2012. április 27., péntek

Ézsaiás 22 

Nem egyértelmű, hogy a prófécia a Kr.e. 701-es Szanhérib ostromra akar utalni vagy a későbbi, Kr.e. 588 körüli babilonira. Az Erdő házát (vagy Libánon-erdő palotát) még Salamon építtette, és itt helyeztette el a jórészt nemesfémből készült pajzsokat, fegyvereket. Az udvarmester (Sebna) közvetlen a király utáni pozíció volt rangban.  

Márk 12:1-17 

A zsidó törvény szerint ha egy birtokra senki nem formál igényt, akkor azt gazdátlannak nyilvánítják és bárki igényt tarthat rá. Az adó meg- vagy nem fizetése rómaiaknak az uralkodásuk jogosságának elismerése vagy tagadása volt, tehát itt nem az adó megfizetése volt a fő kérdés. 

„Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" 

Márk 12:10-11

2012. április 26., csütörtök

Ézsaiás 21 

Érdekes az „elesett, elesett” kifejezés, mert Babilon városát Kr.e. 689-ben Szanhérib Asszíria királya földig rombolta, majd az újjáépített várost Kürosz óperzsa király foglalta el Kr.e. 539-ben. Szanhérib valóban elszállíttatta vagy megsemmisíttette az összes istenszobrot. Dúma és Széir Ézsau leszármazottait, Edómot jelölik.  

Márk 11 

A „Hozsánna” héber szó jelentése „ments meg!” Betániában feltehetően Mária, Márta és Lázár házában szállt meg, ami kb. egy óra járásra volt Jeruzsálemtől. Nagy valószínűséggel ide tért vissza akkor is, amikor azt olvassuk, hogy a városon kívül töltötte az éjszakát.

„Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel!” 

Ézsaiás 21:8

2012. április 25., szerda

Ézsaiás 20

(II.) Szargónról csak itt olvashatunk a Bibliában, Kr.e. 721 és 705 között uralkodott. A történet valamikor Kr.e. 710 körül lehetett, amikor a filiszteus Asdód városa fellázadt. Etiópiával kapcsolatos megjegyzést lásd a tegnapiban (19. fejezet).  

Márk 10:32-52 

A pohár kiivása mással együtt egy zsidó kifejezés, ami a másik sorsában való osztozást jelentette. Jakab valóban „kiitta a poharat”, mert mártírhalált halt. A 45. vers Márk evangéliumának egyik kulcsverse, ő úgy mutatja be az Úr Jézust, mint Isten tökéletes szolgáját. Jézus idejében az ősi Jerikó már lakatlan város volt, tőle délre építtetett Nagy Heródes egy új várost. Ez feloldhatja az ellentmondást Márk (és Máté) valamint Lukács között, mert itt Jerikóból kifele menve ül Bartimeus, Lukácsnál viszont érkeztek a városhoz. Nem lehetetlen, hogy a régi és az új várost összekötő szakaszon történt az esemény.  

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." 

Márk 10:45

2012. április 24., kedd

Ézsaiás 19 

Kr.e. 670-ben Asszíria meghódította Egyiptomot. Ha megnézzük Egyiptom térképét, ma is láthatjuk, hogy a Nílus milyen fontos szerepet tölt be: a környezetében vannak a városok, főbb települések. A fejezet második felének jövendölései feltehetően messzebb mutatnak, a mai jövőn is túl - ilyennel találkozunk máshol is az Ószövetségben.  

Márk 10:1-31 

Az Úr Jézus elkezdi szolgálatát Júdában. A vallási vezetők tovább „vizsgáztatják” őt, kérdeznek a tanításával kapcsolatban. A kérdés tárgya azért is érdekes, mert Keresztelő János pontosan a Heródiással kötött házassága miatt szólt Heródesnek, emiatt került börtönbe, majd Heródiás mesterkedésével lett lefejezve. Tehát ebben részükről benne volt annak a lehetősége is, hogy Jézust Jánoshoz hasonló sorsra juttathatják - legalábbis lecsukathatják. A teve és a tű foka hasonlatra sokféle magyarázat létezik, mivel ezt a kifejezést csak ezzel a történettel kapcsolatban találjuk meg a Bibliában, valójában nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez hasonlat volt, vagy a „Tű foka” egy földrajzi hely (hegyszoros, kapu). Tény, hogy abban az időben a legnagyobb szárazföldi állat a teve volt Palesztinában.  

Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." 

Márk 10:27

2012. április 23., hétfő

Ézsaiás 18 

A négy jövendölés után egy ”jaj”. Az itt olvasható Etiópia (Károli: Szerecsenország) nem a mai állam területén volt, hanem attól észak-nyugati irányban, Dél-Egyiptom és Észak-Szudán területén, Asszuán környékén.

Márk 9:30-50 

Az Úr Jézusnak ez az utolsó útja Galileában, ide már nem tér vissza, csak a feltámadása után ide. A kapernaumi „otthon” nagy valószínűséggel Péter háza lehetett. Jézus használja mindkét variációt: „aki nincs ellenünk velünk van” és „aki nincs velem ellenem van”. Fontos megfigyelni, hogy az elsőt mindenhol többes számban használja (van ahol „ellenetek” - „veletek”), a másodikat viszont mindig kizárólag magára vonatkoztatja.  

Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással." 

Márk 9:50

2012. április 22., vasárnap

Ézsaiás 17 

Bár úgy kezdi, hogy a fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen szól, a harmadik versben átköti és már Izráel, az északi országrész ítéletéről beszél.  

Zsoltárok 137-139 

A 137. zsoltár első négy versét énekli meg a Boney M. a Babilon című számában - szó szerint. A zsoltár keletkezési ideje vagy a fogság alatt vagy utána is lehet. A 138. a nyolc dávidi zsoltárgyűjtemény kezdete, ami két dicsérő - az első és az utolsó - imádság között hat imádságot tartalmaz.  

Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. 

Zsoltárok 138:6-7

2012. április 21., szombat

Ézsaiás 16 

Szela az edomiták fővárosa volt, a Holt-tengertől délre egy 1500 méter magas fennsíkra építve. A móábiták a Holt tengert délre megkerülve, ebben az irányban juthattak el Izráel földjére. A bárányok küldése a behódolást jelképezi. Kir-Hareszet valószínűleg azonos Kir-Móábbal, ami Móáb fővárosa lehetett ebben az időben. Hesbón, Szibmá Elálé és Jazér az ország északi részén fekvő városok  

Márk 9:1-29 

Az első vers magyarázata többféle lehet, vonatkozhat az egy héttel későbbi megdicsőülésre de vonatkozhat pl. a Szentlélek kitöltésére is. Bár a történetet három evangélista is leírta, nem tudjuk pontosan hol volt a megdicsőülés hegye. Amikor Péter azt javasolja, hogy építsenek három sátrat, ugyanazt a görög kifejezést találjuk, mint amit a szent sátorra használ Lukács István védőbeszédében. A démoni lélek kiűzésének praktikájához hozzátartozott a lélek nevének megismerése. Ezt a megszállott szavai segítségével ismerték meg a zsidó ördögűzők. Egy néma esetében ez nem volt lehetséges, ezért ez a tett is azok közé tartozik, amit a zsidó írástudók úgy tanítottak, hogy csak a Messiás képes rá.  

És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. 

Márk 9:8

2012. április 20., péntek

Ézsaiás 15 

Móáb a Holt-tenger keleti partján élő nép, amelyik állandó ellensége volt Izráelnek, amelyiknek szól a harmadik jövendölés (teher). Lót és a nagyobbik lányának kapcsolatából származó Móáb volt az ősatyjuk. Cippór Móáb királya kéri fel Bálámot, hogy átkozza meg a Kánaánba érkező Izráel népét. A nevek, amiket olvasunk részben beazonosítható, részben ismeretlen városok, földrajzi helyek nevei.  

Márk 8 

Bár nagyon sok a hasonlóság az ötezer ember megvendégelése és ez az eset között, mégis teljesen egyértelmű, hogy két történetről van szó. A kosárra használt görög kifejezés eltérő, ezért valószínű, hogy itt egy nagyobb kosárról van szó - ilyenben menekült el Saul Damaszkuszból. A farizeusok folytatják a messiási mozgalom vizsgálatát, legutóbb már kérdeztek, most jelt kérnek Jézustól. A vak meggyógyítása - amit csak Márk jegyez fel - páratlan történet Jézus gyógyításai között: sehol nem olvassuk, hogy elsőre ne gyógyult volna meg valaki teljesen. Valós magyarázatot nem találunk rá.

„Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet…, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal." 

Márk 8:38

2012. április 19., csütörtök

Ézsaiás 14 

A 12. vers sok Bibliakutatót megoszt. A „fényes hajnalcsillag” kifejezés csak itt fordul elő, a Vulgataban „Lucifer”-ként fordították latinra, és a verset sokan összekapcsolják a Lukács 10:18-al („Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.”), ahol viszont az Úr Jézus úgy tűnik, hogy egy akkori (vagy korábbi) eseményről beszél. A temetést a keleti népeknél még ma is nagyon fontosnak tartják, annak elmaradása szörnyű sorsnak számított. Ebben a fejezetben olvassuk a második jövendölést (terhet - ld. tegnapi bejegyzés), ami a filiszteusok ellen szól.  

Márk 7 

Folytatódik Jézus Messiási „mozgalmának” kivizsgálása, ezért gyűlnek köré a vallási vezetők, és teszik fel a kérdéseiket Jézusnak, aki itt sem a törvény betartása hanem annak sajátos alkalmazása miatt támadja őket. Márk nem zsidóknak írja evangéliumát, itt is látjuk, hogy megmagyarázza a zsidó szokások hátterét, sőt a fejezet végén használt arám szót is. Az Úr (Uram) kifejezés majdnem 250-szer fordul elő az evangéliumokban. Márkban, aki a Isten tökéletes szolgájaként mutatja be Jézust csupán 18-szor olvassuk és ebből csak kétszer találkozunk azzal, hogy valaki így szólította meg Jézust - a második vitatott, az Új fordítás nem is írja bele (9:24) -, ráadásul ezt egy nem zsidó asszony teszi.  

Bizony, megkönyörül az Úr Jákóbon, és továbbra is Izráelt választja. Nyugalmat ad nekik földjükön, jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak. 

Ézsaiás 14:1

2012. április 18., szerda

Ézsaiás 13 

Ezzel a fejezettel kezdődik meg a különböző népekkel, dolgokkal kapcsolatos összesen 11 jövendölés sorozata. A „jövendölés” kifejezés először fordul elő Ézsaiás könyvében, és összesen tizennégyszer találjuk meg. Az eredeti szó a legtöbb helyen „teher”-nek van fordítva a Bibliában (pl. 22:25; 46:1-2; Jeremiás 17:21), vannak fordítások (külföldi) amik ezeken a helyeken is azt a szót használják. Ezzel azt akarja kifejezni, hogy ez nem egy esetlegesen bekövetkező jövendölés, hanem egy „teher”, ami mindenféleképpen vár a megadott népre, dologra. Az arab (20. vers; Arábiai) egy Etiópia melletti nép (2 Krónika 21:16), és a fogság előtt íródott könyvek közül csak itt, valamint Jeremiásban egyszer találjuk meg ezt a kifejezést.  

Márk 6:30-56 

Az apostol kifejezést egyedül itt használja Márk. Az ötezer ember megvendégelése az egyetlen csoda (Jézus feltámadásán kívül), amit mind a négy evangélista feljegyez. Az akkori napidíj 1 dénár volt. Ha ezt ma 5.000 Ft-nak vesszük, akkor egymillió forintról beszélnek a tanítványok. Érdekes, hogy egészen más görög kifejezést használ mind a négy evangélium itt a kosárra (és azt csak ezzel kapcsolatosan használják), mint a négyezer ember megvendégelésénél - ott azt a szót, amit Saul (Pál) menekülésénél Damaszkuszból. Ez itt egy kisméretű vesszőből készült kosárra utal, amit a zsidók pontosan azért hordtak maguknál, hogy az étkezés közben földre esett kenyérdarabkákat ebbe gyűjtsék, a másik helyen egy erősebb nagyobb méretű nádból készültre. Genzáretről nem egyértelmű, hogy város volt, vagy csak a tó északnyugati partján elterülő síkság.  

Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" 

Márk 6:50b

2012. április 17., kedd

Ézsaiás 12 

A fejezet gyakorlatilag két rövid dicsőítő zsoltár.  

Márk 6:1-29 

 Máté az ács fiaként Márk viszont az ács, Mária fiaként beszél Jézusról - máshol ezt a kifejezést nem találjuk az ószövetségben. Nincs róla konkrét információnk, de mint az ács elsőszülött fia Jézus maga is végezhette ezt a mesterséget színrelépéséig, ráadásul mivel a hagyományok szerint apja, József korán meghalt, nem lehetetlen, hogy a nyomdokaiba is kellett egy ideig lépjen. Nem egyértelmű, hogy a názáretiek hitetlensége miatt nem tudott vagy nem is akart csodát tenni, Bibliamagyarázók inkább az utóbbi mellett törnek kardot. A második ruha arra szolgált volna, hogy éjszaka, ha szabad ég alatt kell aludni legyen mivel takarózni a hideg éjszakában. Heródes (Antipász) Heródiásnak nemcsak a férje (fél)testvére volt, hanem nagybátyja is. A táncoló lány viszont még Fülöp lánya, Josephus Flavius szerint Salomé - így maradt fenn a hagyományban is.  

Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 

Ézsaiás 12:2

2012. április 16., hétfő

Ézsaiás 11 

Isai, Dávid király apja Betlehemben lakott, ahol később az Úr Jézus megszületett (1. Sám.16:1). A 11. verset többféleképpen is magyarázzák, van aki a fogságból történt visszatérésre érti, vannak magyarázatok, amik Izráel állam újjáalakulására értik, de vannak, akik Krisztus második visszajövetelével hozzák kapcsolatba.  

Márk 5:21-43 

Ezt a történetet is megtaláljuk mindhárom szinoptikus evangéliumban, ráadásul a két történetet így együtt. Ez az egyetlen eset, amikor Jézus akaratán kívül gyógyít meg valakit azáltal, hogy a beteg érinti meg őt - bár az asszonyt a hite gyógyította meg, szükség volt a fizikai érintésre is. A vérfolyásos asszony legnagyobb problémája az lehetett, hogy a zsidó törvények szerint tisztátalannak minősült - már tizenkét éve -, és emiatt nem vehetett részt semmilyen közösségi tevékenységben, társadalmi állapota nem állt távol a leprásétól! Összesen három emberről olvasunk, hogy Jézus feltámasztotta a halálból, Jairus lányát, a naini ifjút és Lázárt. Érdekes, hogy egyik esetben sem kérik erre az Úr Jézust.

Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" 

Márk 5:36

2012. április 15., vasárnap

Ézsaiás 10:20-34 

A 28. verstől az Asszír sereg közeledését írja le látomásban, a városokat írja le sorban Jeruzsálem felé.  

Zsoltárok 135-136 

A 120-134. zarándokénekekkel együtt ez a két zsoltár is része a zsidó liturgiában „Nagy Halleluja” néven emlegetett résznek. Egyértelműen a fogság utáni időszakban keletkezhettek, és nagyban hasonlítanak is egymásra, néhány versük még azonos is. Isten nevére a héber három kifejezést használ: Adon(áj), Jehova és Alohim. Érdekes, hogy a 135. zsoltárban az író végig a Jehova kifejezést használja, a 136. zsoltár viszont azzal kezdi, hogy mind a három nevét felsorolja, az első versben a Jehova, a másodikban az Alohim a harmadikban az Adonáj kifejezést használja. A liturgiában legvalószínűbb, hogy a szólót egy énekvezető vezette, a refrént pedig vagy egy kórus vagy a hallgatóság válaszolta. 

Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. 

Zsoltárok 135:14

2012. április 14., szombat

Ézsaiás 10:1-19 

A 9. versben olvasható nevek városok és erődítmények nevei Izráeltől északra és keletre, amik a Kr.e. 700-as években behódoltak Asszíriának. A szakasz végén olvasható csapás Kr.e. 600 körül érhette el Asszíriát Ninive pusztulásával.  

Márk 5:1-20 

A démonok kiűzése abban az időben a farizeusok körében megszokott dolog volt. Volt egy rituáléja, aminek során a démonűzőnek a megszállott segítségével (rajta keresztül beszélt a démon) meg kellett tudni a démon nevét, majd ennek a használatával tudta kiűzni azt. Esetünkben Jézus ezt a „módszert” alkalmazta. A különlegesség azon kívül, hogy ez korábban másnak nem sikerült talán még az lehetett, hogy nem zsidó, hanem pogányok lakta területen történt mindez - ezt támasztja alá a disznónyáj is, ami a zsidók számára tisztátalan állat volt. A Tízváros szabad városok szövetsége volt a Galileai tenger és a Jordán keleti oldalán.  

Ő azonban … így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled és hogyan könyörült meg rajtad." 

Márk 5:19

2012. április 13., péntek

Ézsaiás 9 

A fejezet elején lévő messiási próféciát Máté írja le, mint amit Jézus betöltött azzal, hogy Názáretből átköltözött Kapernaumba. A 13. versben található „fő-farok, pálma-káka” párosok megtalálhatóak még a 19:15-ben is Egyiptom vezetőire vonatkoztatva.  

Márk 4 

Mivel a víz a hangot kifelé viszi, logikus dolog volt a hajóból szólni a sokasághoz. Érdekes, hogy sehol, egyik evangéliumban máshol sem találkozunk azzal, hogy Jézus aludt volna, kizárólag a tenger lecsendesítésének története kapcsán.  

Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. 

Márk 4:22

2012. április 12., csütörtök

Ézsaiás 8 

Habár itt ugyanaz a héber szó szerepel a prófétaaszonynál, mint Mirjám, Debóra vagy Hulda stb. esetén, vannak, akik úgy vélik, hogy próféta-feleségként is lehet értelmezni a kifejezést, mivel az előbbi esetben mindig megadja a prófétanő nevét is. Ha szó szerint értjük, akkor viszont ez az egyetlen ismert próféták közötti házasság a Bibliában. Saulról olvasunk korábban, hogy halottidézőhöz fordult Sámuel halála után. A 23. (utolsó) vers több fordításban a következő fejezet első verse.  

Márk 3 

A farizeusok folytatták Jézus Messiás voltának megfigyelését. Valójában azonban itt már nem az volt a kérdés, hogy meg tudja-e gyógyítani, hanem, hogy megteszi-e ezt szombaton, ugyanis az általuk felállított szabály, és a hagyományok szerint ezt csak akkor tehette volna meg, ha a beteg életveszélyben van. A Heródes-pártiak gyakorlatilag rajta keresztül a Rómát is támogató befolyásos zsidók voltak. Mindhárom szinoptikus evangélium feljegyzi a tizenkettő nevét, nem egyforma sorrendben, az azonban azonos, hogy Péterrel kezdik és Iskáriótes Júdás van a végén. Úgy tűnik, hogy mindannyian galileaiak voltak, kivéve Júdást, aki „Keriót”-ból származhatott, ami Júdeában van, Jeruzsálemtől kb. 50 kilométerre délre.  

És várom az Urat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. 

Ézsaiás 8:17

2012. április 11., szerda

Ézsaiás 7 

A történet Kr.e. 735 körül, tehát jó tíz évvel Izráel fogságba vitele előtt történt. A füstölgő üszkös fadarab prófécia is lehet egyben, Damaszkuszt (Arám - Szíria fővárosát) pár évvel később, Samáriát jó tíz évvel később rombolták le. A 65 év arra utalhat, hogy 670 körül telepítették be idegen telepesekkel Samáriát, akik vegyes házasságra léptek az el nem hurcolt néppel - az ő utódaik lettek a Samaritánusok. A messiási jóslatban használt „fiatal nő” héber kifejezése ezen kívül még hatszor fordul elő az Ószövetségben, ebből két helyen (Rebeka és Mózes nővére) egyértelmű, hogy házasság előtti lányról szól, a másik négynél nem feltétlen. A Septuagintában fordították a kifejezést szűzzel, ezt vették át az evangélisták. Van, aki azt mondja, hogy az Újszövetség magyarázhatja az Ószövetséget, tehát nem kizárt, hogy a szónak volt egy kifejezetten ilyen jelentése. Az Immánuél héber kifejezés viszont csak itt és a 8:8-ban található meg, ott a jelentésével - „velünk lesz az Isten” - találhatjuk meg az új fordításban, míg a Károli Immánuelt ír ott is.  

Márk 2 

A leprás gyógyulása kapcsán a vallási vezetők elkezdték megvizsgálni Jézus messiási működését, ezért ültek a házban ahol Jézus tanított. Első körben még csak csendben megfigyelhettek („tanakodnak magukban”), de Jézus kijelentése a bűn megbocsátásával kapcsolatban és újabb csodálatos gyógyítása után elkezdtek kérdéseket is feltenni. Ez része volt a nagytanács (Szanhedrin) törvénye szerint egy messiási mozgalom kivizsgálásának. Lévi másik neve Máté, aki egyike a tizenkettőnek, és az evangélium szerzője. Érdekes, hogy a leprás meggyógyítása, a béna meggyógyítása és Lévi elhívása mindhárom szinpotikus evangéliumban szerepel, és sorrendben is így következnek egymás után.  

Ezért maga az Úr fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. 

Ézsaiás 7:14

2012. április 10., kedd

Ézsaiás 6 

Uzziás király Istenfélő király volt, és Kr.e. 740-ben halt meg. Egy bűne miatt leprás lett és maradt is élete végéig. Izráel asszíriai fogságba vitele közel 20 évvel később 722-ben volt, tehát Ézsaiás elhívásakor még megvolt a kettészakadt ország mindkét fele. Érdekes, hogy váltakozva használja az Úrra az „Adonáj” és a „Jahve” kifejezést a fejezetben - utóbbit csupán kétszer, a 4. és 12. versben.  

Márk 1:29-45 

Pál a 1. Korinthusi levélben Péter keresztyén feleségéről beszél, tehát ez megerősíti, hogy házas volt. A fejezet végén olvashatunk Jézus első messiási csodájáról (jeléről), a leprás meggyógyításáról. Habár Mózes törvénye tartalmazta a leprás meggyógyulásával kapcsolatos szabályokat korábban valóban leprás soha nem gyógyult meg Izráelben (Naámánnak egy bőrbetegsége volt, amit ezzel a szóval jelöltek, de nem kifejlődött leprája, mint ennek az embernek - lásd Lukács 5:12). Jézus a törvény szerint is küldi a papokhoz a meggyógyultat valamint „üzen” is nekik ezzel a papok által is messiási jelnek tartott és tanított gyógyítással.  

Szeráfok álltak mellette, … Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! 

Ézsaiás 6:2-3

2012. április 9., hétfő

Ézsaiás 5 

Ez a fejezet zárja a jövendölések első sorozatát. Keletkezésének idejét nehéz behatárolni, mivel az első fejezetben feljegyzett királyok uralkodása több mint száz évet ölel át, és inkább vonatkozhat Ézsaiás teljes szolgálati idejére. Érdekes az első „jaj” (8. vers) témája, mivel Izráel területén földet eladni nem szabadott csak bérelni, azok a mózesi törvény alapján a megadott családok tulajdonát képezték. Ézsaiás könyvében 20 „jaj” van (ebből kettőt magára vonatkoztat), ebben a fejezetben hatot olvashatunk ezek közül.  

Márk 1:1-28 

A könyv szerzőjének tartott János Márkról sokat olvasunk más könyvekben: az Apostolok cselekedeteiben és Pál leveleiben. Édesanyja háza Jeruzsálemben a hívők összejöveteléhez adott otthont, ide ment Péter, amikor a börtönből csodálatos módon kiszabadult. Barnabás és Saul (Pál) magukkal viszik Jeruzsálemből Antiókhiába, majd az első missziós útjukra is, ahonnét azonban visszafordul - emiatt a második missziós út előtt vita majd szakadás támad Pál és Barnabás között - aki egyébként a nagybátyja vagy unokatestvére volt Márknak. Később Pál mellett látjuk Rómában, és találkozunk vele Pál utolsó levelében is (2 Timóteus), ahol kéri Timóteust, hogy hozza magával - feltehetően Rómába. A fiatal Márk egyébként a hagyomány szerint Péter mellett szolgált sokat, a levelében fiaként említi, amit természetesen lelki értelemben kell venni. Sokan vélik úgy, hogy Márk írása az alapja a három szinoptikus evangéliumnak (Máté, Márk, Lukács), ebben az esetben az 50-es években vagy a 60-as évek elején írhatta, a hagyományok szerint Rómában, nem lehetetlen, hogy Péter mártírhalála előtti fogsága idején. Márk a nem zsidóknak írja evangéliumát görögül, a zsidó szokásokat megmagyarázza, megadja az arám szavak értelmezését. Jézust, mint Istennek tökéletes szolgáját mutatja be. Érdekes Bemerítő János működésében, hogy a pogányok zsidó hitre térésében ismert volt a bemerítés, viszont az, hogy egy zsidónak is meg kellene ezt tennie az új volt a számukra. János előtt évszázadokon keresztül (kb. 400 év) nem volt próféta Izráelben, ezért is mehetett ki hozzá annyi ember, még ha több mint 30 km-re (kb. egynapi út) volt is Jeruzsálemtől. 

"Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." 

Márk 1:15

2012. április 8., vasárnap

Ézsaiás 4 

Az első vers néhány fordításban még az előző fejezet vége. A vers magyarázata, hogy a háború, elhurcolás olyan mértékben megtizedeli a férfiakat, hogy sok lesz az özvegy, aki férfi oltalmát keresi. Egyébként a teljes szakasznak két magyarázata is lehet: a fogságból visszatérés megjövendölése és egy távolabbi Messiási prófécia is.  

Zsoltárok 132-134 

Az utolsó három a 15 zarándokénekből. A 133. nem biztos, hogy Dávidé, vannak szövegforrások, amik nem neki tulajdonítják. A 134., ami a dicséret liturgiája, az esti istentiszteletről hazaindulók és a léviták közötti párbeszéd, valószínűleg a fogság után keletkezett.  

Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok! 

Zsoltárok. 134:1a

2012. április 7., szombat

Ézsaiás 3 

Ez a fejezet valószínűleg prófécia a fogságról, ami Izráel népével már meg is történhetett (Kr. e. 720 körül) és megtörténik majd Júda népével is Kr.e. 597 körül.  

Róma 16 

Fébéről nem olvasunk sehol máshol. Egyes kéziratok a 27. vershez hozzáteszik: „A rómaiaknak írva Korinthusból, elküldve Fébé a kenkhreai gyülekezet szolgája által”, tehát valószínű ő vitte el a levelet Rómába. Kenkhrea kikötőváros volt kb. 10 kilométerre Korinthustól. Úgy tűnik Akvilla és Priszcilla ekkor már visszatért Rómába. Nem tudjuk, hol és mikor volt a 7. versben említett két személy „fogolytársai” Pálnak, ezt a kifejezést viszont csak a Kolossé levélben (Arisztarkhosz) és a Filemonhoz írt levélben (Epafrász) találjuk még meg, amik viszont köztudottan közel egy időben Rómából íródott ún „börtönlevelek” voltak. Az itt található köszöntendő nevekkel sehol nem találkozunk máshol. Ebben a levélben olvashatunk konkrétan arról, hogy az akkori szokásoknak megfelelően a levelet Pál diktálta, és Terciusz írta le - ezzel egyébként más levelében is találkozunk. 

 Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen. 

Róma 16:27

2012. április 6., péntek

Ézsaiás 2 

A 2-4. versek szinten szó szerint azonosak Mikeás 4:1-3 versekkel. Ennek a próféciának a beteljesedését többféleképpen is szokták értelmezni. Az „azon a napon” közel negyvenszer fordul elő Ézsaiás könyvében, ebben a fejezetben háromszor is. A Tarsis-hajókról Salamon idejétől olvasunk, tengeri hajók voltak távoli kereskedelmi célok elérésére.  

Róma 15 

Az 1. versben található „gyengeség” kifejezés csak itt fordul elő az Újszövetségben, hasonló kifejezés (gyökere) azonban az előző fejezetben tárgyalt erőtlen - ez a felszólítás is arra vonatkozik, tehát nem bűnökre. A fejezet végén olvasható információk alapján lehet beazonosítani, hogy a levelet a második missziós útja végén írta, az Ap. Csel. 20-ban feljegyzett események ahhoz kötődnek. Az itt leírtak képezik az alapját annak a hagyománynak, hogy Pál amennyiben kiszabadult az első római fogságából, akkor Hispániába mehetett.  

Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. 

Róma 15:4

2012. április 5., csütörtök

Ézsaiás 1 

Habár három helyen is megnevezi magát, manapság sok teológus kétségbe vonja, hogy az egész könyvet Ézsaiás írta volna. A könyvben használt egyes kifejezések (pl. Izráel Szentje) illetve párhuzamok, visszatérő képek azonban sokkal inkább azt támasztják alá, hogy egy szerzőtől származik az egész könyv. Ézsaiás házas volt, két fia volt, és Kr. e. 700 körül élt. Könyvét valószínűleg két részben írta, az elsőt az 1-39. fejezeteket valószínű nem sokkal Kr. e. 700 körül írta, míg a többit 10-15 évvel később. Egy feltételezett zsidó hagyomány szerint Manassé király kettéfűrészeltette Kr.e. 680 körül.  

Róma 14 

Bár Pál nem járt Rómában korábban, Akvillától (aki korábban Rómában élt, és Korinthusban találkozott és dolgozott együtt Pállal) lehetett némi információja, ami alapján a ebben a fejezetben eléggé testreszabott útmutatást ad az étkezéssel kapcsolatban a rómaiaknak.  

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. 

Róma 14:7-8

2012. április 4., szerda

Énekek Éneke 8 

A 6. versben található „ÚR” kifejezés a héber szövegben nem szerepel, egy nagyon erős tűzről van csak szó. Énekek énekében sem az ÚR („Jahve”) sem az Isten kifejezés az nem található meg. A Baal-Hámón ismeretlen hely, csak itt találkozunk vele. Jelentése „a bőség/jólét ura” is lehet.  

Róma 13 

Pál idejében a világi uralkodók pogányok (nem keresztények) voltak, ezért is gondolhatták azt a keresztények, hogy csak Krisztusnak kell engedelmeskedniük. Pál folytatja a gyakorlati útmutatókat.  

Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. 

Róma 13:8

2012. április 3., kedd

Énekek Éneke 6-7 

A 6. fejezet első 3 verse egyes fordításokban az 5. fejezet vége, a 7. fejezet első verse pedig a 6. utolsó verse. Tirca egy kánaáni város volt, a nevének jelentése: öröm, szépség, bár nincs semmilyen feljegyzés arról, hogy miért kapta ezt a nevet. A 7:4 visszatérő kép (ld. 4:5).  

Róma 12 

Ettől a fejezettől Pál az eddig írottak gyakorlati alkalmazásával kezd foglalkozni részletekbe bocsátkozva, az élet valamennyi területére értve. Ne felejtsük, hogy Pál még nem járt Rómában, amikor a levelét írta az ottani keresztényeknek, tehát inkább csak általános dolgokról ír, nem konkrét problémákról, mint azoknak a gyülekezeteknek, ahol járt korábban vagy akár ő alapította.  

A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. 

Róma 12:3

2012. április 2., hétfő

Énekek Éneke 5

A 9. vers egy költői fogás, hogy a szerelmes nő leírhassa szerelemese szépségét, egyébként ezt csak itt találjuk meg a könyvben. Érdekes, hogy a 11. versben „hollófeketének” fordított szó azonos a könyv első fejezetében az 5. versben használt kifejezés. Nem lehetetlen ezek szerint, hogy ott is a hajszínére érti, és nem a bőre színére.  

Róma 11 

 Pál először használja a „titok” kifejezést a Római levélben. Ezt a kifejezést az evangéliumokban a mennyek országával kapcsolatban olvashatjuk, Pál viszont több levelében is használja különböző dolgokra, pl. Jézus testet öltésére, halálára, a feltámadásra vagy Krisztus és az egyház kapcsolatára.  

"Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak." Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; 

Róma 11:4-5

2012. április 1., vasárnap

Énekek Éneke 4 

Ebben a fejezetben - először - többször is „húgomnak” szólítja kedvesét. Az ókori Kelet szerelmi költészetében jellemző volt, hogy a szerelmesek testvéreknek szólították egymást, mint az egyik legközelebbi emberi kapcsolat.  

Zsoltár 129-131 

 A zarándokének zsoltárok közül az első kettő valószínű a fogság után született. A 130. zsoltár a korai keresztény liturgia hét bűnbánati zsoltárából a hatodik.  

A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 

Zsolt. 130:1-2

2012. március 31., szombat

Énekek Éneke 3 

Az 5. vers visszatérő refrén, (2:7; 8:4). A 6-11. verseket külső személy mondhatja, nem a szerelmesek. 

Róma 10 

 A 9. versben a keresztyén hit egyik legrégibb hitvallását olvashatjuk.

Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 

Róma 10:9