2012. február 7., kedd

Jób 4 
A három barát érvelésével nem az volt a gond, amit tudtak, hanem amit nem: Istennek nem oka, hanem célja volt azzal, hogy megengedte a Sátánnak, tönkretegye Jób életét. Amennyiben arról a Témánról van szó, amivel többször is találkozunk a Bibliában, az Edóm földjén volt és a bölcsességéről volt híres. Elifáz háromszor szólal meg a könyvben.  

Máté 26:36-75 
Zebedeus két fia János és Jakab voltak, valamiért ők hárman álltak legközelebb Jézushoz, ők lehettek ott a megdicsőülés hegyén is a tizenkettőből. Mózesi törvény alapján káromló beszéd ügyében vallomást kellett tenni. Ezt használja ki Kajafás, hogy szólásra bírja Jézust. A főpapnak viszont semmilyen körülmények között nem volt szabad megszaggatnia a ruháját. Azt, hogy Péter megtagadja Jézust, mind a négy evangélista leírja, a feltámadás utáni helyreállítását azonban csak János. A galileaiaknak volt egy nagyon egyedi tájszólásuk, erről tudhatta a szolgálólány, hogy Péter onnét származik.  

Ekkor így szólt hozzá Jézus: "…Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?" 
Máté 26:52-54

Nincsenek megjegyzések: