2. Sámuel 4-5.
Miután Dávidot harmadszor is felkenik királlyá (Sámuel, Júda, most Izráel), nagyon bölcsen egy olyan várost választ királysága központjának, ami a két országrész, Júda és Izrael határán van. Ezzel nem rendeli egyiket sem a másik fölé! A városról Ábrahám idejében már olvashatunk, Melkisédek Sálem - Jeruzsálem rövid neve - királya volt. Bár többször megpróbálta mindkét törzs (Júda és Benjámin) elfoglalni, ekkor is egy kánaáni nép, a Jebúsziak lakták.
Tírusz egy Földközi tengeri főníciai város volt. A szárazföldi útvonala kelet felé Izráelen vezetett keresztül, így Hírámnak fontos volt a jó kapcsolat az új uralkodóval - akit ezzel ő is elismert Izráel királyának.
Titusz 1.
Titusz levele a pásztori levelek közé tartozik, és egyike azoknak, amik alátámasztják azt az elméletet, miszerint Pál az Ap. Csel. végén olvasható első Római fogságából kiszabadult, és további missziós út(ak)ra ment. Korábbi útjain nem olvassuk, hogy járt volna akár Krétán (kivéve egy rövid megállás Rómába menet, fogolyként) akár Nikápolyban, ahol a levél szerint a telet tölteni szándékozta (Görögország nyugati, Itália felőli oldalán fekszik).
Bár Tituszról az Ap. Csel.-ben név szerint nem olvasunk egyáltalán, Pál leveleiben többször is előfordul, legutóbbi olvasásunkkor a 2. Timóteus végén is. Görög származású „pogány” volt, Pál bizalmas, közeli munkatársa, akit elég sok kényes feladattal (pl. adománygyűjtés) is megbízott. Pál még Barnabással együtt vitte fel őt a Jeruzsálemi zsinatra 49-ben, ahol az volt a téma, hogy a pogányoknak milyen zsidó szokások betartását írják elő, Titusz pedig a megtért pogány „példa” volt. A levelet valószínűleg Korinthusból, 63 és 65 között esetleg még később írhatta, és Pál utolsó előtti fennmaradt leveleként tartják számon. (Az utolsó a 2. Tim. volt.)
„Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az ÚR, a Seregek Istene.”
2. Sámuel 5:10
Miután Dávidot harmadszor is felkenik királlyá (Sámuel, Júda, most Izráel), nagyon bölcsen egy olyan várost választ királysága központjának, ami a két országrész, Júda és Izrael határán van. Ezzel nem rendeli egyiket sem a másik fölé! A városról Ábrahám idejében már olvashatunk, Melkisédek Sálem - Jeruzsálem rövid neve - királya volt. Bár többször megpróbálta mindkét törzs (Júda és Benjámin) elfoglalni, ekkor is egy kánaáni nép, a Jebúsziak lakták.
Tírusz egy Földközi tengeri főníciai város volt. A szárazföldi útvonala kelet felé Izráelen vezetett keresztül, így Hírámnak fontos volt a jó kapcsolat az új uralkodóval - akit ezzel ő is elismert Izráel királyának.
Titusz 1.
Titusz levele a pásztori levelek közé tartozik, és egyike azoknak, amik alátámasztják azt az elméletet, miszerint Pál az Ap. Csel. végén olvasható első Római fogságából kiszabadult, és további missziós út(ak)ra ment. Korábbi útjain nem olvassuk, hogy járt volna akár Krétán (kivéve egy rövid megállás Rómába menet, fogolyként) akár Nikápolyban, ahol a levél szerint a telet tölteni szándékozta (Görögország nyugati, Itália felőli oldalán fekszik).
Bár Tituszról az Ap. Csel.-ben név szerint nem olvasunk egyáltalán, Pál leveleiben többször is előfordul, legutóbbi olvasásunkkor a 2. Timóteus végén is. Görög származású „pogány” volt, Pál bizalmas, közeli munkatársa, akit elég sok kényes feladattal (pl. adománygyűjtés) is megbízott. Pál még Barnabással együtt vitte fel őt a Jeruzsálemi zsinatra 49-ben, ahol az volt a téma, hogy a pogányoknak milyen zsidó szokások betartását írják elő, Titusz pedig a megtért pogány „példa” volt. A levelet valószínűleg Korinthusból, 63 és 65 között esetleg még később írhatta, és Pál utolsó előtti fennmaradt leveleként tartják számon. (Az utolsó a 2. Tim. volt.)
„Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az ÚR, a Seregek Istene.”
2. Sámuel 5:10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése