Ciklág: pontosan nem tudjuk hol van, Józsué 15:31-ben Júda örökségeként van megjelölve, tehát a dél-nyugati országrészben valahol. Vagy nem is foglalták el soha, vagy később került a Júda örökségével szomszédos Filiszteusok kezére.
Az Amálekiták voltak, akikkel Izrael legelőször megütközött az Egyiptomból való kivonulás - és a Vörös-tengeren való átkelés - után. Ekkor volt, amikor Mózes karját tartotta Áron és Húr míg a nép Józsué vezetésével harcolt. Ézsau - Jákób testvére - leszármazottjának tartják őket (1. Móz. 36:12 és 16). Isten Sault utasította, hogy írtsa ki a népet, de ő ezt nem tette meg maradéktalanul - erről olvastunk a 15. fejezetben. Dávid többször támadta meg őket, most kihasználták a védtelen várost a bosszúra.
A filiszteusok az endori asszony által megidézett Sámuel (hogy ő volt-e valóban ez más kérdés) szavai szerint megverik Izraelt. Bár Sámuel Sault és a fiait említi, akik meg fognak halni, Isbóset feltehetően nem volt ott, ezért túléli - vele később még találkozunk.
2. Timóteus 1.
A 2. Timóteus Pálnak az utolsó levele a Bibliában - időrendi sorrendben. Közvetlen halála előtt, Római fogságból írja feltételezések szerint valamikor 67 őszén (a hagyományok szerint 68 tavaszán halt mártírhalált). Az ún. pásztori levelek közé tartozik, amiket - a fennmaradt levelek közül - egymás után írt: az 1 Timóteus és a Titusz levél valamikor 63 és 65 között keletkeztek; ekkor Pál missziós úton volt.
Pálnak a feltételezések szerint ez a második fogsága Rómában, az elsőről az Ap. Csel végén olvasunk. A levelet vagy személyesen írta, vagy Lukács jegyezhette le. Ez egy megszokott dolog volt abban az időben; Pál sok levelét diktálta, sokszor csak a köszöntést írta saját kezűleg.
Timóteus ekkor Efézusban volt. Nem lehetetlen, hogy a levelet Tikhikusz vitte el neki (4:12).
Ez a 2. levél sokkal személyesebb hangvételű, mint az első. Az elején kiderül, hogy nemcsak az édesanyja volt Timóteusnak hívő zsidó (ezt az Ap.Cselből tudjuk), hanem a nagymamája is (és azt már tényleg csak a gyengébbek kedvéért: habár "fiaként említi" az apja nem Pál volt…).
Az első fejezetben több névvel is találkozunk. Róluk nem tudunk semmi többet; más levelekben, könyvekben nem jelennek meg: Fügelosz, Hermogenész és Onéziforosz (vele a levél végén még találkozunk).
„Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt”
2. Tim. 1:8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése