2. Sámuel 24.
Érdekes, hogy a Krónikák könyve ezt a történetet a Sátán támadásaként írja le és nem Isten haragjaként. Az „ismét” előzménye a 21. fejezetben leírt éhínség lehetett. A támadás nem Dávid elleni volt, ő csupán az eszköz lehetett. Önmagában a nép megszámlálása nem lett volna bűn, emögött azonban Dávidnak a birodalma nagysága feletti büszkesége állhatott vagy mivel „kardforgató” emberről olvasunk lehetett az is, hogy inkább a mozgósítható emberi létszámban (hadban) bízott, és nem Istenben. Az eset nem tudjuk pontosan mikor történt, feltételezik, hogy Dávid uralkodásának vége felé, és ha Isten haragjaként magyarázzák, akkor az sem lehetetlen, hogy amiatt volt, mert a nép többször is az Isten által választott, felkent királlyal szemben a lázadókhoz pártolt.
Zsidók 11:1-22
Az egész fejezet azt tárja elénk, hogy az Ószövetségi emberek sem az áldozatok bemutatása (cselekedeteik) miatt voltak kedvesek Isten előtt - ez alapján nem sok különbséget lehetett volna tenni Kain és Ábel között -, hanem egyedül a hitük miatt. Nagyon fontos mondanivaló, hogy Isten ma sem a jó cselekedeteinkre kíváncsi, nem azért fog gyermekeivé fogadni, hanem kizárólag a hitünk miatt.
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van.”
Zsidók 11:6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése