1. Királyok 1.
A Királyok könyvei szerzőjének - ami a Sámuel és a Krónikák könyveihez hasonlóan eredetileg egy könyv volt - a zsidó hagyomány Jeremiást tartja, de ez eléggé kétséges. Bárki is volt, feltehetően több forrást is felhasznált könyve összeállításához, és szorosan illeszkedett a Sámuel könyvéhez, mintegy annak történetbeli folytatását írva meg. Keletkezési idejében is több feltételezés létezik, legvalószínűbb, hogy a babiloni fogság vége (Kr. e. 538) felé, de még előtte, tehát Kr. e. 550 körül íródott. A két könyv Salamon után a kettészakadt ország további 40 uralkodójának életéről számol be, és kb. 400 évet (Kr.e. 970-560) ölel át, a babiloni fogságba vitelig.
És akkor nézzük az első fejezetet: Adónia Dávid negyedik fia, aki Absalont követte, így valójában ő lehetett ebben az időben a legidősebb élő trónörökös. Dávidnak azonban megvolt a joga, hogy utódját megválassza, és azt Adónia is tudhatta, hogy Salamont kedveli. Érdekes, hogy Salamont pap keni fel, míg Sault és Dávidot próféta kente fel királynak. Rajtuk kívül még Jéhúról olvasunk, akit próféta (Elizeus tanítványa) kent fel - őt is az Úr választotta Izrael királyának, és nem az örökösödési rendben következett, mint anno Dávid sem
.
Zsidók 11:23-40
Az író tovább folytatja az Ószövetségi személyek hitének bemutatását. Érdekes, hogy találunk közöttük nem zsidó származásút is, pl. Ráhábot. Ez alapján ő sem amiatt menekült meg, mert jól bánt a kémekkel, hanem a hite miatt! A felsorolt különböző halálnemek közül Zakariást, Jójáda fiát Jóás korában kövezték halálra (őt az Úr Jézus is említi a Lukács evangéliumában), Ézsaiást pedig a hagyomány szerint Manassé király idejében kettéfűrészelték.
„mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott”
Zsidók 11:40
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése