2011. december 31., szombat

2. Krónika 36.

Jósiás után már nem volt olyan király, aki Istennek tetsző életet élt volna. Neki viszont három fia is trónra került: Jóáház, rögtön utána, Eljákim, akinek a nevét Jójákimra változtatták és Cidkijjá (Károli: Sedékiás), akit a krónikás itt Jójákim fiaként jelöl meg, de a Királyok könyve és Jeremiás könyve is Jósiás fiaként említ, és Ő volt az utolsó király. Jeruzsálem eleste, Júda fogságba vitele Kr. e. 587-586 körül lehetett. A Királyok könyve sokkal bővebben, két fejezetben tárgyalja ezt a témát, a Krónikák könyve viszont megemlíti a végén a hazatérést is Círus idejében.

Jelenések 22.

Dániel próféciájával ellentétben ezt nem kellett (szabadott) lepecsételni. Két - hatodik és hetedik - boldogmondást találunk ebben a részben, és háromszor olvashatjuk, hogy „eljövök hamar” - amit az elején a filadelfiai gyülekezet angyalának írt üzenetben is megtalálunk. A végén lévő figyelmeztetés (ne tegyél hozzá - ne vegyél el ebből a könyvből) hasonló Mózes figyelmeztetésére a törvénnyel kapcsolatban. Ezt egyébként sokan előszeretettel de tévesen a teljes Bibliára vonatkoztatják, viszont itt a Jelenések könyvéről szól.

"Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Jelenések 22:20-21

KEGYELEMBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

2011. december 30., péntek

2. Krónika 35.

Ennek a fejezetnek témájából keveset olvashatunk a Királyok könyvéből. Ezékiás páskájával ellentétben ezt a megadott időpontban végezték, az első hónapban. A páskát Jósiás uralkodásának ugyanabban az évében tartották, amikor megtalálták a törvénykönyvet, valószínű utána. Nem tudjuk pontosan, mi volt a frigyládával, de nem lehetetlen, hogy a léviták korábban elvitték a templomból nehogy Manassé és Ámon idejében áldozatul essen vagy megszentségtelenítsék. A Királyok könyvéből nem derül ki, hogy Nékó eredetileg nem is Jósiás ellen indult, hanem feltehetően Babilónia ellen. Jósiás valamilyen szinten szövetséges volt Babilóniával, halála viszont a krónikás szerint egyértelműen Isten elleni engedetlenség miatt következett be. Jeremiás siratódala nem azonos a fennmaradt Jeremiás Siralmaival.

Jelenések 21:9-27

Az új Jeruzsálemmel kapcsolatban a 12-es számot találjuk meg szinte mindig, a 144 könyök (sing) is a 12 négyzete. A négy égtáj felé néző három-három kapu hasonlít a táborozás rendjéhez a pusztai vándorlás során, ott is három-három törzs táborozott a négy égtáj irányában (ld. 4. Mózes 2). A város méretarányai megfelelnek a szent sátor és a templom Szentek Szentjéhez - az is kocka alakú volt. A 12 drágakőből 6 elnevezése teljesen azonos a főpap ruhájához tartozó hósenben lévő kövekéhez, amikbe a Izráel fiainak a nevei voltak bevésve. Nem lehetetlen, hogy a többi hat is azonos, csak a megnevezése a fordításban vagy a két nyelvben más.

Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány: a népek az ő világosságában fognak járni.

 Jelenések 21:23

2011. december 29., csütörtök

2. Krónika 34.

Az olvasható történet nem tartalmaz újabb információt a Királyok könyvében feljegyzettekhez képest, sőt sokszor szó szerint azonos vele. A különbség annyi, hogy a Királyok könyve egyfajta tematika alapján, míg a Krónikák könyve időrendi sorrendben írja le a történteket. Jósiás volt az a király, aki a legnagyobb „takarítást” végezte a bálványimádás terén.

Jelenések 21:1-8

Két érdekes dolgot is találhatunk ebben a rövid szakaszban. A Biblia úgy kezdődik, hogy tenger borította az egész Földet, valamint az első nagy ítélet is víz által történt az özönvíz során. Itt az első ég és első föld elmúlása mellett a tengert emeli ki még az ige. A tengerrel többször is találkozunk: innét jön fel a fenevad valamint a Halál és a Pokol mellett a tenger adja ki a halottait. A másik: a könyv elején a hét gyülekezetnek írt levél mindegyikének a végén ott van, hogy „aki győz” - ezt most itt újból megtaláljuk.

„Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük.”

Jelenések 21:3

2011. december 28., szerda

2. Krónika 33.

A fejezet eleje (1-9) és vége (20-25) megegyezik a Királyok könyvében leírtakkal. Manassé uralkodott Júdában a leghosszabb ideig. A Krónikák írója jellemzően áldásként mutatja be a hosszú életet, uralkodást. Amennyiben a Királyok könyvével azonosan, kizárólag a rossz dolgait jegyezte volna fel, elég komoly ellentmondásban lett volna. Így viszont más feljegyzések felhasználásának köszönhetően a Krónikákból mi is megtudhatjuk, hogy Manassé élete végén az Úrhoz fordult. Fiáról, Ámónról nagyjából ennyit jegyez fel a Királyok könyve is.

Jelenések 20.

A zsidó időszámítás, ami szerintük a teremtéstől indul 5771. évet ír jelenleg. Érdekes belegondolni, hogy jelenleg nagyjából a hatodik évezredünket éljük, és itt egy ezer évig tartó időszakról olvasunk. Ismerve azt, hogy a számoknak jelentése és jelentősége van a Bibliában (a 6 az emberrel kapcsolatos, a 7 pedig a teljességé), sokan magyarázzák úgy, hogy feltehetően az utolsó évezredét éli a föld. Persze a mi számításaink egyáltalán nem pontosak, tehát senki ne gondolja, hogy még van 229 év, ráadásul az itt olvasható ezer esztendő sem biztos, hogy szó szerint értendő. Érdekes megfigyelni, hogy bár az embereket a cselekedeteik szerint ítélik meg, a tűz tavába vettetés viszont kizárólag az Élet könyvében való szereplés függvénye.

Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.

Jelenések 20:15

2011. december 27., kedd

2. Krónika 32.

A témát megtaláljuk a Királyok könyvében, de egészen más információkat kapunk a két helyen. Ott például feljegyezték, hogy száznyolcvanötezer ember halt meg Szanhérib táborában, valamint hogy Ezékiás halálos betegségben szenvedett, de könyörgésére az Úr tizenöt évvel meghosszabbította az életét. Hasonlóan kicsit többet olvasunk a babiloni vezető emberek látogatásáról, amikor Ezékiás eldicsekedett a dolgaival.

Zsoltárok 105.

A királyok idejében keletkezhetett a zsoltár, amit valamelyik nagy ünnep alkalmából szerezhettek, énekelhettek. Hasonló történeti megemlékezést olvashatunk a 78. és majd a 106. zsoltárban is. Hám Nóé egyik fia volt, Ábrahám viszont Sémtől származik, ezért is emelheti ki, hogy Hám - és talán pontosabban fia, Kús - országában tartózkodtak. A zsoltár elején és végén lévő „halleluja”-t nem lehetetlen, hogy a zsoltórok könyvének szerkesztői tették hozzá, a 104. zsoltárhoz hasonlóan.

Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire.

Zsolt. 105:4-5

2011. december 26., hétfő

2. Krónika 31.

Az első versről találunk utalást a Királyok könyvében, a többiről azonban nem olvashatunk. A Krónikák írójának valószínűleg az is lehetett a célja, hogy a hazatért nép körében felhívja a figyelmet a léviták szolgálatának biztosítására az adakozással. A törvény szerint a távol lakóknak nem kellett magát a tizedet hozni, hanem hozhatták annak értékét is és az áldozatra szánt dolgokat megvásárolhatták a helyszínen is.

János 1:1-18

János evangéliuma jóval később íródott, mint a másik három. Egyik célja az lehetett, hogy kiegészítse azokat, másik pedig, hogy az Úr Jézust Isten Fiaként mutassa be ezzel bizonyítva isteni voltát. János 45-ször használja evangéliumában az „élet” szót, ebből 17-szer „örök élet” formájában. Az életet, mint Krisztus ajándékát illetve mint magát Krisztus mutatja be.

Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.

János 1:16

2011. december 25., vasárnap

2. Krónika 30.

A Királyok könyve is elég nagy terjedelemben tárgyalja Ezékiás életét, de a két könyv között kevés az átfedés, az ebben a fejezetben olvasható eseményt nem említi. Ezékiás király uralkodásának hetedik évében került az északi országrész Izráel Asszír fogságba, a páskát ez után tartották meg. A páska egyike volt a három zarándok ünnepnek, amikor meg kellett jelenni a templomnál. A páskát az első hónapban kellett volna megtartani, valószínű Ezékiás nem akart még egy teljes évet várni. Salamon óta több mint 200 év telt el.

Lukács 2:1-38.

Augustus az első római császár volt, és 45 éven keresztül uralkodott. Cirénius Kr.e. 6-4 között és Kr. u. 6-9 között volt helytartó. Ez a népszámlálás az első időszakára eshetett - tehát itt is azt láthatjuk, hogy időszámításunk kb. 5 évvel el van csúszva. Mivel a 12 év feletti nők után fejadót kellett fizetni, így természetes volt, hogy Mária is elment a kb. 3 napos útra lévő Betlehembe. Állítólag azért nem kaptak helyet fogadóban, mert az akkori hagyomány szerint a fogadóban szülő nőről (és gyermekéről) a fogadósnak kellett gondoskodnia az asszony tisztulásáig - ez fiú esetében 40 nap volt. A hely állítólag egy barlang volt, amit istálló céljára is használtak. A (görög) Krisztus és a (héber) Messiás szó ugyanazt jelenti: „a Felkent”. Az elsőszülött gyermeket a páska törvénye szerint meg kellett váltani, viszont az elsőszülöttnek az Urat kellett - volna - szolgálni. Isten azonban úgy döntött, hogy a lévitákat választotta ki arra, hogy helyettük tegyék ezt meg. Egészen a pünkösdig a Szentlélek nem lakozott az emberben, csak rajta, úgy ahogyan Simeon esetében is olvassuk. Annán kívül még olvasunk prófétaasszonyról a Bibliában, pl. Mirjám, Debóra, Hulda. A tegnap és a ma olvasott események úgy hozhatók össze, hogy a templomban történt látogatás után feltehetően még Betlehembe tértek vissza (ez pár órányi út volt), és csak Egyiptomból mentek Názáretbe.

"Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

Lukács 2:10-11

2011. december 24., szombat

2. Krónika 29.

Ezékiással kapcsolatban teljesen más információkat olvashatunk a Királyok könyvében. Ott a hadviseléseiről olvashatunk, míg itt a krónikás sokkal fontosabbnak tartja a vallási oldal, az Úr tiszteletének helyreállításával kapcsolatos információk feljegyzését. Érdekes belegondolni, hogy egy olyan gonosz embernek a fiáról, mint Áház azt jegyzi fel a Biblia (ezt itt is és a Királyok könyvében is), hogy az Úr útján járt „…egészen úgy, ahogyan tett az őse, Dávid.” Ezt egyébként kevés királyról olvashatjuk.

Máté 1:18-2:12

József, ha nem titkon akarta volna elbocsátani Máriát, az annyit jelentett volna, hogy Máriát megkövezik a Mózesi törvény alapján. Jézus a Józsué név görög alakja, jelentése: „az Úr megszabadít”.Fontos volt József számára a névvel kapcsolatos utasítás, mert az elsőszülöttet általában az apáról vagy valamelyik közeli rokonról nevezték el. Heródes bölcsei által idézett Mikeási prófécia kb. 700 évvel korábban lett feljegyezve. Máté az Úr Jézust mint királyt mutatja be evangéliumában, valószínű ezért jegyzi fel a bölcsek látogatását, akik a zsidók akkor született királyát keresik. A bölcsek látogatása nem az újszülött gyermeknél volt az istállóban, hanem feltehetően hónapokkal akár egy évvel később is lehetett egy házban, ahol laktak. (Heródes is a két évnél fiatalabb gyermekeket öleti meg.) A hagyománnyal ellentétben a Biblia arról sem ír, hogy hányan voltak, valószínű, hogy a hozott ajándékok száma miatt alakult ki a hármas szám. Az meg már csak apróság, hogy mindez Kr. e. 4 előtt történt esemény, mivel Heródes Kr. e. 4-ben halt meg. A fontos azonban nem ez, hanem az, hogy ma ünnepelhetjük, hogy Ő testet öltve megszületett, hogy meghaljon értünk és ezáltal nekünk örök életünk lehessen!

Áldott, Békés Ünneplést kívánok mindannyiunknak!

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

János 1:14

2011. december 23., péntek

2. Krónika 27-28.

A Krónikák könyve sokkal bővebben foglalkozik Júda királyaival a Királyok könyvével szemben. A hangúly azon van, hogy bemutassa mindazt az ítéletet, ami az Istent elhagyó királyok miatt érte a népet. Érdekes, hogy négy Istenfélő, jó király után jön Áház. Vita van a „fiai” kérdésben (akit vagy akiket feláldozott), mivel a Királyok könyve egyes számban írja, bár vannak olyan kéziratok, ahol ott is többes szám van. Az akkori kánaáni szokás az elsőszülött fiú feláldozása volt, tehát feltételezhetőbb az egyes szám. Érdekes, hogy Isten még Egyiptomban kihangsúlyozza a páska törvényében, hogy ember esetén az elsőszülöttet meg kellett váltani - mint most látjuk: szemben a kánaáni szokással. Ebben a két fejezetben egy-két versben találunk azonosságot a Királyok könyvével, egyébként azonban sokkal több információt ad az eseményekről.

Jelenések 19.

A Halleluja kifejezés összesen négy alkalommal és csak itt a Jelenések könyvében található meg a Bibliában. Két héber szóból tevődik össze, jelentése: dicsérjétek az Urat. Ebben a formájában 26 alkalommal találjuk meg a Zsoltárokban és egy-egy alkalommal Ézsaiás és Jeremiás könyvében. Ebben a fejezetben találjuk meg a negyedik boldogmondást a hétből.

„Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt…” Jelenések 19:6-7

2011. december 22., csütörtök

2. Krónika 25-26.

Itt a Krónikákban sokkal bővebben olvashatunk Amacjáról, mint a Királyok könyvében. Jóással folytatott háborúja viszont - szinte - szó szerint azonos. Óbéd-Édóm és a fiai őrizték a templom kincstárát, azokat az értékeket, amiket nem a templomban tároltak. Uzijjáról csak annyit olvashattuk a Királyok könyvében, hogy az Úr megverte és poklos lett, az okot itt láthatjuk. Kb. 10 évig élhetett Uzijjá poklosan halála előtt. Ézsaiás, Ámóc fia, akire utal az író és akinek a próféciai könyvét olvashatjuk a Bibliában Uzijjá idejében kezdett prófétálni, és még jó 50 évvel később Ezékiás, Uzijjá dédunokája idejében is prófétált.

Jelenések 18.

A 9. verstől stílusban erős hasonlóságot találhatunk az Ezékiel könyvében leírt Tíruszt sirató énekkel. A 12-13. versben felsorolt árukból 15-öt megtalálunk Ezékiel könyvében is.

Az Istent kereste Zekarjá idejében, aki istenfélelemre tanította, és amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten.

2 Krónika 26:5

2011. december 21., szerda

2. Krónika 23-24.

Témájában ugyanazt dolgozza fel, mint a Királyok könyve, viszont elég sok kiegészítés, hozzáfűzés található. Ami érdekes, hogy Jójádá ugyanazt a Lévi törzsét hívja fegyveres segítségül, mint akik Mózes mellé álltak, amikor a pusztában a nép az aranyborjú imádása után „elvadult” (ld. 2. Mózes 32:25-től). Jóás a legfiatalabb király, Jósiás 8 éves volt, Manassé 12 amikor trónra lépett. A feltehetően régensi szerepet ellátó Jójádá a negyedik személy akiről azt olvassuk a Bibliában, hogy „betelve az élettel” halt meg öregen.

Jelenések 17.

A hét hegyről sokan gondolják, hogy Rómára utalhat, ami hét dombon épült településnek a szövetségéből jött létre. A római írók sokszor utaltak Rómára, mint a hét dombon álló városra. Hogy valóban erről lenne szó, nem tudjuk.

„A Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek".

Jelenések 17:14

2011. december 20., kedd

2. Krónika 22.

Kicsit más szemszögből, de gyakorlatilag ugyanazt az információt olvashatjuk itt, mint a Királyok könyvében. Egyetlen érdekes dolog van: az, hogy Ahazjá 42 éves lett volna feltehetően egy másolási hiba - vagy a krónikás írta el, vagy későbbi hiba, ugyanis a 40 éves korában elhunyt Jórám helyébe lépett fia nehezen lehetett ennyi. A Királyok könyve azt mondja, hogy 22 éves volt, ez sokkal valószínűbb. Ataljá az egyetlen női uralkodó Júdában (Izráelben nem is volt), és az egyedüli, aki nem Dávid ágából származott.

Jelenések 16.

A 15. versben olvassuk a harmadik boldogmondást. Harmagedón vagy Har Mageddon, Meggidó hegye - egyes magyarázatok szerint. Mások szerint ez nem egy földrajzilag meghatározható hely, inkább a Sátán Istentől elszenvedett végső vereségének a jelképes helye.

"Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét".

Jelenések 16:15

2011. december 19., hétfő

2. Krónika 21.

Jórámról, Júda királyáról a Királyok könyve csak nagyon röviden beszél - azt viszont nagyjából egy az egyben itt is megtaláljuk az 5-10. versekben. A riválisok kiírtása inkább az északi királyság, Izráel gyakorlatába illik. Az „izráeli vezető emberek” feltehetően júdabeli előljárók voltak, akik nem fogadtak el egy olyan királyt, akinek Aháb (Izráel akkori királya) lánya volt a felesége. Edóm Júda dél-keleti szomszédja volt, a mai Jordánia déli részén, Libna pedig egy város volt a nyugati oldalon, a filiszteusok határa mentén. Illésről a Krónikákban összesen ezt a pár sort olvassuk; amit viszont nem olvasunk máshol. A krónikás emeli csak ki, hogy nem a királyi sírba temették, a Királyok könyve úgy írja, hogy „ősei mellé”. A Krónikák könyvének írásakor fontos volt kiemelni az olvasók számára, hogy egy ennyire gonosz királyt nem Dávid mellé temettek.

Jelenések 15.

Mózes énekét, amit a Vörös-tengeren való átkelés után énekelt, a zsinagógákban szabbat estéjén énekeltek a zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelve. A Bárány éneke egy zsoltári idézet is lehet, bár egy az egyben ezzel a szöveggel nem találjuk meg a Zsoltárok könyvében.

"Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.”

Jelenések 15:3

2011. december 18., vasárnap

2. Krónika 19-20.

Ezt a történetet nem olvassuk a Királyok könyvében. Jéhú apja, Hanáni ugyanígy figyelmeztette Jósáfát apját Ászát, mint ahogyan most azt Jéhú tette. Mindketten elfogadták a látnokok (próféták) figyelmeztetését, bár Jósáfát a végén újból beleesett ugyanabba a hibába: szövetkezett Izráel bálványimádó királyával. Érdekes Jósáfát jogi reformja (bírák állítása) annak a tükrében, hogy Jósáfát nevének a jelentése: „az Úr ítél’. Az esetet talán azért is emelte ki az író, mert a fogságból hazatérők hasonló társadalmi rendszert alakítottak ki bírákkal. Ennek a történetnek a feljegyzése azt legitimizálhatta, erősíthette.

Zsoltárok 104.

Himnusz a teremtőhöz - a teremtett világ csodálatosságáról. Nem tudjuk ki volt a szerző, a keletkezéséről is csak feltételezések vannak, hogy a fogság előtti időszakban lehetett. A teremtés mind a hat napjának eseménye megtalálható benne. Az első és utolsó versben található keretet (Áldjad lelkem az Urat) valószínűleg a Zsoltárok könyvének szerkesztői tették hozzá.

Ne féljetek, és ne rettegjetek…, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. … Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR.

2. Krónika 20:15-17

2011. december 17., szombat

2. Krónika 17-18.

Jósáfát uralkodásának kezdetéről nem olvasunk a Királyok könyvében, ott ebben az időszakban Illéssel foglalkozik sokat az író. A 18:2-ben olvasható „arra bíztatta” (Károli: rávette) kifejezés a héberben jellemzően a bűnre csábítással kapcsolatban fordul elő. Ennek alapján tisztább lesz a kép, hogy Jéhú miért feddi majd meg ezért a tettéért Jósáfátot. A 18:3-40 közötti szakasz megint egy az egyben megegyezik a Királyok könyvében található szöveggel.

Jelenések 14.

A Sion hegyét Jeruzsálemmel szokás azonosítani. Hogy ez itt a mennyei vagy a földi Jeruzsálem, nem egyértelmű. A 144 ezer a 7. fejezetben olvasható 12 ezer törzsenként (Dán nélkül, Manasséval kiegészülve). A szüzesség - nem szennyezték be magukat nőkkel - feltehetőleg lelki értelemben értendő: hűek maradtak Istenhez. Hét boldogmondás van a Jelenések könyvében, a 13. versben van a második - az 1. fejezetben volt az első. Az aratás lehet ítélet, de lehet a hívők összegyűjtése is.

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket".

Jelenések 14:13

2011. december 16., péntek

2. Krónika 15-16.

A 15. fejezet nagy része más forrásból van, a Királyok könyvében nem olvashatunk róla. A 16. fejezetben érdekes, hogy bizonyos dolgok azonosak, bizonyosakat azonban, mintha továbbra is „csúsztatna” a Krónikák írója. Azt olvassuk, hogy „ezüstöt és aranyat hozott ki az Úr házából”, mintha ez egy része lenne csak annak, ami ott volt, míg a Királyok könyvéből azt tudjuk meg, hogy a templom kincstárában megmaradt aranyat és ezüstöt küldi el Benhadadhoz. Az idő meghatározásánál van egy kicsi számtani prücök: Baasá Aszá uralkodásának 3. évében lépett trónra és 24 évig uralkodott. Ergo Aszá uralkodásának 35. évében már nem élt! Nagyon valószínű, hogy itt nem Aszá uralkodásának kezdetétől számol az író, hanem a királyság kettészakadásától. Ez a 35. év akkor Aszá uralkodásának 15. éve körül lehetett.

Jelenések 13.

A tengerből, a földből feljövő fenevadat és a sárkányt a gonosz háromságának megnyilvánulásaként tartják számon. Az első fenevadnál erő alárendeltséget mutathat, hogy azt olvassuk többször, hogy „adatott” - passzív alakban, tehát valakitől kapta. A fejezet végén lévő 666-os számot sokan próbálták már megfejteni. Mivel a görög nyelvben minden betűnek számértéke is van, ezt nevek alapján személyekkel is próbálták azonosítani. A legismertebb közülük talán Néró császár.

Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.

2. Krónika 16:9

2011. december 15., csütörtök

2. Krónika 13-14.

Abijjáról feleennyit sem jegyzett fel a Királyok könyve, és nem a jó királyok közé sorolja. Itt inkább a pozitív oldalát láthatjuk; nem lehetetlen, hogy az élete végére fordult el Istentől - amit a krónikás elhallgat. A háborúban résztvevők száma azt sugallja, hogy nem egy egyszerű összezördülésről volt szó, hanem totális háborúról a két országrész között. Ászáról a Királyok könyve is hasonlóan ír, bár az itt leírtakról nem olvashatunk benne.

Jelenések 12.

Ebben a fejezetben egy kicsit mintha keveredne a múlt és a jövő. Az asszony által szült fiúgyermeket a kommentárok a Messiással, Jézussal azonosítják, azt pedig, hogy a sárkány fel akarta falni Heródes tettével, amikor elrendelte Betlehemben és a környékén a gyermekek megölését. Újból megjelenik a 3,5 év (1260 nap), és az „ideig, időkig és idő feléig” szöveget is magyarázzák 2+1+fél évvel, azaz itt is a 3,5 évet látjuk. Hogy ez tényleges év, vagy akár évezredről van szó, nem tudjuk.

Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: "Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé,”

Jelenések 12:10a

2011. december 14., szerda

2. Krónika 11-12.

A 11. első négy versét megtaláljuk a Királyok könyvében, azonban Roboám uralkodásáról valamint az itt olvasható „népvándorlásról” ott nem találunk feljegyzést. A 12. fejezetben Sisák hadjáratánál is találunk azonosságot a Királyok könyvével, de a Krónikák sokkal több információt ad Roboámról. Ez azzal magyarázható, hogy az író Dávid király leszármazottait részesíti előnyben. Mahalat az unokatestvére volt, Abihail pedig elméletileg egy generációval felette: dédnagyapja unokája, talán egy későn született gyerek. Bár az sem lehetetlen, hogy amint Maaká nem lánya volt Absalonnak, hanem unokája a lányán keresztül, itt is ilyen formában kell értelmezni a „lánya” kifejezést. A 12. végén megint találunk két forrásmegjelölést, ami ilyen néven nem maradt fenn a számunkra.

Jelenések 11.

A negyvenkét hónap és az ezerkétszázhatvan nap egyaránt 3,5 évet jelölnek; együtt pedig hét évet, ami a teljesség száma a Bibliában. Ezt az időszakot sokan a „nagy nyomorúság” két felének magyarázzák, a két tanút pedig Mózesnek és Illésnek. A halott eltemetésének megtagadása a Közel-Keleten az egyik legnagyobb sértésnek számít.

Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.

Jelenések 11:17

2011. december 13., kedd

2. Krónika 9-10.

A 9. fejezet jó része megtalálható - némely versek szó szerint - a Királyok könyvében. Egy helyen érdekes, hogy a Királyok könyve a harci kocsik számát adja meg, itt pedig az istállók befogadóképességét olvashatjuk - ezért lett az ezernégyszázból négyezer. A krónikák írója nem jegyzi fel Salamon bálványozását, csak a pozitív oldalt mutatja be - Dávid életéhez hasonlóan. A fejezet végén felsorol jónéhány forrást, amik közül ilyen néven nem maradt fenn egyik sem. A 10. fejezet (szinte) szó szerint azonos az 1. Királyok 12 elejével. Az eltérések egy-egy szó beszúrásából vagy a fordításból adódnak.

Jelenések 10.

Egy prófécia lepecsételése azt jelentette, hogy mindaddig nem lehetett a tartalmát nyilvánosságra hozni, amíg ahhoz a kinyilatkoztató hozzá nem járult. A Jelenések könyve végén János azt az utasítást kapja, hogy „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit”, azaz hozd nyilvánosságra. A könyv megevésével és nagyon hasonló tapasztalatokkal Ezékiel próféta könyvében is találkozunk, érdekes a párhuzam a kettő között.

Áldott legyen Istened, az ÚR … Mivel Istened szereti Izráelt, és fenn akarja tartani örökké,

2. Krónika 9:8

2011. december 12., hétfő

2. Krónika 7-8.

A két fejezet tartalmilag sokban egyezik a Királyok könyvével, van viszont olyan, amit csak itt olvasunk, és van, amit kihagy az író, szó szerint csupán 6 vers (7:21-22; 8:1 és 7-8-9) egyezik. A krónikás többször hozza párhuzamba a templomot a szent sátorral. Itt az áldozatot megemésztő égből jövő tűz azonos a szent sátor felszentelésekor olvasható eseménnyel (3. Mózes 9:23-24), ami viszont a Királyok könyvében nincs benne. A 8:2-ben olvasható 20 város tekintetében ellentmondás feszül a Királyok könyvével: ott Salamon adta ezeket Hírámnak. Van egy feltételezés azonban, hogy ezek egyfajta kölcsönként vagy biztosítékként szolgálhattak, és amikor Salamon rendezte az adósságát Hírámnak, akkor visszakapta. Az egyik ügyletet olvassuk ott, a másodikat itt.

Jelenések 9.

Számomra nagyon érdekes volt a fejezet elolvasása után két kommentár átolvasása - amik egymásnak homlokegyenesen ellentétes magyarázatokat adtak az itt leírtakra. Egy dologban egyeztek, hogy az első versben leírt csillag valami egészen más, mint a harmadik angyal trombitálásánál leeső égő csillag. Az ott egy kozmikus katasztrófára utalhat, ez itt inkább Isten követére, vagy magára a Sátánra, tehát valaki személyre. Ami talán érdekes lehet, hogy Istennek pontos menetrendje van az apokalipszisre, arra nincs befolyással semmi.

Megjelent az ÚR Salamonnak éjjel, és ezt mondta neki: ... Kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, azért itt lesz a nevem örökké, itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor.

2. Krónika 7:12, 16

2011. december 11., vasárnap

2. Krónika 5-6.

Az 5:2-6:39 versekig szó szerint azonos az 1. Királyok 8:1-50. versekkel, kivéve, hogy a krónikás az 5:11 és 13. valamint a 6:13 és 14. versek között beszúr egy szövegrészt, magyarázatot - valahonnan. Ezek a részek azok, amik az alapját adják annak a feltételezésnek, hogy a Krónikák könyve jórészt valamilyen más korábbi iratokból összeállított (másolt) történeti könyv. Ez persze egyáltalán nem kisebbíti a jelentőségét, mert nagyon sok olyan információ fennmaradt általa, ami az Ószövetségben egyébként nem található meg, mivel a többi könyv, amiből merít nem maradt meg a történelem során. Isten így gondoskodott arról, hogy ezekről tudomásunk legyen.

Zsoltárok 103.

Egyike Dávid több, mint 70 zsoltárainak. Nem tudjuk pontosan mikor, milyen alkalomból írta ezt a dicsőítő himnuszt. Érdekessége, hogy azok közé a zsoltárok közé tartozik, amiknek a hosszát (versek számát) a héber abc 22 betűje határozza meg. Ilyen még pl. a 33., 34. és 109. zsoltárok. Nagyon érdekes a 12. vers példája: az északi pont és a déli pont távolságát meg tudjuk határozni. A keletet a nyugattól képtelenség…

„Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.”

Zsoltárok 103:11-12

2011. december 10., szombat

2. Krónika 3-4.

Mórijjá földjéről vagy hegyéről egyedül itt és Ábrahám történetében olvasunk az egész Bibliában. A templom építésének leírása bizonyos dolgokban eltér a Királyok könyvében feljegyzettektől. Ott pl. az Egyiptomból való kivonuláshoz képest adja meg az időt az író, itt Salamon uralkodásának a kezdetétől. A Szentek Szentje egy kocka alakú helyiség volt. Érdekes, hogy a Jelenések könyvében az új Jeruzsálemről is azt olvassuk, hogy „hossza, szélessége és magassága egyenlő”. Mivel a templom méretarányaiban hasonlított a Szent sátorhoz, ez nem lehet véletlen. A 4. fejezetben már találunk szakaszokat, amik szó szerint egyeznek a Királyok könyvével, de úgy néz ki nem csak azt használta az író forrásként.

Jelenések 8.

A trombiták csapásai súlyosabbak az előzőleg olvasott pecsétekénél, de enyhébbek, mint a poharak kiöntései lesznek. Egyes csapásokban az egyiptomi csapásokkal vélhetünk párhuzamot felfedezni (jégeső, tengerek vérré válnak, sötétség).

És felszállt a füstölőszerek füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből az Isten elé.

Jelenések 8:4

2011. december 9., péntek

2. Krónika 1-2.

A Krónikák két könyve eredetileg - a Sámuel és a Királyok két-két könyvéhez hasonlóan - egy volt. Szerző és keletkezési idő tekintetében tehát ott található információ (november 12). Ebben a két fejezetben nem találunk szó szerinti azonosságot a Királyok könyvével, habár tartalmit igen. Ezt az magyarázza, hogy vagy átfogalmazta a Királyok könyvében találtakat, vagy más forrást használt fel szó szerint. Bizonyos dolgokat kihagy, másokat kiemel, úgy néz ki, hogy fő célja a templom építésével kapcsolatos információk rögzítése volt.

Jelenések 7.

Megint egy olyan prófécia (nagy nyomorúság), aminek a beteljesedését elég sokféleképpen magyarázzák - én nem is szeretném. Érdekes viszont a tizenkét törzs felsorolása. Júda, bár Lea negyedik gyereke, mégis legelőre kerül, valószínű mert az ő törzséből származott a Messiás. Bekerül József mellett egyik fia, Manassé, a másik, Efraim kimarad. És kimarad a sorból Dán törzse. Ennek két magyarázatát is adják: ez az a törzs, amelyik már nagyon korán elhajlott a bálványimádás felé, a másik, hogy a hagyomány szerint ebből a törzsből származik majd az antikrisztus.

Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.

 Jelenések 7:12

2011. december 8., csütörtök

1. Krónika 29.

A 29. fejezetben leírtakat így nem találjuk meg máshol a Bibliában. A templomra felajánlások gyűjtése hasonlít a Szent sátor készítésekor történtre, ott is felhívásra, de szabad akaratból történt a felajánlás a nép részéről. A 7. versben olvasható dárik egy perzsa - a szövegkörnyezet miatt feltehetően - arany pénz, 8,4g súlynak felel meg. Az érdekessége az, hogy ez a babiloni fogságból való visszatérés után volt forgalomban Palesztinában - ami Dávidhoz képest nem stimmel, a könyv írásakor viszont egy korszerű értékmérő lehetett az olvasók számára. Salamon felkenésével kapcsolatban: a „másodszor” szó a Szeptuagintában (az Ószövetség Kr. e. 3. században készült görög fordítása; jellemzően a további fordítások alapja) nem szerepel, ez egy utólagos beszúrás lehet. Egyébként a többszöri felkenés nem volt egyedi, Saul és Dávid esetében is megtörtént.

Jelenések 6.

Van, aki a lovakat, mint szimbólumokat Zakariás próféciájával hozza párhuzamba. Ahány Bibliakutató-magyarázó, annyiféle magyarázatot olvasni, hallani ezekről. Szerintem a legpontosabb válasz: nem tudjuk pontosan, mi mit jelképez, és főleg nem, hogy mikor teljesednek be.

Tied, Uram, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van!

1. Krónika 29:11

2011. december 7., szerda

1. Krónika 28.

Ezt a leírást nem találjuk meg máshol a Bibliában. A királyság átadása leírásának körülményei árulkodnak arról, hogy a krónikás célja, hogy Dávid és háza uralkodásának pozitív oldalát mutassa be; nem beszél sem Dávid időskori problémáiról, sem a trón körüli viszályról vagy Dávid tanácsairól Salamonnak, hogy hogyan számoljon le korábbi ellenségeivel. Kihangsúlyozza viszont, hogy mind Dávidot, mind Salamont az Úr választotta királyságra. A templom terveivel kapcsolatban Mózessel von párhuzamot - ahogyan Mózes megkapta Istentől a Szent sátor és tartozékai készítésének tervét, úgy kapta meg Dávid a templom tervrajzait.

Jelenések 5.

A Jelenések könyve a Bárány kifejezésre egy különleges szót használ, ami 28-szor fordul elő ebben a könyvben, de csak egy helyen az Újszövetség többi könyvében - az is Jánosnál, az evangéliumában, amikor Péternek azt mondja Jézus, hogy "Legeltesd az én bárányaimat!" (első válasz). A bárány, mint bűnért való áldozat és győztes hódító egy képben jelenik meg. A „tízezerszer tízezer és ezerszer ezer” biztos, hogy nem konkrét szám, hanem egy költői kifejezés a hatalmas, megszámlálhatatlan tömegre. Az „a mennyben és a földön, a föld alatt (és a tengerben)” kétszer is előfordul. Van aki ebben a világegyetem hármas felosztását látja, sokkal valószínűbb azonban, hogy szintén költői kép és a teljes világegyetemre utal - beleértve a mennyet is.

"A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!"

Jelenések 5:13

2011. december 6., kedd

1. Krónika 27.

A hadsereg vezetőinek listájában szereplő neveket megtaláljuk máshol is, de ilyen formában nem. Érdekes hogy rögtön az elsőről azt jegyzi fel a krónikás, hogy Pérecnek a leszármazottja, akit a kánaáni Támár szűlt Júdának, aki nem akarta hozzáadni harmadik fiát, miután az első kettő meghalt. Támár és Pérec (Fáresz néven) szerepel Jézus nemzetségtáblázatában is Máté evangéliumában. A fejezet végén megint láthatjuk, hogy Dávid körül voltak tanácsadók, sőt egyiküket a király barátjaként említi a Krónikák könyve.

Jelenések 4.

A 4. fejezettől a Jelenések harmadik szakaszába lépünk. Innét a fejezet végéig a jövőbeli eseményeket olvashatjuk. Hogy ebből mi valósult meg János ideje óta, és mi az, ami még előttünk áll, ez vita tárgya - nem tudjuk. János sok mindent úgy ír le, ahogyan ő akkor el tudta képzelni. A látott dolgokról lehet, hogy számunkra egész más jutna már eszünkbe, ezért sem lehet sok mindent beazonosítani.

"Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett"

Jelenések 4:11

2011. december 5., hétfő

1. Krónika 26.

Az ajtónállók névsorát több helyen is megtaláljuk (1. Krónikák, Ezsdrás, Nehémiás), azonban ez a legteljesebb névsor közülük. Ott van közöttük Óbéd-Edóm, akinél három hónapig volt a frigyláda Dávid idejében, mielőtt Jeruzsálembe vitték volna.

Jelenések 3.

Érdekes összevetni a három város jellegzetességét és a mondanivalót. Szárdisz egy 450 m magas természetes fellegvár volt - „eljövök, mint a tolvaj és nem tudod melyik órában”, azaz nem lehetsz biztonságban, csak mert úgy gondolod, hogy meg tudod magad védeni. Filadelfia könnyen megközelíthető kereskedelmi város volt - „nyitott ajtót adtam eléd”, lehetőség az evangélium terjesztésére. Laodícea messze földön híres volt bankjairól textiliparáról és gazdagságáról, „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire, de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult...”, figyelmeztet arra, hogy nem a földi gazdagsággal kell foglalkozni.

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.

Jelenések 3:20

2011. december 4., vasárnap

1. Krónika 25.

Talán könnyen átsiklunk felette, de Dávid többször is kérte a katonai vezetői, a hozzá legközelebb állók tanácsait, akár vallási kérdésekben is. Ez mutatja, hogy Dávid nem egy diktatórikus uralkodást folytatott, hanem inkább volt jellemző rá az, hogy megtanácskozta másokkal az országot érintő döntéseket. Az éneklők között több ismerős nevet olvashatunk, akiket megtalálunk zsoltárok szerzőiként is. Ezt a felsorolást sem találjuk meg így máshol a Bibliában.

Zsoltárok 101-102.

A 101. Zsoltárt Dávid a hagyomány szerint Salamon számára írhatta koronázásakor. Ez a zsoltár nyitja meg a következő tíz zsoltárból álló szakaszt, aminek egy nagyon érdekes koncentrikus felépítése van: a 101 és a 110, a 102 és a 109 és így tovább tartoznak össze tematikailag. Ezek közül ez és a 110. a királyi zsoltárok. A 102. zsoltár egyedülálló abban, hogy bármilyen cím vagy szerző megjelölése helyett az élethelyzetet határozza meg, amikor a zsoltár olvasandó. Ez és a 109. zsoltár személyes imádságok.

Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, Uram! Ügyelni akarok a tökéletes útra.

Zsolt. 101:1-2a

2011. december 3., szombat

1. Krónika 24.

Egy újabb szakasz, amit csak itt a Krónikákban találunk meg. Érdekes, hogy ezt a beosztási rendet követték még az Újszövetség korában is, Zakariás, Keresztelő János apja a nyolcadik, Abijjá csoportjához tartozott. Valószínűleg 2 hetes időszakokban váltotta egymást a 24 csoport az év folyamán. A kumrámi barlangokból előkerült Holt-tengeri tekercseken öt csoport nevét is megtalálták.

Jelenések 2.

János nagyon sok időt töltött Efézusban, onnét száműzték Pátmosz szigetére, és végül oda is tért vissza halála előtt. Efézus ebben az időben egy nagyon fontos kikötőváros volt. Ezzel a gyülekezettel kezdi hét levelének megírását, majd egy - nem szabályos - kör mentén, jobbra haladva (az óra járásával megegyezően) címzi a többi hat gyülekezetnek a leveleket. Egyesek szerint a levelek, és főleg a jellemzések az egyháztörténet útját vetíti előre, mások a különféle gyülekezetek lehetséges jellemző sajátosságait olvassák ki a levelekből, és vannak akik egyszerűen csak az akkori helyi gyülekezetek állapotának leírását. Mind a hét levél szerkezete egyforma: dicséret, panasz, felhívás. Ebben a fejezetben két helyen olvasunk a Nikolaitákról. Nem sokat tudunk róluk, sehol máshol nem találhatjuk meg a Bibliában, valószínűleg a szabadosság elvét valló szekta volt.

Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.

Jelenések 2:17

2011. december 2., péntek

1. Krónika 23.

Ezt a történetet sem találjuk meg máshol a Bibliában, bár a nemzetségtáblázat egy része – ha nem is pontosan így – Mózes 2. és 4. könyvében is fel lett jegyezve. Nem tudjuk, hogy a krónikás egy másik könyvből másol ki szó szerint (mint ahogy a Sámuel könyvéből teszi) vagy több forrásból saját maga írja meg a történetet. Érdekes, hogy összesen öt személy, Ábrahám, Izsák, Dávid, Jójádá főpap (ő rejtegette, tanította, majd tette királlyá Jóást) és Jób esetében olvassuk csak, hogy megöregedve halt meg „betelve az élettel”. Mint látjuk itt is népszámlálást tart Dávid a Léviták körében, ez viszont annak érdekében történt, hogy mindenkit megfelelően tudjanak Isten szolgálatába beállítani.

Jelenések 1.

Nos itt elég nagy bajban leszek a „kiegészítéssel”, mert a könyv végén azt olvassuk, hogy „Ha valaki hozzátesz ezekhez, arra az Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben;”. Tehát: beszéljünk inkább az időjárásról… :-)

Bár van, aki vitatja János apostol szerzőségét, a legtöbb korabeli író Zebedeus fiának, Jakab testvérének tulajdonítja a könyvet. Érdekes, hogy míg az evangéliumában és a három levelében nem találjuk meg a nevét, a Jelenések könyvében háromszor is néven nevezi magát. A könyvet Patmosz szigetén írta és legnagyobb valószínűséggel a 90-es évek elején.

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Jelenések 1:7