszor itt is találkozunk olyan kifejezésekkel, szóképekkel, amiknek az értelmezése, fordítása nehéz, többféle is lehet. Bildádhoz hasonlóan, Cófár is teljesen meg van győződve saját igazáról.

Apostolok Cselekedetei 8:26-40

A Jeruzsálemből Gázába vezető út kb. 80 km hosszú. A kandaké valójában az uralkodó király anyjának a címe volt, ő látta el a király világi kötelességeit, mert a királyt ehhez túl szentnek tartották. Abban az időben szokásos gyakorlat volt, hogy ha nem felolvastak valakinek akkor saját magának is hangosan olvasta a szöveget. Azótosz (Asdód) ősi filiszteus város volt, 95 km-re Cézáreától, ami viszont az akkori római helytartók főhadiszállása volt. Érdekes, hogy Fülöp egy rövid samáriai tartózkodás után elvégzi ezt a küldetését, majd Cézáreába megy, ahol valószínű le is telepszik. Legközelebb kb. húsz év múlva találkozunk vele ugyanott: Pál Jeruzsálembe menet nála száll meg (21:8).

Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.

Apostolok Cselekedetei 8:35

2012. február 22., szerda

Jób 19 

Az egyik legismertebb és legtöbbet idézett vers található meg ebben a szakaszban. A 25. versben a megváltót „védelmezővel” is lehet fordítani, és itt Jób egyértelműen Istenre gondol - habár az újszövetségi hívők ezt Jézusra vetítik, mint Megváltónkra. Érdekes a 26. vers: az új fordításban „testemben”, a Károliban „testem nélkül” - és az új fordítás revíziója is „testem nélkül” - a szöveg alapján tulajdonképpen mindkét fordítás lehetséges. A 18. vers érdekes még, egy patriarchális társadalomban a legnagyobb sértés, ha már a kisgyermekek is megvetnek egy idős embert.

Apostolok Cselekedetei 8:1-25 

A Jézus által adott missziós küldetés beteljesedése nem az apostolok vagy a hívők akaratából indult el, hanem attól teljesen függetlenül. István után Fülöp a második az a hét görög zsidó közül, akiket kiválasztottak az asztalok körüli szolgálatra és olvasunk még róla. A kéziratokból nem egyértelmű, hogy Samária városába, a fővárosba (mai Nablusz) vagy Samária egyik városába ment Fülöp.  

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben (vagy testem nélkül) meglátom az Istent.

Jób. 19:25-26

2012. február 21., kedd

Jób 18 

Bildád továbbra is meg van győződve, hogy igaz nem szenvedhet, a gonoszok viszont elnyerik büntetésüket még itt a földön.

Apostolok Cselekedetei 7:30-60 

István kimondatlanul is párhuzamot állít Mózes és Jézus között: Izráel népe akkor elutasította Mózest, ahogyan István napjaiban Jézust. A Galata és a Zsidókhoz írt levél is említi a törvény átvételekor angyalok jelenlétét a Sínai-hegyen, bár erről Mózes könyve nem beszél. A beszédből látszik, hogy István tanult ember volt, nagyon sok helyről idéz, Mózes öt könyvén kívül prófétáktól is. Érdekes, hogy nem is sokkal korábban Jézust még át kellett adniuk a rómaiaknak, hogy kivégezhessék, Istvánt viszont halálra kövezhették. Ez feltehetően azért lehetett, mert itt a vád a templom megszentségtelenítése („ellene mondott”) volt, amiben a rómaiak szabad kezet adtak a zsidóknak. Lukács érdekesen mutatja be Sault a könyvében, ő ugyebár az, akinek a másik neve Pál volt, és még sokat fogunk vele találkozni.

Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll.

Apostolok Cselekedetei 7:55

2012. február 20., hétfő

Jób 17

A Károli és az Új fordítás között van egy verscsúszás, a 17:1 a Károliban a 16:23, ennek megfelelően ott a 17. fejezet csak 15 versből áll. Az 5. vers egy szólás lehet, aminek a fordítása elég nehéz. A legújabb fordítás így hozza: „Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai:”

Apostolok Cselekedetei 7:1-29

 Ha elkezdjük összevetni István beszédét az Ószövetségben olvasható információkkal, első olvasatra elég sok eltérést tapasztalhatunk. Mózes könyvében úgy olvassuk, hogy Ábrámot Háránban hívta ki Isten a családjából - bár Nehémiásnál olvasunk olyat, hogy a Káldeus Úr városából hozta ki Isten Ábrámot. Ha csak azután ment tovább Ábrám Háránból, hogy meghalt az apja, akkor nem 70 éves volt Táré, amikor Ábrám született, hanem 130. Mózes könyvében nem 75 hanem 70 főből állt Jákób családja, akik Egyiptomba mentek - nem lehetetlen, hogy itt Józsefet és családját is beleszámolják. Ezeket az eltéréseket van aki az Ószövetség pontosításaként, magyarázataként tartja számon, viszont az sem lehetetlen, hogy pusztán István értelmezéséből származnak. Az eltérések István mondanivalója szempontjából azonban semmiképpen nem sarkalatosak.

Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai. … Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam, … hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?

Jób 17:11-15

2012. február 19., vasárnap

Jób 16 

Jób úgy tekinti magát, mint Isten célpontját, és úgy érzi nem fog elég hosszú ideig élni a földön ahhoz, hogy barátai előtt bebizonyosodjon ártatlansága. Istenbe vetett bizalma azonban töretlen, a Sátán továbbra is vesztésre áll a fogadásban.

Zsoltár 119:49-96 

A szakasz hat nyolcverses részből áll. A héberben mindegyik rész nyolc-nyolc verse azonos betűvel kezdődik. A 73-80 versek érdekessége, hogy koncentrikus szerkezetű, a 73-80, 74-79, 75-78 és a 76-77 versek tartoznak össze tartalmilag.

Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. Uram, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!

Zsoltár 119:62, 64

2012. február 18., szombat

Jób 15 

 Elifáz háromszor szólal meg, ez a második. Továbbra is Jóbot okolja a helyzetéért.  

Apostolok Cselekedetei 6 

Az előző fejezet és ez között hosszabb idő is eltelhetett. Érdekes, hogy a kiválasztott hét férfi mind görög nevet visel - a „görög” zsidók közül jött a panasz -, valamint, hogy csak kettejükkel találkozunk a későbbiekben, Istvánnal és Fülöppel. A prozelita megnevezést a pogányok közül zsidó hitre tért emberekre használták. Érdekes, hogy Nikoláosz (a prozelita) pont abból a városból származott, ahol az első legnagyobb gyülekezet jön lérte Jeruzsálem után, és itt nevezték először a Jézusban hívőket keresztyéneknek. Szabadosok a felszabadított rabszolgák voltak.  

Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, 

Apostolok Cselekedetei 6:7

2012. február 17., péntek

Jób 14 

A 3. versben a Szeptuaginta a Vulgáta és még más fordítás is az „engem” helyett egyes szám harmadik személyt, „őt” fordít. Érdekes, hogy a Károliban és az Új fordításban is „engem” van.  

Apostolok Cselekedetei 5:17-42 

Róma megfosztotta Annást főpapi tisztségétől és vejét Kajafást ismerték el főpapként. A zsidók szerint viszont aki egyszer főpap lett, a tisztségét élete végéig viselte, tehát ők Annást tekintették annak. Nem tudjuk, itt kettejük közül melyikről van szó. Az Úr angyalával ötszöt találkozunk az Apostolok Cselekedeteiben - itt először. Gamáliel az akkori leghíresebb tanító volt, Saul (Pál) is nála tanult. Teudásról semmilyen más feljegyzés nincs, a galileai Júdás - akinek a felkelése nem Jézus születésekor történt összeírás idejében volt, hanem egy kb. 10 évvel későbbiben - zsidó történetírói feljegyzések alapján a római adófizetés ellen lázadt fel, és valószínű az ő mozgalma élt tovább a zelóták pártjában; az egyik tanítvány, Simon is zelóta volt. A megveretés nagyon valószínű, hogy az „egy híján negyven botütés”-t jelentette.  

A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, … őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon… 

Apostolok Cselekedetei 5:30-31

2012. február 16., csütörtök

Jób 13 

A 23. versben a három leggyakrabban használt héber szót találjuk a gonosz gondolatokra és cselekedetekre (bűn, vétek, hitszegés). Hasonlóan együtt találjuk ezeket 2 Mózes 34-ben és Ézsaiás 59-ben is.

Apostolok Cselekedetei 5:1-16 

Anániás és Szafira bűne nem az volt, hogy megtartottak maguknak a pénzből, hanem, hogy úgy tüntették fel, mintha mindet odaadták volna. Azt, hogy az Isten törvénye elleni bűn büntetése ennyire kemény: azonnali halál volt, megtaláljuk az Ószövetségben is, például Áron két fia, Nádáb és Abihú vagy a frigyládát megérintő Uzza esetében. A 11. versben találjuk először az Apostolok Cselekedeteiben a gyülekezet kifejezést. A görög ekklézsia szót ebben az időben politikai és egyéb, pl. népgyűlések megnevezésére is használták (pl. 19:32-ben is), a Szeptuagintában viszont a vallási csoportként összegyűlt Izráel népére vonatkozott. Itt olvasunk először arról, hogy nők is csatlakoztak a hívőkhöz - nem mintha eddig nem lettek volna hívő nők, csak feljegyzést nem találunk.

Az Úrban hívők száma egyre növekedett, férfiak és nők tömegével. 

Apostolok Cselekedetei 5:14

2012. február 15., szerda

Jób 12 

Jób továbbra is kitart Isten mindenhatósága mellett, egy szóval sem átkozza őt. A 9. vers az egyetlen Jób és barátai beszédében, ahol a héber Jahve szó fordul elő, ahogyan Isten Mózesnek mutatkozott be. Mivel a könyv leírása valamikor a királyság idejében történt, ez nem feltétlen bizonyíték arra, hogy Jó Mózes után élt volna. A 12. vers a Károliban - és a már rendelkezésre álló revidiált szövegben is - nem kijelentés, hanem kérdés, tehát Jób egyértelműen csak Istennek tulajdonít bölcsességet. Érdekes teológiai kérdést vethet fel a 24-25. vers -- a felsőbb hatalmaknak való engedelmességben.

Apostolok Cselekedetei 4 

Miután a délutáni imádkozás gyakorlatilag az esti áldozat idejében volt, utána a templomkapukat be kellett zárni, és emiatt nem lehetett megkezdeni a tárgyalást Péterék kérdésében. A pünkösdi eseményen háromezer ember csatlakozott hozzájuk, ez nőtt most ötezerre. A fejezet végén azzal a Barnabással találkozunk, akit kiküldenek majd Antiókhiába, ott maga mellé veszi Sault (Pált), majd együtt mennek az első missziós útjukra. 

„…és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."

Apostolok Cselekedetei 4:12

2012. február 14., kedd

Jób 11 

Míg a másik két barát háromszor szólal meg a könyvben, Cófár csak kétszer. Ugyanúgy gondolkodik, mint a másik kettő: Jób helyzete saját bűnének köszönhető, abból bűnbánattal tudna szabadulni. A 12. versben a „vadszamár … emberré” más fordításban „vadszamár … háziszamárrá”. Ez a változat bár két rokon, de mégis teljesen különböző állatot vet össze.  

Apostolok Cselekedetei 3 

Az imádkozásra három időpont volt kijelölve: reggel, ami akkor a 3. óra volt, ma 9; délután az esti áldozat idején, ez a 9. óra volt, ma délután 3; és naplementekor. Az Ékes-kapuval csak itt találkozunk, és valójában nem is igazán tudják beazonosítani, hogy melyik kaput nevezhették így. Az viszont nagyon valószínű, hogy nem a templom épület bejárata volt - ahogyan azt sokszor ábrázolni szokták - sokkal inkább az egyik udvarból a másikba jártak át rajta. Bár Jézus halálával kapcsolatos részleteket nem egységesen írják le az evangélisták, a „gyilkos” - Barabás - szabadon bocsátását, amiről Péter itt beszél mind a négy evangéliumban megtaláljuk.  

Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. 

Apostolok Cselekedetei 3:15

2012. február 13., hétfő

Jób 10 

Jób a szenvedésében nem lát tisztán, ezért is szokták mondani, hogy a komoly szenvedő betegszobája nem biztos, hogy a legjobb hely teologizálásra. Jób a végén maga is bűnként ítéli meg ezt a viselkedését, viszont az adott helyzetben nem tud tiszta fejjel gondolkodni. A halált, alvilágot az ókori mezopotámiai iratok említik úgy, mint a „sötétség háza”.

Apostolok Cselekedetei 2 

A Pünkösdöt a hetek ünnepének (Páska szombatja utáni hetedik hetet követő nap) vagy az aratás ünnepének is nevezik. Logikusan a hét első napjára esett és az aratás isteni áldása iránt kifejezett örömünnep volt. Egyes értelmezések szerint a ház, ahol voltak akár a templom is lehetett, mert Lukács azt írja a 24:53-ban, hogy „mindig a templomban voltak, és áldották Istent.”, vagy valahol a közelében. A nyelveken szólással találkozunk még az Apostolok Cselekedeteiben és a Korinthusi első levélben is, bár sokak véleménye az, hogy itt egy egészen másról volt szó, mert az emberekhez szóltak, általuk ismert idegen nyelven. A nap harmadik órája a mai kilencnek felel meg. A zsidók hasonló ünnepeken jellemzően 10 óráig még böjtöt tartottak, ezért volt kifejezetten furcsa, hogy valaki kilenckor már ittas lenne.  

Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. 

Apostolok Cselekedetei 2:33

2012. február 12., vasárnap

Jób 9

Jób, bár perel Istennel, viszont elismeri mindenhatóságát és nem káromolja, ahogyan a Sátán megjósolta az első két részben megjósolta. A 6.versben az oszlopokon nyugvó Föld képét látjuk, ami nem egyedülálló az Ószövetségben, találkozunk vele még Sámuel könyvében (1. Sám. 2:8) és a Zsoltárokban is (75:4, 104:5). Érdekes, hogy Jób a 10. versben szó szerint ismétli Elifázt az 5:9-ből.

Zsoltár 119:1-48

Ez a Zsoltár nem csak a hosszában hanem a stílusában is egyedülálló a Bibliában. Olyan huszonkétszer nyolc verses versszakokból áll, ahol mind a nyolc vers azonos betűvel kezdődik, sorban a héber abc betűit követve. Írója nem lehetetlen, hogy pap volt, és valószínű a fogság után írta meg a zsoltárt. Szinte biztos, hogy eredetileg írásban készült - szemben azokkal, amik szájhagyomány útján kerültek feljegyzésre -, és sokkal inkább felolvasásra használhatták, mint éneklésre.

Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.

Zsoltár 119:18

2012. február 11., szombat

Jób 8
Bildád hasonlóan érvel mint Elifáz, de amíg Elifáz csak célzásokat tesz, ő konkrétan mondja ki, hogy szerinte Jób képmutató, mert bűnt követett el és amiatt sújtja Isten.  

Apostolok Cselekedetei 1
Szerzője bár nem nevezi meg magát minden bizonnyal azonos azzal a Lukáccsal, aki az evangéliumot írta. Ő az egyetlen író a Bibliában, aki nem zsidó, hanem görög származású. A könyvet részben többes szám harmadik személyben („ők”) írja, de sok helyen úgy tűnik, hogy részese is volt az eseményeknek, mert többes szám első személyben ír („mi”). Keletkezése feltehetően a végén leírt események után nem sokkal (Kr. u. 62 tájékán) lehetett, bár egyes elemzők a késő 70-es éveket sem zárják ki. Címzettje Teofilus, azonos az evangéliummal, aki lehetett egy konkrét megrendelő nemesember, lehetett kitalált személy, de mivel a név jelentése „aki Istent szereti” lehet vannak olyan feltételezések is, hogy csupán irodalmi fogás, és valójában minden hívőnek írja Lukács. Könyve kb. 30 év eseményeit írja le. Érdekes az angyalok (két férfi) megszólítása: „Galileai férfiak” - egyedül Júdás Iskáriótes volt nem galileai, ő viszont már nem volt közöttük. Péter javaslatára - tizenkettedik választás - semmilyen utalást nem találunk, hogy Istentől vagy Jézustól származott volna, sokkal valószínűbb, hogy Isten tervében ez Pál volt. Mátyásról itt olvasunk először és utoljára is (nincs is több Mátyás a Bibliában). Hasonlóan itt olvasunk utoljára arról, hogy sorsot vetettek valaminek az eldöntésére.  

Ellenben erőt kaptok, … és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." 
Apostolok Cselekedetei 1:8

2012. február 10., péntek

Jób 7 

Jób az előző fejezetben Elifáznak válaszol, most Istenhez fordul. Érdekes a 20. vers története: az utolsó mondat eredetileg úgy szólt, ahogyan az új fordításban olvasható („Talán terhedre vagyok?”), így szerepel például a Szeptuagintában is, viszont a legtöbb héber kéziratban a Károli szerinti „Miért legyek magamnak is terhére?” szöveg szerepel. Feljegyzések szerint azért, mert az ókori héber írnokok túl durvának, mai nyelven „beszólásnak” érezték a szöveget Isten felé, amivel megkérdőjeleznék igazságosságát, és ezért szándékosan megváltoztatták a szöveget.  

Máté 28 

A másik Mária valószínűleg az előző fejezetben említett Jakab és József anyja, Klópás felesége, akit János is említ. Az őröket és a velük kapcsolatos dolgokat kizárólag Máté említi a négy evangélista közül. Érdekesség még - bár lehet, hogy sok jelentősége nincs -, hogy egyedül Máté ír arról, hogy a feltámadt Jézust valaki tényleg megérintette volna.  

Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. 

Máté 28:5-6

2012. február 9., csütörtök

Jób 6 

Jób hétszer válaszol, ebből ez az első. A 6. versben szereplő kifejezés - „van-e íze a nyers tojásnak”; Károli „kellemes íze van-é a tojásfehérnek?” egyike azoknak a héber kifejezéseknek Jób könyvében, amiknek értelme nem világos és ez teszi nehézzé a fordítását. Témáról Ézsaiás és Jeremiás is ír, egy oázis volt Észak-Arábiában Babilontól délnyugatra kb. 600 km-re. Séba pedig Dél-Arábia része, a mai Jemen területe - Séba királynője látogatta meg Salamont, amikor hallotta bölcsességét.  

Máté 27:31-66 

Ciréne az észak-afrikai Líbia egyik nagy létszámú zsidó lakossággal rendelkező városa, Simon feltehetően a páska ünnepre érkezett Jeruzsálembe. Római katona joga volt bárkit kényszeríteni arra, hogy az általa megjelölt dolgot vigye, de legfeljebb egy mérfölden keresztül volt erre bárki köteles (Jézus erről beszél a Hegyi beszédben; ld Máté 5:41). Az epével (méreggel) kevert bornak erős bódító, fájdalomcsillapító hatása volt, amit szokás volt a halálra ítélteknek felkínálni. Jézus kiáltása a kereszten a 22. Zsoltár 2. verse - kevert héber és arám nyelven. A templom kárpitja a szentélyt választotta el a szentek szentjétől, ahol eredetileg a szövetség ládája állt. A szentek feltámadásáról egyedül Mátéban olvasunk, és nem is lehet semmi többet tudni róla. Arimátia Efraim hegyvidéki falu, kb. 30 km-re Jeruzsálemtől. József onnét származott, de feltehetően Jeruzsálemben élt.  

Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: "Bizony, Isten Fia volt ez!" 

Máté 27:54

2012. február 8., szerda

Jób 5 

Ebben a fejezetben van az a vers, amire az egyetlen utalást találjuk az Újszövetségben a Jób könyvéből: a 13. verset Pál idézi az 1. Korinthus 3:19-ban. A 17. versben találkozunk először Jób könyvében a „Mindenható” (Saddáj) kifejezéssel. Ez összesen 31-szer fordul elő Jóbnál (a teljes Bibliában ezekkel együtt összesen közel hatvanszor), és az érdekessége, hogy Ábrahámnak mutatkozott be így Isten az 1. Mózes 17:1-ban. Mózesnek „Jehova” (JHVH, fordításban: ÚR) néven mutatkozik be (2. Móz. 6:3), és megmondja, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób csak a „Mindenható” (Saddáj) néven ismerte őt, a Jehova nevet ők nem ismerték. A Mindenható kifejezést az Újszövetségben csak a Jelenések könyvében találjuk meg illetve a Korinthusi levélben egyszer.

Máté 27:1-30 

A nagytanács hivatalosan nem ülésezhetett éjszaka, ezért tartottak reggel egy hivatalos tanácskozást. Halálos ítélet végrehajtása tekintetében a római kormány kizárólag a templom idegen által történt megszentségtelenítése esetére hagyta meg a jogot a nagytanácsnak. Ezért kellett Jézust átadniuk a helytartónak, ha ki akarták végeztetni. Az ünneppel kapcsolatos amnesztia szokásáról csak az evangéliumokban, és azokban is csak itt olvashatunk, más korabeli irat ilyet nem említ. Pilátus feleségének üzenetét valamint Pilátus kézmosását csak Máté említi meg, a többi evangéliumban nem találjuk. A keresztre feszítés előtti megostorozás (korbácsolás) gyakorlatilag az elítélt halálának a gyorsítását idézte elő, sőt előfordult, hogy olyan kegyetlenséggel végezték, hogy már ezalatt meghalt.

 

De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. 

Jób. 5:8-9

2012. február 7., kedd

Jób 4 

A három barát érvelésével nem az volt a gond, amit tudtak, hanem amit nem: Istennek nem oka, hanem célja volt azzal, hogy megengedte a Sátánnak, tönkretegye Jób életét. Amennyiben arról a Témánról van szó, amivel többször is találkozunk a Bibliában, az Edóm földjén volt és a bölcsességéről volt híres. Elifáz háromszor szólal meg a könyvben.  

Máté 26:36-75 

Zebedeus két fia János és Jakab voltak, valamiért ők hárman álltak legközelebb Jézushoz, ők lehettek ott a megdicsőülés hegyén is a tizenkettőből. Mózesi törvény alapján káromló beszéd ügyében vallomást kellett tenni. Ezt használja ki Kajafás, hogy szólásra bírja Jézust. A főpapnak viszont semmilyen körülmények között nem volt szabad megszaggatnia a ruháját. Azt, hogy Péter megtagadja Jézust, mind a négy evangélista leírja, a feltámadás utáni helyreállítását azonban csak János. A galileaiaknak volt egy nagyon egyedi tájszólásuk, erről tudhatta a szolgálólány, hogy Péter onnét származik.  

Ekkor így szólt hozzá Jézus: "…Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?" 

Máté 26:52-54

2012. február 6., hétfő

Jób 3 

Jób itt nagyon közel áll ahhoz, hogy megátkozza Istent, mégsem teszi. A Leviátánnal három helyen is találkozunk még a Bibliában, itt, a 41. fejezetben (új fordítás krokodilnak fordítja), Zsoltárok 74-ben illetve az Ézsaiás 27-ben. A régi héber kifejezés jelentése „összecsavarodott”, „tekergőző”, amit jellemzően „tengeri kígyó”-nak feleltetnek meg. Képi ábrázolásban óriáskígyó, sárkány vagy krokodil alakban jelenik meg. 

Máté 26:1-35 

Betánia Jeruzsálemhez közeli falu volt, itt lakott Lázár és két nővére Márta és Mária. A történetet Márk jegyzi még fel, illetve János is leírja, de ő Lázárral hozza összefüggésbe, bár nem zárja ki, hogy Simonnál történt a vacsora, viszont ott utána vonul be Jézus Jeruzsálembe. János vagy megcserélte az eseményeket (nem időrendben ír) vagy egy másik vendégségről ír. Alabástromnak legtöbbször a márványt nevezték abban az időben. A harminc ezüstpénz másféleszerese, mint amennyiért Józsefet, Jákób fiát adták el, és kb. öt havi bérnek felelt meg abban az időben.  

Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!" 

Máté 26:13

2012. február 5., vasárnap

Jób 2

Az első két fejezet az előszó, ami prózában íródott. Az 1-3. versek az 1. fejezet 6-8. verseinek ismétlése - az utolsó mondat kivételével. Jób betegségét nem ismerjük pontosan, bár több tünetét megtaláljuk a könyvben. Az itt található fekélynek fordított héber kifejezést olvashatjuk Ezékiás esetén is a 2. Királyok 20:7-ben. Érdekes, hogy a Sátán Ádám esetén is Évát használta fel a kísértésre, Jób viszont ellen tudott állni felesége javaslatának. A három barátot a Bibliából máshonnan nem lehet beazonosítani, tehát nem igazán tudjuk kik és pontosan honnét valók voltak.

Zsoltár 116-118

A 116. Zsoltár három versszakból áll: 1-6, 7-14 és 15-19. Szerzője a hagyományok szerint egy király lehetett, akár Ezékiás is, bár nyelvezete eléggé hasonlít Dávid zsoltáraihoz. Sokan a 118. zsoltárt tartják a Biblia közepének, azonban ha a fejezetek számát vesszük, az általunk használt beosztású teljes Biblia 1189 fejezetéből a középső a 117. Zsoltár. Ez a legrövidebb könyv a Bibliában (három vers négy fejezetben is van: Eszter 10 és 131, 133, 134. Zsoltár), és a 111-116-ig tartó Halleluja zsoltárok befejezése lehetett. A 118. Zsoltár keletkezéséről nem sokat tudunk. A fogság után kialakított liturgiában a nemzet megszabadulásáért szóló hálaadásként énekelték az éves ünnepeken. Nem lehetetlen, hogy Jézus és tanítványai is ezt énekelték, amikor az utolsó vacsora után dicséretet énekelve kimentek az olajfák hegyére.

Dicsérjétek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!

Zsoltár 117:1-2

2012. február 4., szombat

Jób 1 

Eszter könyvével lezárult a történeti könyvek sora, Jób az első költői könyv a Bibliában. Jób korát van aki Nóé előttre teszi, van aki Ábrahám környékére. Hogy pontosan mennyi ideig élt nem tudni, de feltehetően 200 évig vagy a fölött. A könyv maga szóbeli vagy írásbeli források alapján isteni ihletésre valamikor a királyság ideje alatt íródhatott héber nyelven. Szerzője biztos, hogy zsidó volt és nem maga Jób vagy a barátai. Nyelvezete, különleges kifejezései, stílusa miatt nagyon nehéz a fordítása, előfordult, hogy a különböző fordítók kihagytak bizonyos részeket, amiket feltehetően nem értettek. A könyv három nagy részre osztható: előszó (próza), főrész (költemény) és utószó (szintén próza). Úz földje a Jordántól keletre fekvő hatalmas terület. 

 

Máté 25:31-46 

Ez a szakasz a vége az ötödik, utolsó nagy tanítói beszédnek a Máté evangéliumában. Az itt olvasható ítélettel kapcsolatban kétféle értelmezés terjedt el leginkább: vagy a földön megvalósuló ezeréves királyság előtt történik vagy a Jelenések 20-ban olvasható nagy fehér trónus előtti utolsó ítéletről van szó. Sokan úgy értelmezik, hogy az ítélet alapja Isten népe, ezen belül vagy a keresztyénekkel vagy a zsidósággal szemben tanúsított magatartás lesz.  

Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 

Máté 25:31

2012. február 3., péntek

Eszter 9-10 

Amikor Isten Sámuelen keresztül megparancsolja Saulnak, hogy pusztítsa ki az amálekitákat, akkor mindenét el kellett volna pusztítani. Saul ezt nem tette meg, a jószág javát megtartották. Most, hogy a törvény szerint nemcsak megölhették ellenségeiket, hanem a vagyonukat is elvehették, nem tették. Az ünneplésben mai napig megtartották a kettősséget, mindenhol 14-én ünneplik, Jeruzsálemben azonban 15-én. A könyvnek az „apokrif” iratokban van tíz további befejező vers.  

Máté 25:1-30 

Az akkori időben koszorúslányok készítették fel a menyasszonyt a vőlegénnyel való találkozásra. Egyes értelmezések szerint az itt olvasható tíz szűz esetében erre gondolhatott Jézus. A lámpás egy olajjal működő fáklya volt, amit kb. negyedóránként kellett újra tölteni, tehát elég sok olajra volt szükség a használatához, amit mindegyiküknek tudni kellett volna. A tálentum egy súlymérték, de használták pénzeszköz megjelölésére is. A képességre, tehetségre utaló jelentését ebből a példázatból is származtatják.  

Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 

Máté 25:21

2012. február 2., csütörtök

Eszter 8 

Az akkori jog szerint ha valaki kegyvesztett lett - és rendszerint ki is végezték -, akkor a vagyona a királyra szállt, így rendelkezhetett Ahasvérós is Hámán házáról. Mivel a törvényt visszavonni nem lehetett (ezzel a problémával állt szemben Dárius is, amikor Dánielt az oroszlánok vermébe kellett dobatnia), azt ellensúlyozó törvényt viszont ki lehetett adni. A két törvényben szereplő időpont azonos volt.  

Máté 24:29-51 

A 34. vers többféle magyarázattal rendelkezik. Van aki a templom lerombolására érti, akkor ez érthető akár azokra is, akikkel beszélt. A „nemzedék” azonban jelenthet „nemzetséget” is, ebben az esetben a zsidó népre is vonatkozhat az ígéret, hogy megmarad addig, amíg Jézus vissza nem jön. Egy biztos, hogy Jézus sem értette úgy, hogy elragadtatása után pár éven belül bekövetkeznének ezek az események. A „sírás és fogcsikorgatás” hat alkalommal található meg Máté evangéliumában, ezen kívül az egész Bibliában összesen egyszer, a Lukács 13-ban.  

És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig." 

Máté 24:31

2012. február 1., szerda

Eszter 7

A 4. vers utolsó mondatának kétféle értelmezése és fordítása van. Károli az egyiket használja, ahol Hámán pénzbeli ajánlatára utal, amit a király elhárított, az új fordítás pedig, hogy emiatt Eszter nem zavarná a királyt. Az arc betakarása a teljes kegyvesztettséget és elvetést jelentette. Nem méltó arra, hogy a király az arcát lássa, neki pedig nincs lehetősége semmilyen további megnyilvánulásra a maga érdekében. Harbóná egyike volt annak a hét udvarmesternek, akiket a könyv elején a király megbízott, hogy Vásti királynét hozzák elé.

Máté 24:1-28

A 24. és 25. fejezet az utolsó a Máté evangéliumában leírt öt nagy tanítói beszédből. A templommal kapcsolatos jóslat olyan szinten bekövetkezett Kr. u. 70-ben, hogy a tűzben leolvadt arany megszerzése érdekében a római csapatok a köveket is szétfeszítették, hogy a közéjük csorgó aranyat kiszedjék. A jövőre vonatkozó próféciákban Jézus nem választja szét élesen a Jeruzsálem lerombolására, második visszajövetelére és a világ végére vonatkozókat. A terhes nők, szoptatós anyák a kiszolgáltatottak csoportját képviselik. A nagy esőzések időszaka télre esett, ekkor a folyók áradása tette különösen nehézzé a körülményeket. Az „Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk” kifejezés arra utalhat, hogy ahogyan a keselyük összesereglése egy látványos esemény, Krisztus eljövetele sem titokban fog történni.

De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek;

Máté 24:13-14