2. Királyok 16.
Áház valószínűleg csak a Baál imádásában követte Izráel királyait, az aranyborjúk imádásában nem. A gyermekáldozatot utálatosságára még Mózes hívta fel a figyelmét Izráel népének, ez Kánaáni szokás volt. Arám és Izráel királyai el akarták távolítani a trónról Áházt és helyette nem Dávid leszármazottját akarták helyezni. A Dáviddal kötött szövetsége miatt nem engedte Isten ezt a tervet megvalósítani. A (réz) mosdóállványok peremei, a medencék valamint a rézbikák valószínűleg az őt megszabadító asszír királynak fizetendő adóhoz kellettek.
János 18.
Újból – és az evangéliumokban utoljára – találkozunk a „vagyok” kifejezéssel. A katonai csapat, akik a templomszolgákból álltak, nem tudtak megállni, amikor szembesülnek a „Vagyok”-kal. János itt sem nevezi néven saját magát, itt „másik tanítvány” megjelölést használja. Elég magas körökben mozoghatott, ha ismerőse volt a főpapnak. Érdekes, hogy tőle nem, de Pétertől megkérdezik, hogy Jézus tanítványa-e. A másik érdekesség, hogy a görögben a kérdés magában hordozza a várt választ is. Az első kettőre nemleges választ várt, a harmadik kérdés ettől eltérő, ott igenlő választ várt a kérdést feltevő. Azt, hogy Péter megtagadta Jézust mind a négy evangélium feljegyzi.
Jézus így válaszolt: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.”
János 18:37
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése