Dáviddal volt Ebjátár pap, akinél az efód volt és feltehetően a hozzá tartozó hósen is. Ennek a része volt az úrim és a tummim, amik valójában a héber ABC első és utolsó betűi, jelentésük viszont "átok" és "beteljesülés". Ezek, számunkra talán kicsit meglepő módon sorsvetésre használt szent eszközök voltak, aminek a segítségével Isten akaratát állapították meg. Dávid tehát - az akkori időkben teljesen elfogadott módon - valószínű ezt használta, amikor „megkérdezte az Urat”.
2. Timóteus 3.
Az „utolsó napokban” kifejezés egy üdvtörténeti korszakot - a mennybemenetel és a visszajövetel közöttit - jelölhet inkább, mint közvetlen az Úr Jézus visszajövetele előtti időszakot , különben miért írná mindezeket Pál Timóteusnak. Persze az is lehet, hogy ők (is) meg voltak győződve, hogy az Úr Jézus rövidesen, akár még az ő életükben visszajön. A János ev. 22-ben feljegyzett mondat adhatott erre okot: Jézus pedig így szólt hozzá: "Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!" Persze János ad erre magyarázatot, de az evangéliumát csak jóval később, 85-90 között írja meg. A mondás azonban elterjedt az atyafiak között már korábban.
Jannész és Jambrész - bár az írások nem említik őket sehol név szerint - a zsidó hagyományok szerint a fáraó udvari varázslói, mágusai voltak, akik „versenyeztek” Mózessel a csapások létrehozásában; amit mint tudjuk a szúnyogokig meg is tudtak tenni, ott azonban elakadtak ("Isten ujja ez!”)
Antiókhia (a pizidiai; tehát nem azonos azzal, ahol először nevezték a hívőket keresztyéneknek), Ikónium és Lisztra az első missziós útjának az állomásai; Lisztrában meg is kövezték Pált, de túlélte. Timóteus Lisztrából származott, Pál a második missziós útján ott vette őt maga mellé.
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;”
2. Tim. 3:16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése