Sámuel 1. és 2. könyve eredetileg egy könyv volt, sőt, sokan a Királyok 1. és 2. könyvének nevezik (Orosz Bibliában találkoztam legutóbb ilyennel, ott a mi általunk Királyok könyveinek nevezetteket 3 és 4-nek írták). Szerzőjük ismeretlen, valamikor Salamon halála után, Kr.e. 950-930 körül íródhatott. Egy biztos, hogy nem Sámuel írta.
Sámuel 2. könyve Dávid 40 éves uralkodását írja le.
A látszólagos ellentmondás, miszerint Saul öngyilkos lett (kardjába dőlt) illetve az amálekita ölte meg abban oldódik fel, hogy az amálekita feltehetően látta Sault meghalni, elsők között érhetett oda, így jutott hozzá a fejdíszhez és a karkötőhöz, viszont tudhatott a Saul és Dávid közötti feszültségről, ezért próbálta hősként beállítani magát egy hazugsággal - ami viszont az életébe került. Dávid nagyon komolyan vette azt, hogy a királyságot mind Saul mind ő Istentől kapta, és Saul is az „Úr felkentje” volt. Korábban láthattuk, hogy többször is módjában lett volna végezni Saullal és elfoglalni emberileg jogos helyét a trónon - hisz Sámuel felkente őt -, ő azonban teljesen Isten kezébe helyezte ezt a döntést.
Jásár könyve. Józsué könyvében az a történet, amikor Gibeón ellen harcolnak és az Úr megállítja a napot (10. fejezet) szintén fel lett jegyezve Jásár könyvében. A 4. Mózes 21:14-ben említik „az Úr hadainak könyvét”. Vannak feltételezések, amik szerint ez azonos Jásár könyvével. Feltehetően egy verses jellegű irat lehetett, ami elveszett, Isten nem tartotta fontosnak, hogy a Szentírásba bekerüljön. Mellesleg több ilyen könyvre is találunk utalást a Bibliában pl. Salamon cselekedeteinek könyve (1. Kir. 11:41) Izráel Királyainak illetve Júda Királyainak történetéről szóló könyvek meg még jó pár próféta könyve.
2. Timóteus 2.
Pál a 4. és 5. versben ugyanazt a képet használja (harcos és sportember), amit majd magára is fog a jól ismert 4. fejezeti igékben („ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem”).
A 9. vers is azt erősíti, hogy ez a fogsága nem azonos az Ap. Csel. végi első római fogságával, mert ott „házi őrizetben” a saját maga által bérelt szálláson lakhatott.
Hümenaiosz - az ő nevével találkoztunk az 1. Tim 1:20-ban is - és Filétosz valószínűleg a korai gnoszticizmus hirdetői voltak. Erre a korai tanításra több levélben találunk utalást, többek között a szabadosságot hirdették, azzal, hogy az a test bűne, de attól a halálkor megszabadulunk. János 1. levele foglalkozik ezzel a témával bővebben, de lehet, hogy az 1 Korinthus 15:12-19 is erről a tanításról ír. A gnoszticizmus tanait csak a 2-3. század folyamán foglalták rendszerbe.
„Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül.”
2. Tim. 2:8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése