2. Sámuel 23.
A fejezet első részében Dávid utolsó beszéde inkább értendő úgy, mint az „utolsó költeménye, zsoltára”. A hősök közül sok elég nehezen azonosítható be mert másképp találjuk meg itt és másképp a Krónikák könyvében - és eltérő lehet a Vulgátában valamint a Septuagintában is. Van azonban pár érdekes: Benája (20. vers) vágta le később Salamon parancsára Joábot, és őt nevezte ki Salamon fővezérnek. A gilói Eliám, Ahitófel fia (34. vers) Betsabé apja volt; a végén (39. vers) említett Hettita Úriás pedig Betsabé férje.
Zsidók 10:19-39
A kárpit választotta el a Szentek Szentjét (Isten jelenlétét) a Szentélytől, és ez hasadt ketté, megnyitva az utat Istenhez, amikor Jézus bevégezte a munkáját a kereszten. A 25. vers - „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták” - sok vitára adott már okot. Sokan értelmezik úgy, hogy a helyi gyülekezetet, ahova tartozol nem hagyhatod ott, tehát nem mehetsz át másik gyülekezetbe (főleg nem más jellegű közösségbe), de sokkal valószínűbb, hogy itt a szerző az egyetemes egyházra gondolhatott, és a gyülekezet elhagyásán a hitehagyást érti, azaz a keresztyénségtől való elfordulást.
„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.”
Zsidók 10:23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése