2011. szeptember 8., csütörtök

2. Sámuel 3.
Dávid felsorolt hat fia hat különböző asszonytól volt - és ezek között még nem volt ott Saul lánya, Mikal, akit ebben a fejezetben kér vissza Isbósettől. Az 5 Mózes 17 végén a „Király-törvényről”, azt olvassuk, hogy a királynak ne legyen sok felesége. Ez abból a szempontból is érdekes, mert - persze kérdés kinek mi a sok; Salamonnak 700 főrangú és 300 másodrangú felesége volt -, Istennek sohasem volt a tervében, hogy egy férfinak több felesége legyen. Ez feltehetően hasonló szabály lehetett, mint a válás, amiről Jézus azt mondja, hogy „Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt.” (Mt. 19:8)
Habár a Biblia azt mondja, hogy Joáb testvére Aszáél véréért ölte meg Abnért, a gyilkosságára nincs mentség. Nem harcban történt és vérbosszúnak sem tekinthető, mert Abnér viszont harcban ölte meg Aszáélt. Bűne ekkor megtorlatlanul maradt, ám Dávid amikor átadja a hatalmat Salamonnak, felhívja a figyelmét Joábra, aki ki is végezteti

2. Timóteus 4.
Nem tudjuk, hogy Timóteus eljutott-e Pálhoz még annak mártírhalála előtt. Itt találkozunk újból (János) Márkkal, az evangélium szerzőjével, aki az okozója volt a Pál és Barnabás közötti vitának a második missziós út előtt. Példamutató, ahogy tudták rendezni a kapcsolatukat, és Pál halála előtt itt kifejezetten vágyódik Márk közösségére.
A nevek közül a rézműves Alexandrosz valószínűleg azonos az 1. Tim. 1:20-ban is említettel, és feltehetően ő is a gnoszticizmus híve lehetett. (ld. Szept. 6. bejegyzését)

„hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő”
2. Tim. 4:2

Nincsenek megjegyzések: