2012. április 27., péntek

Ézsaiás 22 

Nem egyértelmű, hogy a prófécia a Kr.e. 701-es Szanhérib ostromra akar utalni vagy a későbbi, Kr.e. 588 körüli babilonira. Az Erdő házát (vagy Libánon-erdő palotát) még Salamon építtette, és itt helyeztette el a jórészt nemesfémből készült pajzsokat, fegyvereket. Az udvarmester (Sebna) közvetlen a király utáni pozíció volt rangban.  

Márk 12:1-17 

A zsidó törvény szerint ha egy birtokra senki nem formál igényt, akkor azt gazdátlannak nyilvánítják és bárki igényt tarthat rá. Az adó meg- vagy nem fizetése rómaiaknak az uralkodásuk jogosságának elismerése vagy tagadása volt, tehát itt nem az adó megfizetése volt a fő kérdés. 

„Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" 

Márk 12:10-11

2012. április 26., csütörtök

Ézsaiás 21 

Érdekes az „elesett, elesett” kifejezés, mert Babilon városát Kr.e. 689-ben Szanhérib Asszíria királya földig rombolta, majd az újjáépített várost Kürosz óperzsa király foglalta el Kr.e. 539-ben. Szanhérib valóban elszállíttatta vagy megsemmisíttette az összes istenszobrot. Dúma és Széir Ézsau leszármazottait, Edómot jelölik.  

Márk 11 

A „Hozsánna” héber szó jelentése „ments meg!” Betániában feltehetően Mária, Márta és Lázár házában szállt meg, ami kb. egy óra járásra volt Jeruzsálemtől. Nagy valószínűséggel ide tért vissza akkor is, amikor azt olvassuk, hogy a városon kívül töltötte az éjszakát.

„Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel!” 

Ézsaiás 21:8

2012. április 25., szerda

Ézsaiás 20

(II.) Szargónról csak itt olvashatunk a Bibliában, Kr.e. 721 és 705 között uralkodott. A történet valamikor Kr.e. 710 körül lehetett, amikor a filiszteus Asdód városa fellázadt. Etiópiával kapcsolatos megjegyzést lásd a tegnapiban (19. fejezet).  

Márk 10:32-52 

A pohár kiivása mással együtt egy zsidó kifejezés, ami a másik sorsában való osztozást jelentette. Jakab valóban „kiitta a poharat”, mert mártírhalált halt. A 45. vers Márk evangéliumának egyik kulcsverse, ő úgy mutatja be az Úr Jézust, mint Isten tökéletes szolgáját. Jézus idejében az ősi Jerikó már lakatlan város volt, tőle délre építtetett Nagy Heródes egy új várost. Ez feloldhatja az ellentmondást Márk (és Máté) valamint Lukács között, mert itt Jerikóból kifele menve ül Bartimeus, Lukácsnál viszont érkeztek a városhoz. Nem lehetetlen, hogy a régi és az új várost összekötő szakaszon történt az esemény.  

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." 

Márk 10:45

2012. április 24., kedd

Ézsaiás 19 

Kr.e. 670-ben Asszíria meghódította Egyiptomot. Ha megnézzük Egyiptom térképét, ma is láthatjuk, hogy a Nílus milyen fontos szerepet tölt be: a környezetében vannak a városok, főbb települések. A fejezet második felének jövendölései feltehetően messzebb mutatnak, a mai jövőn is túl - ilyennel találkozunk máshol is az Ószövetségben.  

Márk 10:1-31 

Az Úr Jézus elkezdi szolgálatát Júdában. A vallási vezetők tovább „vizsgáztatják” őt, kérdeznek a tanításával kapcsolatban. A kérdés tárgya azért is érdekes, mert Keresztelő János pontosan a Heródiással kötött házassága miatt szólt Heródesnek, emiatt került börtönbe, majd Heródiás mesterkedésével lett lefejezve. Tehát ebben részükről benne volt annak a lehetősége is, hogy Jézust Jánoshoz hasonló sorsra juttathatják - legalábbis lecsukathatják. A teve és a tű foka hasonlatra sokféle magyarázat létezik, mivel ezt a kifejezést csak ezzel a történettel kapcsolatban találjuk meg a Bibliában, valójában nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez hasonlat volt, vagy a „Tű foka” egy földrajzi hely (hegyszoros, kapu). Tény, hogy abban az időben a legnagyobb szárazföldi állat a teve volt Palesztinában.  

Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." 

Márk 10:27

2012. április 23., hétfő

Ézsaiás 18 

A négy jövendölés után egy ”jaj”. Az itt olvasható Etiópia (Károli: Szerecsenország) nem a mai állam területén volt, hanem attól észak-nyugati irányban, Dél-Egyiptom és Észak-Szudán területén, Asszuán környékén.

Márk 9:30-50 

Az Úr Jézusnak ez az utolsó útja Galileában, ide már nem tér vissza, csak a feltámadása után ide. A kapernaumi „otthon” nagy valószínűséggel Péter háza lehetett. Jézus használja mindkét variációt: „aki nincs ellenünk velünk van” és „aki nincs velem ellenem van”. Fontos megfigyelni, hogy az elsőt mindenhol többes számban használja (van ahol „ellenetek” - „veletek”), a másodikat viszont mindig kizárólag magára vonatkoztatja.  

Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással." 

Márk 9:50

2012. április 22., vasárnap

Ézsaiás 17 

Bár úgy kezdi, hogy a fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen szól, a harmadik versben átköti és már Izráel, az északi országrész ítéletéről beszél.  

Zsoltárok 137-139 

A 137. zsoltár első négy versét énekli meg a Boney M. a Babilon című számában - szó szerint. A zsoltár keletkezési ideje vagy a fogság alatt vagy utána is lehet. A 138. a nyolc dávidi zsoltárgyűjtemény kezdete, ami két dicsérő - az első és az utolsó - imádság között hat imádságot tartalmaz.  

Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. 

Zsoltárok 138:6-7

2012. április 21., szombat

Ézsaiás 16 

Szela az edomiták fővárosa volt, a Holt-tengertől délre egy 1500 méter magas fennsíkra építve. A móábiták a Holt tengert délre megkerülve, ebben az irányban juthattak el Izráel földjére. A bárányok küldése a behódolást jelképezi. Kir-Hareszet valószínűleg azonos Kir-Móábbal, ami Móáb fővárosa lehetett ebben az időben. Hesbón, Szibmá Elálé és Jazér az ország északi részén fekvő városok  

Márk 9:1-29 

Az első vers magyarázata többféle lehet, vonatkozhat az egy héttel későbbi megdicsőülésre de vonatkozhat pl. a Szentlélek kitöltésére is. Bár a történetet három evangélista is leírta, nem tudjuk pontosan hol volt a megdicsőülés hegye. Amikor Péter azt javasolja, hogy építsenek három sátrat, ugyanazt a görög kifejezést találjuk, mint amit a szent sátorra használ Lukács István védőbeszédében. A démoni lélek kiűzésének praktikájához hozzátartozott a lélek nevének megismerése. Ezt a megszállott szavai segítségével ismerték meg a zsidó ördögűzők. Egy néma esetében ez nem volt lehetséges, ezért ez a tett is azok közé tartozik, amit a zsidó írástudók úgy tanítottak, hogy csak a Messiás képes rá.  

És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. 

Márk 9:8