2011. december 1., csütörtök

1. Krónika 22.

Az ebben a fejezetben leírtak nem találhatók meg Sámuel könyvében, tehát más forrásból merít az író. Salamon neve valószínű a shalom - béke, békesség - kifejezésből származhat, mint a nyugalom embere. Az arany mennyisége 5.000, az ezüsté 50.000 tonna. Csak, hogy érzékeljük, a mennyiséget, a tavalyi évben kb. 2500 tonna aranyat bányásztak ki az egész világon; az USA aranykészlete kb. 8.000 tonna, Németországé kb. 3.400 tonna, Svájcé pedig csak 1.000 tonna körül van – tehát a Dávid által a templom építésére szánt arany mennyisége rengeteg volt!

Júdás levele

Az író személyével kapcsolatban több Júdás is felmerül, de a legvalószínűbb hogy az Úr Jézus féltestvére lehetett. Abban a korban az volt a szokás, hogy az apja nevével azonosította magát valaki; ha itt testvérére, Jakabra hivatkozik, akkor az egy jól ismert személy lehetett – ilyen volt Jézus másik féltestvére, a Jakab levél szerzője, a jeruzsálemi gyülekezet kimagasló személye. Keletkezésére vagy 67-70 közötti időszakot feltételezik, vagy a 80-as évek körül. Idéz két apokrif iratból, ami nem került be a szentírásba, viszont abban az időben a zsidó hagyományok közé tartoztak.

Az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.

Júdás 1:25

2011. november 30., szerda

1. Krónika 21.

Ezt a történetet a Sámuel könyvének írója a könyv legvégére tette, habár időben valószínű nem oda illett. A krónikás valószínű más feljegyzéseket is felhasznált, vannak versek, amik szó szerint azonosak de olyan információkról is olvashatunk, amiről a Sámuelben nem. Önmagában a népszámlálás nem lett volna bűn, itt azonban valószínű Dávid azt szerette volna megtudni, hogy milyen haderőre számíthat, és nem Istenben bízott, hanem a rendelkezésére álló haderőben. A népszámlálás végeredményében eltérés van a két könyvben, ennek az okát legfeljebb találgathatjuk (más források ezt erősítették meg; egyes népcsoportok be- vagy nem számítása; másolási hiba), egyértelmű magyarázata nincs.

3. János

Vannak, akik a vitatott könyvek közé sorolják, mások egyértelműen Jánosnak tulajdonítják ezt a levelet. A szerző a 2. Jánoshoz hasonlóan mutatkozik be, a presbiterként. Gájusz egy elég gyakori név volt, ezen kívül négy helyen találkozunk a Bibliában. Az Ap.Csel-ben egy macedóniairól és egy derbéiről olvasunk. A Római levél végén Pál mint vendéglátóját említi, ahol a gyülekezet is volt. Ezt a levelet a legtöbb Bibliakutató szerint Korinthusból írta Pál. A Korinthusiakhoz írt levélben is említ egy ottani Gájuszt, ez azonos lehet az előbbivel. Amennyiben valamelyik korábban említett Gájusz a János levelének címzettje, akkor ő a legvalószínűbb, de erre semmi egyéb bizonyítékunk nincs. A másik két névvel (Diotrefész és Demetriosz) nem találkozunk máshol a Bibliában, nem tudunk róluk semmi többet. A levelet egyébként Efézusból, az előzőekkel hasonlóan 85 és 90 között, az evangélium után de a Jelenések előtt írhatta János.

Dávid ezt felelte Gádnak: ... Inkább essem az ÚR kezébe, mert igen nagy az ő irgalma.

1. Krónika 21:13

2011. november 29., kedd

1. Krónika 20.

Az író kihagyja a Krónikákból Dávid paráznaságát Betsabéval. Rabbá elfoglalását – ami a jelenlegi Amman helyén állt a Holt tenger északi csücskétől észak-keletre a mai Jordániában - is kicsit másképp jegyzi fel, lehet, hogy nem (csak) Sámuel könyvéből merít. Ezután szintén kimarad Absalon és Símei lázadása, a krónikás inkább csak Dávid hódításait és győzelmeit jegyzi fel.

2. János.

Bár ezzel a levéllel kapcsolatban a külső bizonyíték elég kevés, ezt a levél rövidségének tulajdonítják sokan. Van, aki az első levél részeként említi. A levél egyes verseinek azonosságai az 1. levélben találtakkal azt erősítik, hogy ezt a levelet is János írta. A kiválasztott asszony vagy egy ismeretlen asszony vagy egy helyi gyülekezet jelképes megszólítása, a gyermekei pedig ennek megfelelően vagy a családja, vagy a gyülekezet tagjai - ez vonatkozik az első és az utolsó versre is. Ezt a rövid, személyes hangú levelet valószínű az elsővel körülbelül egy időben 80-95 között írta valamikor.

Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és a Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igaz szeretettel.

2. János 1:3

2011. november 28., hétfő

1. Krónika 19.

A fejezet újból szinte egy az egyben a Sámuel könyvéből van – néhány pontosítással kiegészítve. Itt sem találunk utalást arra, hogy ebben az időben Jerikó csak egy falu vagy körülkerítetlen város volt, mivel azt kb. száz évvel később Aháb építette újra.

1. János 5.

A megjegyzés részben a 7. vers kiegészítése csak 16. század utáni iratokban van benne, a Károli fordítás tartalmazza, az Új viszont ezért nem. Már a mózesi törvény is „két vagy három tanú” bizonyságtételét írta elő. Jézus szolgálatának kezdete a bemerítkezése volt (víz), életének vége pedig a kereszthalál (vér). A Lélek bizonyságtétele alatt Isten írott igéjét érthetjük. Az „ez a három egy” pedig a három bizonyságtételre értendő.

Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.

1. János 5:12

2011. november 27., vasárnap

1. Krónika 18.

A fejezet szó szerint azonos a Sámuel könyvében feljegyzettekkel – kivéve három dolgot. Nem említi a moábiak megharmadolását, hétezer lovast említ hétszáz helyett és a Sós-völgybeli győzelem dicsőségét átengedi Abisajnak. Az elsőnél valószínű nem akarja, hogy bármilyen felesleges kegyetlenkedés árnyékot vessen Dávid alakjára, a második valószínű egy egyszerű elírás (szám), a harmadik pedig valószínű egy más forrásból vett információ, miszerint a Sós-völgyi csata hadvezére Abisaj volt személyesen. Ez persze nem jelent ellentmondást, mert általában a királyok győzelmének szokták tekinteni azokat is, amikben esetleg személyesen nem vesznek részt, de a seregük, élén egyik hadvezérükkel győzedelmeskedik. Sámuel írója a királyt említi, a Krónikáké a hadvezért.

Zsoltárok 98-100.

Ez a három a 93-100. zsoltárokig tartó sorozat részei. Feltehetően egy nagy vallási ünnep liturgiájához szerezték templomi személyek még a fogságba vitel előtt. A 98. Zsoltár három verszekból áll, 1-3, 4-6 és 7-9. A 99. Zsoltár két fő egységet alkot, aminek a végét refrén zárja le, az 5 és 9. versben. A 100. Zsoltár a sorozat lezárásaként egy hálaadó zsoltár.

Magasztaljátok Istenünket, az URat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk! … Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Zsolt. 99:9; 100:5

2011. november 26., szombat

1. Krónika 17.

A fejezet szinte egy az egyben – sok helyen szó szerint - azonos Sámuel könyvével, új információt nem tartalmaz. A Krónikák később jegyzi fel két helyen is, hogy azért nem építhetett Dávid templomot az Úrnak, mert túl sok vér tapadt a kezéhez. Vehetjük ezt egyébként úgy is, hogy Dávidnak más feladata volt: ő erősítette meg a királyságot, emiatt azonban elég sok háborút kellett vívjon.

1. János 4.

Ebben a 21 versben több, mint harmincszor fordul elő a szeretet szó vagy valamilyen ragozott alakja. Érdekes, hogy az evangéliumában János rendszeresen úgy említi magát, mint „a tanítvány akit Jézus szeretett”. Fennmaradt legenda szerint amikor már nagyon öreg volt, egyre csak ezt ismételgette: „Gyermekeim, szeressétek egymást! Aki ezt teszi, megtette, amit tennie kellett”.

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.

1. János 4:9

2011. november 25., péntek

1. Krónika 16.

Az első három vers úgy tűnik Sámuel könyvéből van, az utána következő pár azonban nem. A 105. Zsoltárt egy az egyben így olvashatjuk, a másik két idézet minimális eltéréssel (ami lehet fordításbeli különbség is) azonos. A fejezet vége szintén valahonnét más forrásból van. Érdekes, hogy Salamon templomának felépítéséig kettéválik a frigyláda és a Szent sátor helye. Az utóbbi Gibeónban volt felállítva az áldozóhalmon, míg a ládát Jeruzsálemben egy külön sátorba helyeztette el Dávid. Óbéd-Edóm lehet, hogy azonos azzal, akinél a frigyláda volt három hónapig, de sehol nem találunk egyértelmű utalást erre.

1. János 3.

Első olvasatra a 6. vers enyhe ellentmondásban van az előző fejezet első két versével. János azonban itt nem egyes elkövetett bűnökről beszél - erről szól a 2:1-2 -, hanem inkább egy folyamatos, jellemző viselkedésről.

Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.

1. János 3:23

2011. november 24., csütörtök

1. Krónika 15.

Dávid megemlékezik Mózes utasításairól. A tábor indulásakor Isten utasítása szerint a Szent sátrat és a teljes felszerelést be kellett csomagolni, a ládát pedig le kellett fedni kárpittal! Érdekes, hogy ábrázolásokon a ládát szoktuk látni a tetővel, kérúbokkal „csupaszon”, de még úgy ábrázolni, hogy le lenne egy kárpittal takarva nem láttam. Pedig valószínű, hogy így szállították, amikor átkeltek a Jordánon, vagy amikor körbejárták Jerikót. Hogy Dávid betartotta-e ezt a szabályt is, nem lehet tudni – valószínűleg nem. Lévi fiai Kehát, Merári és Gérson voltak. A következő hármas Elicáfán, Hebrón és Uzziél Kéhát nemzetségéből valók voltak. Valószínű azért vannak ők kiemelve, mert az előírás szerint Kéhát fiainak volt a feladata a láda (és a többi felszerelés) hordozása. Sámuel könyve az előkészületekről egyáltalán nem számol be, a láda elviteléről is kicsit másképp, tehát ezt a szakaszt is máshonnan vehette az író.

1. János 2.

A „tud”, „ismer” ige János első levelében több, mint 40-szer fordul elő. Az akkor terjedőben lévő gnoszticizmus hirdetői azt állították, hogy különleges tudásuk, ismeretük van Istenről, ami másoknak nincs meg. János azt hangsúlyozza, hogy az üdvösséghez szükséges minden tudás, ismeret a rendelkezésünkre áll. A 7. versben hivatkozott „új parancsolatot” János evangéliumában találjuk meg, az utolsó vacsorai történetben. Itt és a 2. levelében is erre utalhat, ez viszont azt erősíti, hogy ezeket az evangéliuma után írta meg. Ugyanerre utalhat a 12-14. versekben található „írok”-„írtam” is.

A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

1. János 2:17

2011. november 23., szerda

1. Krónika 13-14.

 A 13:5-től elég érdekes az eddig olvasottakhoz képest. Tulajdonképpen nem ad új információt a Sámuel könyvében leírtakhoz képest, mégse szó szerint veszi át, mint ahogyan azt korábban láttuk. Vagy más, általunk nem ismert iratot használ, vagy egyszerűen átfogalmazta a szöveget. A láda kocsin való szállítása egyáltalán nem felelt meg Isten utasításának, azt a filiszteusok használták, amikor visszaküldték egyszer korábban. Obed-Edom lehet, hogy azonos a 15. fejezetben Léviták között felsorolttal. Ebben az helyesen járt el Dávid, hogy nála helyezte el a ládát, aminek a felügyelete, csomagolása, szállítása a Léviták dolga volt eredetileg. A 14. fejezet azonos a Sámuel könyvében leírtakkal, bár ott a láda elhozatala előtt szerepel. Dávid Jeruzsálemben született fiai között van két név, ami nem szerepel Sámuelben, ebből Elpelet nevét nem találtam sehol máshol, Nógah viszont szerepel Dávid nemzetségtáblázatánál az 1. Krónikák 3-ban.

1. János 1.

Az evangéliumhoz hasonlóan, ahol János nevét nem találhatjuk meg, a levélben sem szerepel sehol, hogy János írta volna, viszont már az elején kijelenti, hogy a szerző Jézus életének szemtanúja volt. Nagyon korán, a 2. század második felében többen is idéznek belőle, mint János leveléből, tehát a „külső bizonyíték” erős. Nem tudjuk pontosan ki(k)nek írta, de a levél stílusából és mondanivalójából feltételezhető, hogy az apostol idős korában, a gnoszticizmus elterjedése valamint az evangéliuma után, valamikor 80-95 között írhatta meg leveleit. Az első levél stílusában, de sokszor szövegében is nagyon sok hasonlóságot mutat az evangéliummal.

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

1. János 1:7

2011. november 22., kedd

1. Krónika 12.

A fejezetben feljegyzett dolgok ilyen módon máshol nem találhatók meg a Bibliában, tehát teljesen új információkat is tartalmaznak. Valószínű, hogy más, a Bibliában nem szereplő könyvekből merített a krónikás. Ha összeszámoljuk, a Hebronban összegyűlt harcosok 340.800 főt számlálnak. Vannak, akik azt mondják, hogy itt valójában csak a parancsnokok gyűltek Dávidhoz (összességében ők is több ezer főt jelenthettek) és az általuk képviselt harcosok számát olvassuk itt, ők azonban személyesen nem voltak jelen.

2. Péter 3.

Ebben a fejezetben két dolgot is találunk, ami „belső bizonyíték”; ez a második levele valamint megemlíti Pált, mint szeretett testvérét. Péter és Pál a rendelkezésünkre álló információk alapján nagyon jó barátok voltak, annak ellenére, hogy korábban Antiókhiában nézeteltérésbe keveredtek a zsidó szokások betartása kapcsán (ld. Galata 2:11-től). Az sem lehetetlen, hogy a levél írásának idejében mindketten Rómában tartózkodtak.

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.

2. Péter 3:9

2011. november 21., hétfő

1. Krónika 11.

Az első három vers szinte egy az egyben Sámuel könyvéből van. Az fejezet többi része azonban más forrást is felhasznál, mert például Sámuel nem említi, hogy Joáb így vált volna fővezérré. A 10. verstől leírtak Sámuel könyvében Dávid életének a végére kerültek. Itt feltehetően Dávid támogatottságát akarja kihangsúlyozni az író, azért tette ide, ráadásul más forrásokat is felhasználhatott, mivel kicsit bővebb, mint a Sámuelben lévő. A 11. versben szereplő háromszázas szám a Sámuelben nyolcszáz. Bibliakutatók nagy része másolási hibának véli az eltérést viszont az sincs kizárva, hogy több forrás is rendelkezésére állt a Krónikák írójának, ahol viszont a 300 szerepelt. Túlzott jelentősége nincs, a lényeg, hogy Dávidot támogató nagy vitéz volt.

2. Péter 2.

Több, mint tíz újszövetségi könyv ír arról, hogy hamis tanítók vagy hamis próféták jönnek Jézus után, akik már abban az időben akár jelen is voltak a hívők között. A bűnbe esett angyalokkal kapcsolatban két kérdés is felmerül: mikor estek bűnbe és miért vannak egyesek őrizetben, míg többen a Sátánt szolgálhatják? Az első kérdésre a válasz, hogy feltehetően Ádám és Éva bűnbeesése előtt, az utóbbira a Biblia nem ad magyarázatot. Lót esetét a Károli talán kicsit jobban fordítja: „elvetemültek kicsapongó viselkedése” helyett „istentelenek fajtalanságban való forgolódása”. Ez talán jobban kifejezi, miért is lehetett Lót az egyetlen igaz ember Sodomában.

Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből.

2. Péter 2:9

2011. november 20., vasárnap

1. Krónika 9-10.

Érdekes, hogy a 9:35-44 versek teljesen azonosak a 8:29-38 versekkel. Ezzel viszont vége is a nemzetségtáblázatoknak. Nem lehetetlen, hogy azért van kétszer, mert a 8. fejezetben oda illett - Benjámin nemzetségéhez -, itt pedig ezzel vezette fel az író Saul király történetét. A 10. fejezet szinte teljesen azonos Sámuel első könyvének végével. Ne felejtsük azonban, hogy Sámuel két könyve akkor egy volt, tehát valójában Sámuel könyvének közepéből emeli ki a történetet a krónikás. Apróbb eltérések fellelhetők, amik arra utalnak, hogy nem kizárólag Sámuel könyvéből van a történet.

Zsoltárok 96-97.

A 96. Zsoltárt az 1. Krónika 16. szerint Ászáf zsoltára, amit Dávid énekelt akkor, amikor a frigyládát Jeruzsálembe hozatta és ott egy sátorban helyezte el. A 97. Zsoltárról semmit nem tudunk sem szerző sem keletkezési idő tekintetében.

Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba!

Zsoltár 96:7-8

2011. november 19., szombat

1. Krónika 8.

A visszatérés Benjámin nemzetségére és annak bővebb kifejtése az első király Saul miatt lehet, aki Benjámin nemzetségéből való volt. Az ország kettészakadásakor Júdáról és Izráelről szoktunk beszélni, de Júdához tartozott még Simeon nemzetsége és Benjámin egy része is. A Jónátán fiaként megemlített Meribbaal feltehetően azonos Méfibósettel (akit Dávid vesz maga mellé), mert ő volt az apja Míkának a 2. Sámeul alapján.

2. Péter 1.

Péter 2. levelét a második század fordulójáig nem Péternek tulajdonították. Ennek megfelelően a „külső” bizonyítékok (egyéb korabeli iratokban fellelhető idézetek, utalások) elég gyengék. Annál erősebbek a „belső”, a levélben szereplő bizonyítékok. Mivel a hamisítvány kérdését elég sok Bibliakutató elveti, így a végkövetkeztetés, hogy nagyon valószínű, hogy Péter írta. Rögtön az első fejezetben közelgő haláláról ír (ami 67-68-ban mártírhalál volt), ezért 64-66-ra teszik a keletkezési idejét, a címzetteket pedig az első levélben megjelölt ázsiai gyülekezeteknek, magánszemélyeknek. A szent hegy, amire az 1. fejezet vége felé utal, a megdicsőülés hegye volt, ahol hárman, Péter Jakab és János látták az Úr Jézust elváltozni.

Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.

2. Péter 1:3

2011. november 18., péntek

1. Krónika 7.

Aki emlékszik, hogy volt egy ügy Mózes idejében, amikor a lányok örökösödési lehetőségéről döntöttek, nos az a 15. versben olvasható Celofhád lányainak az ügye volt. Ekkor módosították úgy a törvényt, hogy amennyiben fiúörökös nélkül hal meg valaki, a lányok is örökölhetnek és csak utána jön a nem egyenes ági öröklés. Amennyiben a 25. versben lévő Refah Efraim unokája, akkor Efraim (aki József fia volt) és Józsué, Mózes utódja között tíz nemzedék van. Ez kb. megfelel a 430 éves egyiptomi tartózkodásnak.

1. Péter 5.

A levél szerzőjével kapcsolatos „belső” bizonyítékok közé tartozik az második vers. Jézus Péter „rehabilitálásakor” mindháromszor hasonlót tesz hozzá: „Legeltesd az én juhaimat!” Most Péter adja tovább ezt. Szilvánusz lehetett aki elvitte, sőt valószínűleg ő is jegyezte le ezt a levelet. Nevével ezen kívül még háromszor találkozunk a Bibliában,  Pál leveleiben, ahol mindhárom esetben Timóteus mellett a munkatársaként nevezi meg.

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.

1. Péter 5:7

2011. november 17., csütörtök

1. Krónika 6.

Az énekesek felsorolását Hémánnal kezdi. Mivel Kórah Kehát unokája volt, nem lehetetlen, hogy ez az a Hémán, akinek a 88. zsoltárt tulajdonítják. Ászáfot (vagy fiait, mint énekeseket) megemlíti Ezsdrás és Nehémiás is. Érdekes, hogy az 50. Zsoltár valamint a 73-83. Zsoltárok egymás után Ászáf zsoltárai. Mérári fia Étán pedig a 89. Zsoltár jegyzője. Lévi törzse nem kapott úgy területet Kánaán földjén, mint a többi tizenkét törzs. Ők a papi szolgálatot látták el, ezért kaptak szinte minden nemzetség területén városokat.

1. Péter 4.

A 6. versben olvasott holtaknak hirdetett evangéliumnak nincs köze az előző fejezet 19-20. versben olvasottakhoz, itt egyszerűen arról ír Péter, hogy azok az emberek már meghaltak, akiknek azelőtt az evangélium hirdettetett. Halál után már nincs lehetőség a megtérésre, tehát a meghaltnak evangéliumot hirdetni semmi értelme nincs.

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.

1. Péter 4:10

2011. november 16., szerda

1. Krónika 5.

Ráhel halála után nem sokkal történt, hogy Rúben Ráhel szolgálójával, Bilhával hált, aki egyébként Dánt és Naftálit szülte Izráelnek. A kettős rész olyan formán került Józsefhez, hogy Izráel Egyiptomban a saját fiaivá fogadta József két fiát Efraimot és Manassét, akik ugyanannyi örökséghez jutottak, mint József testvérei. Ebben a fejezetben a nemzetségtáblázatok tartalmából - katonai címek, csaták leírása - úgy tűnik, hogy azokat egy katonai összeírásból meríthette a Krónikák írója.

1. Péter 3.

„Ugyanígy” – úgy, mint az előző fejezetben minden ember a hatóságnak, vagy a szolgák az uraiknak. Az „engedelmeskedjen” ugyanazzal a görög szóval is van kifejezve, mint az előző részben a hatóság esetében. A 19-20. versnek többféle magyarázata is létezik; valójában azonban sehol nem találkozunk hasonló szöveggel, így pontosan nem lehet tudni, mire utal itt Péter (Krisztus prédikálása a börtönben lévő lelkeknek).

Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.

1. Péter 3:9

2011. november 15., kedd

1. Krónika 4.

Habár nem sűrűn, de előfordul máshol is, hogy a nemzetségtáblázatot egy rövid történeti jegyzettel szakítják meg – úgy, ahogyan ebben a fejezetben kétszer is megtaláljuk. Jabécról semmi többet nem olvasunk a Bibliában, Isten viszont fontosnak tartotta, hogy feljegyzésre kerüljön ez a rövid történet. Jabéc nevének a jelentése: fájdalom. A Károli Jábésnak írja a nevet, de semmi köze sincs a Jábés-Gileádhoz, amiről a Bírákban illetve Sámuel könyvében olvasunk.

1. Péter 2.

Az itt használt sarokkő kifejezésnek három értelmezése is van. Egyik egy olyan, sarkon lévő kő, ami két falat köt össze - ez a kép a zsidó és nem zsidó hívők összekötését jelentheti. Lehet olyan kőként értelmezni, ami a zárókő egy boltív tetején - ez tartja össze a boltívet, a kész művet. A harmadik értelmezés szerint „sisakkő”, ami a piramis zárócsúcsa, ami a legmagasabb helyet foglalja el és egyben egyetlen ilyen formájú köve az egész építménynek.

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

1. Péter 2:9

2011. november 14., hétfő

1. Krónika 3.

A krónikás Dávid nemzetségének kiemelt helyet biztosít. Érdekes, hogy a Jeruzsálemben született fiai között kétszer találunk Elefelet nevűt, míg később majd az egyiket Elpelet néven említi. Sámuel könyvében a kilenc helyett viszont csak hetet találunk meg, de ne feledjük, hogy a Krónikák írójának más könyvek, feljegyzések is rendelkezésére álltak, nem csak azok, amelyek most nekünk a Bibliában.

1. Péter 1.

Az, hogy a levelet Péter írta eléggé általánosan elfogadott, pusztán egy érv lehetne ellene: az hogy a nyelvezete nagyon kifinomult. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a levél feltehetően jó 30 évvel az Úr Jézus halála után íródhatott (64-65-ben), addigra Péter szerezhetett olyan gyakorlatot a beszédben, ami magyarázhatja az amúgy tanulatlan személy ilyen jó nyelvhasználatát. Péter második levelében írja is, hogy az már a második, tehát mindenféleképpen kellett egy előzőnek lennie. A levélből egyébként kiderül, hogy szerzője személyesen találkozott Jézussal, és nagyon sok eseménynek szemtanúja volt - ez pedig Péter szerzőségét erősíti. Érdekes, hogy a levél elején felsorolt területek erős átfedést mutatnak azokkal, akik az Apostolok Cselekedetei szerint pünkösdkor jelen voltak és akikhez Péter szólt.

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.

1. Péter 1:5

2011. november 13., vasárnap

1. Krónika 2.

Ennek, az előző fejezetben kezdődött és összesen 9 fejezeten keresztül tartó nemzetségtáblázatnak az is lehetett az értelme, hogy bemutassák a folytonosságot a fogságból visszatért nép és múlt között. Ha átnézzük, találhatunk a nevek írásmódja között illetve néha a rokoni viszonyok között is eltérést a más könyvekben olvasottakhoz képest, de ezek nem relevánsak. Lehet elírás, lehet elnagyolás, a lényegen nem változtat. Ebben a fejezetben igaz, hogy Izráel fiaival kezdi, de valójában a cél, hogy elérkezzen Dávidhoz. Érdekes, hogy az 1. Sámuel szerint Dávidnak hét bátyja volt, itt viszont ő van hetedik gyereknek megjelölve. Ennek két oka is lehet: vagy volt egy bátyja, akinek nem volt leszármazottja egyáltalán, de valószínűbb – ami több helyen is megtalálható a Bibliában, hogy a hetes szám (illetve annak többszöröse) legyen az eredmény, ami a tökéletességét jelöli.

Zsoltárok 94-95.

A fogság utáni időben a templomi liturgiában meg volt adva, hogy melyik nap melyik zsoltárt énekelték. A 94. volt az ötödik napon, ami a mai csütörtöknek felel meg. A zsoltár abban különleges, hogy nem egy király vagy pap hangján szólal meg, hanem az elnyomott népén. A 95. zsoltár viszont egy pap vagy lévita szerzeménye lehet. A Meriba és Massza az a hely volt, ahol Mózes először fakasztott vizet a sziklából a pusztai vándorlás kezdetén. A 7. vers végét és a 8. vers elejét a Zsidókhoz írt levél szerzője is idézi.

Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!

Zsoltárok 95:1-2

2011. november 12., szombat

1. Krónika 1.

A Krónikák két könyve hasonlóan Sámuel és a Királyok könyveihez, eredetileg egy volt. Ez a könyv feltehetően az időben utolsónak íródott könyv, kb. Kr. előtt 400-450 között, Malakiás után vagy azzal egy időben. Szerzőjének Ezsdrást tartották, de erre nincs semmilyen belső bizonyíték, és a külső bizonyítékok is gyengék. A szerző sok anyagot felhasznált forrásként, hivatkozik sok olyan könyvre is, aminek a sorsáról nem tudunk azóta. Célja egy olyan könyv összeállítása lehetett, amiből a fogságból hazatért nép átfogó képet kaphat a teremtéstől a babilóni fogságba vitelig.

Jakab 5.

Jóbról és könyvéről egyedül itt olvasunk a Bibliában, az 1. Korintusi levélben pedig Pál egy verset idézet a könyvéből úgy ,hogy nem jelöli meg a helyet. Ez itt azt támasztja alá, hogy Jób nem egy kitalált személy, könyve nem egy költemény, hanem valós személy valós történetéről szól. Jakab idejében az olaj a legismertebb gyógyszerek egyike volt, tehát ő valószínűbb, hogy a gyógyító hatására utal, semmint egy vallási ceremóniára, habár az Úr gyógyító ereje ebben az esetben is szükséges.

Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.

Jakab 5:8

2011. november 11., péntek

2. Királyok 25.

Amennyiben így magában olvassuk a fejezetet, akkor talán nagyon keménynek érezhetnénk, és feltehetnénk a kérdést, hogy miért engedte ezeket Isten. Azonban, ha elolvassuk a prófétákat, akkor láthatjuk, hogy Jeremiás határozottan intenzíven, egyértelműen (nem képekben) hirdette ebben az időben Isten üzenetét, nemcsak Júda, de a környező pogány népek királyainak is. Ezékiel próféta pedig Sedékiás király fogságba vitelét is megprófétálta. Tehát, habár Isten ítélete volt a fogságba vitel, az utolsó pillanatig lehetőségük lett volna a királyoknak Istenhez fordulni, mint ahogyan azt korábbi királyok esetén láttuk is, amire Isten „halasztó hatályú” döntést hozott.

Jakab 4.

Az 5. versben idézett szöveg ismeretlen helyről származik és a „lélek” magyarázata alapján kétféle magyarázata (fordítása) is lehet. Az egyik a teremtéskor belénk lehelt lelket jelenti, ami a bűnbeesés óta irigy, és ellenséges Istennel. A másik lehet az a Szentlélek, ami lakozást vesz bennünk, és ekkor az irigység inkább féltékeny szóval fordítandó (lásd Csia fordítás), azaz a Szentlélek egyedül Isten imádására vágyódik bennünk.

Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.

Jakab 4:7-8

2011. november 10., csütörtök

2. Királyok 24.

Nabukodonozor a Földközi tenger keleti partjának teljes meghódítására indult babilóni feljegyzések szerint. Nékó fáraó legyőzése után folytatta hadjáratát Jeruzsálem ellen. Ez az esemény kb. Kr. e. 600 körül történt. Ekkor vihették fogságba Dánielt és barátait is. Az utolsó király, Mattanjá nevének jelentése „Jahve ajándéka”, a babilóni királytól kapott Cidkijjá viszont „Jahve igazsága”. Nabukodonozor ezzel talán azt akarta kifejezni, hogy fellépése Isten ítélete alapján igazságos volt.

Jakab 3.

Az 1. Mózes elején olvassuk, hogy amikor Isten az embert teremtette, akkor a „képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (Szentháromság miatt a többes szám) teremtette. Erre hivatkozik ebben a részben Jakab.

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.

Jakab 3:17

2011. november 9., szerda

2. Királyok 23.

Bétel, ahova a bálványoknak szánt edények hamvai kerültek az északi országrész bálványimádásának egyik központja volt, itt állt azelőtt az egyik aranyborjú. Miután az emberi csontokat is megégette az oltáron, a hely a későbbiekben kultikus használatra alkalmatlanná vált. A bálványok megsemmisítése során a cél mindenhol egy visszafordíthatatlan helyzet kialakítása volt. Érdekes, hogy Jósiás annyi idős volt, amikor meghalt, mint dédapja Ezékiás, amikor megbetegedett – ő azonban kapott még további 15 évet Istentől.

Jakab 2.

A fejezet második fele elég sok vitát váltott ki félreértelmezés miatt. Ráadásul a 18. versben a Károliban fordítási hiba is van – „Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből” helyett a pontos: „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül”. Jakab nem mondja azt, hogy bárki is a cselekedeteiből fog üdvözülni, csupán azt mutatja be, hogy az élő hit megmutatkozik az ember cselekedeteiben is; azaz nem mondhat ellent a cselekedeted a hitednek.

...a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.

Jakab 2:17

2011. november 8., kedd

2. Királyok 22.

A királytörvény alapján a király feladata lett, hogy „írassa le magának e törvény másolatát” és „legyen az nála, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni Istenét, az Urat”. Ezt Dávid óta nem olvastuk senkinél, tehát a megtalált törvénykönyv valószínű nem Jósiás apja vagy nagyapja idejében tűnt el, hanem akár már 300 éve porosodott. Nem egyértelmű, hogy Mózes teljes 5 könyvéről, a Tóráról van szó vagy csak annak kivonatáról, ami a törvényt tartalmazta (ld. 5 Mózes 31:24). Hulda nem az egyedüli prófétanő a Bibliában. Mirjám, Áron nővére, Debóra a bírák idejében valamint Nóadjá Nehémiás idejében is prófétanőként van megemlítve (bár ő inkább jövendőmondó lehetett, nem Isten prófétája), de a Lukács evangélium elején Anna is prófétanő, aki a templomban szolgált. Hogy miért hozzá és nem Jeremiáshoz vagy Zofóniás mentek, akik akkor próféták voltak, nem tudjuk pontosan, lehet, hogy ő lakott Jeruzsálemben akkor.

Jakab 1.

A levél legnagyobb valószínűséggel Kr. u. 45-50 között íródhatott - ebben az esetben az elsőként vagy másodikként íródott könyv az Újszövetségben -, bár vannak, akik a 60-as évekre teszik. Zebedeus fia, Jakab, az apostol 44-ben meghalt, így ő nem írhatta, ráadásul a szerző egyszerűen Jakabnak nevezi magát, tehát nem jelöli meg származását (ismert ember lehetett) és nem nevezi magát apostolnak. Művelt, nagy tudású embernek kellett lennie, aki kiválóan ismerte a görög nyelvet. A legvalószínűbb, hogy Jézus féltestvére írta, aki a legidősebb lehetett Jézus után. Ez a Jakab a jeruzsálemi zsinaton is ott volt - valószínű a vezetője is volt -, és Pál a Galata levélben apostolként említi (1:19), valamint harmadik missziós útjáról hazaérkezve is találkozik vele. Jakab Kr. u. 62-ben halt mártírhalált (J. Flavius). A 12. vers boldog-mondása erősen hasonlít a Hegyi beszédben elhangzotthoz; a levélben több helyen is találunk merítést a Hegyi beszéd tanításából.

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.

Jakab 1:12

2011. november 7., hétfő

2. Királyok 21.

Helyesbítés: november 4-én Aházzal kapcsolatban azt írtam, hogy ő volt az egyedüli király, akiről olvassuk, hogy feláldozta Moloknak a fiát. Manassé volt a másik…

Manassé Ezékiás betegsége után született, és ő uralkodott a leghosszabb ideig a királyok közül, bár ebből tíz évet együtt uralkodott apjával. A Manassé által kiontott ártatlan vér között tartják számon Ézsaiás prófétát, akit a hagyományok szerint kettéfűrészeltetett. Érdekes, hogy a Királyok könyve nem jegyzi fel Manassé fogságba esését, szabadulását és megtérését Istenhez, erről majd a 2 Krónikák végén olvasunk. Fia Ámon rövid uralkodása alatt visszaállította a bálványimádást a templomban. A számokból kiderül, hogy mindössze tizenhat éves volt, amikor Jósiás, a fia született.

János 21.

Azt, hogy Péter megtagadja Jézust, mind a négy evangélista feljegyezte. Azt, hogy Péter ezt rendezte Jézussal, azt csak János írja meg. Érdekes, hogy a 9. versben szereplő „parázs” szó a görögben ugyanaz a kifejezés, mint a 18:18-ban a „tűz”, amik körül álltak, ahol Péter megtagadta Jézust. A görög nyelv három szót használ a szeretetre. Ebből az legmagasabb az agapé, a felebaráti, önzetlen, önfeláldozó szeretet (isteni szeretetként is szoktuk azonosítani) a másik a filia a baráti, emberi szeretet, van fordító, aki a „kedvel” szót használja rá. (A harmadik az érosz, a testi szeretetre használt kifejezés.) A három kérdésben és a válaszokban szereplő „szeretet” szó a görögben különbözik egymástól. Jézus az első kettőnél az agapét használja kérdésében, Péter a filia szóval válaszol, mintha úgy válaszolna, hogy „Uram, te tudod, hogy én csak ezzel a szeretettel tudlak szeretni téged”. A harmadik kérdésben Jézus is a filia szót használja - ezért szomorodik el Péter, mert Jézust lejjebb viszi a mércét és mintha azt kérdezné: „Péter, te kedvelsz egyáltalán engem?”

Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele.

János 21:24

2011. november 6., vasárnap

2. Királyok 20.

Ezékiás betegségekor 37-38 éves volt. A fejezet első négy versét szó szerint megtaláljuk Ézsaiás 38:1-4 versekben, a többi részét ha nem is szó szerint a 38 és 39. fejezetben. Az, hogy Ézsaiás préselt fügét hozat a kelevényekre, nem jelenti azt, hogy Ezékiást nem Isten gyógyította volna meg. Ézsaiás jóslata a babilóniai fogságról több mint 100 évvel annak bekövetkezése előtt azért is érdekes, mert abban az időben még Asszíria jelentette a világhatalmat – Izráel ekkor az ő fogságukban volt.

Zsoltárok 92-93.

A fogság utáni időben a templomi liturgiában meg volt adva, hogy melyik nap melyik zsoltárt énekelték. A 93. volt a hatodik napra, péntekre, a 92. pedig a hetedik, szombati napra. Szerzői és pontos keletkezési idejei is ismeretlenek, bár valószínű a fogság előtti időszakban íródhattak.

Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel.

Zsoltárok 92:2-3

2011. november 5., szombat

2. Királyok 19.

Ézsaiás – akinek a prófétai könyvét megtaláljuk a Bibliában - már jó 50 éve, Ezékiás dédapja, Uzijjá uralkodása óta próféta volt Júdában, de a Királyok könyvében ez az első hely, ahol találkozunk a személyével.

János 20.

A hét első napja vasárnap – nem hétfő! A sír elől a kő Jézus feltámadása után lett elhengerítve azért, hogy egyértelmű legyen a feltámadás ténye. A „másik tanítvány” személyében János magáról ír. Amit Péter és János látott az azt jelentette, hogy nem sírrablás történt, mert akkor a leplekkel együtt vitték volna el a testet, nem pedig szép rendben összegöngyölítve hagyják ott – amire logikusan idejük sem lett volna. Érdekes, amikor Jézus figyelmezteti Máriát, hogy ne érintse meg. Ennek a pontos magyarázatát nem tudjuk, de érdekes, hogy egyedül Máté és ő is csak egyszer ír arról, hogy Jézust a feltámadása után megérintették („megragadták a lábát”). Még Tamásról sem olvassuk, hogy megérintette volna!

Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."

János 20:29

2011. november 4., péntek

2. Királyok 18.

Ezékiás az egyetlen király, akiről úgy beszél a Biblia, hogy egészen olyan volt, mint Dávid. Egyedül itt olvasunk arról, hogy még megvolt a Mózes által készített rézkígyó, ami több, mint 500 éves volt ekkor (Kr.e. 700 körül járunk). Ezékiás volt, aki eltávolította az Úr imádására használt magaslatokat, amiken korábban pogány isteneknek áldoztak. Érdekes, hogy ez a király annak az Aháznak a fia, aki talán a leggonoszabb júdai király volt; róla olvassuk egyedül, hogy feláldozta Moloknak az egyik fiát.

János 19:28-42

Az ecet valójában egy olcsó bor lehetett, az egyszerű közemberek itala. A lábszárcsontok eltörésével a keresztre feszített halálát lehetett meggyorsítani. János stílusából ítélve valószínű ő volt a bizonyságtevő szemtanú, akiről ír. Arimátiai József a nagytanács tagja volt, és nem értett egyet velük Jézus elitélésében. A test levételére engedélyt kellett szerezni, különben megtörténhetett volna, hogy az elítéltet halála előtt elvigye a barátja, rokona. Máshol olvassuk, hogy Pilátus elküldött valakit, hogy megbizonyosodjon, hogy valóban meghalt Jézus. A Nikodémus által hozott kenet mennyisége királyok temetésén használtnak volt megfelelő. Az új sírról máshol azt olvassuk, hogy Arimátiai József saját sírja volt.

Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: "Elvégeztetett!" És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

János 19:30

2011. november 3., csütörtök

2. Királyok 17.

A fejezet közepe egy teológiai összefoglalást ad arról, hogy mi volt az oka Izráel fogságba vitelének. A helyükre telepített vegyes nép később samaritánusok néven lett ismert. Bár logikus magyarázata is volt az oroszlánok elszaporodásának, ők mégis ezt egyfajta isten-ítéletnek tekintették. Idővel elutasították a többistenhitet és Mózes tanításait követték, habár sohasem lettek zsidóvá és elég komoly volt az ellenségeskedés közöttük. Jézus bizonyságot tett egy samáriabeli asszonynak, aminek a hatására sokan hittek benne. Később Fülöp végzett komoly és eredményes missziós munkát közöttük.

János 19:1-27

Két alkalommal olvassuk a Bibliában ezt a kijelentést: „Íme, az ember”. Először a bűnbeeséskor Isten mondja, most pedig, amikor elérkezett az az ember, aki az ádámi bűntől való szabadulás lehetőségét hozta Pilátus szájából hangzik el. Jézus utolsó szavaiban Pilátusnak nem Júdásra utal („aki engem átadott neked, nagyobb a bűne."), hanem Kajafás főpapra, aki átadta őt Pilátusnak abból a célból, hogy az arra jogosult személy a halálos ítéletet kimondja. A keresztfa többféle alakú lehetett (T,X,Y,I), nem tudjuk, hogy a hagyományban megmaradt formájú volt-e valójában. Az viszont nagyon valószínű, hogy nem az egész keresztet kellett vinnie, hanem csak legfeljebb a keresztgerendát. Egy megkorbácsolt, fáradt embernek még ez is sok lehetett (Máté és Márk feljegyzi, hogy egy Simon nevű emberrel vitették a keresztjét).

Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

János. 19:19

2011. november 2., szerda

2. Királyok 16.

Áház valószínűleg csak a Baál imádásában követte Izráel királyait, az aranyborjúk imádásában nem. A gyermekáldozatot utálatosságára még Mózes hívta fel a figyelmét Izráel népének, ez Kánaáni szokás volt. Arám és Izráel királyai el akarták távolítani a trónról Áházt és helyette nem Dávid leszármazottját akarták helyezni. A Dáviddal kötött szövetsége miatt nem engedte Isten ezt a tervet megvalósítani. A (réz) mosdóállványok peremei, a medencék valamint a rézbikák valószínűleg az őt megszabadító asszír királynak fizetendő adóhoz kellettek.

János 18.

Újból – és az evangéliumokban utoljára – találkozunk a „vagyok” kifejezéssel. A katonai csapat, akik a templomszolgákból álltak, nem tudtak megállni, amikor szembesülnek a „Vagyok”-kal. János itt sem nevezi néven saját magát, itt „másik tanítvány” megjelölést használja. Elég magas körökben mozoghatott, ha ismerőse volt a főpapnak. Érdekes, hogy tőle nem, de Pétertől megkérdezik, hogy Jézus tanítványa-e. A másik érdekesség, hogy a görögben a kérdés magában hordozza a várt választ is. Az első kettőre nemleges választ várt, a harmadik kérdés ettől eltérő, ott igenlő választ várt a kérdést feltevő. Azt, hogy Péter megtagadta Jézust mind a négy evangélium feljegyzi.

Jézus így válaszolt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.”

János 18:37